Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

Szmirnától — Skorpióig Kaland a Christinán III. Jackie Athénben 1963. októbe­rében lépett Onassis hajójának fedélzetére, amelyet „Ari” ezer rózsával és gladiolussal díszített. Az út során Onassis megmutat­ta néki új szerzeményét, a ki­csiny, lakatlan Skorpió szigetet, Korfutól délre s mint mondotta: „Itt akarja felépíteni öregsége nyugodt várát, csak még egy úr­nő hiányzik néki ebből a vár­ból”. „Ari szomorú volt — emléke­zett később Jackie, — mert ak­kori kedvencével, Maria Cal- lae-szal való házasságát nem ve­hette komolyan.” Kennedy nének megtetszett a „harapós görög”, a „félelmes szemű férfi”, az európai play- boyok doyenje, aki körül Monte Carloban annyi izgató pletyka keringett. Minden kikötőben Onassis társaságában jelent meg, s bár gyermekei vele voltak, nem tudták megakadályozni azt a pletykakombinációt, amelyet együttes megjelenésük elindított. Washingtonból az elnök kissé fa­nyar hangú táviratot küldött fe­leségének: „Szívesebben látnám, há a fedélzeten többet foglalkoz­na a gyermekeivel és kevesebbet Onaseissal". Kennedy nem első­sorban férfiféltékenységből tá- viratozta ezt, inkább tartott at­tól, hogy az amerikai közvéle­mény előtt kompromittálódik. A távirat után Jackie otthagy­ta a Christina Ithaka nevű lak­osztályát, amelyet Onassis ki­zárólag nagyon híres hölgyven­dégei számára rendezett be, — csak e lakosztály berendezése negyedmillió dollárt ér — és Jackie előtt Churchill felesége Lady Sarah, Greta Garbo, Ma­ria Callas és pincsikutyája, vala­mint Lee Radzivill volt a lakó­ja. Az ötödik lakó, Jacqueline Kennedy lett. Ekkor azonban még senki sem sejtette, hogy a né­hány héttel később Dallasban meggyilkolt amerikai elnolT^íe- lesége öt év múlva az 1600 ton­nás luxusyacht és az Onassis- birodalom úrnője lesz. A gyászoló vendégek között feltűnt Onassis is, bár az Ar- lington-i temető gyászmenetének állam- és kormányfői közül hi­ányzott, mégis az első között volt, aki az özvegynek személyes részvétét fejezte ki. Ezután sokáig nem találkoz­tak. Jackie a világ leghíresebb özvegyének piedesztáljára lé­pett. Ám nem akart örökké „fel­magasztosultnak” maradni. A gyászév letelte után újra vissza­tért a világba, oldalán új férfiak tűntek fel, mint Mike Nichols rendező, John Werneecke épí­tész, aki férje síremlékét is ké­szítette, George Plimpton író, a vatikáni spanyol nagykövet és mindenekelőtt Lord Harlach, an­gol arisztokrata és konzervatív politikus, volt washingtoni an­gol nagykövet. J. F. Kennedy __ rátja. Jackie vele ment világ rüli útra is. Ennek kapcsán a jól értesültek már házassági kombinációkba is kezdtek. Jac­kie azonban kijelentette: „Lord Harlach olyannyira nélkülözhe­tetlen csupán, mint egy lexikon”. Onassis azonban nem volt le­xikon. Ha „Ari” üzleti ügyben New Yorkba érkezett, minden esetben felhívta Jackiet, aki a Fifth Avenue 1040 felső emele­tén lévő 15 szobás lakásában fo­gadta. Onassis ilyenkor a gyer­mekekkel játszott. S később, ami­kor nem tartózkodott New York­ban, akkor is szinte naponta Népújság i 1968. december S3. Jackie és gyermekei új birodal­mukban, Skorpió szigetén felhívta Kennedynét. Naponta egyszer, de gyakran kétszer friss virágokat küldött. 1967-től szá­mos hét végén felkereste Hyan- nis Portban is, a Kennedy-csa- lád birtokán. 