Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Thiery Árpád: Levél vonalas füzetlapon A gazdaság igazgatóját — mi­után az udvaron szokása szerint végignézte a reggeli munkakészü­lődést, a napi jelentéseik alapján adott egy-két tanácsot az agro- nómusoknak, majd a terepjárón végiglátogatta a fontosabb mun­kahelyeket — az íróasztalán a márvány tintatartóhoz támasztva egy kék színű boríték várta. Meglepődve forgatta a borítékot'. „Hogy kerül ez ide, hisz este tizenegy után mentem haza, ak­kor még nem volt itt, a postát pedig csak dél felé szokták meg­hozni a faluból?” A borítékon nem volt postabélyegző. A halas­tavak felől Zivatar készülődött. Az iroda előtt a bukszusok közt időnként meg-megbillentek a kerti díszgömbök, az épület ereszén egy meglazult bádoglemezt makacsul zörgetett a szél. „Még ma szólok, hogy szögelje meg valaki”, — határozott az igazgató, aztán a világossághoz lépett, és felbon­totta a borítékot. A vonalas fü­zetlapon rendetlenül kanyarogtak a tintabetűk. „Én. Becze Gáspár takarmá- nyós, a mai napon felmondom a munkahelyemet. A felmondási idő után más munkára szeretnék menni: Kérem az Igazgató Elv­társat, hogy távozásomat engedé­lyezze. Elvtársi tisztelettel, Becze Gáspár állattenyésztő.” Az igazgató a papírt visszatette a borítékba. A kis rézlóra pillan­tott, mely az öreg irodaszekrény polcáról kényeskedve nyújtotta ki a nyakát. Mi üthetett ebbe a Becze Gáspárba? — tűnődött az igazgató az arcát babrálva, s ma­ga előtt látta Becze Gáspár tagba­szakadt, nehéz alakját, amelyhez mértein a szerszámok játékszerű semmiségek voltak, zordul villanó sötét pillantását, s a fontoskodó mozdulatot, amellyel ki szokott lépni az istállóból, ha vendégeket vitt hozzá. Becze Gáspár székely telepes volt. A háború utolsó hó­napjaiban egy végeláthatatlan szekérkaravánnal vetődött erre a környékre. A karavánból néhá- nyan itt maradtak, a többiek to­vábbmentek. Az igazgató emléke­zett egy-két éjszakára a nehéz időkből, amikor heteken át el se mozdult a pestissel fertőzött ser­téstelepről. Az emberek kétségbe­esve jártak-keltek a gazdaságban, s az arcukra volt írva, hogy sem­miben sem bíznak már. Akkor egy éjszaka a csüggedt, virrasztó csendből megszólalt mellette Be­cze Gáspár cigarettától összemart hangja. — Az újért meg kell fizetni a tandíjat, igazgató elvtárs — mondta. — Csak az a fontos, hogy ha már belefogott, mindhalálig higgyen benne. Még egyszer elolvasta a fel­mondólevelet. Nem talált magya­rázatot. A keresetére' nem lehet panasza, töprengett, a brigádve­zetője pedig földije, soha egy hangos szó nem volt közöttük. Vajon mi bánthatja ezt az em­bert? Csaknem haragos betűkkel; ráírta a levélre: „Nem engedé-s lyezem!” Rögtön ki akarta adni: az adminisztrátor lánynak, de: meggondolta magát. A levelet: zsebretette. : Másnap az irodaépület hosszú,: ablaktalan folyosóján, amelynek;, csak a két végén világított be a- fény, megpillantotta Becze Gás-: pár feleségét. A fehér arcú, lapos" asszony, amikor észrevette az^ igazgatót, gyorsan be akart lépni: a könyvelésbe, de az igazgató; utánaszólt. — Jöjjön csak be hozzám