Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
Mar Bajdzsijev: ön TŰM ZEP — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — szólt a feleségem, alig hogy átléptem a küszöböt. Kezemben piszkos vízzel teli vödör lógott. Be akartam húzni az ajtót, hogy visszavonuljak, ám elkapott a galléromnál fogva. Másik kezében egy nedves padlórongyot rázott fenyegetően. — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — ismételte. Vigye el az ördög, honnan ismeri ő Jeszenyint? De nem ismeri. Egészen más szavakkal beszélt, hosszú monológja mindig ehhez a két tagadószót tartalmazó verssorszerű mondathoz vezetett: „Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz”. — A mosógép rossz! — A fiad elrontotta a gyomrát* — A hűtőszekrény bedöglött! — Ajna összetörte a teafőzőt! — A hálószobában csöpög a radiátor! : í ■ . „Ez az általános gépesítés!” — rémüldöztem. — Fene tudja, te meg hol csavarogsz munka után. Ajnának hiába beszélek. Dani járnák hasmenése van. Na, hová mész azzal a sáros patáddal? Micsoda lehetetlen ember! Fogd a gyereket, már egy órája erőlködik! Levettem a cipőmet, lábujjhegyen bementem az ebédlőbe, felemeltem kétéves kisfiámat, lehúztam róla a vizes nadrágot, majd elkezdtem ringatni, és nekiláttam, hogy összerakjam a sokféle kacatot. A fiam erősen belekapaszkodott a sálamba és ordítani kezdett Az ajtóban megjelent az asszony. — Mit kezdjek veled? ... — és mondta a, szöveget, amíg el nem _3Vh>tt az ismerős sorhoz” „Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz”. Csak ő tud ilyen világosan és . tömören beszélni. , ... ... „Mi az ördögnek kellett ilyen asszonyt feleségül vennem? Ó, ha akkor tudtam volna, hogy egy húszéves szelíd lányka hét év alatt tigrissé változik!” Na, most mit ácsorogsz? Vedd le a kabátot, kitisztítom! Menj a konyhába! Lekozmál a kása! Hagyd itt a gyereket, mert megint megégeted a kezét mint a múltkor! „Uramisten, de megáldottál ezzel az asszonnyal!” A konyhában sűrű füst — a kása régen odaégett. Gyorsan vizet öntöttem a lábasba — sürgősé1* ki kell mosni az edényt és új kását főzni. De a leégett kása nagyon odaragadt az edény aljához. Elkeseredetten vakargat- tam a késsel. Rémülten vettem eszre, hogy a zománc felét is lekapartam, — Mit kapirgálsz te ott? Nyisd ki az ajtót! Megjött Ajna! kiáltott a feleségem. Azt hiszem, ezt nevezik a rádiótechnikában távirányításnak... Kinyitottam az ajtót — a küszöbön ott állt a lányom vizes búndában, sáros cipőben. ’~..papa! Papácska! Miben különbözik a sifon a pofontól? _ k érdezte izgatottan. .— Pszt! Mindjárt megtudod a különbséget, — mondtam én. Ajna elcsendesedett. A lányomnak, éppúgy, mint nekem, érzékeny lelke van, előre megérzi a bajt. Levettem a bundáját, megsimogattam kócos haját. Átölelte a térdemet. Papa! Vovka Zsukov megette a gyurmát! — Pszt... Hallgass ... — Papa, te meg tudod enni a gyurmát kenyér nélkül? — suttogta Ajnácska. Mar Bajdzsijev — a legfiatalabb kirgiz írőnémzedékhez tartozik. A Kirgiz SZSZK fővárosában, Frun- zében él. írásai napilapokban és irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Ezt ' novelláját a Kirgiz elbeszélések című, orosz nyelvű köretből vettük. — Hé, hol az a kása? — hal- Belevágom a kanalat az üres látszott a hang távolról. tányérba, és indulok teát főzni. •— Mindjárt. Aztán bekapcsolom a televíFutok újból a konyhába Eldu- ziót. a Ballada a katonárór gom a kozmas edényt, fölteszek című fUmet vetítik. A feleségem a platnira egy nagy bögrét, tele- ahogy leszedi az asztalt, szándé- öntöm tejjel. Daru azonban se- kosan csörömpöl az edényekkel, hol — elfogyott. Az ebédlőből disszonáns trió — Mama, oltsd el a lámpát, hallatszik: az asszony hangosan Jön a film — mondja Ajna. porol, a gyerek szaggatottan Szalija lekapcsolja a villanyt, üvölt, Ajna pedig hosszan el- Én már láttam ezt a filmet, de nyújtva bőgi ezt a hangot: „E- megnézem, hogy gondolatban el- e-e”... — most már