Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
a színek palettáján A hatodik évtized küszöbén Megújulnak Staub Ferenc Staub Ferenc németkéri festő- WfT művésznek, a Képzőművészeti ^ ~ Alap tagjának palettáján majdnem két esztendőre elhaltak a színek. A hányatott sorsú, tehetséges festő, aki nehéz körülmények között küzdötte fel magát Tolna megye képzőművészeinek élvonalába, több mint másfél évig nyomta a kórházi ágyat. Súlyos tüdőműtétje előtt és után is szüntelen csak arra gondolt, hogy mennyi még a munka, mennyi a tennivalója. Hosszabb-rövidebb ideig tartó betegségek, hullámvölgyek és bíztató művészi eredmények után, amikor lélekemelő, szép tervekkel készült újabb festői feladatokra — váratlanul ragadta ki kezéből az ecsetet súlyos betegsége. De a legválságosabb percekben is, mint fárosz az éjszakában, úgy világítottak benne még megvalósítatlan művészi tervei. Bíztatta magát hogy any- nyi hajótörés és nekirugaszkodás után lesz ismét újrakezdés. Staub Ferene 1909-ben született Kalocsán. Édesapja szűrszabó volt, aki mesterségét szinte művészi tökélyre emelte. Fe- gginéi, hogy a megélhetésben is vumokat mai életünkből — erre ri apja műhelyében szívta magá- segítse Staub Ferenc mestere készül, ezt tartja izgalmasan szép ba az első művészeti hatásokat. le|főbb érdemének tartja hogy festői feladatnak. Az apa azonban korán meghalt, diájában a mozdulatok ’ frisse- s 3 négy gyerek közül a 13 eves gégének, az életszerűségnek a Ferencet nagybátyjához adjak, megragadására tanított, aki Nemetkeren gazdálkodott. ■ Itt kezdődött művészi „pályafu- 1927-ben szabadult mint mu- tása”. Mint pásztorgyerek dí- bútorasztalos-segéd. 1936-ban szes botokat, fejeket faragott, s Szolnokra költözött, ahol tévé- titkon arra gondolt már, hogy kényén bekapcsolódott mindjárt szobrász lesz. Tizenhat éves, a művésztelep munkájába. ^ Az amikor a fővárosba kerül ta- 1^37. évi csoportos kiállításon noncnak az asztalosiparba. Látja !^ar1 *.. alkotásával szerepelt, már, az a vágya, hogy egytszer különösen Chiovini Ferenc szobrász lesz — megvalósíthatat- segítette művészetének fejlődé- ian álom. Egyik társával az a ^oen. közös szórakozásuk, hogy rend- 1941_ben került vissza Német_ szeresen eljárnák a képtárakba, kérre Feleségével úgy tervez^ tók> h°gy méhészetet létesítenek, hnn =é ^ S így megteremtik a lehetőségét, r f legtlubben reprodukálni, bogy ő csak a művészetnek szenek61 telje idejét- energiáját. Közeleberh E??ek,. ajánlották kapcsolatot teremtenek néIsmét kézben az ecset. Ádám múzeumban. Ezt a kiállí tási anyagot — tekintettel a nagy sikerre — még ez év őszén Pécsett is bemutatták. 1965-ben pedig Kaposvárott volt nagy sikerű önálló kiállítása. 1966 óta — idén nyáron vett először ismét ecsetet kezébe. Ott volt a paksi művésztelepen, hogy Ismét közvetlen kapcsolatot teremthessen a kollégákkal, s láthassa, mit fejlődött azóta a piktúra, amióta ő kiesett a képzőművészet áramlatából. Az újra kezdés örömébe némi kis üröm is vegyült. Fájó volt a felismerés, milyen megfeszített munka szükséges ahhoz, hogy a kiesést pótolja. A jövő ősszel tölti be hatvanadik életévét. Ezt az alkalmat egy szekszárdi önálló kiállítással szeretné ünnepelni. Bizakodó kedvvel, fiatalos rajongással készül erre a kiállítására. Eddigi leggyakoribb témái: a szelíd lankájú dunántúli tájak, a Tolna megyei emberek világa, az alkotó, a munkálkodó ember. Kiragadni valamit a tűnő időből megmutatni jellemző motíHAMAR IMRE SENYE! JÓZSEF: Védő varázslat Legjobban anyám szeretett, varázsolt föléin feUeget, feli égből sárkányt, karikát, ezüstcsengőjű barikát, királyfit arany táltoson, királylányt, haja halk szirom, varázsolt védő takarót, szállani messze tág hajét. védelmet, óvó meleget, markába villámot szedett, szívébe mennydörgést kötött: ne bántson engem es a Wi Mellét, az édest késeknek, adta magát az éveknek, karja a kíntól feldagadt, de formált tarka madarat, mert ha örömöm meglátta, égett szeme is szikrázva. Any ám az édes, hova lett, számotok mohó éveket, felfalták minden örömét, fölötte jajjá nőtt aa ég. magánya keserí, fehér. Fölötte suikrát saór a asé*. de ő csak engem emleget, varázsol fölém feUeget. Szólnak a szélnek ujjal s nem tudja megmozdítom, nem tudja törni azokat. Formál az égre madarat virágot, hajót, harikát, sárkányt, kerekes karikát, és én csak neuem, mint á vöt- ráncai feteUMtftaaak. Ha egyszer karja leesik, a halál rámteiepedlfe LOVÁSZ FALc Anyasáv A fiam jön ma, bolnay, a kisfiam életkatona. Szültem, elment. Sír, kacag az it. szívem rajta ide-oda fut. Ha korán jön, ünnepel a tölgy, színaranyban lobog a göröngy. Ha későn jön, hunyó, halováay csillagot hoz sápadt homlokán. Némán áll meg majd a küszöbön ravatalon várja az öröm be Aba-Novák Vilmos esti sza.,, . metkéri szomszédjukkal, az eua:M>a'-L- \930",tÓ-1 19^~lg rópai hírű festővel: Vellmann volt Aba-Novák tanítványa. Ősz- Róbertlei. A közelgő háború í?1JÍarSaiD Tlb°J.’, f*ed6 azonban áthúzza terveiket, méFerenc, Rozs János, akiknek a hészetük jelentős része elpusz- munkássaga immár szervesen tul s a létbizonytalanságból, a beletartozik az egyetemes ma- gyakori betegségekből hosszú gyár pikturaba. éveken át nem tudnak kilábolni. Staub Ferenc azért szerette 1953-ban * pezsdült meg Tolna Aba-Novák szabadiskoláját, mert megyében a képzőművészeti élet, itt nem voltak korlátok, minden- s ez sokat lendített a németkéri ki saját ízlése szerint alakíthat- festő életében is. Kezdettől fogta piktúráját, egyéniségét. Aba- va minden esztendőben szére- Novák nagy szeretettel foglalko- pelt a megyei kollektív kiállítá- zott szegény sorsú, de tehetséges sokon. 1960-ban vették fel a tanítványaival. Staub Ferenc öt Képzőművészeti Alap tagjai so- éven át tandíjkedvezményben rába. 1963-ban hosszabb tanul- részesült, de más módon is tá- mányutat tett Romániában, mogatta őt a mester. Ellátta 1964-ben volt első önálló kiállí- munkával, beajánlotta ismerő- tása a szekszárdi Béri Balogh Munkanapokon sok száz autóbusz fúrja be orrát a reggeli ködbe, párába. Tele emberekkel. Messzi városok munkahelyei, fortyogó piacai, tülekedő ember? ' tömegei vonzzák az utasokat. Megannyi alkalmi közösség, állandó maggal, kalauzokkal Csupor Tibor: Hová, hová Pityuka ? gát úton nyögve araszoló, hemyószerű valamit. Erdészéit szerénye cserjék őrködtek hallgatagon családjuk értékesebb tagjainak nyugalmán. A buszban minden hangot elnyomott a motor zaja. A hosszú képű, cigányember zsebkendőt bratyizó törzsgárdával. Ultiműszavak, rebbenő kisdiák, suta mozdulat szunyókálás, hatalmassá tál lekapta ósdi, koszdagadó kacajok, elnyo- lőtt, fekete szalagos ka- mott ásítások, s az el- lapját, maradhatatlan „Húzódjunk beljebb, emberek!" kiáltás - ezek a reggeli ^ezü' a'pufajkis férfi, járatok egysegbe simuló hangfoltjai. Különös hangulata reggeli cseresznyepálinvan a párbeszédeknek ka illata. halászott elő, s recsegve trombitált bele. Mozr másikat kaptam azóta, áulatairól lekopott ac Hármat is hoztak. Tel- fogékonyság, jesen egyformák voltak. — Maga hová megy Aszonta az erdész úr, jani bátyám? — kér- — Aztán minek mész eleget bajlódtam már a dezte, s érdeklődve pü- ,a városba te? — kér- régivel. lantott a másikra. — Aztán tudsz-e vele _ Tudod püuuka én inni? Nem rúaás? Em- betegállományban ’vaiw«Aír, tarjagos Képe jó- bánni? Nem rágós? Em ir^^l/vmfn_rrrv^,wl/l-umril ^ indulatú, áradt belőle a Jékszek a sokszor gyök. Aztán nekem iß kibabrált veled! küldtek papírt, hogy is. A monoton motorzúgás fátyolosán szagga- T JJte°I^S°a^Vet'- mée a kezem alatt üúen vinnem! —” nevetett > a tóttá, szabálytalanul tor- j-f f " ± rusnya dög. Amíg bele- pufajkás, s a zsebéből zulóvá teszi a hangokat gatyában Jltam ’ ami. “ 3?Tg?San c*ü‘ A szeszélyes rezonació k bekn-nnnntt Hozta a 1 Mondta ** 02 aS2' lopó üveget. A cigányjátékává válik a beszéd. „ °ö_ ' szony fizetéskor; hadd ember összecsomósodott — Nehezen ment, az menjek felülvizsgálatra, szent! Tudja, sosem wAí Még kristályvizet is liöll A női hangok éles töltete helyenként hisztéri■na-nÍTl is k/i«Ierűin j — emoer osszecsomosoavn, papírt is kapkodó ot ^ eg£szett Elmész szemöldökkel gondolko- mozdulattal gyűrött pa- „ *7 pírt markolt elő, s lo- a ^nngyarba, !*rom: dott, látszott, hogy a kus sikításba csuklik, a „ -mnJv n—n 3ZOr ennVit megkeresel, szavak értelmén tágómely ferfibrummogas aíűtt Csak _ csafc — De maradtal. nem dtk. zsongitó rezgese ősapák tudom odatalálok-e? hipnotikus sugalmaikent hat. Belesulykolja az HARRI KAASALA1NEN: Dalok A fülkagylóban otthonra találtak s dalolta őket a száj vad fenyvesen át hegyen át új fülbe szálltak új szívbe új szájba. Ha vizet látott felszívta a víz dalait letépte a nvár virágbaborult dalait s a szürkület dalait Dalokat mondott mik az erdő út iáin messze futottak s ő nézett,utánuk szemében a felhős nap szürkesége és szomorúsága annak ki ittmaradt mint eev öregember szótlanul. Képes Géza fordítása Harri Kaásalainen neves finn kői tő egy esztendeje halt meg. igaz? — Jani bátyám! Üljön — Maradtam Jani bá- le! — ugrott fél aztán Ke félj Pityuka, tyám. Nem mehettem el, készségesen. Lóba a neülésbe a gyanútlan hall- majd én megmutatom! Meg kellett tanulnom, hézkes csizmákban meg- gatót, s eltéphetetlen — mondta biztatóan a Kiröhögtek volna. lódult, s megbicsaklott, makacs fonalakkal köti pufajkás. Párnás kézé- _ g t, Nviivöd „ . . . , . s.ns“.sár*,;? — Megy az, csak esi- fajkás. nyalni köll. Jó nézni, — Nem, Jani bátyám, ahogy eszi, marja a fát. üljön csak le! — mutaMennyit zdbál? jot{ a sovány cigány az __ — Sokkal kevesebbet ülésre. — En már ölöérzékszerveknek csupán lözi a társaságot, neve- a másiknál. Úgy öt-hat Oet ültem. hangulatban reszketnek, ülés ' kapaszkodóját. Uj- az értelmet s a logikát jainak begyei a matt teljesen mellőzve, és ez fém keménységétől elet kábító tétlenség, emel- fehéredtek. Körültekin- kedett együttélés, han- tett- Olyan ember lehe- gulati átlényegüíés az tett> aki nehezen nélkünéhány csatornáját zetes viccelődő, nagy- litert. Az erdész úr — Ugyan Pityuka, ne hagyja nyitva. Gondola- ev°> nagyivó, s öblös megmutatja, melyiket bolondozz! — hárította tok, vágyak ilyenkor hangú énekes. Mind íhessze repülnek, a misz- amellett valami puha- perc, aztán tikus vonzás mindent ság, nőiesség omlott szét csonkolás. tartásán. Erről vallott a piszkáljuk ki, néhány el a másik, csipetnyi gú- jöhet a nyoros udvariassággal. — Üljön már le! —, ka? _ zökkent ki egy gondosan nyaka öregisten sarkantyúját! emszerű'emter críss“ r&ssrsi; & “r* «*-** * . porán. zeit bosszúsága, és igaAz autóbusz ritka szép zának naiv bizonyossága---- j-í—— “ „„ ..I,.. erdei úton haladt, erői- csengett. A pufajkás tel ásos ember harsány ^ ködve, felpörgő fordulat- ült, arcán csodálkozóbeámyékol. ka? bői. — A városba, Jani bá- hatott, mint a lekváros tyám! - felelte a gát- ingeren a kaviar. Zsímodorában a kérdezett, egy vékony arcú cigányember. Keskeny ^elüU^°Tészét^egte a Sal számmal- A hengerek ámuló, s egyszersmind ' mohón falták az üzem- félszeg mosollyal. Kicsit Hogy van a esi- anyagot. A karosszéria fészkelődön, majd kibávállú férfi volt, kopott kod. villant a sze- egyenletes ritmusban ri- múlt az ablakon. Mind ruhában, foltos ingben. me hamiskásan. Fi- peyett, ropogott. Hatál- több autó suhant el Orra alatt sűrű, tömött cánkol-e még? más, gőgös fenyők ko- mellettük. Közeledett a bajusz. Mint az elkésett —- Á9 Jani bátyámt moran lesték a kanyar- város.
