Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
A népművelés időszerű kérdéseiről ÉRDEMES ORVOSAINK A korszerűség jogcímén A szekszárdi járási művelődési ház igazgatójának hozzászólása a népművelés időszerű kérdéseihez, ijesztő biztonsággal újból arról győzött meg, hogy a népművelést a nép mai valóságának ismerete híján misztifikálják, vagy mélységesen leegyszerűsítik. Azt sem értem túlságosan, hogy Szabadi Mihály, a Tolna megyei Népművelési Tanácsadó vezetője elsősorban miért beszélt a népművelés formáiról? Mintha sokkal lényegesebb lenne a tartalom. Mindezek előre bocsájtásával engedtessék meg, hogy a valódi vita jogán magam is leírjam gondolataimat, véleményemet. Az ál-vita keveset ér. A konzerválódás béklyói hovatovább elviselhetetlen terhet jelentenek. Arra gondolok, hogy népművelés címszó alatt napjainkban a népművelők — magamat is annak tartom — tiszteletre méltó buzgalommal, tennivalójukat nem a mai falvak arculatához igazítják, hanem a régi falvak arculatához kényszerítik. Mintha képtelenek volnánk megérteni, hogy Illyés cselédei, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Szabó Pál, Veres Péter, Féja Géza hősei többé nem léteznek. Napjainkban tehát nem azzal a szellemi táplálékkal kell etetni a népet, amire a harmincas években volt éhe, hanem ahhoz, hogy jóllakjon, legelőször illik tudni, mire koplal most, napjainkban. A nagy csinnadrattával beharangozott, s gyakran éppen a korszerű népművelést mellőző karneválokra, felvonulásokra aligha. Még akkor sém, ha mindezt összességében, a hagyományok tiszteletben tartásának minősítjük. Napjainkban rendelkezésünkre áll mindaz, aminek a birtokában szinte telitalálattal fedezhetjük fel az új éhségzónákat. Tudjuk, vagy iegalább is illik tudni, hogy nálunk Tolna megyében a lakosságnak több tízmillió forintja van az • OTP-ben, vagy a falusi bankok páncélszekrényeiben. Ismerjük azt az újszerű, nyilván új igényeket jelző, munka szerinti rétegeződést, ami mindennél jobban igazolja, hogy a klasszikus faluközösségek megszűntek. Ebből következik: a klasszikus népművelésnek is meg kell szűnnie. Dombóvár nagy község ugyan, de az ott élő munkaképes emberek többsége, 85 százaléka már nem a mezőgazdaságban, hanem az iparban, a kereskedelemben, s a szolgáltatás különböző ágaiban dolgozik. Nagyjából hasonló a helyzet a megye valamennyi községében. A munkaképes emberek csupán 30—35 százaléka foglalkozik földműveléssel, a többi falun él ugyan, de már nem paraszt. S a családok nem úgy oszlanak meg, hogy van harminc földműves és van hetven iparos, vagy értelmiségi, nem. Rendszerint a családon belül van úgy, hogy az egyik családtag fodrász, a másik tanár, a harmadik eljáró dolgozó, a negyedik traktoros. Szerintem ez az új képlet már eleve meghatározó lehet, nem abban, hogy a népművelés most könnyebb, vagy nehezebb, hanem abban, hogy kereteit feltétlenül érdemes tágítani. Más szóval, legyen készsége és bátorsága megújulni, annak megfelelően, hogy most milyen az emberfők szellemi igénye, közérzete, érdeklődési köre, világlátása, anyagi helyzete, életszínvonala stb. Érdemes és érdekes lenne elemezni, összegezni, hogy mit jelentsen, mit mondjon a népművelésnek, a népművelési tanácsadónak a szeszfogyasztás forintösz- szegben kifejezett mértéke, a tartós fogyasztási cikkek forgalma, a társasutazások száma, a lakáskultúra fejlődése, a munkaidő-csökkenés, vagy akár a divat is. Sokat, rengeteget mondhatna mindegyik. Ezen a nyáron a román Fekete-tenger parton meglepődve tapasztaltam, hogy a velem lévők egv része szabályosan unatkozik. Miért nem férhetne be'e a korszerű népművelésbe az a felismerés, hogy most azok utazgatnak ezerszám az országban, a világban, akik a múltban legfeljebb a megyeszékhelyig jutottak el. Ez n felismerés, szinkronban az érdeklődéssel, a létező igényekkel, újszerű tennivalókra sarkallhatná a népművelési programok, rendezvények összeállítóit, szervezőit. S itt kezdődik a dolognak az a része, hogy a forma elválaszthatatlan ugvan a tartalomtól. de jelenleg éopen a tartalom hagv maga mögött legtöbb kívánnivalót. Megható igyekezettel erőlködünk a naoírszagú programokba eletet lehelni. De ezzel többnyire nem csillapítjuk. legfélteb>-> „eltakarjuk“ a valóságos éhséget miközben érdektelenségről, közömbösségről, vagy igénytelenségről siránkozunk. Hovatovább a lakások mindegyikében új bútort látunk, de a lakáskultúráról, az ízlést fejlesztő, a jobb közérzetet megteremtő kérdésekről hallgatunk. Leírom: egyáltalán nem tartanám szentségtörésnek, ha időnként az ürességtől kongó művelődési házakban a hagyományos és hasznos rendezvények mellett valamelyik teremben bemutatnának a község dolgozóinak egy ízlésesen berendezett kellemes hangulatot kiváltó szobát. Szerintem ez ma sokkal inkább népművelés, mint a nem mindig egyértelmű hagyományok, helyenként túlzásba vitt felfújása. Ismervén a községi italboltok növekvő forgalmát, a takarék- betétkönyvekben elhelyezett forintok összegét, kénytelen vagyok arra gondolni, hogy főleg a falvakban élő volt parasztok munkásként, keresetük egy részét egyszerűen nem tudják másra elkölteni, mint italra. Mi iránt lehetne felkelteni ezekben az emberekben az érdeklődést, az igényt? Földet nem vásárolhatnak, a család élelmezése a háztájiból biztosítva van, a koszt tehát jóformán nem kerül pénzbe, a tévét, a mosógépet, a rádiót, a motorkerékpárt, vagy az új bútort megvették. Mi hiányozhat tehát? Hiányoznak a falakról a képzőművészeti alkotások, kevés helyen látunk könyvespolcot. Mégsincs arra példa, hogy a községekben, a művelődési otthonokban képzőművészeti kiállításokat rendeznének, tervszerűen, tudatosan, igényeket felkeltő ötletekkel és eszközökkel. Hányszor, de hányszor tapasztalja az ember, hogy húsba és vérbe vágó társadalmi mondanivalóval rendelkező filmeket az emberek tekintélyes hányada nem érti, avagy rosszul érti. Ez a körülmény ismét gondolatokat ébreszthetne a népműveléssel foglalkozó emberekben. Távol áll tőlem a népművelés okvetetlenkedő vulgarizálása, de akkor is mindig megújítására kell gondolnom, amikor olvasom a lapokban, hogy ismét motorkerékpárosok okozták a legtöbb balesetet. Vallom és hiszem, a műszaki műveltség terjesztése a gépen ülő magyar parasztság körében a maga sajátos interpretálásában a népművelésnek is feladata lehet. Misztifiká lás helyett szerintem ezen a területen is a gazdasági, a politikai valóságból kell kiindulni. Ebből következik, hogy ma, a hivatásos népművelő szociológiai, közgazdasági, pszichológiai, de nem utolsó sorban politikai ismeretek nélkül, nyugodtan érezheti magát elefántcsonttoronyban. Mély meggyőződésem, kizárólag annak van joga, népet művelni, aki a népet ismeri, érti annak gondját, baját, „tudja” örömeit, igényeit, igénytelenségeit, vágyait. Az eddigi hozzászólások alapján kialakult bennem az a vélemény, hogy azért álmosítja el az embert a népművelési vita, mert sok a mellébeszélés. SZEKULITY PÉTER Most érdemes vásárolni! Most érdemes vásárolni! Most érdemes vásárolni! o u "SS cn-es cn o* ©-ö — <*2 o A tamási FMSZ bútorboltjában | szenzációs árak: Hálószobabútor Konyhabútor NDK lakószoba Varia komód 5780,— Ft helyett 3090,— Ft helyett 34800,— Ft helyett 1330,— Ft helyett 45000,— Ft 2500,— Ft 20000,— Ft 1000,— Ft és még sokféle modern bútor alkalmi áron. Csak október 30-ig o Ut SS cn SS 41 im "41 © (187) Most érdemes vásárolni! Most érdemes vásárolni! i. Aki nem szereti a vasárnapot — Rozsdás szögbe lépett a fiú, megakadályozzuk a nagyobb bajt. Csodálatra és valami irígyke- désfélére egyszerre méltó ember, nincs képessége az édes semmittevéshez, nem szereti a vasárnapokat és nem kívánja a nyugdíjasok életét élni, valamit, aminek haszna van, mindig tennie kell. S neki van igaza. Az ember mindig, minden korban a tetteivel, munkájával váltotta meg ' hétköznapi halhatatlanságot: a ásztelő jóemlékezetet. Dr. Váradi János huszonegy évvel ezelőtt, 1947-ben jött haza Tamásiba. Negyvenhat éves volt akkor és nyugdíjasként tért meg ide a szülőfaluba, Budapestről kiutasítva. Higgadt szavait hallgatva azon tűnődöm, hogy a sajnálatosan hasonló drámák főszereplői közül hányán választották a hivatásuk szerinti munkát védőjükül, hány érdemtelenül megsebzett embernek sikerült rehabilitálnia önmagát munkával ? A hivatalos rehabilitációt visz- f.zautasította.- Amikor a Rókus- kórház belgyógyászati osztályát kényszerűségből ’ felcserélte Tamásival. itt még nyoma sem volt a mai életnek. Szőttes lepedőket, törülközőket használtak az emberek, az otthonokban generációkat kiszolgáló öreg bútorok... és a beteglátogatás végén a doktor úrnak melencében hozták a vizet á kézmosáshoz. Büszke arra. ami a leghétköznapibb dolgokban bár, de változásként könyvelhető el. Az ő munkája is benne van abban. A 2. számú orvosi körzet orvosaként a közelmúlt időig négyezer ember ellátása nehezedett a vállaira. És ez, nemcsak szó. Nevén nevez mindenkit, aki belép hozzá. Nemrég megérkezett Tamásiba a harmadik orvos, egy fiatal kolléga. Csökkent a 2. sz. körzet, most kétezer-hétszázas a körzete. Jó ez az elrendezés, több idő jut egy-egy beteg vizsgálatára, ellátására. De ki tehet arról, hogy a másik körzetbe kerültek is hozzá jönnek el, mert az ő kezében látták meg a napvilágot? Dr. Váradi János 68 éves. Már nyugdíjba mehetett volna igazán is, nem úgy, mint annak idején, ezelőtt huszonegy évvel. De nem akar pihenni, mert nem tud. S ha mégis sor kerül erre? Mindig meg fogja találni a legmegfelelőbb munkát, a legtöbb hasznú tevékenységet. — Szűcs, jöjjön csak be fiam! A rendelő ajtaján tizenhat éves forma legényke lép be, hogy megkapja a tetanusz injekció második adagját. Míg ezzel van elfoglalva, felidézem a várakozás perceit odakint, a betegek között. Az ajtón keresztül kiszűrődött az erőteljes, mégis olyan bizalom- gerjesztő férfihang: — Igyál sok tejet fiam! Érted? Arra van szükséged! Azután kijön a fiú. Csak a bőre. szénfekete szeme mutatja, hogy cigány. Talán reájuk, a többiekre, a telepiekre a legbüszkébb dr. Váradi. Amikor emlékeztetem erre a bétegére, majdnem dicsekedve mondja, hogy ezek olyan szép sátortetős házban laknak itt bent a faluban, hogy bárki megnézheti. De a telep sincs a világ végén már, ezt pedig egy dossziéból előkerülő iratok, rajzok tanúsítják. — Szeretek velük foglalkozni. Mivel nem szeret? Meg sem merem kérdezni. Bámulatos a vitalitása és ha neki és szülőfalu- jabelieknek jót akarok kívánni, azt kívánom, hogy tartson hosz- szan ez a vitalitás! A PINCEHELYI VEGYESIPARI KTSZ FELVESZ: gyakorlattal rendelkező VASIPARI TECHNIKUST VASTÖMEGCIKKEK GYÁRTÁSÁHOZ. Fizetés megegyezés szerint. Szükség esetén lakást bi tosítunk. (117)