megértette, repüljek egy más világba, hogy hogy a sifon nem hasonlít a po- ne gondoljak a jelenre, s az ionra! asszonyra, aki oly mesterien Befogom a fülemet. Miért is tönkre tudja tenni az ember tettem ilyen korán tönkre az éle- hangulatát. Honnan tudhattam temet? Nősülni természetesen én azt, hogy tej helyett kumiszt kell, de nem szabad ilyen gyor- forralok? san szaporodni — két gyerek öt Pereg a film. A feleségem a év alatt, és mennyi lesz a ma- hátom mögött ül és hallgat, sodik hétéves terv végére? Először látja a filmet, ölében A tej felforrt, s én megfogva a tartja az alvó Danijart. Ajnács- bögrét, alaposan megégettem a ka a padlón hasal, a csíkos szőnyegen (onnan szereti nézni tévét), különben ő is csendes. Nagyon komoly, azt hiszem, mindent megért. kezemet — Hol a kása? — Kása nincs. — Megetted? — Leégett... De most már A katona, tulajdonképpen még elég, nyugodj meg, Szulu... csak legényke, kamaszosan reIgy hívtam őt hét évvel ez- kedtes hangon búcsúzik a lány előtt, mostanában azonban csak tói, akivel útja során találko- rendkívüli pillanatokban haszná- zott... Életükben először látták lom ezt a szót ugyanis „Szulú” egymást és most örökre búcsút kirgiz nyelven azt jelenti, hogy vesznek. „tündérszép”. Szalija és Szulú Csendes szipogást hallok a hávalahogyan összecsengenek ezek tam mögött _ Szalija sír. Aj- a szavak> - helyesebben össze- nácska felemeli a fejét, lótom csengtek ezelőtt hét evvel ami- amint megviUan szemecskéje. kor meg reggelig tudtunk kószálni a kihalt utcákon, órákig — Mama, miért si-irsz, — álltunk a hídon és bámultuk a nyújtja el a szót — hiszen biz tovahaladó vonatokat, amikor tos nem fog meghalni, még nem voltunk férj és feleség, — Megölik — feleli komolyan amikor o szelíd lanyka volt, ami- Szalija kor... szóval, az egész akkor volt... r* Nofene!. Szulp* Más nem jüt 'eszedbe? — Hevesen beszélt, de ‘éh éheztem. hogy á hangja — Honnan tudod, hogy meg ölik? — A bácsikád mondta. • ellágyult. A „Szu!ú”-nak. jnagne- *ánézek a. kislányomra, gyentikus hatása volt - de nem so- geden »^simogatom a felet káig. Szalija megfújta a kanál- Arcocskája könnyes. Nem tud ban a tejet, s ínycsiklandozóan ja elviselni, ha az anyja síri megmozgatta a gyerek orra előtt. Nézem az alvó fiúcskát — Dani jár kitátotta a száját, mint pg£c7pn o7 anviára hasonlít Sze- a verébfióka, s a kanalat figye- egeszen az any]ara hasonlít, sze lemmel kísérve várt. Ám az első retem> "likőr alszik. Mindent korty után torkaszakadtából el- meg fogok tenni, hogy ő nyu- üvöltötte magát, tekeregni kéz- godtan alhasson. Hiszen ezért ett, mint a giliszta és le akart áldozta életét apám, ezért nem csúszni a földre. Az anyja tér- .. , , mészete!... Szalija is megkós- lathatta már me§ az unokaJat.. tolta a „tejet”, s hangja úgy csattant fel, mint a csatakiáltás. — Ez tej?! — Igen, tej. —• Ez kumisz... Az is csak volt! Kikapcsolom a televíziót. Ezek ben a percekben a mi kicsinyes családi perpatvarunk nevetséges melodrámának hat. Minek vesztegetjük az időt? Miért játszunk — A kumisz is tej, csak lóé — egymás idegeivel? Hát nem bupróbáltam a támadást higgadtan taság, Szalija, mondd?! Miért kivédeni. hallgatsz? — Te egy nagy ló vagy, majd- Odafordulok hozzá, ő a földet nem megmérgezted a gyereket! nézL Vajon mire gondol? Felt?_bb^soknál! Igy emeli a fejét. még sohasem sértett meg engem. Elhatároztam, hogy megszakítok vele minden diplomáciai kapcsolatot. „Goromba nőszemély, és még azt akarja, hogy szeressem és sajnáljam .. Átmegyek a másik szobába, fogom az újságot, keresztrejtvényt kezdek fejteni. Az asszony még sokáig pőröl, a gyerekek sírnak, csörögnek az edények, de lassacskán elül a zaj, elálmosodom. Egyszercsak beszalad a szobába a lányom: — Papa, gyerünk enni! Mama azt mondta, mossunk kezet. A tarkóm vakargatva kelletlenül állok fel. Nincs kedvem Sza- lijával találkozni. — Na, papácska, menjünk, el- hül az étel — húz a kezemnél fogva. — És a mama lehűlt már? — kérdezem kajánul. — C—ó, a mama nem leves! — érti félre Ajnácska. Hallgatagon kanalazunk mindnyájan. Látom, hogy a szobában ideális rend uralkodik, — Ajnácska, tegyél fel teavizet! — fordul Szalija az ötéves lánykához. Na, ez nekem szólt. Ajnácska még nem éri fel sem a csapot, sem a tűzhelyet. — Szeretsz te engem? — Igen ... — Sajnálsz? — Igen. Fordította: Várkonyi Katalin CSERHÁT JÓZSEF: Akvarell A világ tele van temetőkkel, de a lement nap megint csak fölkel, a vízben a kacsák fejreállnak: répapiros és kénsárga lábak uszonyán porzik a fény. Mikor meg dél van, a félrebillent kőtányérban a víz közepén ugyanennek a lapátolásnak tanúja az a néhány nádszál. Akkor is, ha a fákon átcsap az alkony és gyorsan alább száll, u Kő-boltozatok félholdja alól patakokban úszik a hajnal: ez a tó fenékig tele van gyufa-apró. gyúlékony hallal. Ezüstkavicsos völgyek, dombok erdeje remeg a tóban: fákat éltet a megcsodált víz alatti világ. Túlérett csillagát beleejti az este is. Szép feladat: keresd meg. hol van. Hattyú Hattyút is láttam a tavon, nem ladik volt: nyugalom. Holddal ezüstözött fűzfa-fürtök között lebegett szótlanul. Fehér némaságban beszélni a bánat békáktól nem tanul. Vun-e hiányeikk ? Bizonyisten nem. tudom, miért Azazhogy vannak. De csak. írnak a lapok hiánycikkekről? azért nem kapható nálunk idöru- llyenek tulajdonképpen nmcse- ként ez, vagy az, hogy a kedves nek. vevő — miközben lejárja a láMire alapozom ezt a féltévé- bát a különböző üzletekben —i semet? A saját tapasztalataim- csak azt lássa, ami nincs. Mert ra. Egyszer ugyanis, amikor il- ilyenkor csak azt látja. Ha nem let ékes helyen szóvá tettem, lennének hiánycikkek, akkor hogy miért nincs ez, vagy az, a nem látná azt, ami nincs, következő választ kaptam: Ez eddig világos, nem? — Miért csak azt látja, ami Az ipar és a kereskedelem nincs? Miért nem veszi észre mindent megtesz a fogyasztóért^ azt is, ami van? a fogyasztó azonban többet is Tehát, ha valaki elmegy vásá- tehetne. Ha valaki csak azt tót- rolni, és netán éppen az, amit. ia eÓV üzletben, vagy _ áruház- venni akar, nincsen, akkor inge- ban’ ami nincs midőn hiaba rült lesz, feldühödik és csak azt keres valamit akkor legalább látja a gazdag árukészlettel ren- sokat lásson belőle,_ es ne feled- delkező üzletben, vagy áruház- kézzék meg a minőségről sem. A ban ami nincs. mennyiség ugyanis nem minden. Namármost A tninőség is fontos! Jó minőségűnek lássa azt, ami nincsen. Azok az emberek pedig, akik ^ mdr látja és lehetőleg tetszenem azt keresték, ami éppen tős csomagolásban, nincs, azok azt látják, ami van, Sajnos, most mar be kell fe- mért ok nem ingerültek, nem • Tegnűp délietán fc€. dühösek. Kóvetkezésnéppen: na- reS(em valamit egy áruházban és lünk mindig minden van. Hiány- láttam, hogy nincs. Meglátni és cikkek tehát nincsenek. P.ÁKOLITZ ISTVÁN: Epitáfium özvegy p gyorgyne született homoki magdolna mesztélláb vállán a kapa mintha csak páskomba ment vojna mennyei bakhátak közt villog fényességes kapája pirregve hangolnak a tücskök alkonyt zsolozsmára őszi alázat Lebeg a falevél, leheletkönnyű folt. Mégis ehéz lehet: bokor megremeg földig hajol. megszeretni egy pillanat műve volt. Az eladónő megpróbált rábeszélni valami másra, és nagyon kedvesen elibém tett egy csomó árut, de én csak azt láttam, ami nincs és azt mondtam, hogy abból kérek kettőt, vagy tudja mit, adjon egy fél tucatot. Az eladónő hosszan rámnézett. — Icittam, hogy elsápadt —, majd jóságos, türelmes hangon azt mondta: — Sajnos> abból most nem adhatok, mert ettől a perctől kezdve leltározunk... Tessék holnap jönni, vagy holnapután— Remélem, nem fogják azt mondayii nekem, hogy van, amikor a saját szememmel láttam, hogy nincs. Én az ilyesmit azonnal észreveszem, sőt — állítólag — csak azt látom, ami nincs. Útközben még beugróm egy ideggyógyászhoz. A feleségem azt mondta, nem árt, ha meg- iHzsgáltatom magam... MIKES GYÖRGY
