Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-31 / 256. szám
4 kritikus 1968-as esxtendő Sárssentlőrincen A vendéglátás Szekszárdon bból a szempontból látszik kritikusnak Sárszentlőrincen az idei, 1968-as esztendő, hogy új, bonyolult kérdéseket tesz fel a helyi vezetőknek az élet, s ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása késik. A közös gazdaság vezetőinek mind gyakrabban kell érezniök, hogy a régi, végeredményben nyugalmas, meglepetéseket ritkán tartogató állapot megszűnt. Más szelek fújnak, s ebből az új szélerősségből logikusan következne, hogy az átállás sürgős, a racionálisabb vezetői munkastílus kialakítása még sürgősebb, mert a hagyományos módszerekkel csak mérsékelten lehet boldogulni. Itt jelentkezik az első és a legnagyobb erőpróba. A vezetésnek új, korszerű bizonyítványt kell magáról kiállítani, de a jeles minősítés megszerzése távolról sem látszik könnyűnek, egyszerűnek, ugyanakkor a régi minősítés kezdi érvényét veszíteni. Szűcs Lajos, a Szekszárd és Vidéke Területi Tsz Szövetség titkára a közelmúltban egy nyilatkozat keretei között elmondotta: önkényes csoportosítással jelenleg három kategóriába sorolja a tsz- ek vezetőit. Az első kategóriába tartoznak az új iránt roppant fogékony, gyorsan cselekvő emberek, a másodikban vannak azok, akik több gondolkodási időt hagynak maguknak, a harmadikba tartoznak a jó gazdák, akik termelnek, sokat dolgoznak, de az új követelményekkel szemben immunisak. Hová soroljuk Sárszentlőrincet? Az elsőbe, a másodikba, a harmadikba? A termelőszövetkezetben azt mondják, mindegyikbe, mert miként a tsz-ek, úgy a tsz- eken belül az igazgatósági tagok is három csoportba oszthatók. Baj ez? Talán nem. A helyzet akkor válik kritikussá, ha az igazgatóság többsége nem az első, hanem a harmadik kategóriában foglal helyet. Nem lenne szerencsés dolog kijelenteni, hogy Sár- szentlőrincen az igazgatósági tagok maradiak. Intézkedéseikből, határozataikból arra lehet következtetni, hogy az új iránt gyakran igen fogékonyak, viszont az esetek többségében nem mindig következetesek. Átállásuk' egyenetlen és nem elég merész. S ha tudjuk, hogy a döntések meghozatalakor szinte mindig az elnök mondja ki az utolsó szót, akkor talán érdemes megjegyezni: ebben az időszakban az elnök helyzete a legnehezebb. Lavíroznia kell a végletek között, de végeredményben előbb-utóbb el kell döntenie, hogy a közös gazdaság érdekében az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában milyen tendenciákat támogasson, s milyen irányzatokat gyengítsen. Ezen a területen azonban ma még észrevehető a bizonytalanság, a bizonytalankodás. Olyannyira, hogy a sárszent- lőrinci tsz egyike azoknak a közös gazdaságoknak, amelyeket Juh,' 7. Károly, a Paksi Járási Párti sttság főelőadója így jellemez: nehezen bontakozik ki az új keresése. Teljes megkövesedésről ne beszéljünk, de arról igen, hogy ami van, az kevés. t r j, bonyolult kérdéseket tesz U fel a helyi vezetőknek az élet. Melyek ezek? A nyáron a közös gazdaságban az 1291 hold aratását 14 ember végezte el. „Teljesen leegyszerűsödött” — állapítja meg a főagronómus. (íme egy párbeszéd. Gazda: az uzdi részen mikor lesz learatva? Főagronómus: mikor járt ott? Gazda: négy napja. Főagronómus: három napja le van aratva.) Július 20-tól augusztus végéig a tagok többségének tehát nem volt munkája. Az asszonyok, főleg a megyeszerte ismert női szocialista brigád tagjai idegesek. Arra gondolnak ugyanis, hogy a helyzet jövőre tovább romlik. Miután 1968-ban gyakran főtt a vezetők feje, hogy mit találjanak ki holnapra az asszonyoknak, jövőre a paradicsomtermő területet megduplázzák. Ez azonban vajmi kevés, ha hosszabb távon nézzük a foglalkoztatás gondjait. Mi lesz két év múlva? Mi lesz öt év múlva? A tagok ezt még nem firtatják, őket ez a „távoli” jövő még nem nyugtalanítja. De a vezetőkkel szemben bizony követelmény, hogy tanuljanak meg előre nyugtalankodni. De kitől? Elsősorban azoktól a tsz-vezetőktől, akik a korszerűsödés, a megújulás nehéz és kritikus pontjain már túljutottak. S ebből a szempontból követelmény a közeledés. A befelé fordulás, a közöny idejét múlta. A külvilág ismerete éppoly nélkülözhetetlen, mint a helyi ismeret. Ám ezen a területen találkozunk konzervatívizmussal, merő képtelenség, de tény, hogy a sárszentlőrinci tsz-ben van olyan szakvezető, aki a szomszédos gazdaság elnökével három év alatt két szót ha váltott. Azt mondják Sárszentlőrincen, hozza össze a területi tsz-szövetség a vezetőket, s adjon a területi tsz-szövetség jó tippeket. Rendben van, adjon a területi tsz-szövetség jó tippeket és hozza össze a vezetőket. Ez azonban kizárólag akkor jelent valamit, ha a vezető rendelkezik az új befogadásának a készségével, kevesebbet aggályoskodik, viszont annál többet cselekszik. M eglepő a sárszentlőrinci tsz- ben olyat hallani, hogy „rendben van a melléküzemági tevékenység, de aki egyszer ott dolgozik, azt nehéz visz- szaszippantani”, magyarán, aki egyszer elszokik a kapától, az nem fogja meg még egyszer. Igaz ez? Talán igen, de ezen az alapon kár kihagyni a lehetőségeket, hiszen csupán szervezésen, megállapodáson múlik, hogy milyen feltételekkel foglalkoztatja a tsz a tagjait. (Pincehelyen az idén még az volt a tapasztalat, hogy az antennaüzemben dolgozó asszonyok részt is vállaltak. Gond: hogyan kellene őket erről jövőre lebeszélni?) A vezetői munkastílusnak előfeltétele tehát, hogy legelőször a gondolkodás legyen korszerűbb. Ha a kemizálás, az egyszeres ke- resztezésű hibrid kukorica stb. térhódítását ismerjük, akkor a korszerű koncepcióban a „vissza- szippantás” gondolata fel sem vetődhet. Bizonyos közegellenállást, úgy látszik, nehéz a sárszentlőrinci vezetésnek leküzdeni. Úgy tűnik, sok az aggályoskodás. Ajánlatot kaptak a Paksi Konzervgyártól, bedolgozó munkára. Tanulmányozták a „kérdést”, s úgy döntöttek. - -dől'"'-' munkát nem vállalják, mert a tagok nem rendelkeznek kellő gyakorlattal, s ennek következtében nem tudnak keresni. De hát a tanulópénzt mindenkor meg kell fizetni. Az ajánlat arra vonatkozott, hogy a konzervgyár ad a termelőszövetkezetnek ládákat, amelyeket össze kell szegelni. Száz láda összeszegelése hetven forint. Az első napon, vagy az első héten valószínűleg csak harminc, negyven forintot tudtak volna a tagok keresni. De aki valóban dolgozni akar, az egy hét után feltétlenül begyakorolja magát úgy, hogy megtalálja a számítását. Valószínűleg kár volt erről a lehetőségről lemondani, kár volt az ajánlatot visszautasítani. a tevékenységi kör bővíté- sekor még úgy jelentkezik az aggályoskodás: csinálnánk mi, de nincs hol. Hiányzik a megfelelő helyiség. Ez valóságos és létező gond. de itt ismét a tapasztalatszerzés igényével kellene a tsz-vezetőség- nek önmagával szemben fellépnie. Miért ne lehetne megnézni, hogyan, miként sikerült helyiséget, épületet találni Pincehelyen, Faddon Nagydorogon, vagy más közös gazdaságban. Gyakran hangoztatott, szinte már közhely számba menő, s valóban elkoptatott igazság, hogy az önállóság nagyobb felelősséget jelent. A tagokról való szociális gondoskodás jogán helyénvalónak látszott az erdészettel való