Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
Néha bolhából csinálnák elefántot. A világsajtó akkora íijyet csinál a kérdésből: lesz-e fejátültetés: tud-e majd más lejével gondolkodni az ember? Nem kell ennek ekkora feneket kerekíteni. A kérdés már rég eldöntött. Nálunk hosszú evek során bebizonyosodott: igenis tud az ember más fejével gondolkodni, sőt mi több, sok embert is rá lehet kapcsolni egy fejre és a sok ember is tud egy fejjel gondolkodni. Persze ezt csak a csúcson értük el, amikor ez a tudomány képes volt még ilyen csúcsok elérésére. Ez a tudomány egyre veszít erejéből, most már egyre evesebben vannak azok, akik más ember fejét használják. Ez azért is van így, mert a jó fej drága lett, a jó fejű embernek is kifizetődő, ha a fejét maga használja. . . Ezzel a sok zavaros mondattal csak egy dolgot akartam :n elmondani, de szükséges volt a körítés, mert ha én egyszerűen csak azt mondom: „Magyarországon nem lesz fejátültetés!". akkor arra szoktatnám az embereket, hogy rövid, tőmondatokban beszéljenek, és akkor az értekezleteken is így kellene beszélni, pedig ott nem tudnak, és ha nem tudnak röviden beszélni, akkor nem lennének értekezletek. .. Sok bonyodalmat okoznék. Én pedig nem akarok bonyodalmat okozni. De most már kimondom a lényeget, amit Kossuth, vagy Széchenyi így fogalmazott valamikor: „Magyarország nem volt, hanem lesz.’’ Na, most belekeveredtem. De azért kivágom én magam. Mert. ha már egyszer idéztem, akkor bele is kell passzítani az idézetet a mondanivalóba. A mondanivaló pedig homlokegyenest más: „Magyarországon már volt fejátültetés, de nem lesz!’’. Ebből pedig azt a következtetést lehet levonni: a fejátültetés nem sikerült, tehát kár vele kísérletezni. Persze a kapitalisták kísérletezhetnek vele, én meg örülnék is neki, mert így biztos, hogy előbb megásnák a sírjukat... Nademármost! A kapitalisták se nagyon lelkesednek ezért a fejátültetésért, mert rászoktak a saját fejre és ettől nehezen válnának meg. Még ilyen is eszükbe jut! Nemrégiben egy amerikai kisvárosban versenyt hirdettek: ki a legokosabb ember? — címmel. Az első díj háromszáz dollár volt, ami amerikai viszonylatban nem sok, de magyar turistákra átszámolva, egy vagyon. Másnap ismét versenyt hirdettek. Csakhogy most azt kellett eldönteni; ki a legbutább ember? A versenyen -megjelentek mindazok, akik az előző napon az okosságért küzdöttek. Helyesebben a három okos győztes nem jelent meg. Annyira buták voltak, hogy nem sejtették: itt is nyerhetnek, nemcsak az okossági versenyen. Viszont a zsűri bölcs volt. A három távolmaradt „okosnak” ítélte a butaság díját is. így lettek egyszerre okosságban is, butaságban is elsők ezek az atyafiak. Jól döntött a zsűri, mert az emberek egyszerre okosak is meg buták is. Okos döntés volt ez is. meg az is, hogy az egyik angliai tahiban — meg sem merem mondani, hogy én is részt vettem — megrendezték az apák babakocsitoló versenyét. A feladat az volt: bizonyítani, ki tudja gyorsabban, egyenesebben. ügyesebben tolni a gyerekkocsit? Sokan voltunk. Én is ott toltam, nem nagy sikerrel, pedig a pálya széles volt. nem olyan keskeny mint egyes szekszárdi utcákban a járdák és mégis kiborítottam a „gyereket”. De. azért megérte részt venni. Mindannyiunkat megvendégeltek. Bezzeg Whitfieldben — ez is Angliában van — nem adtak semmit. Még egy korty vizet sem. Pedig itt aztán alaposan meg kellett dolgoznunk az Arany-liba díjért, amit a legrosszabb hangú énekesnek ítéltek oda. A zsűri megdicsért, olyanokat mondott: „Rossz, rossz a hangja, ami azt illeti, viheti még valamire. ..” — és az utolsók közé sorolt. Pedig mindent elkövettem az Arany-libáért, de hiába. A zsűrinek maga felé hajlott a keze. A helyi újságárust kiáltotta ki a legrosszabb hangú énekesnek, amit nem is irigyelek annyira tőle, viszont az Arany-libát, azt nagyon sajnálom. Itthon biztosan borjúvá lehetett volna változtatni. A pénzem elfogyott. összepakoltam az ingem és a gatyám és elindultam haza. A legszükségesebb holmikkal. Nekem ezek a legszükségesebbek, nem vagyok én egy arab sejk, akinek a minapi szökéséről így számoltak be a londoni lapok: „Csak a legszükségesebb dolgokat vitte magával. A Cadillacját és nyolc c°leségét. Tehette. Neki volt. Nekem még a liba se sikerült. Talán legközelebb. Ennek reményében zárom soraimat, sztelettel: Zsazsa is iüty ül. A jómodorra. A magyar származású Gábor Zsazsa, amerikai tv-sztár nemrég Budapesten okozott botrányt. Most újabb hű- érkezett. Londonban, majd a Baleári-szigeteken fütyült. Itt kénytelenek voltak letartóztatni, mert csak ő fütyült a csillagászati összegű szálloda- számlájára, a tulajdonos nem. . a katonákon minden esetben rémület és pánik lett úrrá, valahányszor elnyújtott fütyülést hallottak a környező hegyekből ...” — meséli egy régi spanyol krónika abból az időből, amikor a con- quistadorok megrohanták Közép- Amerikát. Kezdetben a hódítók nem tudták, mit jelent ez a fütty, ismeretlen madarak hangjának tartották. De mikor aztán minden ilyen alkalommal éjjel rájuk törtek az indiánok, és nagy mészárlást rendeztek soraikban, a spanyolok rájöttek, hogy a hegyekben felhangzó füttyszó jel a támadásra, valamiféle titokzatos, csak az indiánok számára érthető ..beszéd”. A „iüttybeszédet” soitáig — egészen 1948-ig — a megrémült spanyolok kitalálásának tartottak. Akkor egy néprajzkutató, aki a mexikói indiánok néprajzával, szokásaival foglalkozott, felfedezett egy különös „nyelvet” füttyöt, amellyel a mai napig is mintegy 60 000 indián meg tudja értetni magát, főképpen a hegyvidéken. A második világháború éveiben a németek a Pireneusokban lezártak minden jelentősebb hágót, meg akarván akadályozni, hogy a francia hazafiak átmehessenek Spanyolországba, vagy onnan vissza Franciaországba. Ez sikerült is nekik mindenütt, egy kisebb hegyi falu kivételével, melynek lakosai — zömmel pásztorok —. „füttynyelven” beszéltek. Itt a németek tehetetlenek voltak, az ellenállók a szó szoros értelmében véve az orruk elől szöktek meg, s a németek joggal feltételezték, hogy ennek oka nyilván az az átkozott fütyülés. A hegyi lakók itt valóban kisegítő beszédként használják a füttyszót, amellyel jeleket, fontos üzeneteket adnak tovább, sőt szavakat és egész mondatokat is tudnak füttyel közölni. Ez volt a második ismert előfordulása a „füttybeszédnek”, amely körül annyi vita támadt: vajon lehet-e ezt egyáltalán beszédnek minősíteni ? Igazán szenzációt keltett 1957- ben a nyelvészek és a néprajz- kutatók körében egy további felfedezés: füttyszóval értetik meg magukat a Kanári-szigetcsoporthoz tartozó Gomera-sziget lakói. A gyermekektől az aggastyánokig mindenki fütyül itt. Egyébként spanyolul beszélnek, fütyöl- niök is ezen a nyelven kell tehát. A füttyszót elsősorban akkor használják, ha nagyobb távolságra kell üzenetet közvetíteniük (ez a füttyszó állítólag néhány kilométer távolságra is hallatszik.) A szomszéd szigetek lakói egyáltalán nem értik ezt a nyelvet. Az újonnan felfedezett beszédfüttyöt „Silbo Gomerá”-nak nevezték el a néprajztudósok és nyelvészek, s hozzáláttak a felkutatásához. Elsősorban is az érdekelte őket, hogyan és mikor keletkezett Gomera-szigeten ez a nyelv. Erich Wustmann német néprajzkutató egy kutatócsoporttal ellátogatott a „füttyös szigetre”, és feljegyzett egy régi mondát. Eszerint a spanyolok a középkorban a szigetet börtönnek rendezték be. Hogy a foglyok ne beszélhessenek egymással, kivágták a nyelvüket ezért a foglyok kitalálták az érintkezésnek egy új módját: a füttybeszédet. Később azonban ezt a mondát elutasítótta néhány szakértő, mondván, hogy nyelv nélkül az ember nem bír fütyülni. Viszont semmi más magyarázat nincs a Silbo Goméra kialakulására. Erich Wustmann kutatócsoportja széltében-hosszában bejárta a szigetet. Voltak vezetőik, akik időről időre fütyültek. Mint később kiderült, nem véletlenül. Előre figyelmeztették a szigetlakokat, hogy kik azok, akiket vezetnek, és hogy mit akarnak tőlük ezek az idegenek. A fütty tehát tökéletes jelzőrendszernek bizonyult. Wustmann azonban saját szemével akart meggyőződni róla. vajon tényleg ki lehet-e füttyel fejezni egyes szavakat és egész mondatokat, mert még mindig nem hitt e különös nyelv létezésében. Két kísérletet hajtott tehát végre. Magához hivatott két szigetlakot, az egyik ott maradt az ő csoportjánál, a másikat megkérte, hogy helyezkedjék el minél távolabb a völgyön túl, a szemközti hegyoldalban. Megállapodtak, hogy a Wustmann-csoport utasításokat fog adni. ezeket az egyik szigetlakó lefordítja „füttynyelvre”, s a másik majd teljesíti az így kapott utasításokat. Egyikük sem tudhatta tehát előre, hogy miről is lesz szó, itt most valóban minden azon múlott, hogy miként tudják megérteni egymást. És megkezdődött a szokatlan párbeszéd. — Hé, Ernesto! — fü- työlt oda az egyik spanyol a szemközti hegyoldalban elhelyezkedett társának. — Na, mit akarsz? — jött Er- nestótól a válasz. S ekkor a kutatócsoport tagjai szabadjára engedték a fantáziájukat, hogy minél bonyolultabb utasításokat találjanak ki. A szigetlakónak a következőket kellett füttynyelven tolmácsolnia. — Vesd 'le a cipődet, mássz fel a tőled jobb kéz felől eső fára, szakíts és dobj le néhány vackort! Mássz le, és ülj a ia alá! Amikor a szigetlakó abbahagyta a füttyögést, a tudósok távcsövet vettek, hogy ellenőrizzék a hatást. Csodálatosképpen Ernesto mindent megtett, amit akartak. Még mindig kételkedtek. Küldtek neki néhány további parancsot, egyik furcsább volt, mint a másik, s meglepetéssel figyelték, hogyan hajtja őket végre pontról pontra Ernesto a szemközti hegyoldalban. Nem jelenthetett ez nyilván mást. mint, hogy valóban értette a nyelvet. Ott-tartózkodásuk '’égén a tudósoknak számos bizonyítékuk volt arra, hogy a füttynyelv valóban létezik, de nem lettek okosabbak a rejtély lényegét illetően 1984. Újabb szenzáció: a fütty- nyelv Keleten is létezik éspedig Törökországban, a Pontusi-hegy- ség egy nehezen hozzáférhető kis hegy; településén, amelynek neve fordításban: Madárfalu. Lakóinak kunyhói, távol vannak egymástól. Nyilván ez az oka. ho<rv az itteni hegyi lakók már régtől fogva a fütty révén érintkeznek ewmás- sal. mivel ez nagyobb távo'ságrn elhatol a hegyek között, mint a közönséges beszéd. A nyelvészek pontosan feljegyezték e furcsa nyelv valameny- nyi előfordulását. Megállapították, hogy a füttynyelvet mindenütt a külvilágtól elzárt helyeken élő hegyi lakók használják. Ami azonban a füttynyelv keletkezését.* fejlődését, ..szókir'-sét” és „nyelvtani felépítését" illeti, ez még egyelőre naffv kérdőjel a szakemberek számára. Azonnal felveszünk központi telephelyünkre: esztergályos, marós, lakatos, ív- és lánghegesztő, motorszerelő, villanyszerelő, elektroműszerész és kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozókörök üzembehelyezéséhez technikusokat, továbbá férfi segédmunkásokat. Külszolgálatos munkakörbe : műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre (Orosháza, Szeged környéke, Százhalombatta, Szőny) csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő és villanyszerelő szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyeken 44 órás a munkahét és minden második szombat szabad. A vidéki munkahelyeken 44 órás a munkahét és minden szombat szabad. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. Segédmunkások részére hegesztőképzés. JELENTKEZÉS A BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR munkaügyi osztályán: Budapest. XVIII. Gyomról út. 79—-83. (146)
