Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-20 / 298. szám
A kereskedelem helyzete Ülést tartott a megyei tanács Tegnap délelőtt Szabópál Antalnak, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökének vezetésével ülést tartott a megyei tanács Szekszár- don, a régi megyeháza nagyterme ben. Az ülésen részt vett Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, Benkő Lajos, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, Gombos Pál, a SZÖVOSZ főosztályvezetője és dr. Vágó László, a minisztertanács tanácsi szervek osztályának munkatársa. A megyei tanács, ez évi utolsó ülésén először Szabópál Antal jelentését fogadta el. A jelentés a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról és a végrehajtó bizottság munkájáról számolt be. Ezután két előterjesztési anyagot témájuk hasonlósága miatt összevontan vitatott meg a tanácsülés. A két előterjesztés elme: „A megye kereskedelmi ellátásának alakulása az új gazdasági reform bevezetésének időszakában, figyelemmel a megyei tanács 19€4. augusztusi ülésén hozott határozat végrehajtására” és „A megyei tanács Ipari-kereskedelmi állandó bizottságának beszámolója munkájáról”. E napirendi pont előadója: Horváth József vb-elnökhely ettes és Horváth János, az állandó bizottság elnöke volt. A mindenkit érdeklő és a mindennapi életben érintő téma élénk vitát váltott ki. Felszólaltak: Benkő Lajos, Halász István, a megyei állami kereskedelmi felügyelőség vezetője, valamint Bobesik Pál. Keserű János, dr. Kovács V. Károly, Papp Ambrus, Pintér Ferenc, dr. Schneider Zoltánná és Takács Míhályné tanácstagok. Az ülés további részében a tanács jóváhagyta jövő évi munkatervét és a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1968. első félévi munkatervét. — A lakosság igényének választékban is megfelelő kulturált kiszolgálása sürgeti a meglévő kereskedelmi hálózat továbbfejlesztésének problémáit is — mondja ki többek között a vb élé terjesztett kereskedelmi témát feldolgozó beszámoló. — A kereskedelmi hálózat nemcsak mechanikus közvetítője a lakossági igények kielégítésének, hanem jelentős befolyásottója is. A hálózat sűrűsége, kapacitása, a készletben tartott áruk mennyisége és választéka jelentősen befolyásolja és irányítja a lakosság vásárlásait, alakítja és formálja az igényeket. A jó kereskedelmi munka, a minőségi ellátás tükrözője népgazdaságunk helyzetének és így nagy politikai jelentősége van. A megye kereskedelme az új gazdasági mechanizmus első évének eddig eltelt időszakában feladatait jól oldotta meg. A beszámolót követő élénk vitában a megyei tanácstagok elsősorban választókerületeik prob, lémáiról beszéltek részletesebben. így került szóba Nagydo- rogmaik és vidékének kereskedelmi ellátottsága, a szekszárdi szállodai helyzet tarthatatlansága, a bölcskei házépítők téglahiánya, a gyermekruházat még napjainkban sem javuló minősége, a szekszárdi iparcikkáruház megépítésének terve. Volt felszólaló, aki a vásárló felek között meglévő fizetési rendszert bírálta, 3 aki a javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésének állami ösztönzőiről beszélt. Többen szóba hozták a megye kereskedelmi és vendéglátóiparának szociális és kulturális helyzetét. Kifogásolták, hogy nagyon sok a korszerűtlen, kis elárusító térrel és raktárral rendelkező üzlet, az egészségi okokból nem megfelelő vendéglő, konyha. Kifogásolták, hogy a megye ipari fejlődésével nem halad megfelelő ütemben a kereskedelmi ellátottság fejlesztése. Helytelenítették, hogy az új ipari üzemek környékén gom- ba módra szaporodnak a vendéglátóipar italmérő bódéi. Az egyik felszólaló felhívta a tanács figyelmét arra, hogy időben kell intézkedni Paks kereskedelmi helyzetének fejlesztéséről, hovy az atomerőmű építkezésén dolgozó több ezer ember ellátása biztosított legyen. A vitát Szabópál Antal foglalta össze. A megyei tanács megbízta a végrehajtó bizottságot, hogy az elhangzott javaslatokat, problémákat vizsgálja meg és hozzon intézkedéseket. Pályaválasztás, 1. NAPJAINKBAN legalább any- nyira téma a pályaválasztás, mint a karácsonyi készülődés. Ezt nem lehet ugyan egy dátumhoz kötni, de mégis ilyenkor kerül előtérbe, hiszen rohamosan liözeledik a konkrét döntés ideje. Most kezdődik a téli szünet, utána pedig a jelentkezési ívek kitöltése. így tehát a közelgő ünnepek és a pályaválasztás tulajdonképpen nem is különíthetők el egymástól. A tanulok röpke időre felszabadulnak a mindennapos iskolai készülés kötelmei alól, ráérnek a végleges döntéssel foglalkozni. A szülők a mindennapos fáradozás, a percekre beosztott munka után egy kis pihenőhöz jutnak, s ők is jobban ráérnek elmélyülten gondolkozni, behatóbban latolgathatják gyermekük jövőjét, a sok korábbi elképzelésről dönthet a családi tanács. Annál is inkább, mert ilyenkor rendszerint találkozik a szűkebb családdal a rokonság, hazalátogat a távolabb élő családtag, tehát megbeszélhetek a részletek azzal is. aki más időszakban nehezebben érhető el. A pályaválasztás nem egyedül a gyermek gondja, de nem is csak a szülő felelőssége, a pálya- választás nemcsak az iskola feladatköre, hanem valamennyijüké együttvéve. Mindnek megvan a maga szerepe, egyik nem helyettesítheti a másikat. Pályaválasztás egy ifjú életében tulajdonképpen csak egyszer van. Ha hibázik, melléfog, lehet bizonyos dolgokat korrigálni, de az első megfontolás, célba találás hibáit ritkán pótolja a későbbi próbálkozás. Egy életet nem lehet arra alapozni, hogy majd minden évben vagy minden öt évben megpróbálkozunk valamivel. A célba találás sok éves erőfeszítés, áldozatos munka kérdése, s ilyenről nem beszélhetünk az olyan kezdő esetében, aki minden évben mással próbálkozik. De ez az esetek túlnyomó többségében meg is előzhető. Például olyannal, ha a karácsonyi ajándékozás közepette nem a divatos kardigánon, szép vonalú zakón a hangsúly, hanem az életre való felkészülésen, s ha a szülő, a környezet azt adja ajándékba, ami a legfontosabb: a tisztes felnőttkor megalapozását. , ‘A LEGELSŐ és legfontosabb kérdés természetesen az, hogy a pályaválasztásban érdekeltek mivel számolhatnak. E nagy kérdésre a körülmények széles körű latolgatásával adható meg a válasz. A „mivel számolhatunk” nem X. Y.-nak szól, hanem mindenkinek. Semmiféle könyvben nincs megírva, hogy az egyes személyek konkréten • mire alapozhatnak. Ez eddig sem volt, ezután sem lesz, Ilyen számbavételt, tervezést külföldön sem ismernek, nálunk sem. Az egész társadalomra vonatkozó helyzet mérlegeléséből azonban nagyszerűen kialakulhat a konkrét személyek jövője. A megyében pályaválasztási tanács működik, s ebben jut egy fedél alá minden érdekelt szerv. Ez minden évben tájékoztatót ad ki, s ez részletezi a lehetőségeket. Sajnos, a következő évi pályaválasztási tájékoztató még nem hagv- ta el a nyomdát, így a téli szünetben még nem segítheti a családi döntést. Amit azonban tartalmaz, nagyjából ismert pedagóguskörökben is, az üzemekben is, mert ezzel kapcsolatban már megannyi tanácskozásra, értekezletre sor került. A kiindulási alap tehát már adott, így a családi tanács tud mire alapozni. Az alábbiakban ennek a fontosabb részleteiről adunk számot. Először is nézzünk néhány elvi problémát. A pályaválasztás szervezett rendszere elterjedt az egész civilizált világban, ám országonként nagyon eltérő sajátosságokkal. Még a népi demokráciákon belül is sok az eltérés. A Német Demokratikus Köztársaságban például túlzottan is dédelgetik a fiatalokat a pályaválasztás ürügyén. Jugoszláviában kevésbé. Nálunk ilyen tünet is megfigyelhető, olyan is. Majd a későbbi évtizedek döntik el, hogy melyik a jobb. Sok minden azonban előre is látható, számos részletről kialakult a határozott véleményünk. Ilyen például. hogy nem egyik, vagy másik tekintélves pedagógus, közéleti személyiség vélemérive a meghatározó, hanem egy objektív törvény, a tudományos, technikai forradalom, illetve annak az igénye. Ebből következik, hogy rendkívül nagy szerepe van a pedagógus nevelő hatásának, a szülő, gondviselő figyelmeztetésinek. a rokon, ióbarát tanácsának. de enneic megvan a maga k5rülhatéroltsf,','’ korláta is: minden intelem, tanács a tudó1969. mányos, technikai forradalom alárendeltje. Teljes mértékben alkalmazható a régi mondás: „Tanácsot adhatunk, de kalácsot nem”. Alkalmazható anélkül, hogy lebecsülnénk a tanács jelentőségét. Sőt, a módosított változat nagyon is aláhúzza ennek a szerepét : „Tanácsot adjunk, de kaláccsal ne is próbálkozzunk”. Kiegészítve: „A kalácsot majd az élet , adja,--ha igazodunk annak követelményeihez.” NAGYON FONTOS ez a megállapítás, mert eleve cáfolja azokat a szülői, rokoni hiedelmeket, amelyek szerint ebből a gyermekből csak ez, vagy az lehet. A gyermekek túlnyomó többségéből sok minden lehet uc an- olyan eséllyel, s ha a tanács erre irányul, máris előbb jut a gyermek révbe — kalácshoz —, mint különben. Szorosan kapcsolódik ehhez a pályaválasztás de.nokratizmusá- nak értelmezése. A felszabadulás utáni konjunktúra, néha anarchikus lehetőség-skála egyes emberekben téves hiedelmeket is szült. Akkoriban tuborzó kampányok indullak úgyszólván minden pályára. A felnövő generációban ilyen szemlélet alakulhatott ki: „Nem voltam hajlandó elmenni ennek, vagy annak”. Az most más kérdés, hogy ez a generáció végeredményben mégis nagyon alkalmasnak bizonyult a népgazdaság minden szintjére, hiszen az eseti tervszerűtlenséget messze kárpótolta az ambíciót, tettvágyat gúzsbakötő régi láncok elszakadása. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy ebben gyökerezik napjaink több téves nézete. A pályaválasztási demokratizmust sokan mechanikusan értelmezik, márpedig az nagyon is térhez, időhöz szabott. Hadd hangsúlyozzam ismét: nálunk is, másutt is. A meghatározó, a tudományos, technikai forradalom a különböző szinteken, időközökben más-más igényekkel jelentkezik. A pályaválasztási demokratizmus mai értelmezése nem az egyén elképzeléseit jelenti, hanem a közösségi igényt. Pályaválasztási demokratizmust emlegetni abból kiindulva, hogy minden harmadik gyermekből fodrász és autószerelő válik-e, nyilvánvaló demagógia. (Folytatjuk) BODA FERENC A DNFF születésnapián F ordulópont volt 1960. december 20-a ' a vietnami szabadságharc történetében. Ezen a napon alakult meg a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és meghirdette a szervezett, felszabadító háborút Ngo Dinh Diem Amerika-barát, diktatórikus rendszere ellen. Féktelen gyűlöletkampány kísérte Diem rendszerének kibontakozását. A franciák elleni felszabadító háború idején kiharcolt demokratikus vívmányokat egyszerre megsemmisítették, még a kezdetleges, jórészt szemfényvesztő földreformot is. Ismét megjelentek a falvakban a rendőröktől és katonáktól kísért adószedők és bérletdíjbehajtók, a termés 45—50 százalékát vitték el a parazita réteg gazdagítására. Egyszersmind háborút kezdtek a nagy befolyású vallási szekták, a buddhista Binh Xuyen, a Cao Dai és a Hoa Hao ellen, s így a híveket fegyveres ellenállásba kényszerítették. Leghamarabb a parasztság ocsúdott fel a csapásokból. Mindenekelőtt önvédelmét szervezte meg a kis községekben az adószedők, a bérletdíjbehajtók és fegyveres kíséretük ellen, — a maguk kezdetleges, de hatásos ‘eszközeivel. Fokozatosan sikerült megnyerniük az ügynek a már- már beletörődésre hajló vallási szektákat és az addigra szétvert Saigon Choloni Békebizottság értelmiségi vezető rétegét. A Felszabadítási Front tényleges születésnapját tulajdonképpen nem lehet egyetlen dátumra rögzíteni, hiszen az ellenállás résztvevői már kezdettől fogva kialakították politikai-ks^enaí szervezetük h*-mas rétegeződéit: az önvddetmi partizáno°zta- eokat (a kezsécrok parasztjaiból, alciv nanep] földjeiken dolgoznak. éjszaka fegyvert ragadnak); a regionális jJartizánosztagokat (amelyek járásokat és nagjtobb földrajzi egységeket fognak át, szervezetten károkat okoznak az ellenségnek, rendszeresen foglalkoznak fegyverzsákmányolással, s a zsákmányt a felszabadító hadseregnek adják át); a reguláris alakulatokat, (amelyek már nemcsak védekeznek, hanem támadnak is, sőt elfoglalják az ellenség őrállásait, majd később területek megtartására is alkalmasakká válnak). Azért lett mégis 1960. december 20-a a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front születésnapig, mért ekkor rögzítették véglegesen a politikai programot és a szervezeti szabályzatot. A Felszabadítási Front célja valamivel kevesebb, mint ameny- nyit a genfi egyezmény ígért valamennyi vietnaminak. Véget akarnak vetni a dél-vietnami háborúnak, meg akarják szüntetni az amerikai katonai intervenciót, demokratikus módon választott kormányt Szeretnének hatalomra juttatni, amely a legszigorúbban megtartaná mindazt, amit a nyugatiak által megfogalmazott genfi egyezmény előír. Azt a függetlenséget és semlegességet akarják kiharcolni, amelyet az összes nagyhatalom biztosított Vietnam számára. Lényegében ezeket a követeléseket foglalta össze tízpontos programjában a DNFF 1960. december 20-án véget ért alakuló kongresszusa, amelyen húsznál több polgári, katonai és vallási szervezet, közte három nagy politikai párt (a Radikális Szocialista Párt, a Demokratikus Párt és a Vietnam; Népi Forradalmi Párt) egyezett meg abban, hogy közös szervezetben, közös vezetés alatt vívja meg a küzdelmet a haza szabadságáért és függetlenségéért. M ennyi mindennek kellett történnie, hogy Johnson elnök — aki kifejlesztette a vietnami eszkalációt, s mérhetetlen történelmi felelősséget visel a sok éves vérontásért — éppen az elnökválasztások előtt, a vereség beismerésével felérő lépést tegyen: ellenszolgáltatás nélkül megszüntesse Észak-Vietnam bombázását és elfogadja tárgyalópartnernek a rettegett „Viet Congot”, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot! Mi lehetne biztatóbb a DNFF születésnapján, mint az, hogy a Felszabadítási Front áldozatos küzdelme immár nem egy, hanem két csatatéren folyhat; nemcsak a harcmezőn, de a párizsi tárgyalóasztalnál is. Ma közelebb van ennek a nagyszerű, hősi harcnak a végső győzelme, mint valaha. Dél-Vietnam népe most is, mint eddig, maga mellett érezheti a világ haladó erőit, élvezi támogatásukat, a miénket, a magyar társadalomét is, amely a hosszú küzdelem minden periódusában. erkölcsileg és erejéhez mérten anyagilag is megtette és meg fogja tenni a magáét. Sz. L. 7. Válaszol a 12—361! Lesz értelmiségi klub Szekszárdon Telefonügyeletiinktől egyik szekszárdi olvasónk kérdezte meg: miért nincs értelmiségi klub Szekszárdon? A kérdés felvetését feltétlenül indokoltnak tartjuk, annál is inkább, mert a megyeszékhely fokozott tempójú iparosításával jelentősen megnőtt a városban élő, főként műszaki értelmiségiek száma, s mindenképpen hasznos lenne egy olyan fórum, ahol találkozhatnak, szórakozhatnak, szervezett, érdeklődési körüknek megfelelő programokat biztosítanak számukra. Tudomásunk szerint Szekszárdon, a megyei könyvtárban az idei évben már működött hasonló jellegű, főleg fiatal értelmiségieket összefogó klub, amely azonban alig több mint féléves működés után gyakorlatilag megszűnt. A kérdés megválaszolására Va- dócz Kálmánt, a megyei könyvtár igazgatóját kértük meg. — Foglalkoznak-e a klub újjászervezésének gondolatával? — Természetesen. Úgy tervezzük, hogy az idén rövid ideig csak kísérletképpen működő klubot januártól újból beindítjuk, A szervezésnél, a klub működés; szabályzatának i megalkotásánál természetesen figyelembe vesszük a korábbi tapasztalatokat. Az az elképzelésünk, hogy az idén csak szűk keretek között, kis létszámmal dolgozó klubot kiszélesítjük, cs elsősorban most is a fiatalokra számítunk. Előre kidolgozott — közösen megbeszélt — program alapján működne a klub a megyei könyvtár olvasótermében A lehetőségekhez képest minden rendelkezésünkre álló eszközzel arra törekszünk, hogy valóban tartalmas, igényes programot nyújthassunk a tagoknak.