Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
AZ OLVASÓ f Kende Sándor : Felmentő ítélet Hálás feladat lenne megmutatni — ha csak a statisztika kedvéért is —, hogy az 1968-as évben megjelent regények és elbeszéléskötetek milyen arányban foglalkoznak a második világháborúval, s az utána beköszöntő társadalmi változással- Néhányat rögtön meg is említhetünk; Szakonyi Károly: Porcelánbaba, Sobor Antal: Nyulak délutánja, Cseres Tibor: Bizonytalan század, Mensáros Zoltán: Böjti szél, Bertha Bulcsu: A nyár utolsó napja. Hol elhalványuló pillanatkép, hol pedig részletesen megjelenített félélem tükröződik az említett művekben. A pécsi író nyolcadik kötete mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy a második világháborúról és hatásáról még mindig lehet újat mondani. Kende eredeti módon nyúl a nagy témához, szigorú kézzel válogat, megrostálja a valóságot. Csupán a tág időbeli horizontot hagyja meg, a második világháborútól az 1950- es évekig kísérhetjük figyelemmel a szereplők sorsát. A cselekmény három ember körül szövődik, barátságuk s e kapcsolat felbomlása az elsődleges kép. A baráti szövetség legmarkánsabb egyénisége Kéri Gyula, mindvégig erős fényben mozog, alakját megkülönböztető gonddal rajzolta meg az író, mert az ő életpályájához kapcsolódnak a lényeges etikai kérdések. Azt is reálisan érzékelteti Kende, hogy a Kéri-féle életút nem gördülékeny. Sok akaraterőre, keménységre, céltudatosságra van szüksége ahhoz, hogy elérje a kitűzött célt: megszerezze a jogi diplomát. Két társa. Nagy Károly és Kriván Zoltán, már halványabban 1 megrajzolt figura, de e.lakjukkal mutat rá az , író a mlágháború emberi kapcsolatokat tépő kegyetlenségére, valamint arra, hogy az új társadalomban hol az igazi helye az embernek. Kéri Gyula életében, a sok küzdés ellenére is, csak egyetlen súlyos konfliktus adódik, — szerelmét. Katit deportálják. Kende meggyőző erővel ébreszti hőse fájdalmában ezrek és ezrek akkori tragédiáját. Ámde az írónak nemcsak ez a célja. A regény fordulópontját jelzi ez a tragédia. Kéri megfogadja, hogy .a lány haláláért tízezer ember él-tévéi fizet. A felszabadulás után államügyész, tehát bosszúvágyát kiélheti. Az okot Kende logikusan igazolja — a fasiszta rendszer bimtalitása torzítja el Kérit. S az okozat? A torzult jellem — a hajdani igazságos igazságtalan, az erős erőszakos, a céltudatos kegyetlen lesz. A Kéri-féle „igazságszolgáltatást” személyes indíték hajtja, s ez az indulat nem tekint sem becsületet, sem barátságot, sem elvtár- siasságot. Márpedig „igazság, becsület, szerelem nélkül az ember káros élőlény, hiába született az ellenkezőjére” — mondja Kende. Kéri Gyula tragédiáját átérez- zük, a régi rendszer iránti gyűlöletét is megértjük. Csakhogy Kéri elvéti a mértéket, s az út, melyen halad, szükségszerűen szakadékba torkollik, mert az emberiségtől elfordult személyiség elfordul önmagától is. Kende Sándor tehát azt bizonyítja, hogy az erőszaknak, ha az személyes okból fakad, nincs helye a társadalomban. Végül is a háború embert torzító fájdalmát feledni kell, hogy az alkotásra fordíthassuk erőinket. Büntetni kell, az erőszakra szükség lehet, de csak akkor, ha az a társadalmat, a többség érdekét védelmezi. Kende ezeket az igazságokat felismerteti hősével is, egy alkalommal K érinek hajdani barátjával szemben kell képviselnie a vádat. Kriván Zoltánt felmentik. Kéri ekkor döbben rá, hogy nem haladhat tovább a bosszú útján, utolsó menedéke — az ön- gyilkosság. A regény megoldása azt sugallja végső következtetésként, hogy Kéri maga is áldozat, a háború áldozata, mint annyi más társa. Igaz, őt nem golyó ölte meg, hanem a gyűlölet, melynek határt szabni képtelen volt. Kende így juttatja tússzá olvasóját a morális síkról a társadalmira. Azt is szükséges elmondanunk, hogy Kende regénye népi köny- nyű olvasmány, nagyon kell figyelni minden apró mozzanatra hogy megérthessük gondolatiságát. Ennek oka az, hogy az etikai problémák 'állnak az elő térben. S ezzel magyarázható a mű sajátos atmoszférája is, témához minduntalan kapcsolódó gondolattársítások, a zaklatott belső monológok. A szerkesztésben hiába keresnénk a hagyományos epikajt. Az első részt különálló novellaként kezelhetjük, mely lazán kapcsolódik a mű további részéhez. Kende a fő részben is gyakran felbontja a témához kívánkozó epikus sodrást, s ez nem minden esetben sikeres. Olykor a szaggatottság éppen csak benyomásokat rögzít, s nem nyújtja a téma felkínálta társadalmi képet. Kende Sándor fegyelmezett stí. lusú író. Mondatai egyszerűek megépítettek, csak a lényeget írja, soha nem burkolózik homályba. BÁBEL ERNŐ Velencei gyűrű MISZLAI GYÖRGY: A szántódi révnél Mini óriási hömpölygő folyó végnélkül ömlik őszi ég alatt. Vakítva villog ez a ragyogó tündéri fényű, szikrázó smaragd. Aranyszalaggal fonja át a nap, mint édesanya lánya szöszhaját. Fonálra fűzi a hullámokat, s Tihany fokáról úgy hajítja át. Szemem fölissza a káprázatot. uámzáporoz e szép tündérmese, üelémfolynak a ködlő távolok, s fülembe zeng a Nagyvíz éneke.. Majd lassan, lopva hull az alkon»- ' x nap lebukott már Gulács mögül' ''zétteríti a barna fátylakat, 5 a Badacsonyra dob lilás ködöt. Túlról Tihanv mered föl gyászosan a sötétülő alkonyét» alatt. A víz fölött eery sóhaj átoson. s a Balatonra néma éj szakad!... pisili A gyenge, íSvoíi iniaSSrfíang T|lf»s 17 n <1 Ff* * úgy sikolt el valamelyik fa csúcsa felett, mintha egy nagy üvegbúra belső fádéról hullna minduntalan vissza. Egy barátomat kerestem fel a hegyen, nem találtam odahaza. Alattomosan dél lett, itt a magasban rekedtem ebédidőre. Az étteremben kevesen va- „ . , , ,, . , ___, & yunk, benn a szállóban makacs És azután kínt ebédelni. A Hajunkba fújt a sze1. A bort öregek tanyáznak, a híres pró- szélben ebédelni. Valósággal té- súlyos kancsóban állították az. zai színésznő az egyetlen fiata- li álmából vettük fél az isme- asztalra. Először burgonyalevest labb vendég, a belső sarokban rétién kis vendéglőt. kaptunk, a levest kifújta a kául, egy falra szegezett szarvas- magunknak főztünk nálbó1 a ^ pincér az S» ÄÄ-fSSir Hr ■“** ,k SP&S1 A völgyre néző nagy ablaknál — Hat ragasztjuk — alkud- fii-ldrohanjom hozzánk. A jeladá. kaptam üres asztalt, — először tunk nagylelkűen. sunkat leste, és amikor integetlepillantok a völgybe, azután tel A legkülső teraszon választót, ni kezdtünk, gyorsan tányért vál- a magasba. Mennyi levegő éftr tunk asztalt, a pincér megtéri- tott. Lefödve, levesestálban kap- el már ilyenkor a szürke égbolt teni se akarta. tűk a hirtelen borjúsültet és a rizst ugyanígy. Éts a szél patakjai közben úgy zúgtak felettünk, mintha magas hegyormoikról zuhantak volna lefelé. De a nap is sütött egy-egy villanásnyira, olyan vakító volt, mintha nagy tükörlapokból kait volna fel és a fénye más tükrön hirtelen térdrebuknék és elcsúsznék. Pillanatokig tartott ez a játék, azután megint szakadozó, sötétszürke felhők vágtattak fölénk. Még tésztát te etttühk és cigarettát szívtunk. Két-három szippantásnyi cigarettát, mert a parázs kibukott a dohányból. Feketénket a szél kapta el. Soha nem fürdettük meg magunkat, ilyen tisztára. Ha arra a tavaszi délre gondolok, azt hiszem, hogy soha ilyen boldog és ilyen csontig megtisztult nem voltam. Egy velencei gyűrűt hoztam neki. Egy rózsaszínű korallköves ezüstgyűrűt. Valamelyik ujjára húztam a villogó szilánkok közé foglalt kis korallkövet, ott szédültünk a legszélső teraszon a mélység felett, iszonyú erővel suhogott, rángatott a szél — s nem lehetett tovább folytatni. Kocsin, vagy gyalog mentünk-e vissza a városba, nem tudom. Két nap múlva valamin összekaptunk, ő az ujjára nézett. A gyűrű az ujján volt alá, pattanásig teli van minden — Szép, kényelmes belső szó- mondta^elsáSdva”^06^ h°Z rakoncátlan, mohó. óriás léleg- báink vannak — csalt befelé. jjg nem előttem húzta le a zettel - a felhők a szél, a hi- De ha gyengeségünk már en- gyűrűt, csak amikor már elmen- deg, a pillanatokra kibukkanó gedett is volna a csábításnak, tem. Egy Ids öltözőasztalkára fény milyen könnyen és higan térdünk megmakaasodott és nem tette s a gyűrű már ott is ma mozdulnak. De leghajlékonyab- mozdult a teraszról. Csíptetőket, radt’ Néha még felvette fel ve ' bak a fák. Csak tavasszal ilyen súlyokat, köveket hoztak, így le- idegenül forgatta ujjal’ között könnyűek a lombtalan, mezte- hetett valamiképpen megfékezni majd megint visszatette Nem k len fák, ágaikban semmi me- az abrosz fel-fellobbanó, vitor- vette észre amikor eltűnt revség, semmi aggály. Az ágak lázó kedvét. fi- lontaán «J lubickolnak, mint a halak: fel-. ^ ’ felszöknek a könnyűségtől pezsSZÖNYI GYULA RAJZA gő, hidegvíz-frigseségű, részeg levegőben. És jön a szél, erősen jön a szél, nyomja befelé az üvegtáblákat — hirtelen kamasz elhatározással tavasz van. Tavasszal az ablak is nagyobb, •szeretném kinyitni legalább egyik szárnyát, hadd zúduljon be a szél a kenyeremre, a levesembe. De itt, ebben a csendes, kimért étteremben az ilyen nyitott ablak erős illetlenség volna, agg ízületek fenyegetése, meg sem kísérlem: lehetetlenség. Már mindenestől azít a néhány év előtti szelet érzem, azt a kócosat, kócolót és ragaszkodót. Itt a testvérhegyek valamelyikén ebédeltünk akkor is, erre jobb- kézt, vagy balra, egészen a magasban. Külföldről jöttem aznap reggel, milyen régen nem láttam őt, egészen ijesztően komoly és lucskos hetek óta nem láthattam a Iszemét, a csuklóját, semmijét. Ebéd előtt tudott csak elszabadulni szívdobogva, már va- lószínűtlenül messziről láttuk egymást az utcán. Taxiba ültünk, a vezető éliramodott velünk valamelyik hegy felé. Mielőtt beszálltunk volna, odaszoktam a vezetőnek: „Gyorsan hajtson!” De néhány perc múlva mégis kopogni kellett az ablakon, félúton szálltunk ki, ismerétlen kanyarodásban, nem lehetett tovább bent maradni abban a szűk, sötét, rohanó, bőrszagú fészekben, — le kellett lépni a földre, lassan, részegen, lérésben menni hegynek felfelé, foggal utánakapni a visongó szélnek, egészen mélyet lélegezni, ájulásig ijeszteni a szívet egymás vallanak szédülni. ANDRISZEK FERENC: Szép, szőke no Szép szőke közömbös szőke nő hónapok-szűrte arcodon megáll pihenni a világ minden csodája szép arcodon megáll a semmi szép szőke közömbös szőke nő hogy repülsz ó szinte menekül az idő előled szőke nő utad végtelen visszaút minek is őrizlek hangtalan köss bár fényt csomóra bogra vagy szórj lombot a csillagokra az vagy. kinek csak múltja van. Csoda A hegy mögött az ördögök s előttünk: — Nézd a tájat, hogyan ragyog! (nem álmodok?) — a világ: egy varázslat! Élni, élni, élni Ó, csak élni, élni, élni! feisóhajt az erdőszéli csend hallgatag fejem felett és kiformál a képzelet, mert hogy szeretlek, azt tudoir és a csendnek is megsúgom, ha beszélni sem tudok már. tudom, a szó csak te voltál a szárnyasok ahogy élnek kezeink is összeérnek távolról is így beszélni: élni csak és élni, élni. Andriszek Ferenc első verseit, néhány évvel ezelőtt, lapunk mutatta be először. A tehetsé gcs fiatal költő a közelmúltban tragikus körülmények között meghalt. Verseivel emlékezünk korán megszakadt pályájára.