egy; percre! : Az asszony zavartan lépegetett az igazgató után. Úgy sejtette: valami szörnyű perc vár most rá, ' ami tulajdonképpen nem is az övé, az ura helyett igazságtalanul neki jutott. „Amit nem mond-í hatok meg, azt nem fogom meg­mondani” — biztatta magát s a száját makacsul összeszorította, mintha ezzel is növelni akarta volna magában az elhatározás súlyát. Az öreg rugók megnyik- kantak alatta, amikor az irodá­ban leereszkedett a kerevetre. — Az ura felmondott — mond­ta az igazgató. Az asszony felemelte a kezét, s kissé előre is tartotta. — Tudok róla, de én semmit se tehetek. — Dehát, mi történt maguknál? — Kérdezze meg tőle az igaz­gató elvtárs. — Pedig én nem engedem el az urát. — Nem engedi el? — Szükség van rá a gazdaság­ban. — Az biztos — helyeselt az asszony. — Nem tetszik neki a tehené­szet? — kérdezte az igazgató. — Nem a munkával van baja. — Hanem? Az asszony az igazgatóra pil­lantott. Hirtelen elvörösödött, mintha tettenérték volna. — Ö jobban el tudná ezt mon­dani. — Mondja el maga! — Én? — bizonytalanodott el az asszony. — Mondja csak! — Megmondhatom. A vasárna­pok nem tetszenek neki. — A vasárnapok? — csodálko­zott az igazgató. — Mi baja van a vasárnapokkal? — Az, hogyha az uram vasár­nap nem öltözhet fél, nem mehet le a vendéglőbe, és nem több, de legalább egy pohár sört meg nem ihat, akkor vége. Ha ez nincs, akkor egész héten ideges, nem ta­lálja a helyét. A brigádvezető ugyanis hónapok óta minden va­sárnap munkára rendeli. Azt mondja neki: Gáspár, te már nem vagy fiatal! Neked úgyis mindegy... Nem fiatal? Valóban, de egy ötvenéves embernek is vasárnap a vasárnap. —t Szóval a vasárnapok miatt akar elmenni a gazdaságból? — Látni kellene őt vasárnap pirkadatkor, igazgató elvtárs! — mondta az asszony. — Az én uram életúnt még nem volt soha, de rossz ránézni, amikor készü­lődik. És még rosszabb, amikor este megjön. Egyébként nagyon szereti a gazdaságot. — Szereti... — bólintott az igazgató. Fürkészve nézett az asszonyra, mintha azt szerette volna tudni, mennyi volt ebből az asszonyi túlzás. — Elengedi? — Nem én, Becze Gáspárné. Az asszony felállt. A szája fur­csán elmozdult, mintha mondani akart volna valamit, de nem szólt Az igazgató kedvenc tája a völgy hosszában elterülő halastó- rendszer volt Ha bántotta va­lami, vagy szeretett volna jól ki­gondolni valamit — körüljárta a vizet. Aznap estefelé kigyalo­golt a tóhoz. Egy ideig a halőrrel beszélgetett mindenféle dolgokról, aztán beszállt a ladikba, és még sötétedéskor is a vizen evezge- tett. Azt gondolta: „Mondhatnám most, hogy én pedig két éve nem voltam szabadságon. Negyvenöt éves vagyok, és a vasárnap is csak egy olyan munkanap nekem, mint a többi. De ezt nem mond­hatom nekik. Sokszor féltem, hogy elfáradnak aa emberek, hisz nagy dolgokba kezdtünk. Esetleg lesz. aki nem látja a célt, csak a napi fáradtságot érzi...” Vasárnap délelőtt egy darabig az új telepítésű gyümölcsösben nézelődött, aztán legyalogolt a fa­luba. A fehér kőtemplom körül nézelődött, köszöntgetett, mintha keresett volna valakit. Végül be­nyitott szemben a vendéglőbe. A befüstözött