Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-29 / 280. szám

(243)

— Engem csak a majom érdekel — mondom dr. Szederjei Ákosnak, á Budapesti Állat- és Növény kert igazgatójának.

7-*- Bezzeg, ha önnek kellene eltartania őket, korántsem lelkesedne értük annyira — jegyzi meg az igazgató, és a napi koszt- pénz hallatán nyomban igazat is kell néki adni. Évente 12 millió forint. Ennyibe kerül az Állatkert fenntartása.

.. .És a „népesség” az utóbbi években örvendetesen szaporodni kezdett. A megszokott ismerősök mellett van már fóka és száz más élőlényfurcsaság, ami eddig „hiánycikk” volt a Fővárosi Állatkertben. Amióta a perzsa sahtol az indiai államelnökig számos távol-keleti és afrikai államfő fordul meg Budapesten — szinte minden egyes látogatás után mint „diplomáciai maradvány” az állatkertben is fel-fel- tünedezik egy-egy újabb lakó.

munkatársainak tudományos eredményeire hivatkozik.

Minden ittlakó állat számára jobb körülményeket teremtenek; És az eredmény: gyarapodó szaporulat. — Ez is része a tervszerű vadgazdálkodásnak, mert a felesleget el lehet adni — magyarázza az igazgató, miközben a már kisebb komondor nagyságú két oroszlánkölyök, egymással versengve ugrál az ölembe és bozontos pofácskájukat a kabátom alá dugják.

— 1968-ban nyugati levelezéseink, hirdetéseink nyomán eddig már 9 medvét, 5 oroszlánt adtunk el — jegyzi meg Szederjei dr. (korábban ha volt is valami gyér felesleg, azt lelőtték.)

Úgy kell gazdálkodni, hogy minél kevesebb legyen az állami támogatás.

— Majmok is eladók.

Újabban rendkívül jól érzik

magukat, szaporodnak és változatlanul szemtelenek. (Nem csoda, egy-egy hatalmas ketrecben vagy húszan is viháncolnak, így illemet nehezen tanulnak egymástól.) De van ormányos medvekölyök, kis fekete párduc is. Ezt egy pulikutya neveli két saját csemetéje társaságában és a csúf macskát féltékenyebben őrzi, mint saját kölykeit. Folytathatnánk: barna medvék, pelikánok, farkasok, hucullovak, madárpók, skorpiók,

hiénák, bölények. ..

*

Egyre zsúfoltabb a 102 éves kert, és ezért az idei télre 52 fajta állatot kiadtak telelőbe, albérletbe. Pécsre, Veszprémbe, például jegesmedve, puma. oroszlán, örvösmedve, borz, sakál, bölény került többek között, míg egy hatalmas uhu-bagoly a lenesi vadgazdaságban dolgozik.

— Dolgozik?

— Méghozzá szorgalmasan. A varjú, a galamboshéja, szarka és a többi madár annyira gyűlöli az uhut, hogy ha délutánonként azt egy T alakú póznára ültetik, hét határból köréje sereglenek a madarak és a kártevőket így könynyen ki lehet közülük lőni.

*

A Budapesti Állatkert a „nemzetközi versenyben” is jó nevet vívott ki magának. A több nyelven megjelenő Zoo-évkönyv a frankfurti és a moszkvai állat- kertek után harmadiknak a budapestit ismerteti nagyon részletesen. ..

Színes kertet — foglalja össze jövő terveit Szederjei dr. A már több évtizede itt élő és ..megunt” állatok mellé egyre újabbakat beszerezni. így kifelé-látványos, befelé pedig üzemszerűen szervezett kertet teremteni, ahol a tervszerű vadgazdálkodás mellett jelentős biológiai és állMoszicho- iógiai kutatómunka is folyik.-« -t

Bubu a szökevény. Mexicói madárpók. Melegegövi rovar. Csípése halálos. Egy alkalommal megszökött az állatkerti terráriumból, de két nap múlva szerencsére visszatért. A banánszállítmányok veszélyes potyautasa. Mérete: terpeszállásban 8,5 em hosszú.

(Kapocsy György felvétele.)

Szederjei dr. például most készül Indiába, Afrikába, hogy a barátság élő jegyeként a kapcsolatok eredményét: ritka állatokat Budapestre szállíttassa.

*

Ráadásul itt van a „mechanizmus". Az idei tél elején külsőre a tavalyihoz a tavaly előttihez a megszokott sok évi átlaghoz hasonló kép fogadja a látogatót, de hogy a közgazdaságtan mennyire befolyásolhatja a barna mackók, bundermajmok, oroszlánok, elefántok, madarak és hüllők életét — azt csak akkor látni, ha egy délelőtt Szederjei igazgató társaságában végigsétál valaki a téli álomra készülő vadbirodalomban.

— Erről jut eszembe, — veti közbe félig tréfásan, félig komolyan — van néhány felesleges tevénk. Szántani is lehet velük. Nem tudna rájuk vevőt?

Ismerek ugyan néhány tsz-t de azoknak már a ló sem kell, nemhogy a teve. Ám az idegen- forgalmi cégek a nyáron hasznosíthatnák Visegrádon, Pécsett, Salgótarjánban, ahol erdei ösvényeken a várromokhoz be lehetne állítani ilyen „tevejáratokat”.

— Gazdálkodni, gazdálkodni — mondja az igazgató. Évente ugyanis másfél millió látogató vált. belépőjegyet, ám ha ezekből a forintokból kellene fenntartani, éhkopra jutna a kert több ezer lakója.

Céltudatos vadgazdálkodást: ez az állatkert új jelszava. „Természetesen ez nem jelenti azt. hogy a kutató biológiai munka háttérbe szorul” — és az igazgató

A MAY dombóvári vontatási főnöksége felvesz

18 36 év közötti géplakatos

szakmunkásokat

MOZDONYVEZETŐNEK,

segédmunkásokat

MOZDONYFÍJTONEK.

Jelentkezés: a vontatási főnökség személyzeti és munkaügyi csoportjánál.

(327)

— Ezek pszichopaták, képzelődök, bolondok. Beszélgessen inkább Jacksonnal. Tőle megtudhat mindent, ami érdekli.

— Én azonban Christie-val vagy Stewarttal akarok beszélni, vagy mind a kettővel.

Az igazgató rágyújtott, s elgondolkodva fújta a füstöt.

— Egyikkel sem beszélhet, Harry — mondta hosszabb szüifet után. — Semmi esetre sem beszélhet velük.

— Releight-ben az igazságügyi főhatóságtól írásbeli engedélyt kaptam, hogy a fegyencek közül azzal beszéljek, akivel akarok. Ezt belépési engedélyemre is rávezették, bizonyára el is olvasta. Ragaszkodom ahhoz, hogy az engedély értelmében járjon el, s alkalmat és lehetőséget adjon, hogy akár Chrístie-vel,, akár Stewarttal beszélgethessek.

Meadows mélyen felsóhajtott, mielőtt megszólalt.

— Harry figyeljen rám és legyen észnél. Itt én viselek minden felelősséget. Mit tudják azok Raleight-ben, hogy itt

— 10 —

mi a helyzet! Christie és Stewart pusztán egy-egy akta, egy- egy ügy a részükre. De ha valamelyik közülük kitekeri a maga nyakát, akkor én tarthatom a hátam.

Snook jól ismerte mind a két esetet, mert. Raleght-ben elolvasta a rájuk vonatkozó iratokat, a nyomozási és tárgyalási jegyzőkönyveket.

Tudta, hogy a 26 éves Christie-t különösen kegyetlen rablógyilkosság címén halálra ítélték és megkegyelmezését csak annak köszönhette, hogy akkoriban kormányzóválasztást tartottak North Carolina államban. A régi kormányzó újra jelöltette magát és a megkegyelmezéssel akarta megszerezni a liberálisan gondolkodó, s a halálbüntetést ellenző polgárok szavazatait,

Yank Stewart neve azelőtt, sem volt ismeretlen előtte. Hallott róla, még mielőtt ügyének iratait áttanulmányozta. North Carolina állam első számú közellenségének nevezték.

A szociális családból származott, bűnöző pályafutása 1925-ben kezdődött, azon a napon, amikor apját és bátyját rablógyilkosság miatt kivégezték. Azóta gyűlölte a hatóságokat, a társadalmat, gyűlölt minden embert. Soha nem volt barátja, cinkosa:, soha nem tartozott bandához, bűntetteit mindig egyedül követte el.

Életének nagy részét börtönben töltötte. Legutóbbi ügyének tárgyalásán az államügyész magános veszett farkassal hasonlította össze.

— Hol vannak most? — kérdezte Snook.

— A cellarészben. Kénytelen vagyok egyes zárkában tartani őket.

— Akkor ne vesztegessük az időt, vezessen hozzájuk végre valahára.

Meadows dühösen a padlóra dobta és eltaposta cigarettáját.

— Majd meglátja, mire megy velük!

. Az igazgató előrement, s a cellafolyosóra vezette a riportert,

— 11 —

Az első két cella üres volt. A harmadikból izzó szempár nézett rájuk.

Az igazgató a cellába mutatott.

— Ha még nem ismeri, ez Yank Stewart.

Snook nem állta a gengszter átható tekintetét.

— Kérem, hagyjon magunkra — mondta az igazgató felé fordulva. — Négyszemközt akarok beszélni vele.

— Ne feszítse túl a húrt, Snook! — ellenkezett Meadows.

— Fütyülök az engedélyére. Itt, ebben az épületben én vagyok az úr! Itt én parancsolok! Eszem ágában sincs elmenni,

Snook a fegyenchez fordult.

Harry Snook vagyok, az Observer riportere. A reilight-i hatóságok engedélyt adtak, hogy meginterjúvoljak néhány fegyencet.. ,

Yank Stewart — sápadt, fakó, borostás arc. tűzben égő szemek kusza haj — az igazgatóra pillantott, és hallgatott.

— Tehát, ha van valami panasza, indokolt panasza a rossz bánásmód miatt vagy más okból, akkor... — folytatta Snook, de újra elakadt.

Stewart összehúzott szemének tekintete az igazgatóról a riporterre vándorolt és vissza az igazgatóra.

— No, látja! — szólalt meg diadalmasan Meadows. — Nem megmondtam, hogy nem épeszű, hanem bolond!

— Nem vagyok bolond! — szólalt meg Stewart rekedten. — Nem teszem meg magának azt a szívességet, hogy megőrüljek, megbolonduljak. Még akkor sem, ha tíz évig hagy ebben a zárkában senyvedni.

— Látszatra nem is olyan rossz itt a helyzet — jegyezte meg Snook, nem azért, mintha ez lett volna a véleménye, inkább azért, hogy ellenkezést váltson ki a rabból és szólásra bírja.

— 12 —