Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Borra való a borravaló? i ■ Többen, ugyanarról... Z. — Mi a véleménye a borravalóról ? — Az a kérdés, adom, vagy kapom? A. fiatalasszony, akit a fenti kérdéssel megleptem, felszolgáló- nő. Egy személyben „adózó" és „adószedő”. A téma nem kellemes, hiszen kinek tiszta a lelkiismerete, ha borravalóról van szó? Bevallom, nekem sem. A bűn engem is terhel.' Igaz, nem én kapom, hivatásom megvéd ilyen kísértésektől, de adni adom. — Folytathatnánk? Tehát, vegyük először azt, amikor ad, miért ad?- — Szeretem honorálni a kedvességet. — Milyen kedvességre gondol? — Például olyanra, hogy a fodrásznő nem várakoztat, nem csapja össze a frizurámat, nem olyan fejet csinál, amilyet ő akar. — Ha nem ad borravalót, nem szolgálják ki rendesen? — Én nem azt mondtam. Valóban, nem így fogalmazott, de a lényege a válasznak ez. Partnernőm azt bizonygatja, hogy elvárják a borravalót és neheztelnek, ha elmarad. Nem tartja erkölcsösnek a dolgot, azt mondja, a plusz forint nem a lélek- nemesítps eszköze, de mert nem a vendégtől függ az, aki a szolgáltató ipart képviseli, a vendég úgy érzi, ki van szolgáltatva. — Ezek szerint önvédelemből adunk borravalót? — Van benne valami. Előnyt akarunk magunknak szerezni az adott helyzetben és a majd elkövetkezőben. — Most arra válaszoljon, maga miért tart számot a borravalóra, amit nyilván nem botra költ? — Közismert, hogy a vendéglátóiparban dolgozók fizetése alacsony. Ez kényszeríti még a leg- öntudatosabb szaktársakat is arra, hogy elfogadják a borravalót — fizetéskiegészítésül. — Mit gondol, mikor lehet majd kiiktatni életünkből a borravalót? — Ha az úgynevezett szolgáltató iparban dolgozók fizetése közelebb kerül a végzett munka hasznához, illetve ennek értékéhez! 2. A borravaló, mint olyan, akkor vált ki a társadalomból allergiás tüneteket, amikor élükre rakódnak a forintok, s az a „szegény”, aki kapja, néhány év leforgása alatt házat, villát épít, autót vásárol, gépkocsit cserél. Az érdekeltek azt mondják, nincs ilyen. — Kérem, huszonöt évem van a szakmábanl nem gazdagodtam meg pincérként. Persze, az emberek el sem hiszik, mert megszokták, hogy piszkálódjanak. A feleségemmel együtt dolgozunk húsz éve, amink van, mert van, az nem a borravalóból jött ősz- sze. A család vitte sokra, amikor a gyerekek is dolgozni kezdtek. A borravaló? Tessék elhinni, nem lehet azzal úgy hencegni. Örülök, ha egy hónapban összejön három—négyszáz forint. Szándékom ellenére megsértettem a kíváncsiságommal. Remélem, csak megbocsát. Azért is, hogy számolni kezdtem, szorozni hónapokat évekkel, átlag borravalóval ..;. Szavamra, nekünk sem jönne rosszul a végösszeg, ami nem is tekinthető még végösszegnek, hiszen dolgozik továbbra is és vagyunk még vendégek számosán, akik röstelljük a szűkmarkúságot, amikor fizetésre kerül a sor... 3. — Nézze, tudom én, hogy szidják a taxisokat is eleget, ha borravalóról van szó. Én mindig méregbe gurulok azért, meri magamról tudom, mennyire érheti a szó az én házam elejét. Nem mondom, van olyan szaktársam, aki ráhajt a borravalóra, de elhiheti nekem, nem általános az ilyen rámenősség. Legtöbben úgy vagyunk vele, ha adják jó, ha nem adják, hát istenem ... mindenki a saját bukszáját ismeri legjobban és tudja mire telik, mire nem. A borravalózás szokás. Jó, vagy rossz? Én nem lehetek perdöntő, mert nem vagyok bolond elutasítani. Ismeri azt a közmondást, ami arra tanít, hogy ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el? Telefonhoz megy és néhány perc múlva kigördül a kocsi a megrendelőhöz. Ezúttal sem lettem okosabb. Amíg van, aki adja a plusz forintot, a zsebretehetőt. addig lesz is, aki elfogadja. Ez az egyetlen bizonyosság, de ez sem új. Ezzel indultam útra. 4. Az orvos felesége meséli, aki férje mellett dolgozik asszisztensként. öt is megleptem a kérdéssel és rajtam volt a sor a meglepődésben, amikor nagyon határozottan kijelentette, hogy az emberek a forintjaikat, amit borravalóként adnak, tulajdonképpen jogtalan előnyszerzésre szánják. Föl se mérik — szerinte —, hogy például az orvosnak szánt „borravaló” megsérti az orvost. Miért? Az, hogy adni akar, azt bizonyítja, hogy nem bízik az orvosban, csak akkor, ha lefizeti, ha „megveszi” magának. Egyáltalán nem számol azzal, hogy önérzetében bántja meg azt az embert, akire bízni akarja magát. — Gyakorlatukban nem is fordult elő, hogy valaki nyíltan előrukkolt? — Dehogynem! Az első eset sokáig emlékezetes is marad számomra. Nemcsak férjem munkatársa voltam, hanem háziasszony is. Nehéz volt tojáshoz jutni. Beállított egy fejkendős parasztnéni, aki azzal kezdte a mondókáját, hogy „hoztam a doktor úrnak húsz tojást?*, örömöm néhány percig élt csak. — Igen? Akkor szépen haza is viszi a néni! — mondta a férjem harag nélkül, csöndesen. A néni se holt, se eleven nem volt néhány percig. Hosszú ideig járt ezután hozzánk kezelésre, soha többet nem jutott eszébe az, hogy valamit adni kell. Ezt az esetet azért mesélem, mert amikor a néni elment, szóváltás támadt köztünk tojásügyben, ami hiánycikk volt... elkelt volna a konyhán, de nem kelhetett el.... 5. A soron következő alanyom a borravaló-fizetők sorába tartozik. Sorstársam tehát. — Miért ad a postásnak pénzt, ha az pénzt hoz? KAl.DI JANOS: Magyar Betlehem A falu most egy kiskosár. Mélységesen a hóban áll. Töpreng kicsit, majd el pl ken, olyanformán, mint Betlehem. óriás csönd a a síkon, olyan talán, mint egykoron. Fehér virág a délután, eltépheti egy kisleány. Mi répa ott a réten át? Saélbe kapva a ffistaág. ö-eltűnik a keskeny át, akár egykoron, éppen úgy. Mégis megy és már meg nemáBe Gáspár. Menyhért én Bohftaás. — Babonából, hogy hozzon többet és többször! — A kéményseprőnek? — Szintén babonából. — Tréfál? Hiszen ez komoly ágy! — Hát persze, évek óta. beszélünk róla hol komolyan, hol még komolyabban, de egyikünk sem vállalja a smucig fráter és az ehhez hasonló jelzőket. — Tehát? — Majd hg, nem nyúlkálunk fölöslegesen a pénztárcánkba, mert megtehetjük, akkor nem lesznek olyanok sem, akik zseb- revágják a borravalót. Ahogy mondani szokás, a vásár kettőn áll. így igaz. LÁSZLÓ IBOLYA miiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiHiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiullUUliiiMtiMMMmNHiiiHiM httitt«MittttimittttiinnMiHmmmtnnnnninmimnmiiiimuninntninniinniHHiiHHHiHim= Pillantás a szivemre szedni a kapcsokat a vérerekről, s a vért a műszív- bői bele kellett ereszteni az igaziba, az ón új szívembe. Ekkor következett ed a nagy pillanat. Az új szívnek magára kellett vállalnia a szervezet vérellátásának munkáját. Vajon életképes-e, vajon meg tud-e ajándékozni engem is új élettel? Megindult! Amint beáramlottak az első vénsugaraik, az új szív veriii kezdett. Nem volt szükség semmiféle ser- AZ alábbi szemelvény dr. Philip hentesre, amelyet egyébként a sebészek áramütés Blaiberg fogorvos, a második új- formájában habozás nélkül megadtak volna neki. A szívű ember külföldön hamarosan m^3Zfv becsülettel elvégezte a feladatát, mert már ki könyv alakban is megjelenő, hasonló fehetett kapcsolni. A testemen keresztüláramló vér című könyvéből való. a részlet, mefege csakhamar normális testhőmérsékletet köl- amelyet az Újvidéken megjelenő Ma- cjkmzött új szívemnek is. gyár Szö-tól vettünk át, arról a drámai Időről szól, amikor áthelyezték Azóta sokan és gyakran kérdezték, milyen érzés volt tudni, hogy a mellüregemben halott ember szíve dobog. Kefldemetlen volt-e? Másként éreztem-e magam? Történt-e valamilyen változás az érzelmeimben, az egyéniségemben?' p zúton mindenkinek nyíltan megmondom, hogy ^ egy pillanatig sem éreztem semmi különöset. Ha teljes mértékben ragaszkodni akarok az igazsághoz, azt kell mondanom, hogy nincs tsem fekete, sem aranyból való, puha, vagy kőkeménységű szív. Énekelhetnek róla a költők amit és amennyit akarnak, a szív végső fokon mégis egy izmokból álló szivattyú. Némelyikünk szíve jobb, másoké gyengébb. az új szívet és amikor Blaiberg új szívvel kezdett eszmélni. g amard professzor villámgyorsan dolgozott. _ Clive szívét alig két perc alatt kiemelte a Shelyéről. Az oldatba helyezett szivet ezután áthelyez- = ték a műtőasztal mellé, amelyen én feküdtem. A is sebészek ezután élcsíptették a szívereimet. A mű- j= szivet működésbe helyezték. Egyedül régi szívembe H és a tüdőmbe nem áramlott a megtisztított és hű- ~ vös vér. , Barnard professzor ezután elmetszette a szívbe | vezető ereket, a szívemet pedig, amely 58 évig volt 5 azon a helyen, kiemelte a mellkasomból. Nagy, ed- Ü dig egyedülálló dráma .játszódott le a kórházi műtő- E ben. Azt hiszem, még az acédidegzetű és mindenhez Azt persze még nem lehetett mondani, hogy a műtétnek is vége. Hátramaradt még a szívburok összevarrása, aztán a mellkas két szárnyának visszaállítása, a szegycsont összekapcsolása és az izomrostok és a bőr összevarrása. Én pedig ugyanaz a Philip Blaiberg maradtam, 5 aki a szívátültetés előtt is voltam, ugyanazok voltak 5 az érzelmeim, az érzéseim és a cselekedeteim is. E Egyszerűen elfogadtam a tényt, hogy kivették a be- E teg szívemet, mint ahogy más beletörődik, hogy el- E távolítják a gyulladásos vakbelét. Eyleen számára ezek a műtét utáni első napok 5 roppant nehezek, gondterheltek és izgalommal teli- E „ tettek voltak. Félóránként telefonált a kórházba és E Tje végül is, sok órás komoly munka után a mu- érdeklődött az állapotom iránt. Az orvosok bizako- E tétet befejezték, engem pedig visszagurítottak clóak voltak, a feleségem azonban ennek ellenére E .a betegszobába. Az orrlyukamban még mindig benne pontosan tudta, hagy milyen veszélyek leselkednek S volt a légcsövemig vezető gumicső, amelynek szükség rám. esetén meg kell könnyítenie a légzésemet A vé- , " ,, . , , ■ , . náimhoz tizenvalahány cső kapcsolódott, ezeken ke- ,U^S;^á V.án pfr,cel?kfIJt kapott tavirato- resztül tartották fenn életfolyamataimat, rajtuk ke- kát, leveleket es oceanon túli telefonhívásokat. A ra- - resztül tápláltak is a műtét után következő, gond- « a Meviao nporterei valamint minden na- = , , ,, m-áokban gyobb napilap as folyóirat tudósítói naphosszat őst- — remeit napo oa . romolták, exkluzív nyilatkozatokat követeltek tóle.. E A szív nem fekete, nem is aranyból való. Az operációt követő első négy napra egyálta- , Amikor Eyleen megtudta, hogy Clive HaUpt, a § emlékszem vissza. Csak az ötödik napon szivadomanyozom, s hogy Cüve édesanyja es fiatal_ vaim, — lehet, hogy csalódást okoztam velük Az igazság kedvéért azonban meg kell monda- szen hétköznapiak voltak: , í •5 nőm, hogy a professzor nem vette ki az egesz szí- — Élek. Egészen könnyen tudok lélegezni! = vemet. A baloldalon, ahol a vérerek betorkollnak, = meghagyta a pitvarok falait. . De kezelőorvosaimnak mekkora lelki izgalma E Mikor ez rnegvoílt, a professzor kiemelte Clive rejlett e mögött a néhány szó mögött. = ^rét a Ringer-féle oldatból, és belehelyezte a mell- Nem sokkal később elkezdtem megfigyelni, hogy = üregembe Közben leválasztotta róla a pitvarok fö- tulajdonképpen milyen állapotban is vagyok. A mu- = iösletes részét, hogy az új szívet pontosan hozzá- tét — a nagy vágások és a sok varras — kovetkez= illeszthesse az envém maradványaihoz. Ezután a szí- menyeképp sajgást éreztem a mellemben. Ez azon- . , , . . . , _ E .f ho^torrta a vérerekhez ban nem volt túl rossz érzés. Néhány évvel koráb- tem, hogy masra is gondoljanak, masert is erezzenek. =- Aműtét legfontosabb része elkészült. Most, mi- can, amikor sérvműtétet végeztek rajtam, sokkal Clive Haupt anyjanak es felesegének köszönöm = 1 után az új ezív már a helyén volt. csak le kellett rosszabbul éreztem magam. az eletem. ........................................................................................... ................................................................................Illlllllllll.........................mu.......lllllllllllllllllllllTl B égesen meghatotta az az emberi melegség, amellyel E ott a sírkértben Fokváros színesbőrű polgárai fo- E gadták. ]Vf ast szeretnék még egyszer örök köszönetét E mondani ennek a két asszonynak, Clive Haupt E anyjának és feleségének, akik a számukra legkedve- E sebb ember elvesztése miatti mérhetetlen szomorú- E ságukban és fájdalmukban tudtak annyi erőt gyűj- E
