Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-29 / 254. szám

>1 u n ka hősök Ünnepélyesen, a járási KISZ-bi- zottság ülésén adták át a három­ezer forint jutalmat Farkas György­nek, a megye legjobb ifjúsági kom­bájn vezetőjének. Valamikor sokat használták ezt a kifejezést: a munka hősei. Később el is maradt, pedig a munkának mindig vannak kima­gasló egyéniségei, akik valóban hősies küzdelemmel, nagy akarat­tal dolgoznak és kedvvel dolgoznak. Ilyen a két fiatal ozorai gép szerelő, Farkas György és Gábor Géza, akik az aratási időszakban együtt dolgoztak egy kombájnon, és a nagy eredményt közösen érték el. Formális dolog csupán, hogy amikor a díjat átadták, nem szólították mindkettőjüket. így történt a versenybe való benevezés, egy névvel. Azt mondják, a jövő esztendőre ismét betervezték a győzelmet, és azt is, hogy az ozorai labdarúgócsapat megnyeri a bajnokságot a megyei B- ben. Farkas György ugyanis az óriási munkatempó mellett az aratás idején is részt vett a csapat játékában minden vasárnap. Szinte hihetetlennek tűnik ekkora ambíció, ha elmondjuk, hogyan is dolgoztak ezek a fiatalemberek. De inkább mondják el ők maguk, idézzük az ő szavaikat: F arkas György: Tavaly is megnyerhettük volna már a versenyt, de nem akar­tuk tönkretenni a kombájnt. Uj gép, nem volt szabad meghajtani, ezt nagyon jól tudtuk. Nem fi­gyelmeztetett rá bennünket senki, szerelők vagyunk, ismerjük a gé­pet. Együtt tanultunk Gábor Gé­zával, együtt is aratunk évek óta, és erre az évre beterveztük ma­gunknak az első helyet. Tulaj­donképpen azzal nyertük meg, hogy bármilyen javítanivaló volt a gépen, azt mi éjszaka elvégez­tük. Láttuk előre, milyen kopás, vagy hiba következhet be, előre gondoskodtunk a szükséges alkat­részről, vagy magunk készítettük eL Egyszer szétrepült a dobtárcsa, azt is a műhelyben csináltuk meg, az esztergályossal. Tizenkilenc éves fiú. A műhely dolgozóinak átlagos életkora különben csak 25 év. Mostanában, amióta csak a műhelyben dolgozunk, most is van hetenként legalább kétszer túlórázás, amikor este kilencig, tízig dolgozunk, de ezt mindenki csinálja. Túlóradíj nincs, csak si­ma órabér. Nem is követelünk többet Az aratás idején mindent megadott a szövetkezet, amit csak lehetett. Egy hatalmas Iajtot fürdésre használtunk, mindennap friss vizet tettek bele. Ezt a laj- tot eredetileg tűzrendészeti célra akarták használni, azért húzatták ki a gabonaföldre. Amikor elkér­tük, gondoskodott a tsz egy má­sik víztartályról, hogy a tűzren­dészettel se legyen probléma. A kombájnon másfél-kétóránként váltottuk egymást Gézával, de ezalatt is ujjnyi vastagon rako­dott ránk a por. A meleg rette­netes volt, megmérte az egyik kombájnos a műszerfalon, 45 és 47 fok között ingadozott. Korán reggel kezdtük mindig, ebédidőt sem tartottunk soha. Aki nem ült a gépen, bekapta az ételt a legrö­videbb időn belül, aztán cserél­tünk. A szövetkezet autója hord­ta kj az ebédeket. Otthon úgy készülődtek az aratásra, hogy az energia meglegyen. Anyu le sem feküdt esténként, amíg haza nem jutottam. Pedig megtörtént, hogy éjfél után két óráig is javítottuk a gépet. A Géza kislányának én vagyok a névadó szülője, szóval komák vagyunk, és egyszer a Sörkert vezetője adott nekünk vacsorát, 6 a Géza apja. Jó vilá­gos van nyáron a Sörkert mel­lett, oda álltunk be a kombájnnal szerelni. Háromszor egymás után csak fél éjszakát aludtunk, mert javítani kellett. Nem arról van szó, hogy rosszak a gépek, sőt, most is a mi kombájnunk van a legjobb állapotban, de a kopás előfordul és mi magunk akar­tunk mindent megcsinálni. A va­sárnap ugyanolyan volt, mint a hétköznap. Kivéve azt, hogy va­sárnap még futballoztam is, szó­val akkor nem estig mentünk a kombájnnal. Amikor kiderült, hogy mi vagyunk az elsők a me­gyében, még a tsz-szövetség ara­tási versenyében is, rendkívüli párttaggyűlést hívtak össze, és azon én, mint a KISZ-szervezet titkára beszélhettem az ifjúság helyzetéről. Ez volt a téma. A faluban eddig