Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

Befejezte 11 napos útját az Apolló—7 Washington, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Feszültséggel teli, de szeren­csésen végződő volt az Apollo—7 amerikai űrhajó útjának Végső szakasza: az űrhajó, fedélzetén a veterán Walter Schirrával és két társával, Don Eiselevel és Walter Cunninghammal orral lefelé ereszkedett a vízre és huzamo­sabb időn át elvesztette rádió­kapcsolatát a külvilággal. Mint­egy negyed órán át tartott, amíg a kiküldött helikopterek pontosan megtalálták az űrkabint. Az Apollo űrhajó fékező raké­táit magyarországi idő szerint kö­rülbelül %12-kor kapcsolták be, amikor az űrhajó Hawaii felett haladt. A leszállás pályája szinte teljesen megfelelt az előzetes szá­mításoknak. Az űrhajósok nem panaszkodtak arra, hogy megfá­zásuk, eldugult fülük különösebb fájdalmat okozott volna. Schirra és társai űrruhában, de sisak és kesztyű nélkül foglaltak helyet az űrkabinbán. Az Apollo—7 pontosan a meg­szabott időben ereszkedett le az Atlanti-óceán felszínére. Azonban mintegy 18 mérföldnyire az Essex repűlőgép-anyáhajótól és az első szakaszban mindenfajta rádió­kapcsolat szünetelt. Mint kide­rült, az űrkabin orral lefelé ér­kezett a Vízbe és az orra szerelt antennák a víz alá merültek. Az űrhajósok működésbe hozták az orra szerelt felfújható ballonokat, amelyek azután normális hely­zetbe hozták a kabint. A helikopterek az esős, párás idő miatt és a kezdeti rádiokap- csolat hiánya következtében mintegy negyed órán át keresték a kabint, de a továbbiakban a terv szerint hajtották végre az akciót. Könnyűbúvárok előbb egy felfújható övét erősítettek az Apollóra, majd az űrhajósok egy gumitutajra szálltak át, ahonnan kötéllel emelték őket az egyik helikopterre. Az Essex fedélzetén a három űrpilótát ünnepélyesen fogadták, Schirra és két társa kitűnő ke­délyállapotban, szemmel látha­tóan jó hangulatban, csak alapo­san kinőtt szakállal fogadta a köszöntést. Az Apollo—7 utasai több mint 11 napos, körülbelül hétmillió kilométeres utazás után kerültek az anyahajó fedélzetére. Az új típusú űrhajó, amellyel az Egyesült Államok 1970-ben em­bert kíván juttatni a Holdra, a próbán mindvégig igen jól mű­ködött s az egyetlen problémát a három utas megfázása okozta. Schirra, Eisele és Cunningham előbb az Essex fedélzetén orvosi vizsgálaton esik át, majd pihenőt tárt. Az űrhajósokat később re­pülőgéppel a központba szállít­ják, tartós vizsgálatra és az űr­utazás tapasztalatainak feldolgo­zására. Az űrkabint az anyahajó személyzete emelte ki a vízből. Az űrhajósok a Bermuda szi­getektől mintegy 600 mérföldnyi­re délre szálltak le. Az amerikai tv-nézők helyszíni közvetítést láthattak a mentési munkálatok­ról: mesterséges hold közvetíté­sével az Essex fedélzetéről sugá­rozták az adást. Újabb összetűzések Panamában Újabb összetűzések színhelye hétfő óta Panama, ahol folyta­tódik a 72 órás általános sztrájk. Hétfőn a főváros utcái valósá­gos csatatérré váltak: az útteste­ken felborított autók és autóbu­szok lángolnak. A nemzeti gárda egységei több ízben tüzet nyi­tottak a sztráj kólókra. A hét végén több kommunista Vezetőt és munkást tartóztattak le, mert — a hatóságok szerint — általános sztrájkra felhívó röp­lapokat terjesztettek. A UPI jelentése szerint Arias volt elnök hétfőn este amerikai repülőgéppel Washingtonba uta­zott. Három közeli munkatársá­nak kíséretében azért Utazott az Egyesült Államokba, mert „re­méli, hogy így ' segítséget tud nyújtani a panamai vérontás megakadályozásában” — jelentet­te ki a panamai csatornát ellen­őrző amerikai társaság szóvivője. Mindent egy lapra? VÁLSÁGBA KERÜLT tavaly a Dombóvári Faipari Ktsz. A szövetkezet hónapokon keresztül minden energiát egy cél érde­kében koncentrált: kimenni a piacra egy új típusú szobagarni- túrávail, majd megszervezni en­nek a bútornak a sorozatgyártá­sát. Számítgatták, hogy milyen nyereséget hoz majd az új bútor, nem baj, ha más termékek vesz­teségesek, a „Vica” szoba majd behoz mindent. A számítások nem váltak be A kereskedelemnek olyan áron, amilyennel a dombóváriak kínál­ták, nem kellett a bútor. A ku­darc „elvitte” az évi nyereség tekintélyes részét. A kiesést kü­lönféle módszerekkel próbálták pótolni, kapkodással azonban már nem lehetett sokat segíteni. Mint a derült égből villámcsa- pas, úgy érte a Szekszárdi Vas­ipari Vállalatot az év elején az, hogy a gyönki tűszelepüzem ka­pacitását ez évre nem sikerült rendelésekkel „lefedezni”. Mint utólag kiderült, a kereskedelem és a felhasználók azért rendel­tek a megszokott mennyiség fe­lénél is kevesebben, mert az ettőző években nagy készletek halmozódtak fel. A tűszelep «,holtbiztos cikk volt, hiszen az országban egyedül a györtki üzem állítja elő, versenytárs nincs. A gyönki üzem termelése tehát fix pont volt a vállalat terveiben, ha bárhol is következhet be munka­hiány, itt nem kell rá számítani, úgy gondolták. Nemcsak az idézett két példa mulatja, hogy a gazdálkodásban sehol sincs teljesen biztos piac. Az idén több üzemben kellett keserves tapasztalatok után tudo­másul venni, nem jó gazda az, aki mindent egy lapra tesz fel. A régi mechanizmusban az állam, a népgazdaság vállalta a felesle­gesen gyártott termékek készle­tezésének, finanszírozásának, majd árcsökkentéssel történő kiárusí­tásának terheit és ha a termelő teljesítette tervét, semmi kára nem szármozott abból, ha ter­mékei csak a raktárkészleteket növelték. Csak azt kellett bizo­A gyönki üzem számára sem maradt más választás, mint csök­kenteni a termelést, elbocsátani húsz munkást. Azóta már ki­derült, hogy a népgazdaságnak szüksége van a gyönki tflszelep- üzem munkájára. A vállalat ve­zetői mindent megtettek, hogy piackutatással, bérmunka és ter­melési kooperáció vállalásával munkát biztosítsanak a gyónki- eknek és ma már az üzem lét­száma felülmúlja a tavalyit. A bérmunka is, a kooperációs ter­mékek is nyereségesek. Nyilván­való, hogy ezek a lehetőségek fél évvel korábban is megvoltak, csak fel kellett volna kutatni őket. Nem pedig biztosra venni, hogy a tűszelepgyáriás — mint eddig a jövőben is — biztosítja az üzem dolgozóinak teljes fog­lalkoztatását. (Ide kívánkozik még az a megjegyzés is, hogy pont akkor, amikor a gvönkiek rendeléshiánnyal küszködtek, or­szágos hiánycikk volt a szifontű, aminek gyártásához némi átala­kítással, felszerszámozással a gyönki automata esztergák is al­kalmasak.) A megye üzemeinek többségé­ben idejében felkészültek a ha­sonló meglepetésekre. A „Föld­vár” Gumiipari Ktsz fő terméke a gumicsizma. A szövetkezetben kialakították és évről évre tö­kéletesítettek egy olyan techno­lógiát, amellyel egyedülállók az országban. Mégsem teszik a szö­vetkezet létét függővé a gumi­csizmagyártástól. — A most ter­vezett új üzemünk nem gumi­csizmagyár