1968. tavaszán az­után Onassis a házassági elő­készületeket olyan kitűnően ki­tervelte, mint ahogy a görög katonai puccsot előkészítették. Október 17-én Jackie mamája Mrs. Auchincloss egy mondattal közölte Amerikával: „Lányom el­határozta, hogy Onassis úr fe­lesége lesz.” Az amerikai sajtó nyilvános reakciójára jellemző ez a kom­mentálás: „Pearl Harbour óta ez volt a legnagyobb csalódás, ami az amerikaiakat érte”. Mi indokolta Jackie választá­sát? Az ő esetében feltehetően kevésbé játszott e választás so­rán szerepet bármiféle politikai meggondolás. A négy okot a következőkben foglalhatjuk ösz- sze: 1. A pénz. Hihetetlenül hang­zik talán, de teljesen elfogad­ható. Ugyanis Kennedy elnök családjára körülbelül 18 millió dollárnyi vagyont hagyott. En­nek fele a gyermekeké. A má­sik felének járadékából Jackie körülbelül évi 400 000 dollárt húz. Korlátlan lehetőség ez az átlagember számára. ellenben egy olyan nőnek, mint Jackie, csak erősen korlátozott életlehe­tőséget ad. Egyedül New York-i lakásának fenntartása évi 30 000 dollárra rúg, míg ruhatárát 100 000 dollárra becsülik (Valen- tinonál csupán egyetlen estélyi ruhája 8000 dollárba került.) 2. A gyermekek. „Erős apára van szükségük, aki képes meg­védeni őket” — mondotta Jac­kie a Kennedy-klánnak. Onas­sis ilyen apa lesz. 3. Azóta, hogy Jackie először látogatott az ó-világba, imádja Európát, öreg városainak, palo­táinak eleganciáját és szabad szellemű társaságát. A De Gaulle- nál tett hivatalos látogatásakor Kennedy mondotta kissé fanya­rul: „Én vagyok az az ember, akit Jacqueline Kennedy hozott el Párizsba”. 4. Ék végül Onassis. a férfi. Jackie mindig vonzódott az idő­sebb férfiakhoz. Kennedy pél­dául tizenkét évvel, Lord Har­lach tizeneggyel volt nála idő­sebb, s bár Onassis a papája le­hetne, erre azonban álljon itt húgának nyilatkozata: „Jackie mindig egy apa eszményképet keresett magáinak, amióta gyer­mekkorunkban anyánk elvált.” Tény azonban, hogy 1963-ban, amikor Jackie Onassist másod­szor pillantotta meg. a karvaly­arcú, fekete levantei férfi meg­nyerte tetszését. A mostani há­zassággal kapcsolatos amerikai előítéletekről ugyancsak húga jelentette ki: „Teljesen mindegy, mit gondol Amerika erről a há­zasságról. Én a nővérem szeren­cséjére gondolok, mert Onassis ur az az ember, aki tudja: min­dig azt követelje meg az élettől, amire szüksége van.” Jacqueline állásfoglalása vilá­gos. Onassis azonban ezzel a há­zassággal, amelyet feltehetően már 1963-ban fontolgatott, és amelyhez számára olyan szeren­csés kaput nyitott a dallasi el­nökgyilkosság, nagyon céltuda­tos politikai karriert is igyeke­zett előkészíteni. A tengerek ura volt már, yachtjára a világ ?.é- hány vezető politikusa, hercege és művésze, milliomosa és milli­árdosa is betette a lábát, ám Onassist az exkluzív társaság iga­zából még sem fogadta be — — „olaj- és kalózszagot érzett rajta”. Ezt példázza a monacói herceg esete is, aki mihelyt Onas­sis üzletei révén gyanúba keve­redett. nyomban elhatárolta ma­gát tőle, sőt nem fukarkodott az ócsárló jelzőkkel sem. A szmirnai görög kereskedő fia kis korában kényszerült megtanulni, hogy a farkastörvények között csak far­kas módjára élhet: az a fél év­századnyi út. amit Szmirnától Skorpió szigetéig megtett, kizáró­lag csak e törvények felismerése és alkalmazása révén tette a vi­lág egyik leggazdagabb emberévé. Onassis üzleti sikerei után Skor­pió szigetén nemcsak az öreg­ség nyugodt várát akarja felépí­teni, és nemcsak Jackie iránt érzett olthatatlan szerelméből tet­te meg Amerika egykori first lady-jét saját „birodalmának” el­ső asszonyává, hanem Kennedy özvegye révén olyan politikai karrier kapuját véli kinyithatni, amely eddig zárva volt előtte. Onassis — csupán egyes felte­vések utalnak rá — a múlt év április 7-én lezajlott athéni ez­redes-lázadással kapcsolatos sze­repe ma még csak találgatásokra ad alkalmat. Viszont tény, hogy a jobboldali katonatisztek cso­portja elűzte trónjáról Konstan­tin görög királyt. Amerika és a kapitalista világ néhány más or­szága legalábbis első látszatra, elzárkózott a junta támogatásá­tól, ám alig egy esztendő múltán Kennedy özvegyének görög föld­re lépésekor nemcsak Onassis „bukszája” nyílott ki, hogy támo­gassa a görög katonai rezsimet, hanem az átmenetileg lezárt ame­rikai gazdasági csatornákon újból csordogálni kezdett a „gazdasági segély” Görögországnak. Nem le­hetetlen, hopv egy szélsőjobbol­dali puccs eredményeként szüle­tik meg itt a köztársaság, amely­nek első elnöke talán „a leg­gazdagabb görög’, Aristoteles Onassis lesz, a hajdani amerikai „first lady”. Jacqueline Onassis pedig Görögország első asszonyává Mik. SZAMOS RUDOLF — A lovagot akarod megjátszani? Nálunk nem sokra mész vele, mondhatom! — szólt rá — pallériánál fogva talpra állította. — Mi a neved? — Fred Katzer. — A foglalkozásod? — Gyógyszerész. — Saját patikád van? ~ Igen. — Hol? — Elktonban. — Elkton? Ha jól tudom, az itt van a közelben. — öt mérföldnyire innen! — válaszolta a férfi —, és fájdalmában a falhoz támaszkodott. — Figyelj rám, Katzer. Most hazahajtasz, s hozol ott­honról ennivalót, annyit, amennyit ilyen késő esti órában fel tudsz hajtani. És ruhaneműt is, néhány öltönyt, hiszen — 73 — látod, mennyien vagyunk. Nem muszály éppen olyan fi­nomat hozni, mint amit viselsz. — És a feleségem? — Itt marad. Katzer határozottan megrázta a fejét. — Nem hagyhatom magára a feleségemet ennyi férfival; Hensley nyugodtan, higgadtan, meggyőzően válaszolt — Nem történik baja. Csak túszként tartjuk itt. — És ha vonakodnék ? ... — Az én nevem Glen Hensley. Élethossziglanra vagyok ítélve gyilkosság miatt. Az ott Bill Vaughn, szintén élet­hossziglani, szintén gyilkosság miatt. A többiek sem kezdők. Ha agyonlövünk benneteket, ezzel sem rontunk sokat a helyzetünkön. — És mi lesz, ha mindent elhoztam? — Akkor futni engedünk, a feleségeddel együtt. — Ki biztosít arról, hogy megtartják Ígéretüket? — Senki. Vagy hiszel nekem, vagy a fűbe harapsz! Nelly Katzer a férjébe kapaszkodott. — Ne hagyj magamra, Fred, ezekkel az emberekkel! — esdekelt. — Inkább lőjenek agyon bennünket! — Gyerünk indulj! — sürgette Hensley Katzert. A többiek szótlanul figyelték a házaspárt. Katzer nem mozdult. Szorosan hozzája simuló felesége haját simogatta. — Nem hallod, Katzer? — Indulj, azt mondtam. És ne gyere vissza élelmiszer és pénz .nélkül. Ruhaneműről se feledkezz meg, zakókat, ingeket, nadrágokat hozzál, azután cigarettát, gyufát egy borotvakészüléket, elegendő pengével. Konzervnyitó is kell... Katzer indulni akart, de az asszony kétségbeesetten a karjába kapaszkodott. Három fegyenc körülfogta őket. Az egyik rájuk fogta pisztolyát. — 74 — — Engedjék meg, hogy beszéljek a feleségemmel — kérte Katzer a gengsztereket. Tenyerébe fogta az asszony arcát. — Nelly, drágám, kérlek, hallgass meg. — Ne hagyj magamra! — kérlelte az asszony sírva. — Ne hagyj ezekkel az emberekkel. — Nem fognak hozzád nyúlni, Nelly. Nem merészelnek bántani. Az én segítségem nélkül nem jutnak el innen. Hiszen hallottad, mit mondott a vezetőjük: ha visszaérek a hol­mival, szabadon bocsátanak bennünket. Az asszony hangtalanul zokogott. — Bízzál az ígéretükben, Nelly, hiszen jól tudják, mi vár rájuk, ha bántódásod történik. Rájuk uszítom az egész várost, az egész környéket. Egyenként fogják meglincselni őket. Hensley vigyorgott. — Ez már értelmes beszéd, Kilborne most lekísér a kocsidhoz, és meg Í6 vár az országúton. Ha elhoztad, amire szükségünk van, szabadon bocsátunk benneteket. Felesé­gednek semmi baja sem fog történni. / Katzer elment kísérőjével. Felesége a falhoz húzódott, valósággal a falhoz lapult, kezét arca elé tette, hogy ne lássa a gengsztereket. — Szépségem, úgy látom, vigaszra van szükséged! — mondta Bill Vaughn, a gyilkos. — Bízd rám magad, egész nyugodtan. — Hogyisne! — tiltakozott Strickland. — Én vagyok az első! Végeredményben én hoztam fel. Hensley az ajtóhoz állt, s rájuk fogta a fegyverét. — Félre a nőtől! — mondta. _ Ugyan, ne légy játékrontó. Hat év után végre egy n ő...! Felállni készült, de Hensley ráordított: — Maradj ülve! — 75 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom