Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

(MTI-fotó — Hadas János felvétele) Fekete szem éjszakája, avagy Oeehio nero, nőtte beila.M Mihálj fawfftfea Karácsonyi otliiyen le&z a karácéony 2000-ben Szekszárdim? (Közvélemény-kutatás) A fiatal Babits hosszú, fran­cia nyelvű verses levelet írt 1906 nyarán, Szekiszárdról Kosztolá­nyi Dezsőhöz. A levél régóta is­meretes, azt azonban mindeddig nem tudta az irodalomtudomány, hogy Babits olaszul is verselt, pontosabban magyarról fordított olaszra. Az 1930-as években egy szek­szárdi fiatalember, Debulay An­tal, szokatlan kéréssel fordult a költőhöz: arra kérte, fordítsa le számára a Fekete szem éjszaká­ja című dal első strófáját, hogy eljuttathassa egy olasz lánynak. Babits „hogy egészen meg ne csalja” a fiatal levélíró várako­zását, kötélnek állt, s bá|r sza­badkozik, hogy „nem vállalja a felelősséget” a fordításért, olasz szövege pontos, akár el is éne­kelhető. A levél, melynek eredetijét De­bulay Antal a szekszárdi Babits múzeumnak ajándékozta, új ol­daláról mutatja be Babits Mi­hályt. Maga az a tény, hogy ilyes­mire vállalkozott, játékos kedé­lyét mutatja, s nyilván örömmel tette próbára olasz verselő kész­ségét. Ugyanakkor a levél első része fontos önvallomás is, mely csak növeli értékét és irodalom- történeti jelentőségét. A levél teljes szövege így hang­zik: Amikor a csapongó képzelet, a jövő körvonala kerül szóba, mindenki a dús fantáziájú Ver­nére s műveire gondol. Vagy va­laki másra. Magunkról szívesen elhárítjuk a hasonló „vádakat”, valamiféle felnőttes komolyság­gal bizonygatjuk, hogy elmúlt mér a romantika világa, kinőt­tünk a gyermekek mesekorsza- kából, úgymond a földön, a rea­litás talaján állunk. Közben nem vesszük észre, hogy a felnőttes komolykodásunk nagyon is gaz­dag képzeletvilágot .takar: szere­tünk ábrándozni, a nolnapra gon­dolni. Egyéni sorsunkat s kör­nyezetünket egyaránt ezernyi színárnyalatban képzeljük ÖL Azzal kezdjük, hogy a következő havi fizetésből mit ^eszünk, ho­gyan osztjuk be a szerény fo­rintjainkat, de aztán pillanato­kon belül eljutunk az utána, meg a még azután, stb., stb. követ­kező fizetésekhez, s a motor- kerékpáros Trabantba ül, a tra- bantos pedig FIAT-ba, az albér­letben lakó ifjú pár összkomfor­tos bérházlakásba költözik, a kezdő tisztviselőből igazgató lesz, a társra váró nagylány már a nagymama szerepében tetsze­leg, s minden, minden megvál­tozik körülöttünk. Hiába derül ki a másik pillanatban, hogy a FIAT most még csak vágy le­het, a családi kasszából egye­lőre nem futja, az ember erős- ködik önmagában: számol, kal­kulál, hogy egyáltalában mikor is lesz realitás a FIAT. A képze­let vegyül a megalapozott szá­mítással, a kettő együtt jár, nagyembernek, kisembernek egyaránt valósággal élettársa. A nagy találmányokat, fel­fedezéseket mindig megelőzte ez az együttes egy me­rész álmodozó olyanra gondolt, amire előtte tán még senki sem, s emiatt természetesen mese­hősnek titulálták, ha nem éppen tébolyodottnak. Csak a követ­kező lépéseknél, a reális elem­zésnél, kalkulálásnál derült ki, hogy az elképzelés nem is volt üres ábránd, s a tegnapi mese­hősre kezdenek felnézni. Persze nem minden elképzelésből lesz valóság, de hogy az elképzelése­ket hogyan differenciálják a ké­sőbbi évtizedek, évszázadok, nem lehet pontosan meghatározni. Sok minden előre kiszámítható, sok minden nem. Fritz Baade neves nyugatnémet közgazdász, a kiéli világgazdasági intézet volt vezetője tudományos realitással azt próbálta meghatározni, hogy hol is tartunk majd 2000-ben. A ’ Versenyfutás a 2000. évig című könyvében megannyi oldalról elemzi a kilátásokat, ám sok megállapítása az egyszerű ember számára ma még ábrándozásnak tűnik, sokan pedig nagyon is es­küsznek rá, mint földi valóságra. Kicsiben, nagyban egyaránt áb­rándoznak, s jó, hogy így van. Még akkor is, ha néha nem igá- zolja képzeletünket a jövő. A földi ember óriáskerekét nem utolsó sorban ez tartja évezredes mozgásban. Ezúttal szűkebb környezetünk, Szeklszárd holnapjára kerestünk választ — a szekszárdiak köré­ben. A kérdést így tettük fel: „Milyen lesz a karácsony 2000- ben Szekszárdon?”. íme a válaszok! Rákóczi Piroska, ifjú admi­nisztrátor: — Nagyon szép. Sze­retném kellemesen tölteni — az unokáimmal. Horváth Jánosné táviratrende­ző: — Remélem, hogy még gyor­sabban tudjuk kézbesíteni a ka­rácsonyi táviratokat. Vagy talán nem is keli kézbesíteni* mert mindenütt lesz telefon, s csak bemondjuk a szöveget Hanga József né, városi nő- tanácstitkár: — Mint anya, sze­retném megérni a teljes világ- békét, mint nőmozgalmi vezető pedig remélem, hogy addigra megvalósul a gyakorlatban is a női egyenjogúság. Dr. Selényi Judit fogorvos: — Szerintem akkor már nem lesz ajándékvásárlási gondunk, mert a pénz kimegy a divatból. Természetesen nem főzünk, mert az automaták minden jóval el­látnak bennünket Karácsonyfa sem lesz külön a családoknál, hanem a Garay-téren felállítják a mándannyiónk karácsonyfáját. A vendégek helikopteren érkez­nek hozzánk, s nem várják el, hogy beiglivel kúrálj am őket, mert az addigra már kimegy a divatból. Tarlós István, megyei vadásza­ti főfelügyelő: Nem tudón», hogy akkor lehet-e még valami vadat lőni karácsonyra. A technika, a kemizálás térhódításával ugyanis olyan rohamosan pusztul a vad­állomány a különféle védelmi intézkedések ellenére is, hogy bizony a kétezredik karácsony­kor legfeljebb felidézzük: az egy­kori vadászemlékeket. Rúzsa János, a városi párt­bizottság első titkára: — Sze­rintem 2000 karácsonyán nem­csak itt, Szekszárdon, hanem az egész világon osztatlan béke lesz, s az ünnepeket zavartalan, nyugodt légkörben tölthetjük. Dr. Térmeg János jogász: — Telefonon szeretnék boldog ün­nepeket kívánni a legjobb isme­rőseimnek, s remélem, hogy ad­digra megjavítják a többnyire üzemképtelen telefonomat. Pataki László, az állami .gaz­daság főkertésze: — Szeretném olyan borral kínálni a vendégei­met, amit nem a jelenlegi mód­szerrel szüretelünk, hanem gép­pel, elektromos áram segítségé­vel. Csányi László, a Népújság tör­delőszerkesztője: — A most ké­szített épületek addigra elavul­nak, s építhetünk helyettük újakat. Az úljság 2000-ben is alapjában véve úgy kerül elénk otthon az asztalra, mint ma. Az európai, úgynevezett olvasó- kultúra, s ebből következik, hogy a hagyományos újság sem­miképpen sem iszűnhet meg ad­digra. Szálai János, a Népújság fő­szerkesztő-helyettese: — Szerin­tem 2000-ben nem lesz mai ér­telemben vett Népújság. Japán­ban már jelenleg, kezdik alkal­mazni a lakásokká közvetített, képernyőn megjelenő, de papírra is rögzített újságot. így a szer­kesztőségből hírközlő berendezé­sen keresztül — tehát nyomda, szállítóeszköz ás postás kézbesítő kikapcsolásával — jut el a laká­sokba az újság Dr. Nedók Pál, a városi tanács megbízott elnöke: — A város akkori vezetőinek a karácsonyi nyugalmát ugyanúgy fűszerezi majd a városfejlesztés ezernyi gondja, mint most a mienket. Véleményem szerint akkor már nálunk is napirendre kerül a föld belseje felé való terjeszke­dés, mint ahogyan ezzel nap­jainkban elméleti szinten már foglalkoznak is egyes építészek, Dr. Szabó Piroska, a MESZÖV- titkárság vezetője: — Beiglivel kínáljuk a karácsonyi kirándu­lásra hozzánk érkező ' Mars­lakókat. Dr. Rosta Tibor főorvos: —t Nem télen lesz a karácsony, mint most, mert addigra nálunk is mediterrán éghajlat uralkodik, az új energiaforrások kiaknázása jóvoltából. El tudom képzelni* hogy akkor a ma még hideg Szibéria lesz a földkerekség fűtési központja. Dömyei István apátplébános: — Városunk addigra sokat fejlő­dik, s a lakosság tartósan élvezi a karácsonyi üzenét boldogító melegét, s a jóakaraté emberek békességét. Korsós István, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályvezető, je: — Ahhoz, hogy kellemes me­legben tölthessük otthon az ün­nepeket, remélem, nem kell majd salakoznom, mert addigra modernebb fűtési formák ter­jednek el. A vásárlás pedig nem lesz gondunk, mert: telefonon megrendelhetünk bármit, s az üzletekből mindent a helyünkbe szállítanak. Dr. Ditrich József né, védőnői — Nem tudom másképpen el­képzelni az akkori karácsonyt* mint a mait. Én ragaszkodom a hagyományokhoz. Takler Józsefné, a Tolna me­gyei Idegenforgalmi Hivatal fő­előadója: — Az idén nem lesz utazási programunk, de akkor szerintem valamelyik bolygóra toborzunk társasübazást. Hegyi Ferenc, városi főmér­nök: — Körülbelül hetvenezren ünnepiünk együtt, mert addigra körülbelül ennyi lesz a város la­kossága. A nagy vendégjárás miatt pedig nem a kevés autó­parkírozó hely lesz a probléma* hanem a kevés helikopter- leszálló. Nagy Ferenc, a Béri Balogh Ádám Tsz főkönyvelője: — Mi addigra teljesen kiöregszünk a munkábóQ, de azért a tsz minden bizonnyal megfiatalodik, mert ennek megteremtődik minden technikai s egyéb feltétele. Wirth József, a gáz-kirendelt­ség vezetője: — A légtöbb szek­szárdi háztartásban vezetékes gázzal süthetik - a beigüt, sőt, a szobákat is azzal melegíthetik. Dávodi Ferenc, a városi-járási rendőrkapitányság vézetője: — Szeretném, ha olyan gondunk lenne, hogy nem tudunk munkát adni a rendőr elvtársaknak, a börtöncellákat pedig fokozatosan mondjuk idegenforgalmi célokra kell berendezni. Balázs Csaba tervező: Remé­lem, addigra sikerül teljesen át­építenünk a várost, s nem kell kerülgetnünk a földhányásokat. És végül. Én: — Hogy szerin­tem milyen lesz a karácsony 2000-ben v Szekszárdon? Hm. .; Majd megmondom 2001-ben. BODA FERENC MELLÉKLET Tisztelt Uram! Megkaptam kedves sorait, s nagyon szívesen teljesíte­ném kívánságát: dehát én csak olaszból fordítottam ma­gyarra és sohasem megfordítva. Olaszul én nem verselek, sőt még csak nem is írok, nem is beszélek folyékonyan. Abból, hogy az olasz verseket jól értem és ismerem, nem következik, hogy magam is tudjak olasz verseket csinálni; ahhoz, hogy Dantét magyarra fordítsam, a magyar vers művészetére volt csak szükségem, s nem az olaszéra. Mégis megpróbálok itt egy hevenyészett kis fordítást adni, nem mintha ezt jónak gondolnám, hanem csak azért, hogy vára­kozását egészen meg ne csaljam. Hát körülbelül így gondol­nám hirtelenében: Occhio nero, nőtte bella Ma non c’e nessuna Stella. Nell’ occhio tuo quante stelle vi sono. Che con tutto il paradiso ridono? Ismétlem, ez nagyon rossz; mindenesetre azt kell kér­nem, senkinek se árulja el, hogy én csináltam, mert nem vállalom a felelősséget. De ha nincs más, a kívánt célnak talán megfelelhet, mert a szótagszáma ugyanaz, mint az eredetié. 3 ezzel üdvözlöm a szép olasz leányt, s Önnek minden jót kívánva maradok föld Vie Babits,“Hihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom