Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
(MTI-fotó — Hadas János felvétele) Fekete szem éjszakája, avagy Oeehio nero, nőtte beila.M Mihálj fawfftfea Karácsonyi otliiyen le&z a karácéony 2000-ben Szekszárdim? (Közvélemény-kutatás) A fiatal Babits hosszú, francia nyelvű verses levelet írt 1906 nyarán, Szekiszárdról Kosztolányi Dezsőhöz. A levél régóta ismeretes, azt azonban mindeddig nem tudta az irodalomtudomány, hogy Babits olaszul is verselt, pontosabban magyarról fordított olaszra. Az 1930-as években egy szekszárdi fiatalember, Debulay Antal, szokatlan kéréssel fordult a költőhöz: arra kérte, fordítsa le számára a Fekete szem éjszakája című dal első strófáját, hogy eljuttathassa egy olasz lánynak. Babits „hogy egészen meg ne csalja” a fiatal levélíró várakozását, kötélnek állt, s bá|r szabadkozik, hogy „nem vállalja a felelősséget” a fordításért, olasz szövege pontos, akár el is énekelhető. A levél, melynek eredetijét Debulay Antal a szekszárdi Babits múzeumnak ajándékozta, új oldaláról mutatja be Babits Mihályt. Maga az a tény, hogy ilyesmire vállalkozott, játékos kedélyét mutatja, s nyilván örömmel tette próbára olasz verselő készségét. Ugyanakkor a levél első része fontos önvallomás is, mely csak növeli értékét és irodalom- történeti jelentőségét. A levél teljes szövege így hangzik: Amikor a csapongó képzelet, a jövő körvonala kerül szóba, mindenki a dús fantáziájú Vernére s műveire gondol. Vagy valaki másra. Magunkról szívesen elhárítjuk a hasonló „vádakat”, valamiféle felnőttes komolysággal bizonygatjuk, hogy elmúlt mér a romantika világa, kinőttünk a gyermekek mesekorsza- kából, úgymond a földön, a realitás talaján állunk. Közben nem vesszük észre, hogy a felnőttes komolykodásunk nagyon is gazdag képzeletvilágot .takar: szeretünk ábrándozni, a nolnapra gondolni. Egyéni sorsunkat s környezetünket egyaránt ezernyi színárnyalatban képzeljük ÖL Azzal kezdjük, hogy a következő havi fizetésből mit ^eszünk, hogyan osztjuk be a szerény forintjainkat, de aztán pillanatokon belül eljutunk az utána, meg a még azután, stb., stb. következő fizetésekhez, s a motor- kerékpáros Trabantba ül, a tra- bantos pedig FIAT-ba, az albérletben lakó ifjú pár összkomfortos bérházlakásba költözik, a kezdő tisztviselőből igazgató lesz, a társra váró nagylány már a nagymama szerepében tetszeleg, s minden, minden megváltozik körülöttünk. Hiába derül ki a másik pillanatban, hogy a FIAT most még csak vágy lehet, a családi kasszából egyelőre nem futja, az ember erős- ködik önmagában: számol, kalkulál, hogy egyáltalában mikor is lesz realitás a FIAT. A képzelet vegyül a megalapozott számítással, a kettő együtt jár, nagyembernek, kisembernek egyaránt valósággal élettársa. A nagy találmányokat, felfedezéseket mindig megelőzte ez az együttes egy merész álmodozó olyanra gondolt, amire előtte tán még senki sem, s emiatt természetesen mesehősnek titulálták, ha nem éppen tébolyodottnak. Csak a következő lépéseknél, a reális elemzésnél, kalkulálásnál derült ki, hogy az elképzelés nem is volt üres ábránd, s a tegnapi mesehősre kezdenek felnézni. Persze nem minden elképzelésből lesz valóság, de hogy az elképzeléseket hogyan differenciálják a későbbi évtizedek, évszázadok, nem lehet pontosan meghatározni. Sok minden előre kiszámítható, sok minden nem. Fritz Baade neves nyugatnémet közgazdász, a kiéli világgazdasági intézet volt vezetője tudományos realitással azt próbálta meghatározni, hogy hol is tartunk