söntésben Becze Gás­pár könyökölt a pult bádogján. Zavartan köszönt, s elhúzta kor­sóját az útból. Fekete ruhája, kissé feszült rajta, mintha kinőtte volna. Az igazgató is kért egy korsó sört Becze Gáspárra pillantott, és megemelte az italt Becze Gás­pár nyaka izzadni kezdett, és úgy gondolta: lehet, hogy vörösödik is. Megitták a sört. Egy felper­dült szélű biztosítási plakát alatt többen kártyáztak. Közülük va­laki megcsörgette a pénzét. — Egy rundó rumot! — szólt át a vendéglősnek. A misének is vége volt, néhá- nyan áttörteitek a templomból. A söntéspult előtt jókedvűen do­bogtak lábukkal, mintha egy hosszú téli útról érkeztek volna meg a kályhameleg szobába. — Jön felfelé a telepre? — kér­dezte az igazgató. — Mehetek — mondta Becze Gáspár, és megint izzadni kez­dett. Fent jártak már a dombon, ahol hajdan a rossz emlékű cse­lédlakások sorakoztak, amikor Becze Gáspár megszólalt. — Milyen embernek tart most engem? — kérdezte. Az igazgató nem szólt. Mentek egy darabig. — Mondja meg, hogy milyen embernek tart engem? — makacs- kodott Becze Gáspár. — Megírtam azt a felmondást. Biztos, megvan a véleménye. Nem? Az igazgató megállt. Néhány szál szőke haja vidámán hajla­dozott a fején. — Láthatja! — mondta derű sen. S elindult tovább. IjOVÁSZ PÁL: SEPTICHON <— „A hallgatás tornya” költőjének (Részletek) A GYERMEK SZÜLETÉSE Időtlenségben ringott, nyílt a tájék, tűz-jég ágyban vajúdott az anya, tej-vér-arcú, napszárnyú magzata az űrhöz nőtt köldökzsinóron szállt még. Bolygóföld-Sághegy aljában a háznép szép reményfa-bölcsővel várta a gyermek jöttét. A Rába kanyara magzatvízként áradt; s a nyíló ágyék kelyhében a szemfénypár megjelent: — Kalliope most Mária nevet kapott, s emlőjére vont újszülöttje szívében a Mindenség üteme — mint gyöngykagylóban tenger éneke — megzendült s szállt, hullt viola-körökbe AZ ELSŐ KALAND Eggyé pántolt iker-magban a kettőség hatalma hasadást őriz, egységet kerít — sár-fény fia a mélység tereit elhagyja már, vágya a Lent és Fent hídjára csalja. Csillagfolyó örvényében Holdvár aranybástyája — a vár ura. most indul, közelít, csápszemű más-lény, jaj, ha megkerít, másvilágarcú foglyát jégláng-kastélyába zárja. Keserű ízű itt a szeretet: kit eddig lent, földtáji szív nevelt, a holdkirály cukros mohája sírásra fakasztja Kicsiny rab könnye jégpadlóra hull, a mennyszekér némán fut, s messze, túl a másik partról visszasír a bíbic-csibe hangja. AZ ÜR ARANYTÖMBJÉN Ég rózsáin fénypillangók hintáznak, sár szürkül lent a virágltelyheken; kit fölfelé kemény gerendák zárnak, a Völgyi lét annak vak, színtelen. Mélységbe ás le a tűzszomjas lélek, hiszi: céljához arra visz az út, a sötétség fekete kőzetének áttört alján a napfényre kijut. ... Sugárparipán fölbukkant, a gyerme1 álomvértben, fején virágsisak, megáll győztesként az Ür aranytömbjér s szétröppentve a négy gyémántnyilat, nézdel, kacag: lyukas gömbjét a Földnek már táncoltatja odalent az örvény , EPILÓGUS Hová már holtan ér a földi szárnyú gondolat, örök áram forrásai között, az Egy-Világ ilJesztéke fölött talált a fényporos bolyongó nyughelyét. Itt torpant meg vele a lángküllős sárkányfogat. Lantjáért nyúlt; a mélység odalent hangszerének bezárult öble lett, s rengő húrt rá a magasság kötött. Dalolni kezdett; tűztengert árasztott éneke mosolyra gyűlt a Mindenség szeme: hangjára lelt a világszerelem — S alant zuhant az Anyaföld, bölcsős emlékez •<. nyomán esengő emberhang vonag ott. versedet',; — nincsen remény, nincs irgalom, nincs lenti kegyelem. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIItlllllllllllllllltmiCtMIIIIKtlllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllll Parafa bútor Kopott ingű, viharkabátos ember magyaráz a szomszéd­jának Szekszárdon, a játékbolt kirakata előtt: — Nézd azt a kis géppus­kát! Drága, de megveszem a gyereknek. Egyszer van kará­csony ... Topog, összedörzsöli vaskos ökleit. Szélfújta arcában ra­gyog a szeme. Állok mellette, és ahogy nézem, lassan párás lesz a kirakat üvege. Eltűnik a sok drága játék, s az üres térben ott fénylik egy baba­bútor. A legszebb ajándék, amit valaha kaptam ... 1948. december. Műhellyé alakult egyszobás lakásunk, apám, már otthon is dolgozott, hogy időre elkészüljön a meg­rendelt cipőkkel. Terjengett a ragasztó édeskés, a parafa ful- lasztó szaga. Kopog a kala­pács, apám fiityörészik, anyám a konyhában sirdogál. — Két nap, és itt a kará­csony! Még fenyőfánk sincs! — sóhajtja. — Reginám, ne búsulj! Biz­tosan elkészülök! — De mikor? Mi lesz, ha bezárnak az üzletek? Elnémul a füttyszó, csak egy hang nem szűnik: — Kipp ... Kopp . . . Kipp . . . Kopp... Éjfélig hallom, forgolódom az ágyban. Félálomban úgy érzem, a félkész cipők, szöges fejükkel, parafabélésükkel, megannyi szörnyeteg. Rosszab­bak a hétfejű sárkánynál, mert nem fogynak,, hiába irtja őket a kalapács, hiába szalad a talpon ügyesen a suszterkés, lenyisszantva a felesleges bőrt. — Kipp . . . Kopp . . . Kipp . . . Kopp.. . Reggel látom, hogy reszket apám kezében az aprószeg, és nem merem hangosan meg­kérdezni, hogy ma éjszaka is dolgozik-e? Nem kérdezek, csak odate­lepszem a régimódi toalett­tükör két alsó fiókja mellé amelyet babaszobának rendez­hettem be. Színes vízfestékkel padlót és kockás konyhaköve­ket pingáltam, ablakokat fes­tettem, függönyt szögeltem. Apa zseblámpájából kiszedtem a pici körtét és begyömöszöl­tem a fa egyik résébe, hogy világítson. Csalódottan láttam, hogy ott nem ég. Kedves volt ez a birodalom, csak a bútor hiányzott. ígérték, hogy majd karácsonykor. A bánat megré­mített és kimondtam: — Apu, mi lesz a bútorom­mal? Megígértétek . . . — Meglesz! Másnap egész éjjel kopogott a kalapács. És este a fenyőfa alatt ott díszlett a komplett bababútoi. kézzel faragva, parafából. Pa­rányi fotelok, formás heverő, szekrény, asztal, vasszög-lába- kon. Apám kalapácsa öt éve ne­műit el örökre, és a húsz év előtti parafabútor ma is min­den karácsonykor idézi emlé­két. M. I. iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[miiiimi,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiil{lii,iiiilmiiiii)liiiiiliiiimiiiiiiimiiiiiijiHiiiiifii)iium,ilmilii,i,i miimiMuiHtüKniiKinü.’nun.HuBiihriiiiitiUHiiiimiiiiiiimmiiiii

Next

/
Oldalképek
Tartalom