nem nagyon ismer­tek, de most hallottam már né­hányszor, a hátam mögött, hogy „ez az a srác”. Kilencvenhét va­gonnal takarítottunk be, 689 hold termését. Ozorán elég sok a domboldal, nem volt könnyű. G ábor Géza: A feleségem óvónő, azt mondta, ne csi­náljam, nem fogom bírni. Mondtam neki, nem kell sokat vesződni a főzéssel, szóval azt akartam, hogy ez a verseny ne jelentsen neki többletmunkát. De azért mégis mellémállt, főzött mindennap., A gyereknek akkor jött a foga, sokat sírt éjjel. Olyan­kor kimentem aludni a konyhá­ba. A prémiummal együtt sze­mélyenként tízezer forintot ke­restünk aratáskor egy hónap alatt. Vettünk is mindjárt egy Delta tévékészüléket. A prémi­um a kis szemveszteségért és az alacsony tarlóért járt. Lefogy­tunk öt-hat kilót, de más kom- bájnosok is leadtak ennyit. Jö­vőre újra beállunk. (gemenci) 43000 levélszekrény Tamásiból Tizennyolcezer levélszekrény ké zült ebben az esztendőben a Tamási Vegyesipari Ktsz-ben. T vabbi *5 00«™* az ev vege« elkészül. Felvételünk a dukkozoban kész«». Fizetés: havonta egyszer Sokfelé és sokan beszélnek mostanában erről: a fizetést egy alkalommal, egy összegben kapják november másodikától a vállalatok, intézmények, üze­mek szellemi dolgozói. A vál­tozást ki így, ki úgy fogadta. S az ez iránt tudakozódó kér­désekre néhány típusválasz hangzik el: — Nem mindegy az... — Majd elválik, hogyan ala­kul ezután a gazdálkodásom.., — Hát azért talán jobb volt a két részletes fizetés ... — Nekem jobb lesz, legalább egyszerre veszem kézbe az egész fizetésem, vásárolni job­ban lehet majd.,. Körülbelül hasonló válaszok hangzanak el e témakörben mindenfelé. Hasonlóan véleked­nek a Garay téri általános is­kola tanárai is ebben a dolog­ban. — Nekem jobb volt a régi módszer, mivel a férjem már amúgy is egy összegben hozta haza a fizetését, — mondja Fertőszögi Béláné. A többiek meg — dr. Wallacher Lajosné, Pethő Gyula, Körösi Károlyné — lelkes híveivé váltak ennek a módosításnak. Megegyezik a véleményük abban is, hogy az áttérési segély is jól jön. Ilyenkor év végén, a nagy ki­adások időszakában pár száz forint többletnek csak örülni lehet. Abba azonban már a leg­kevésbé sem tudnak belenyu­godni, hogy a túlórapénzeket kéthónapos késéssel vehetik majd kézbe. — Eddig ugyanis a pedagó­gusok túlóráit mindig a hónap leteltét követő napokban kel­lett jelentenünk — mondja Pethő Gyula, az iskola igaz­gatója —, azt számfejtették és az előlegfizetéssel egyidőben kapták meg a pedagógusok. Te­hát a szeptemberi túlórákat október elején jelentettük, s október tizennegyedikén vették fel az érte járó összeget a pe­dagógusok. Most, ezután a szeptemberi túlóráért csak no­vember elején fognak fizetni. Mivel esetenként több száz fo­rintról van szó, nem mindegy, hogy ki mikor veheti kézbe ezt az összeget. A túlóra-kifizetések ügyében okvetlenül valami mó­dosítást kellene bevezetni, az eredeti elképzelés, szerintünk nem megfelelő. Ezt a pedagó­gus-szakszervezet is belátja, s ígéretet kaptunk, hogy valami­lyen formában megpróbálnak intézkedni. Hogy hogyan? Az eredmény bizonyára nem marad majd el, hiszen ez a probléma nemcsak egy iskola tantestületének a gondja. Bizonyára a téma je­lentőségét felmérve foglalkoz­nak az üggyel az illetékesek. M. E. A napraforgó rangja Pincehelyen A napraforgó termesztéséről igencsak megoszlanak a vélemé­nyek a mezőgazdasági üzemek­ben. még a szakemberek körében is. Egyik helyen úgy vélekednek: nem érdemes vele különösebben foglalkozni, mért kevésbé gazda­ságos', mint jó néhány más növény, nehezen lehet beilleszteni a ve­tésszerkezetbe. Viszont teljesen el­lentétes érvek szerepelnek. A nap­raforgópártiak azt igyekeznek bizo­nyítani, hogy az eredményes és gazdaságos termesztés inkább szemlélet kérdése — ezt bizonyít­ja jó néhány termelőszövetkezet között a pincehelyi Vörösmarty is, ahol évek óta termeszük a búzával, kukoricával egyenrangú növényként, a megyei termésát­lagnál jóval nagyobb mennyiség­ben. — Nagyüzemi szinten 1962 óta termeljük a napraforgót — mond­ja Szenti Imre, a szövetkezet fő- agronómu&a — szántóterületünk közel tíz százalékán, a vetésszer­kezetnek megfelelően 400—460 holdon. Termésátlagunk az utób­bi öt évben nem volt tizenegy és fél mázsa alatt. Az idén is 12,48 mázsát termeltünk 462 hold átlagában. — Milyen indítékok szólnak a ter­mesztés mellett? — Elsősorban az, hogy a nap­raforgó Pincehelyen hagyományos növény, még az egyéni gazdasá­gokban is szívesen és eredménye­sen termelték. Ennek megfelelő­en folytattuk nagyüzemi szinten is, mégpedig úgy, hogy ma már növénytermesztésünk egyik fő profilja. Érmek megfelelően min­dig olyan talajba és olyan talaj­előkészítéssel vetjük, mint bár­melyik főnövénvf. —- Csupán ez az állandó, magas termés alapja? — Nem. Inkább úgy monda­nám: a fajta, és több éves gya­korlati tapasztalat, valamint az újabb szakirodalom alapján ki­alakított termesztési technológia. — Kezdem a fajtával. A mi viszonyainknak nagyon jól meg­felelnek a szovjet fajták: a Krasz- nodari, a Peredovik, a VNIMK. — Ugyancsak lényeges a ve­tési idő megválasztása. Nekünk a legjobban megfelel az április 4. utáni idő, tehát közvetlenül a kukorica előtt, természetesen őszi mélyszántásba vetünk. A másik: a megfelelő műtrágya. Tulajdon­képpen ezzel növeltük a termés­átlagot a kezdeti nyolc mázsáról tizenegy fölé. Ez káliból, foszfor­ból, nitrogénből együttesen mint­egy nyolc mázsa. Tavasszal szór­juk ki vetés előtt, disztillerrel bedolgozzuk a talajba, gyűrűs- hengerrel lezárjuk a talajt, majd a vetés után ismét gyűrűshenge­rezünk. — A művelési — Hogy tréfásan mondjam, „kapazinnal”. Munkaerőhelyze­tünk lehetővé teszi a kézi műve­lést, és a betakarításnál :s igény­be vesszük a kézi erőt. Úgy szá­molunk, hogy egy kombájnra nyolcvan hold betakarítást szá­molunk. Egy-egy kombájn mellé 20—20 főt osztunk be. Vagyis, kézzel szedjük, és kombájnnal csépeljük. Ha esős idő van, ak­kor is 10—12 nap alatt végzünk a betakarítással. Ezzel a módszer­rel a betakarítási veszteség is lényegesen kisebb, és mindamel­lett, egyáltalán nem viseli meg a kombájnt. — Milyen növény kent! utina a földbe? Általában búza. — A napraforgó közismerten talaj­zsaroló növény. Mégis, búzát vet­nek utána? — Igen, mert a napraforgó csak akkor talajzsaroló, ha hiányzik a szervesanyag-visszapótlás. Vi­szont mi a napraforgónak annyi műtrágyát adunk, hogy abból a búzának is maradjon. A naprafor­gó után termelt búza átlagtermé­se az idén tizenöt, mázsa volt, két mázsával kevesebb ugyan, mint az olyan kitűnő előveiemények, mint az ola jlen, a pillangósok, de ez a többletbevételben realizáló­dik. A napraforgó után talaj fer­tőtlenítést sem kell végezni. A főagronómus által elmondot­takat Szabó János Lekönyvelő számadatokkal egészíti kb — A tagság a megművelésért hét mázsa termésig 80, azon fe­lül 30 forintot kap. A termésered­ményeknek megfelelően ez napi 130 forintos keresetnek telel meg. Egyébként az idén a szántóföldi növénytermelésből a napraforgó volt a legjövedelmezőbb. A szán­tó tíz százalékáról a növényter­mesztés árbavételének 24 száza­lékát kaptuk. A jövedelmezősé­get más oldalról azzal is bizo­nyíthatom, hogy a 640 forintos má- zsánkénti árral szemben 1 má­zsa előállításának a Közvetlen költsége 240 forint. A holdankén- ti árbevétel 7987,20 forint. Az 57,66 vagon termés utál mintegy másfél millió forint a vállalat’ nyereség. (Az elmondottalthoz a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Válla­lat adaléka: a szövetkezet a ma­gasabb olajtartalom és a súly­térítés után még mintegy ne­gyedmillió forint bevételhez jut — ez legalább nyolcvan k ló ter­méstöbbletnek számít.) A főagronómus és a főkönyve­lő elmondja még azt is, hogy miután a napraforgó a növény­termesztési üzemág egyik fő ter­ménye, az a gondolat foglalkoz­tatja őket, hogy áttérnek a több éves értékesítési szerződéses rend­szerre. Bt. INépűjsá» 5 1968. október 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom