Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
így született A FORRADALOM „Az Irtis partján“ szerzőjének új regénye Beszélgetés Szergej Zaliginnel Szergej Zaligin Szibériában született, az Altájon, Barnaulban végezte el a mezőgazdasági technikumot, majd néhány esztendei agronómusi munka után hidrotechnikus-mérnöki oklevelet szerzett. Jelenleg Novoszi- birszkben él, A népszerűség viszonylag későn érte utói: az 1952-ben, Moszkvában megjelent könyvével, az Északi elbeszélésekkel. Első nagy sikerét 1964-ben aratta. Ekkor jelent meg Az Irtis partján, amelyet a világnak csaknem minden nyelvén kiadtak. Magyarul is. Szergej Zaligin alacsony, mosolygó ember. Ötvenöt éves. Csöndesen, nagyon megfontoltan beszél. — Sokan ünnepeltek azért, hogy az úgynevezett „életből” érkeztem az irodalomba. Ez még nem érdem, legfeljebb előny. Biztos vagyok benne, hogy az irodalomba vezető legjobb út — nem az irodalom. A tudományos munka fegyelemre szoktatott. A kutatás, a kísérlet izgalma, kitartása és módszeressége nemcsak a természet titkainak megfejtésében segíthet, hanem az ember és a történelem bonyolult kapcsolatainak értésében is. — Történelem nélkül érthetetlen a jelen. És ezért a művészet sem létezhet a történelmen kívül. Különösen . mélyen átérzi ezt az ember északon, s még mélyebben az északi falvakban. De az, hogy éltem északon, hogy dolgoztam falun — ez véletlen dolga is lehet. Az viszont törvényszerű, hogy nemzedékem az utolsó, amelyik még látta mai ütünk kezdetét. Hogyan indult a forradalom? És itt lényeges az, hogy ne csak a vezetés szerepét mutassuk meg, hanem azt is, hogy miként hatolt a forradalom az emberek közé. Ahol az események már elvesztették pátoszukat, ahol a változások a leghétköznapibb formákban mutatkoznak meg. Miként formálta a forradalom magukat az embereket ... Miként élt benne az orosz parasztban a változás lehetősége, micsoda óriási ellenállást kellett legyőzni, az előítéleteknek milyen hálózatát átvágni ahhoz, hogy máig érjünk. köztársaságokban a nép, a felkelt nép maga gyakorolta a hatalmat. Volt olyan köztársaság, mely hatalmas területen mintegy 14 hónapig létezett, önálló pénzt bocsátottak ki, lapjuk volt, fegyvereiket maguk fabrikálták. A nép önmagát védte. Megérezte a szabadságot — és nem akart tovább másként élni. Más kérdés, hogy tudta-e: mi az a szabadság? — Regényem újdonsága csak részben tematikai, bár az a valóság, hogy ezekről a partizánköztársaságokról még senki sem írt. Ez azonban mellékes és semmiképpen sem irodalmi tény. Fontosabbnak tartom a szándékot: a népet fejlődésében történetileg ábrázolni. Pontosan kell tudnunk, hogyan élt, hogyan gondolkozott ... Hogyan keletkezett a szovjethatalom? Az Auróra ágyúlövése —■ jeladás volt. Ezzel kezdődött, de miként folytatódott? Ezekre a kérdésekre akartam válaszolni a Sósvölgyben. — A Sósvölgy-gyel szorosan összefüggő műnek gondolom korábbi kisregényemet. Az Irtis partján, mely különben genezisében is összetartozik mostani regényemmel. Már gyűjtöttem az anyagot a polgárháborús témához, olvastam a megszámlálhatatlanul rengeteg dokumentumot, amikor szerettem volna az időt és az embereket jobban megközelíteni, az erőt kipróbálni. Ezért kezdtem el írni egy elbeszélést. Ebből növekedett az Irtis partján. Rájöttem ugyanis, hogy azt az átváltást, amely az orosz parasztban az egyéniből a kollektív gondolkozásra megtörtént, képtelenség egyetlen ponton, sűrítve megadni. A folyamat nélkül érthetetlen az egész. Zaligin emberei leginkább, mint tragédiákat élik át a polgárháborút és a kollektivizálást. Hisznek annak jóságában, ami történik, egész szívükkel igent mondanak reá, de nem akarják hinni, hogy a jót, a társadalom számára hasznosat — olykor a társadalom ellenére kell megtenni. A forradalom éppen az életet adja azoknak az embereknek, akik kiteljesedhetnek tiszta er- kölcsiségükkel. E. Fehér Pál — Hat évig írtam új regényemet, melyet a Novij Mir közölt, a Sósvölgyet. A szibériai polgár- háború idején, 1919-ben két hónap alatt játszódik regényem cselekménye. Szibériában, melyet az ellenforradalmi erők ez idő tájt szinte teljesen elszakítottak a központi hatalomtól, körülbelül