Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-20 / 298. szám
Napirenden A vasúton dolgozó nők élet- és munkakörülményei A Pécsi Vasútigazgató&ág területén dolgozó nők helyzetéről és a szakszervezeti bizottságoknak a női dolgozók érdekében kifejtett tevékenységéről tanulságos felmérést készített a területi nőbizditság, amelynek vezetőjével, Rajna Józsefnével beszélgettünk a szerzett tapasztalatokról. — Az igazgatóság területén több mint 2200 nő dolgozik, közülük mintegy a fele Tolna megyében. Ez a szám azonban évről évre emelkedik. A nők döntő többsége jó} megállja helyét munkaterületén, s vezetőik elégedettek munkájukkal és fegyelmezettségükkel. Ennek ellenére sajnos az egész igazgatóság területén csak 25 nőt találunk ve- zétó beosztásban. Ami a mozgalmi munkát illeti, ott már más a helyzet, mert 16 pártvezetőségi, 120 szakszervezeti vezetőségi tag és bizalmi nődolgozónk van. — Hogyan ítéli meg az egyes nőbizo&tság'ok munkáját? — Az elmúlt években jelentős mértékben fejlődött és sokoldalúvá vált a nőbizottságaink munkája. Céltudatos tevékenységet fejtenek ki a termeléssel, a munkakörülményekkel, valamint a családi élettel összefüggő kérdésekben. Nőbizottságaink rendszeresen foglalkoznak a termelési kérdésekkel. Mozgósítanak egy-egy feladat elvégzésére, s a szocialista' brigádmozgá- lomban való részvételre, Az igazgatóság területén jelenleg 21 női szocialista brigád dolgozik. Ámi a családvédelemmel kapcsolatos munkát illeti, igen szép eredményekről adhatunk számot, így például a dombóvári fűtőház nőhizottsága egy volt munkatársuk árváit patronálja, Báta- szóken, ugyan csali a fűtőháznál a nőbizottság az elvált szülők gyermekeit vette pártfogásba.' A dombóvári csomópont nőbi- zcrttságai minden évben közösen megrendezik az öregek napját, amelyre a 70 éven felüli nyugdíjasokat hívják meg. — Arányban áll-e a végzett munkával a nők anyagi és erkölcsi megbecsülése? ,— Vizsgálatunk megállapítása szerint ebben az évben nőkkel szembeni bérügyi vonatkozású jogszabálysértés nem fordult elő. Bérezésük szintje összefügg szakmai képzettségükkel, munkaterületükkel, beosztásukkal. A nőkre vonatkozó törvényekét, rendeleteket betartják, különös tekintettel a terhes nőkre és a kisgyermekes anyákra. Az erkölcsi megbecsülés területén már korántsem ilyen kedvező a helyzet. így például, véleményünk szerint, a nőket fokozottabb mértékben kellene politikai és szakmai iskolákba küldeni, hogy ezáltal biztosítani lehessen magasabb beosztásba történő áthelyezésüket. . — Melyek azok a feladatok, amelyeket a nőbizottság célul tűzött ki a kivetkező évre, esetleg évekre? — Természetosen továbbra is elsőrendű feladatunknak tartjuk a vasúton dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését. Ezen túlmenően mind nagyobb részt kívánunk vállalni a vasút előtt álló feladatokból, annál is inkább, mivel egyre többen va- . gyünk, és ennek megfelelően jelentős szerep jut nekünk is az igazgatóság munkájában. Szeretnénk elérni, hogy azok a nők, akik megfelelő szakmai és politikai képzettséggel rendelkeznek és rátermettek, minél nagyobb számban kerüljenek vezető beosztásba. Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk, hogy az illetékes megyei SZMTikel jó kapcsolatunk legyen, hiszen véleményünk szerint ők is tudnának sokat segíteni mindennapi munkánkban. — mondotta befejezésül Rajna Józsefné, a területi nőbizottság vezetőié, a dombóvári fűtőház dolgozója. SZ. L. Piaci körkép Talán észre sem veszi a változást az, aki sűrűn fordul meg a piacon, pedig mennyire más a piac képe mostanában, mint vélt régen. Szolidabb, fakóbb ez a kép, lármásnak is legfeljebb akkor mondható, ha valaki valami vitás ügyét nagy hanggal akarja rendezni. Manapság a piac legfeljebb csak zsong, akár a tengeri kagyló: zenéje most is ősi, de csöndesebb. Nyüzsgése, forgalmassága mind kevesebb csellengő, úgynevezett piaci polgárnak ád lehetőséget a haszontalanul hasznos időtöltésre, a bámészkodásra, ingyen szórakozásra. Ki az, aki ráér mostanában? Mindenki siet. A háziasszony, aki negyedóra leforgása alatt felméri a helyzetet és leszögezi, hogy amit vásárolni kíván, nagyjából kapható az állami, vagy szövetkezeti boltokban is — nem ritkán jóval olcsóbban —, Csupán azt veszi meg itt a piacozöktól, ami a drágaság ellenére itt Szebb. Megengedhető háziasszonyi könnyelműség, bocsánatos bűn. Ahhoz képes, hogy az ünnepek előtti hetek, napok lendítői a forgalomnak, a piac csöndes, mai felhozatala sem mondható bőségesnek. Mi kapható például ma? Élő baromfi. De nem kapkodnak érte. Hány éves a liba? Idős nénike áll szálegyenesen egyszem gúnara mellett. Kár, hogy születési bizonyítványa nincs a piacra kerülő baromfinak, de-ezt olyan jószágnak nézi mindenki, amelyik nem hagyja magát könnyen főzni, sütni. — Hogy a liba? — Százhúsz aranyoskám! Nagyon szép liba ez. — Százhúsz? Még meg sem sül a maga zsírján! A portéka, idegesen nyújtogatja a nyakát. Sokan megfogdos- ták, emelgették, tapogatták. Maradt. Méltatlankodva továbblépked az érdeklődő háziasszony is, hallom, hogy a nénike panaszosan nyugtázza az újabb sikertelenséget. — Majd utóbb még kilencve- r.ért is odaadom. Felcsattan a mellette álló asz- szony, aki szomorú állapotú jér- céket hozott. — A fenét adja ám oda, de nem ezt! Annyit magának- is ér. Arca, hangja vált, mert vevő, sodródik eléje. Dicsérni kezdi kókadt jércéit. — Gyönyörű jószágok! — Ne beszéljen, ez itt úgy komyadozik, hogy haza sem érek veüe, már azt mondja, hogy nyekk. Borzalmasabb hatású az ilyen vevő részéről elhangzó minősítés, mint egy vészes párbajkihívás. A „haszontalan városi nép”, amelyik „mindent ingyen akarna” — a piacozók szerint — hullámzik föl és alá. Kicsit arrébb a bab miatt támad haragtalan szóváltás. Meg kell hagyni, szép, nagyszemű tarkabab, de csakugyan olyan drága, mintha orvosság lenne. Egy liter 16 forint. — Szerencse, hogy nem szemenként adják! — Oda se neki szomszédasz- szony, ott bent a pavilonban húsz forint kilója. Kétforintos galambtojás? Indulnak is arrafelé. Sajnálom, hogy nem tudok olvasni a gondolatokban. És ha tudnék? Nem biztos, hogy leírhatnám, mit kíván, a babbal veszkődő parasztasszony az állami és szövetkezeti kereskedelemnek. E két nagyhatalom a legnagyobb „ellensége” a piacosoknak. A piac egyeduralmát ezek törtek meg és ha nem is éppen az istennek hála, hála, hogy így van. Legyen is! — Mondja néném! Galambok tojták ezeket a tojásokat? — Hogyan tojnának ilyet galambok?! — Mennyiért adja? — Kettő forintért darabját. — No akkor visszamegyek amoda, mert ott 1,80. Ha már csak galambtojás van.,. Folyik az ártatlan kötődés. Itt- ott piacibb modorban, mert igaz, hogy csak a háta mögött, de megkapja a kedves vevőjelölt, hogy „az eszetokját”, meg egyebeket. Nem nagy a tolongás a karácsonyfák körül sem, mintha már túl lennének az emberek a beszerzésen. Csoportosulás arra található inkább, ahol díszeket árusítanak. Olcsókat, tiritarkákat. Bazáros minőségben. A cégtulajdonos nagy hangon hirdeti: — Tessek, tessék csak kérem választani. Minden válogatva jó, még az asszonynak való is csak válogatva! Kárvallottak nélkül A piac bejáratának bal oldalán sötét ruhás asszonycsoport. Bolondos képzettársítás: akár a pár- kák. Velük szemben nagy a zsi- vajgás, ők csak állnak, alig beszélve, és ha elébük téved a vevő, aki túrót, tejfölt akar vásárolni, mintegy vezényszóra bugyolálják elő a portékájukat. Velük még a legelégedettebbek a piacjárók. Nem is hiszem, hogy eladatlanul marad az árujuk. Amarra bentebb, kivált az élő baromfinál csillagászatiak az árak, szem sem rebben, úgy mondják ki egy tyúkért a hetven-nyolcvan forintot. — Ugyan már! Olcsóbb lett a nájlon-csirke! Akkor már inkább olyat és a bajlódás sincs vele. Sok apró bosszantást kell lenyelnie annak, aki az árusasztal eladó oldalán álldogál és vagy enged a negyvennyolcból, vagy viszi hazafelé, amit eladni ■ beutaztatott. No persze, adósak sem maradnak ám azért a jól felvágott nyelvű menyecskék. Itt a mérkőzés állása mindig döntetlen. Ha valaki mégis kárvallott marad, az a legkevesebb esetben a vevő. Ez is új vonása már a piacnak, ami a mai napon szerzett bizonyság szerint csak halo- vány mása a régi piacoknak. Ezen