Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

Önkéntes követség Eszperantisták a barátságért Végre! Bonyhádi cipők Szekszárdion Harminc évvel ezelőtt, 1928- ban alakult meg Dombóvárott az első e&zperantista csoport, ille­gálisan. Tagjai munkások voltak, zömmel vasutasok. A asoport összetétele miatt kényszerültek illegalitásba, mivel akkoriban a hivatalos körök nemhogy nem örültek a munkás-összejövetelek­nek, nem is enegedélyeztek olyan gyülekezést, amely alkalmat nyújtott a munkásság politikai összefogására. A nyelvtanulás­hoz tehát titokban láttak hozzá a dombóvári vasutasok közül né- hányan és képviselőjük eljutott már a következő évben, 1929- ben az első esz.peranti.sta világ­kongresszusra. A kör történelme kicsiben éppen olyan hányatott, amilyen népünk történelme is volt a harmincas évektől a fel- szabadulásig, — hol működött, hol nem. Utoljára 1957-ben ala­kult újjá a vasutas kultúrház nyelvszakköreként, s azóta éven­te szerveznek új tanfolyamokat a kezdők részére, teremtenek társalgási alkalmakat klubfoglal­kozások keretében azoknak, akik túljutottak a nyelvtanulás első állomásain. Foglalkozása üzemlakatos... A mai szakkör vezetője nem tanárember, mint gyanítottam. Borza József jelenleg a fűtőház- ban dolgozik. A szellem embereit általában nem olyan környezetben képzeli az ember, mint ez a zajos, füs­tös, olajos fűtőházi világ. Míg a te kérvén vas úton eljutottam idáig, sok itt dolgozót kérdez­tem meg. merre találom Borza Józsefet. Mindenki ismeri. A végér tudtam már jól, merre kell mennem, mégis kérdeztem, pró­baképpen, mígnem egy olajos ru­házatú és képű férfi bekalauzolt a műhelybe. Meglehetősen új foga­lom. Az új gazdasági mechanizmussal párhu­zamosan kezd ismertté válni. Nemrégiben egy jelentésben olvastam: „Tolna megye némelyik fmsz-e árubeszerző ügy­nököt alkalmaz az áru­ellátás javítása érdeké­ben”. Felkerestük az egyik fmsz-t, a paksit, hogy megtudjuk: miféle szakma, foglalkozási ág az árubeszerző ügynök­ség. Először is keressük magát az árubeszerző ügynököt, Lőrincz La­jost. — Nem tartózkodik itt. — Hol találhatnánk meg? — Valahol Budapes­ten. — Valami közelebbit! Egyáltalában hol van az íróasztala? — Ilyen nincs. Az ő irodája az egész ország területe. Főként a fővá­rosban tartózkodik, de ott sem egy irodában íróasztal mellett, ké­nyelmes fotelban, hanem jön-megy. — Ez azt jelenti, hogy nála jelenléti ív, nyolc­órás munkaidő sincs? — Nincs. Meghatáro­zott napokon jelentke­zik nálunk, de aztán nem törődünk azzal, hogy mikor hova megy. mit csinál, nekünk az a lényeges, hogy jöjjön az áru. Pap Lajos, a paksi fmsz főkönyvelője így Józsi bácsi kezet nyújt, hall­gatja, mi járatban vagyok, és máris úgy beszélhetünk, mintha nem in itt lennénk, vagy mintha nagyon régóta ismerne. Egy nyelven beszélő emberiség — Azt kérdezi, miért szeret­tem meg és tartottam ki az esz­perantó-mozgalom mellett a mozgalom aktív munkásaként? — Igen! Kérdezem, mert nem volt mindig ilyen könnyű az út, nem volt olyan járt, mint most, amikor többféle eszperantó ki­advány jön az általa vezetett szakkörnek, amikor eszperantó nyelvű irodalmi esteket rendez­nek, más program híján ezen a nyelven cserélik ki gondolataikat hetenkénti összejöveteleiken. — Csak úgy tudok erre vála­szolni, ha elmondom, hogy na­gyon sok bel- és külföldön meg­rendezett eszperantista találko­zón vettem részt az elmúlt har­minc év során. Nem tudok fel- emelőbbet, mint azt, hogy egy ilyen találkozón összesereglenek legalább 50—60 nemzet fiai és egy nyelven beszélnek. Nem kér­dés, hogy ki milyen nációhoz tartozik, milyen a vallása, a bő­rének a színe. Számomra az esz­perantó-mozgalom bizonyította be, hogy nem az emberiség a bűnös a háborúkban, a más né­pek leigázásában, az erőszak történelmi bűntetteiben. Az em­berek a békét és barátságot em­legetik szívesebben, boldogan jönnek össze minden alkalmára a találkozásoknak. — Említette, hogy sokfelé járt. Nyilván a szakkör tagjai is vi- lnr<í"rAtrn-.'r számítanak már. Irány Helsinki és Avignon — Igen. ez így van, pedig hát. zsebbe is kell nyúlnia annak, aki és békéért részt akar venni az eszperan­tista találkozókon, kongresszu­sokon. Tavaly Lengyelországban voltunk egy üdülőtáborozáson, 20 országból négyszázan jöttünk itt össze. 1964-ben ott voltam Hágában a világkongresszuson. Nyolcán voltunk kint az idén májusban Várnában, ahol a vi­lág vasutas eszperantistái talál­kozhattak egymással 1969-ben a franciaországi Avignonban ren­dezik meg ismét a vasutas esz­perantisták kongresszusát és a világkongresszus Helsinkiben lesz. Erre nagyon szeretnék el­menni. Bizonyos vagyok benne, hogy sikerül a terv. A dombóvári eszperantisták köre az ország­ban számottevő, munkáját figye­lem kíséri. Borza József a ba­rátság és béke követeinek sze­rény tanítója, vezetője csak a helyi figyelmet, érdeklődést ta­lálja kevésnek. Lelkes ügyszere­tetében azt kívánja, hogy Dom­bóvárott legyenek a mostaninál is többen az eszperantisták. — Az eszperantó nyelvet so­kan lebecsülik, pedig de fura helyzetekben segített már ne­kem is ez a nyelv? Van az eszperantisták világ- békemozgalmának egy lapja, amit minden hónapban más or­szág ad ki. Mit tartalmaz ez a kiadvány? Túl a mozgalom idő­szerű hírein a lapszámot készí­tő ország népét mutatja be igen sokoldalúan. Jó erről hallani és bizonyos mértékben megnyug­tató is, mert olyan reményeket kelt az ember szívében, hogy a barátság észrevétlenségig szerény követei dolgukat megtéve köze­lebb hozzák egymáshoz a világ népeit, mint egynémely politi­kusok látványos és hosszan el­nyúló konferenciázgatásai! LÄSZLC IBOLYA Lapunkba rendszeresen vissza­térő téma volt: Miért nem lehet a Bonyhádi Cipőgyár termékeit kapni a megyében. Többen tették fel ezt a kérdést a lapunk által kiadott olvasói kérdőíveken is. Most úgy tűnik, a téma lekerül a „napirendről”, ugyanis tegnap délelőtt megnyílt a Bonyhádi Ci­pőgyár és a Tolna megyei Nép- boilt Vállalat közös boltja Szek­szárdon. Mint azt Faludi Józsefné fő­könyvelő a megnyitóünnepségen elmondta, a gyárnak ez lesz az első mintaboltja. Sokat várnak tőle, hiszen az új gazdasági mechaniz­musban létkérdése az ipar­nak, hogy rendszeresen tájé­kozódjék a piaci helyzetről, a vásárlók igényeinek alaku­lásáról. Ez a bolt igen alkalmas lesz arra, hogy „első kézből” kaphasson a gyár információt: Kelendőek-e termékei, miből kéne több, mi az, ami nem kell a közönségnek. Itt általában olyan újdonságokat fog­nak kínálni, amelyek még nin­csenek a szalagon, amelyekből még nem kapott a kereskedelem, a szériában „futó” termékek ál­talában az eddigi úton — nagy­kereskedelmi vállalatok, kiske­reskedelmi boltok — jutnak el a fogyasztókhoz. Egyrészt tehát mintacipőket hoznak ide. más­részt pedig külön, itteni árusítás céljára kis szériában is gyártanak cipőt. Ha úgy látják, hogy .. -'yik- másik modell igen kelendő, kí­sérlik meg elfogadtatni a nagy­kereskedelemmel és bevezetni a nagybani gyártását. A szekszár­A bányák külszíni fejtésénél használt puttonyos kotrógéppel döntik és földelik el a tuskókot a bikácsi erdészetben. Amint Bordás István műszaki vezető ismertette, egy kotrógép­pel kiemelik a tuskókat, ame’ye- ket egy tolólapos SZ—100-as lánc­talpas erőgép halmokba rak, majd a kotrógéppel ásott, körül­belül öt méter széles és mély gö­dörbe gurít, végül földdel bete­metik az erdőirtáson feleslegessé vált és az újratelepítést gátló fa­maradványokat. Egy-egy gödör­ben százával temetik így ei a tus­kókat, amelyek a mai „gázolaj- kályhás világban” már senkinek sem kellenek, még ingyen sem. Az érdekes ötlet akkor szüle- :.t meg, amikor a nyáron kiko- u tatták a dorogi erdőben a tatai tavat, s a bányászati géppel tün­diaknak és kömyébelieknek pedig azt jelenti az új bolt, hogy bővül a cipőválasz ék. sokan vásárolhatnak olyan lábbelit is, ami másutt egyáltalán nem lesz kapható. Bíznak a gyáriak és a Népbolt vezetői abban, hogy a bolt von­zásköre túlterjed a áros. sőt a megye határain is. Előfordult ugyanis már, hogy a Budapest- pécsl buszról leszállt az utas Bonyhádon azzal a szándékkal hogy bonyhádi cipőt vásárol és nem sikerült. Az árukészlet felett a gyár ren­delkezik, a gyár frissíti tel rend­szeresen — és szállítja vissza azokat a cipőket, amelyek nem kelendőek — tehát a készletezés, az árukészlet finanszírozása nem a Népbolt Vállalat gondja. Ez a megoldás szinte korlátlan lehető­ségeket nyújt a bő áruválaszték tartásához. A Népbolt Vállalat az el­adást bonyolítja le, mégpedig kiváló szakemberekkel. Dunai Mária a két évvel ezelőtti országos iparitanuló-versenyen az első lett, Steiner Katalin pe dig a megyei első helyezést sze rezte meg. Mint érdekességet mondták el a megnyitáskor, hogy pesti versenyértékelő bizottság­nak különösen a gyártástechnoló­giában való jártassága tűnt fel a szekszárdi kislánynak. Kiderült, hogy a Bonyhádi Cipőgyában tett Ozemlá+og-tá* alkalmával ismerte olyan iól meg a cipőgyártást. Az úi UÖ-7ÖS bob felett védnök­séget vállalt a gvár és a Nép­bolt Vállalat KIRZ-szerveze*-'’. tették el az útban levő tuskókat a tóparton. A bikácsi erdészet most kibérelte az oroszlányi bá­nya kotrógépét, s bét bányászati gépkezelő közreműködésével, az országban elsőként kísérletezik annak erdészeti felhasználásával. Az eddigi tapasztalatok szerint a bányakotró gyorsabban dolgozik, mint az erdészet eddigi saját tus­kókiemelő gépe. A kísérleteknek lesz egy másik változata is. amely szerint egy helyre hordják le a tuskókat, és ott temetik el, s ame­lyik módszer olcsóbba kerül majd. azt alkalmazzák a későb­biekben. Népiíjsáo 3 196S. november 21. határozta meg e mun­kakör lényegét: „Sza­badfoglalkozás”. Amikor szóba került e státusz megteremtése, abból in­dultak ki, hogy a ko­rábbi mechanikus és központositott áruelosz­tás, nagykerekhez való rekvésnek az felelne meg a legjobban, ha kü­lön árubeszerző ügynö­köt alkalmaznának. A boltosok, s az irányító apparátusban lévők ugyan meglehetősen szé­les körű, sokoldalú kap­csolattal rendelkeznek. ÁRUBESZERZŐ kötöttség helyett most egyre inkább céltudatos és üzleti alapokon nyug­vó árubeszerzést kell folytatni. A különféle kommersz-áruk beszer­zésével többnyire nincs különösebb baj, mert egy megrendelőlevél, és jön az áru. Viszont na­gyon sok a hiánycikk, s a hiányok pótlása felté­telezi a beható árukuta­tást. Élelmes kereskedő, sok utánjárás kell ah­hoz, hogy egy-egy kere­settebb árucikk kapható legyen a boltban. Jogos igény, sokat napirenden szereplő probléma az áruválaszték növelése. Ez ugyancsak szükséges­sé teszi az eddigitől el­térő árubeszerzési for­mákat. A paksiak abból indultak ki, hogy e tö­járnak is áru után, máris számos új beszerzési le­hetőséget kutattak fel. De nem mindig gazdasá­gos, ha például minden boltos külön-külön utaz­gat áru után. Az árube­szerző ügynök viszont állandóan ilyen témák­kal foglalkozik, ilyen ügyekben utazgat, s gazdaságosabban tudná végezni e feladatot. A személyt már eleve úgy választották ki, hogy az semmiképpen se paksi legyen, hanem fővárosi, tehát, hogy ott éljen, ahol a beszerzési források jelentős része van. Nem mindegy, hogy valaki néha Paksról el­utazik árubeszerzési ügyben, vagy ott él a munkaterületén, s Paks- ra jár időközönként. Fix fizetése nincs. Jövedelme teljes égé szében az árubeszerzé­sen múlik, ha jól dolgo­zik, sok keresett árut kutat fel a szövetkezet boltjai részére, maga­sabb a jövedelme. A szerződés megkötésekor egy jövedelmi felső ha­tárban állapodtak meg. Nincs külön útielszámo­lása sem, a költségeket már eleve belekalkulál­ták a részesedési száza­lékba. Mivel az árut nem elég beszerezni, ha­nem értékesíteni is kell, az értékesítésben ugyan­csak érdekeltté tették anyagilag: az általa be­szerzett és értékesített áru után ugyancsak szá­zalékot kap. Az fmsz megbízólevéllel látta el, így bárhol megrendelést adhat le az fmsz nevé­ben. Viszont előre meg­határozzák, hogy milyen áruféleségeket rendeljen és milyen mennyiségben. Az olyan áru esetében, amit egy egyszerű le­véllel is biztosítani le­het, természetesen nem kap beszerzési megbíza­tást, mert ehhez nem szükséges ügynöki tevé­kenykedés. Eredményekről még nem beszélhetünk. az egész még kezdeti stá­diumban van. Az fmsz vezetői sokat várnak tő le. BODA FERENC (.1.) Tuskótemető Bikácson

Next

/
Oldalképek
Tartalom