hét partizánköztársaság alakult. Voltak jobban szervezett köztársaságok, voltak olyanok, melyekben teljesen elhatalmasodott az anarchia. Ezekben a NAGY LAJOS: Gondolat Sok-sok tűnődő gondolat született itt a domb alatt, s gurult, mint cérnagombolyag, s mind ami szép volt, leszakadt, és csak a nagy domb gond maradt. Őszi estén Csendes, ősz! estén ha az égre nézek, látom, hogy ragyognak fölöttem a fények. Ha igaz, hogy azok egy-egy élet lángok, akkor én is a sok csillag közé vágyok. Hadd világítanék a sok csillag között, az én kis falumnak, a Fülöp hegy fölött. Az idd eljár Aki megér nyolcvan évet, Nehéz annak már az élet! Keze reszket, lába esetük, le.y jár, aki megöregszik! Nagy Lajos 83 éves népköltS. A Balaton partján, Révfülöpön él. Egy forradalmár életműve Uitz Béla kiállítása a Nemzeti UITZ BÉLA: önarckép (MTI-foto — Szebellédy Géza felvétele) Egy zseniális tehetség elindult Magyarországról, végigjárta a fél világot, átélte a forradalmár művész szenvedését, és dicsőségét, s fél évszázad múltán újra itthon van: Uitz Béla-kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. Tulajdonképpen az első nagy Uitz-kiállítás Magyarországon. Műveit bécsi, moszkvai, londoni és pekingi múzeumok őrzik, tárlatait látta Stockholm és Firenze, New York és San Francisco, freskói fővárosok palotáit díszítik, de itthon még mindig kevesen ismerik a hazalátogatott nyolcvanegy esztendős mestert, s még kevesebben alkotásait. Nem egyszerűen Magyarország, az első magyar forradalmak indították útnak. Az 1887-ben született bácskai parasztgyermek, aki Temesvárott volt esztergályos, mielőtt Budapesten művésznövendék lett, első alkotói lépéseit a társadalmi lázadás, a változtatni akaró elégedetlenség irányába tette. 1916-ban már aranyérmet nyert rajzával a San Francisco-i nemzetközi kiállításon, nevét a legtehetségesebbek között emlegették idehaza. A forradalmi mozgalomhoz már egy esztendővel korábban kapcsolódott, háborúellenes folyóiratot alapított és szerkesztett az első világháború éveiben, vezetője volt a mindinkább forradalmárrá váló művésze csoportnak, követte és egyengette az útját a szocializmusnak, amelyet a Tanácsköztársaság idején nagyszerűen szolgált. A híres vö- röskatona-plakát alkotójának, a művészeti direktórium egyik vezetőjének, a proletártehetségek művésziskolája igazgatójának tehát a bukáskor menekülnie kel- • lett. Eddigi életét, és munkásságát ismertük leginkább, idehaza készített műveit láttuk albumokban és kiállításokon. A most megnyitott hatalmas tárlat azt mutatja, amit eddig jóformán senki nem ismert Uitz Béla életéből alaposan: a külföldön eltöltött félszáz esztendőt. Becsbe menekült először. Szoros kapcsolat fűzte a párthoz, s hamarosan maga is a KMP tagja lett Mozgalmi munkát végzett, tárlatokat vezetett, közben kiállított, hatalmas sikerrel. Az osztrák fővárosban került közönség elé Emberiség című hatalmas kompozíciója, a proletárdiktatúra idejéből, amelynek impozáns vázlata most mutatja be először a magyar közönségnek, milyen látomásba fogta össze az életet egy művész, aki egyszerre lett nagy alkotó és kommunista. A művek beszélik most már a mester életrajzát a galéria teremsorában. Kövérkupolás orosz templomokról készült kemény rézkarcok, moszkvai városrészeket ábrázoló, izgatottan modem vízfestmények jelzik, hogy 1920 végén a szovjet fővárosban járt, a KMP küldötteként a Komintern III. kongresszusán. Forradalmi fejlődését pedig a Ludd tábornok című sorozata bizonyítja. Az angol lázadó proletárok legendássá vált vezéralakja, General Ludd minden elkeseredett lendületében a magyar forradalom bukását bosz- szulja, s harcosainak minden iz- mossága az eljövendő forradalmak erejével fenyeget. A kiállításon most a vázlatokat is látni, s a vázlatok alapján készült rézkarcokat, ezt a megrendítő grafikai sorozatot, amely Derkovits Dózsájának elődjeként vált a forradalmi grafika klasszikus példájává, de nemcsak itthon: az egyetemes művészettörténetben is. A Ludd sikeréért hívták meg Angliába, s miután oda nem juthatott, „útközben”, Franciaországban szolgálta az eszmét három esztendeig. B. U. Martell álnéven az illegalitás veszélyében dolgozik, kommunista lapokba ír, rajGalériában zol, munkásokat művel, az FKP magyar szekciójának vezetője. És közben — akárcsak Becsben — végzi művészi munkáját és sikeresen kiállít Ekkor születik a mostani kiállítás IV. termének csodálatos tusrajzsorozata, amely a Párizsi gótika címet viseli és a középkor áhítatos művészetét dolgozza fel a modern forradalmi művészet erős-okos vonalaival. Ekkor készíti el második sorozatát, amelynek címe és témája Az imperialista háború ellen, s amelyhez Marcel Cachin, a párt vezetője ír előszót. Ugyancsak ekkor készülnek monumentális színpadtervei, amelyek forradalmi színházak előadásán mutatják, hogy alkotójuk a modern művészet elvont formáit is robbanó társadalmi mondanivaló szolgálatába állítja. B. U. Martell 1926-ban ismét Uitz Bélává válik és szovjet állampolgárrá Nemzetközi hírű mesternek járó tisztelettel fogadják új hazájában, Lunacsarszkij ír róla cikkeket és kitüntetéssel méltatják munkáját, megbízásokat kap és kiállít, fiatal művészjelölteket nevel és nemzetközi forradalmi képzőművész-szervezetet irányít. Hatalmas freskókon dolgozik éveken át, falképeket fest Frurtzében és Moszkvában, könyvet ír és művészkoHektívákat. vezet, pályája csúcsára ér. A szovjetunióbeli negyven termékeny évről nehéz néhány sorban beszámolni, három terem, száz alkotás vár ismertetésre. A krími tusrajzokat említsük-e, amelyek a megkomponált szépség remekművei, vagy a Tőletek függ című újabb sorozatának modern, tömören agitáló lapjait, Gorkijról készített erős portrévázlatát, vagy az 56-os magyar ellenforradalomról készített falképtervét? Talán mégis portréinak sora a legváltozatosabb, ezek a nagy lendülettel újságpapírra festett: freskószerű arcképek, amelyek Csapájevtől névtelen kirgiz emberekig, Krupszkaj ától éneklő lányokig variálják a szilárd világnézet és a hatalmas művészi jellemzőerő lehetőségeit. Nehéz befejezni, de nem is kell: az életmű sincs náég befejezve Nyolcvanegy esztendősen, itthoni vendégségben is új terveket forgat a mester. További munkákról beszél az alkotó, akit úgy adott Magyarország az egyetemes művészettörténetnek és a nemzetközi forradalmi mozgalomnak, hogy közben mindvégig megőrizte magának is. „ SZ. MROZSEK: Nyomozás sörügyben Valamelyik este munka után vígan sörözgettünk vállalatunk büféjében. Hirtelen kialudt a villany. Amikor újra világosság támadt, az elnök meglepetten kiáltott fel: — Ki itta meg a sörömet?! A nagy csöndben a légyzúgást is meg lehetett hallani. — Na, jól van, — dohogott az elnök, — kérem lezárni az ajtókat! Kinyomozom! Az ajtók lezárása után az elnök rendelt még egy korsó sört, s az asztalra tette. — Most pedig — magyarázta nyugodtan, — egyenként, külön-külön fogjuk elhagyni a helyiséget. Kérem, könyvelő kartárs, kezdje. Fáradjon ki a büféből. A könyvelő kiment. — Most pedig — szólt ismét az elnök, — kérem eloltani a villanyt. Öt perein sötétben leszünk. A fény kialudt, majd öt perc múlva újra kigyulladt. Mindenki a söröskorsóra. bámult. Teljesen üres volt1 — A tettes itt van közöttünk, — emelte fel mutatóujját az elnök. — Előadó kartárs, kérem, hagyja el a büfét. És kérek még egy korsóval... Figyelem! Oltunk! Amikor ismét világos lett, a sör megint csak hiányzott a korsóból. A sör mindenegyes villanyoltás után eltűnt. A kör egyre szűkült. Végül csak hárman maradtunk a helyiségben — az elnökön kívül, — a főmérnök, a személyzeti osztály vezetője és jómagam. Az elnök megkérte a főmérnököt, hogy menjen ki. A főmérnök felvette felöltőjét, s miközben távozott, szinte paran- ''tolóan kacsintott felénk: A. sörnek feltétlenül el kell. tvs nie!" Ketten maradtun a személyzetissei. Az elnök már al tudta leplezni izga mát. A fény elaluá majd kigyulladt, sör eltűnt. — Személyzet kollega, most mat menjen ki! A személyzetis fe állt, elindult a. kiji rat felé, s erősen szemembe néze\ Megértettem, hogy i kell innom■ az utóit korsóval. — Még egy korst ide! — kiáltotta c elnök. — A lequto sót! — Több sörün sajnos nincs, — tá ta szét kezét a bi fés. — Elfogyott! Az elnök felpa tant, s anélkül, hoc, egy szót is szólt vo na, elloholt. Egyébként azót sem tudok ránézni sörre! Kreo-má - Lászl fordítás; 1