majd 2000-ben. A ’ Versenyfutás a 2000. évig című könyvében megannyi oldalról elemzi a kilátásokat, ám sok megállapítása az egyszerű ember számára ma még ábrándozásnak tűnik, sokan pedig nagyon is esküsznek rá, mint földi valóságra. Kicsiben, nagyban egyaránt ábrándoznak, s jó, hogy így van. Még akkor is, ha néha nem igá- zolja képzeletünket a jövő. A földi ember óriáskerekét nem utolsó sorban ez tartja évezredes mozgásban. Ezúttal szűkebb környezetünk, Szeklszárd holnapjára kerestünk választ — a szekszárdiak körében. A kérdést így tettük fel: „Milyen lesz a karácsony 2000- ben Szekszárdon?”. íme a válaszok! Rákóczi Piroska, ifjú adminisztrátor: — Nagyon szép. Szeretném kellemesen tölteni — az unokáimmal. Horváth Jánosné táviratrendező: — Remélem, hogy még gyorsabban tudjuk kézbesíteni a karácsonyi táviratokat. Vagy talán nem is keli kézbesíteni* mert mindenütt lesz telefon, s csak bemondjuk a szöveget Hanga József né, városi nő- tanácstitkár: — Mint anya, szeretném megérni a teljes világ- békét, mint nőmozgalmi vezető pedig remélem, hogy addigra megvalósul a gyakorlatban is a női egyenjogúság. Dr. Selényi Judit fogorvos: — Szerintem akkor már nem lesz ajándékvásárlási gondunk, mert a pénz kimegy a divatból. Természetesen nem főzünk, mert az automaták minden jóval ellátnak bennünket Karácsonyfa sem lesz külön a családoknál, hanem a Garay-téren felállítják a mándannyiónk karácsonyfáját. A vendégek helikopteren érkeznek hozzánk, s nem várják el, hogy beiglivel kúrálj am őket, mert az addigra már kimegy a divatból. Tarlós István, megyei vadászati főfelügyelő: Nem tudón», hogy akkor lehet-e még valami vadat lőni karácsonyra. A technika, a kemizálás térhódításával ugyanis olyan rohamosan pusztul a vadállomány a különféle védelmi intézkedések ellenére is, hogy bizony a kétezredik karácsonykor legfeljebb felidézzük: az egykori vadászemlékeket. Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára: — Szerintem 2000 karácsonyán nemcsak itt, Szekszárdon, hanem az egész világon osztatlan béke lesz, s az ünnepeket zavartalan, nyugodt légkörben tölthetjük. Dr. Térmeg János jogász: — Telefonon szeretnék boldog ünnepeket kívánni a legjobb ismerőseimnek, s remélem, hogy addigra megjavítják a többnyire üzemképtelen telefonomat. Pataki László, az állami .gazdaság főkertésze: — Szeretném olyan borral kínálni a vendégeimet, amit nem a jelenlegi módszerrel szüretelünk, hanem géppel, elektromos áram segítségével. Csányi László, a Népújság tördelőszerkesztője: — A most készített épületek addigra elavulnak, s építhetünk helyettük újakat. Az úljság 2000-ben is alapjában véve úgy kerül elénk otthon az asztalra, mint ma. Az európai, úgynevezett olvasó- kultúra, s ebből következik, hogy a hagyományos újság semmiképpen sem iszűnhet meg addigra. Szálai János, a Népújság főszerkesztő-helyettese: — Szerintem 2000-ben nem lesz mai értelemben vett Népújság. Japánban már jelenleg, kezdik alkalmazni a lakásokká közvetített, képernyőn megjelenő, de papírra is rögzített újságot. így a szerkesztőségből hírközlő berendezésen keresztül — tehát nyomda, szállítóeszköz ás postás kézbesítő kikapcsolásával — jut el a lakásokba az újság Dr. Nedók Pál, a városi tanács megbízott elnöke: — A város akkori vezetőinek a karácsonyi nyugalmát ugyanúgy fűszerezi majd a városfejlesztés ezernyi gondja, mint most a mienket. Véleményem szerint akkor már nálunk is napirendre kerül a föld belseje felé való terjeszkedés, mint ahogyan ezzel napjainkban elméleti szinten már foglalkoznak is egyes építészek, Dr. Szabó Piroska, a MESZÖV- titkárság vezetője: — Beiglivel kínáljuk a karácsonyi kirándulásra hozzánk érkező ' Marslakókat. Dr. Rosta Tibor főorvos: —t Nem télen lesz a karácsony, mint most, mert addigra nálunk is mediterrán éghajlat uralkodik, az új energiaforrások kiaknázása jóvoltából. El tudom képzelni* hogy akkor a ma még hideg Szibéria lesz a földkerekség fűtési központja. Dömyei István apátplébános: — Városunk addigra sokat fejlődik, s a lakosság tartósan élvezi a karácsonyi üzenét boldogító melegét, s a jóakaraté emberek békességét. Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető, je: — Ahhoz, hogy kellemes melegben tölthessük otthon az ünnepeket, remélem, nem kell majd salakoznom, mert addigra modernebb fűtési formák terjednek el. A vásárlás pedig nem lesz gondunk, mert: telefonon megrendelhetünk bármit, s az üzletekből mindent a helyünkbe szállítanak. Dr. Ditrich József né, védőnői — Nem tudom másképpen elképzelni az akkori karácsonyt* mint a mait. Én ragaszkodom a hagyományokhoz. Takler Józsefné, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal főelőadója: — Az idén nem lesz utazási programunk, de akkor szerintem valamelyik bolygóra toborzunk társasübazást. Hegyi Ferenc, városi főmérnök: — Körülbelül hetvenezren ünnepiünk együtt, mert addigra körülbelül ennyi lesz a város lakossága. A nagy vendégjárás miatt pedig nem a kevés autóparkírozó hely lesz a probléma* hanem a kevés helikopter- leszálló. Nagy Ferenc, a Béri Balogh Ádám Tsz főkönyvelője: — Mi addigra teljesen kiöregszünk a munkábóQ, de azért a tsz minden bizonnyal megfiatalodik, mert ennek megteremtődik minden technikai s egyéb feltétele. Wirth József, a gáz-kirendeltség vezetője: — A légtöbb szekszárdi háztartásban vezetékes gázzal süthetik - a beigüt, sőt, a szobákat is azzal melegíthetik. Dávodi Ferenc, a városi-járási rendőrkapitányság vézetője: — Szeretném, ha olyan gondunk lenne, hogy nem tudunk munkát adni a rendőr elvtársaknak, a börtöncellákat pedig fokozatosan mondjuk idegenforgalmi célokra kell berendezni. Balázs Csaba tervező: Remélem, addigra sikerül teljesen átépítenünk a várost, s nem kell kerülgetnünk a földhányásokat. És végül. Én: — Hogy szerintem milyen lesz a karácsony 2000-ben v Szekszárdon? Hm. .; Majd megmondom 2001-ben. BODA FERENC MELLÉKLET Tisztelt Uram! Megkaptam kedves sorait, s nagyon szívesen teljesíteném kívánságát: dehát én csak olaszból fordítottam magyarra és sohasem megfordítva. Olaszul én nem verselek, sőt még csak nem is írok, nem is beszélek folyékonyan. Abból, hogy az olasz verseket jól értem és ismerem, nem következik, hogy magam is tudjak olasz verseket csinálni; ahhoz, hogy Dantét magyarra fordítsam, a magyar vers művészetére volt csak szükségem, s nem az olaszéra. Mégis megpróbálok itt egy hevenyészett kis fordítást adni, nem mintha ezt jónak gondolnám, hanem csak azért, hogy várakozását egészen meg ne csaljam. Hát körülbelül így gondolnám hirtelenében: Occhio nero, nőtte bella Ma non c’e nessuna Stella. Nell’ occhio tuo quante stelle vi sono. Che con tutto il paradiso ridono? Ismétlem, ez nagyon rossz; mindenesetre azt kell kérnem, senkinek se árulja el, hogy én csináltam, mert nem vállalom a felelősséget. De ha nincs más, a kívánt célnak talán megfelelhet, mert a szótagszáma ugyanaz, mint az eredetié. 3 ezzel üdvözlöm a szép olasz leányt, s Önnek minden jót kívánva maradok föld Vie Babits,“Hihály