kapcsolatot megszüntetni. Nem asszonyoknak való télidőben az erdőmunka. De mit válaszolnak a vezetők majd akkor, ha ezek az asz- szonyok megkérdezik a vezetőktől, hogy miért nincs helyette más. S összességében azért kritikus Sárszentlőrincen " az idei esztendő, mert most dől el, sikerül-e kevés megrázkódtatás árán átállni, sikerül-e az új vezetői munkastílust kialakítani, vagy sem? A külső feltételek adva vannak hozzá. Szerdán délelőtt tartotta soron következő ülését a Szekszárdi városi Tanács végrehajtó bizottsága. A vb előtt dr. Szigeth Ferenc, a szekszárdi járásbíróság elnöke számolt be a bírósági gyakorlatból eredő tapasztalatokról a kisajátítási, kártalanítási perekben és az egyéb tárgyú, az államigazgatási határozatokkal kapcsolatban benyújtott keresetekről. Váradi Sándor, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója és Győrffy László, a Szekszárd és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke adott tájékoztatást a megyeszékhely vendéglátásáról. A statisztikából kitűnik, hogy a város vendéglátóipari egységeinek összforgalma 1968. első félévében a tavalyi időszakhoz viszonyítva 11,64 százalékkal emelkedett, ezen belül jelentékeny forgalomnövekedést ért el a szekszárdi Garay-komplexum. A cukrászdák és presszók kapacitása megfelel az igényeknek, az éttermi ellátást pedig megoldja a közeljövőben nyitó Kispipa, ahol egyszerre kétszáz vendég foglalhat majd helyet. Gondot fordít a vállalat a szakmunkás-képzésre is: az ebben az évben beiskolázott tanulókkal együtt összesen 57 fiatal tanulja a szakmát. Felvetődött az értekezleten többek között az is, hogy a növekA MÉSZÖV igazgatóságának szerdai ülésén értékelték, hogy az fmsz-ek milyen árpolitikát folytatnak, hogyan érvényesülnek az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek. Mind az előterjesztések, mind a felszólalók sok értékes tanulsággal szolgáltak. Mindenki egyetértett abban, hogy az fmsz-i kiskereskedelem árpolitikájában jelentősen megnőtt minden egység önállósága. Az önállóság érvényesülését azonban sok külső tényező akadályozza, ezért csak nagyon kezdeti próbálkozásokról lehet számot adni. Még mindig nagyon gyakori a felsőbb szintű ármódosítás, a helyes helyi árpolitika kialakításához pedig nem mindig áll renvő idegenforgalom érdekében a felszolgálók tanuljanak idegen nyelveket. Váradi Sándor igazgató elmondta, hogy eddig szervezett formában nem folyt nyelv- oktatás, a jövőben az igényeknek megfelelően szerveznek ilyen jellegű tanfolyamot. A közelmúltban megnyílt Vár- köz-bár biztosítja a városban az éjszakai szórakozást. A Kispipa kerthelyisége 1969. nyarán elkészül, jövőre tervezik a Garay- komplexum belső építészeti átalakítását is. A szövetkezeti vendéglátás legnagyobb és legkorszerűbb egysége, a Sió-csárda fűtése jelenleg nem felel meg a követelményeknek: olajtüzelésű központi fűtést szerelnek fel, amely megoldja majd a problémát. Még ebben az esztendőben befejeződik az Előhegyen egy új üzletház építése. Földszintjén modern presszót alakítanak ki, az emeleten pedig áruház kap helyet. Ezzel az előhegyiek régi ellátási problémáját oldja meg az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A város peremkerületeinek ellátása sok helyütt még mindig megoldatlan. Több terv született a helyzet javítása érdekében, de a végleges megoldás — előreláthatólag — még jó ideig várat magára. delkezésre kellő információ. A gyakorlati tapasztalat szerint inkább arra található mindenütt példa, hogy hogyan nem szabad eljárni. A felsőbb instrukciók is inkább ilyen negatív jellegűek, a követhető módszereket inkább csak elvileg tudja mindenki megfogalmazni. Éppen ezért többen javasolták, hogy az ilyen tiltó instrukciók helyett fokozottabban kell kutatni az egyes helyeken már kialakult jó módszereket. és azokat elterjeszteni a sajátságos viszonyok alapján. Az ülésen tárgyaltak a felvásárlásról, személyzeti munkáról és a szövetkezeti demokráciáról is. SZEKULITY PÉTER Válaszol a 12-361! Mikor készül el a Garay-tér ? Hétfőn többen is megkeresték szerkesztőségünket a következő kérdéssel: mikor adják át a forgalomnak a Hármashídtól Csatárig terjedő útszakaszt, s ezen belül a Garay-teret? Felkerestük a Hídépítő Vállalat szekszárdi építésvezetőségét, ahol Salamin Pál építésvezető kérdésünkre a következőket mondta: — A Hármashídtól Csatárig terjedő, 3,5 km-től a 7,5 km-ig terjedő útszakasz átadási határideje 1969. december 31. Jelenleg már elkészült az 5,4 km-től 7,5 km-ig terjedő útszakasz. Itt már csak a hengerelt melegburkolat hiányzik, ezt a munkát azonban még az idén elvégzi a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. Ami a Hármashídtól a Garay térig terjedő útszakaszt illeti, az eredeti tervek szerint még ebben az évben el kellene, hogy készüljön. Azonban sajnos úgy néz ki, hogy nem sikerül az eredeti elképzeléseinket megvalósítani, mivel nem tudunk folyamatosan dolgozni. így például igen lassan készülnek az aknák, a lefektetett nyomócsövekről a házi bekötések. Bár több alkalommal is sürgettük ezeknek a munkáknak az elvégzését a Tolna megyei Vizes Csatornamű Vállalatnál, sajnos ezek a jelzések mind a mai napig nem hozták meg a kívánt eredményt. Van egy másik problémánk is. Igaz, ez elsősorban a tervezéssel függ össze, de úgy érzem feltétlen említést érdemel. A Hármashídtól a Garay térig vezető útszakaszon mintegy 40—50 centi- méteres régi burkolatot le kell szednünk, s csak ezt követően alakíthatjuk ki az új út alapjait, holott véleményünk szerint sokkal célszerűbb, gazdaságosabb és nem utolsó sorban gyorsabb lenne az útépítés, ha ennek egy része maradna az új alapban. Igaz, ez pályaszint-emelkedést jelentene, de véleményünk szerint ez még jól is jönne, hiszen például a Garay téri büfé előtt három lépcsőn kell majd közlekedni. Végeredményben brigádjaink vállalták, hogy amennyiben a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a közeli napokban végérvényesen átadja részünkre a Garay teret, akkor november 7-re befejezzük a tér átalakítását és átadjuk a forgalomnak. Ha az időjárás továbbra is kedvező lesz, még az is elképzelhető, hogy a Hármashídig terjedő útszakasz is elkészül. * Eddig a kérdésre kapott válasz, amelynek néhány megállapítását nem hagyhatjuk szó nélkül. így például érthetetlen előttünk, hogy egy ilyen nagy jelentőségű munkánál, amely az egész város közlekedésére — de túlzás nélkül állíthatjuk —, életére kihat, ilyen laza kooperációs kapcsolat legyen az említett vállalatok között. Az ilyen és ehhez hasonló nagy jelentőségű munkák lelkiismeretesebb ügyintézést igényelnek, mert enélkül, mint azt a példa is bizonyítja, meglassul a munka üteme. A másik dolog a tervezéssel kapcsolatos. Ugyancsak érthetetlen számunkra, hogy miért szükséges felszedni a régi útburkolatot,« amikor annak jelentős része megfelelne az új út alapjának. Arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben gazdaságosabb és gyorsabb lenne az útépítés. Es ami ehhez kapcsolódik: véleményünk szerint a Garay téri büfé előtt épített három lépcső igen nagy baleseti veszélyt rejt magában, különösen a téU hónapokban. {szigetvári) A MÉSZÖV igazgatóságának ülése