az úton egyetlen járművel sem találkoztak, télen csak karácsony táján keresik fel a sielők ezt a helyet. A meglehetős meredek és erősen kanyargó hegyi úton csak nehezen haladt előre a túlterhelt gépkocsi. A magasba érve havazni kezdett. Nagy hópelyhek táncoltak a fényszórók előtt, és a szélvédő üvegnek ütközve elolvadtak. Egyre sűrűbben esett a hó. A hágóra érve sorompó zárta el az utat. Mögötte kis házikó állt: nyáron őr ül benne, vámot szed a gépkocsiktól, mert onnan kezdve díjat kell fizetni az út használatáért Hensley kiszállt, felemelte a sorompót továbbhajtott újra megállt, visszament és leeresztette a sorompót közben elolvasta á mellette álló figyelmeztető táblát, s jót nevetett rajta: November elsejétől március elsejéig az út nem használható. Onnan kezdve lefelé vezetett az út. A ketrecbeliek hangosan zúgolódtak. — 64 — — Meddig akarsz még menni? Ha még sokáig tart, mindannyian megfagyunk. — Még fél óra, csak még fél óra hosszat tartsatok ki — biztatta őket s erősen figyelt. Azt a helyet kereste, ahol az erdei útra kellett letérnie. Csak lépésben haladt, hogy ne tévessze el. Végre megtalálta. A kocsi hepehupás keskeny úton döcögött tovább az erdőben, egy patak mentén. Néhány száz méter után Hensley létéit az útról és egy tisztáson megállt. * — Végállomás! — kiáltott. Félig megfagyva dermedten, káromkodva szálltak ki a többiek. Mindegyiknek fegyver és konzervesdoboz volt a kezében. — És most mj lesz? Mit csinálunk itt? — kérdezte az egyik. — Először is lapátoljatok havat a kocsira. Egészen el kell tüntetni a hó alatt. — Mivel lapátoljunk? A kezünkkel? Ez még az Ivy Bluff-í kőbányánál is keservesebb. — Ha fentről meglátják a kocsit, végünk van! Zúgolódva, káromkodva végrehajtották az utasítást, a parancsot. Addig dobáltak kezükkel havat a kocsi tetejére, míg a hó teljesen ellepte. Segítségükre volt az is, hogy mind sűrűbben esett. Utána letisztogatták fegyencruhájukat a hótól és Hensley vezetésével elindultak. Mintegy félórás út után cölöpökön álló vadőrházhoz értek. Létra vezetett fel, a létrának néhány foka hiányzott. Effvrnás után felmásztak a házba. Hensley benyitott. A béro^sdásodott pántok erősen csikorogtak. A ház egyetlen — négy méter hosszú és ugyanolyan széles — helyiségből állt. Az egyik fala mentén pad volt, a páddal szemközti sarokban egy kis dobkályha állt. Hensley lekaparta a jégvirágokat az egyetlen ablakról. Kirm derengeni kezdett. — 65 —----—-------------------------------------------------------------------------------------T izen voltak a vadőrházban, valamennyien fehérek, a legfiatalabb 22, a legidősebb 39 éves. Tizen az Egyesült Államok legveszélyesebb bűnözői közül: Glen Hensley élethossziglanra ítélt gyilkos. Leslie Gautier 8 évre ítélt betörő. Hilliary Inman 29 évre ítélt rabló. John Ki 1 borne 28 évre ítélt bankrabló. Wiley Cummings 15—20 évre ítélt bankrabló. William Vaughn élethossziglanra ítélt gyilkos. Grady Stone 5—8 évre ítélt betörő. Woodrow Stewart 18—20 évre ítélt rabló (nem rokona Yank Stewartnak). \ James Strickland élethossziglanra ítélt bankrabló. Johnny Miller 9 évre ítélt gyújtogató. Pisztoly volt velük és annyi lőszer, hogy kiirthatnak egy kisebb város egész lakosságát... takárójukba burkolózva, elterültek a padlón és rögtön elaludtak, Hensley, Cummings, és a legifjabb Grady atone, a pádon ültek és egy dobozból májkását ettek. ídfSen még rosszabb mint melegen — jegyezte meg btone. — Mikor lesz már valami igazi harapni valónk? Ivy Bluffban legalább meleg volt — fűzte hozzá Cummings. — Talán jobb lett volna, ha ottmaradunk — toldotta meg Stone. Henslev zubbonya ujjába törölte az orrát. — Marhaság, amit beszéltek — torkolta le őket. — Ebben a bódéban biztosan elpusztulunk. Miért nem fűtünk be legalább? — kérdezte Cummings. — Fában igazán nincs hiány — mondta Stone. — Mondtam, hogy marhák vagytok. A füst mérföldekre ' llátszik. Maradjatok csak csendben! — intette le őket rensley és fülét az ablaküvegre szorítva hallgatózott. Az- "lán feltépte az ajtót és kinézett. — Lám. mit mondtam! Máris keresnek bennünket! — Kik? — 66 —