lesz — mondja Hol- már József műszaki vezető. — Úgy informálódtunk, hogy más szövetkezetek is bekapcsolódtak a gumicsizmagyártásba, nem va­gyunk egyedül a csizmapiacon. Az új üzemet úgy alakítjuk ki, hogy a gumiáruk széles skálájá­nak előállítására legyen alkal­mas. Ha kell, tömlőt gyártsunk, de ha hiánycikk lesz a motor­kerékpár-külső. azt is elő tudjuk állítani. A Bonyhádi Cipőgyár termé­kei igen keresettek a belső és a külföldi piacokon is. A vezetők mégsem pihennek babéraikon. Állandó, intenzív piackutatást vé­geznek azért, hogy ne Csak a ma, hanem a holnap is biztosítva sóit gyártási hibákat és sikerült elérni, hogy ma a „H—68” ke­resett cikk a piacon. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jövőben is versenyképes legyen, tovább tökéletesítik szer­kezetét, növelik színválasztékát. De mi történik, ha valamilyen okból — esetleg a vállalattól tel­jesen független körülmények kö­vetkeztében — a számítások nem válnak be? Vagy ha a kereskede­lem kijelenti, hogy a kályha idénycikk, csak augusztustól ja­nuárig hajlandó átvenni. Nyil­vánvaló, hogy csak az mentené meg a vállalatot a nehézségektől, ha ilyen esetre már jó előre gon­doskodna egy-két egyéb termék — esetleg nyári idénycikk — gyártásáról is. ALIGHA LEHETÜNK MEG­ELÉGEDVE a megye iparának a Budapesti Őszi Vásáron tör­tént szereplésével. Távolmaradt több nagyüzem, a tanácsi ipart csak a Szekszárdi Vasipari Vál­lalat képviselte olajkályháival, a harmincegy kisipari szövetkezet közül egyetlen egy sem tartotta fontosnak a részvételt. Amikor több üzemben érdeklődtünk, a válasz mindenütt ugyanaz volt: El vagyunk látva bőven rende­lésekkel, megbízható partnereink vannak, nem láttuk szükségessé­gét annak, hogy még erre is időt és pénzt áldozzunk. Lehet, hogy pillanatnyilag fe­leslegesen kidobott pénznek tűnt volna „elmenni” az őszi Vásár­ra. De mi a biztosíték arra, hogy a jelenlegi állapot a jövőben is megmarad? A gyönkihez hasonló meglepetés ellen senki sincs be­biztosítva. Az igények változnak, az egészséges konkurrencia csak fokozódni fog a jövőben. És csak az az üzem tud majd lépést tar­tani, munkát, keresetet, nyere­ségrészesedést biztosítani dolgo­zóinak. amely erre felkészül. A kenyér, péksütemény, tej- és tejtermék mindennapi fogyasz­tási cikk, mégsem lehetnek tel­jes biztonságban az állami és ta­nácsi üzemek, hiszen itt-ott már jelentkezik a konkurrencia. A tsz-ek jobb minőségű kenyérrel, esett Szabó Ferenc brigádvezető pincéjében. Szóval mindenki meg­nézi a borát, szombaton, vagy va­sárnap. A hegy kicsit messze Van Öcsénytől, de semeddig sem tart kijutni odáig, annyira gépe­sítette magát az őcsényi ember. Az idősebb korosztály közleke­dési eszköze a kismotor. Leg­alább harminc „mopedes” sza­ladgál. Pattan András, Deák Pál, Baka Sándor vagy például Apró István, aki azelőtt kerék­párrá sem ült. A télre megalakítják a terme­lőszövetkezeti klubot. A hely adva van: a művelődési ház alagsora. Nem pinceszerű, inkább nagyon is barátságos helyiség. A közös gazdaság és a művelődési ház közösen fogja berendezni. AZ elnök és a fóagronómus egy­aránt úgy véli, hogy a klub nagy sikerre számíthat, hiszen a hat­százhetven tsz-tagból több mint háromszáz az idős, akik jófor­mán csak otthon élik az életü­ket, viszont ők is vágynak a társaságra. Természetesen nem öregek klubja lesz ez. Most is vannak állandó vendégei a mű­velődési ház úgynevezett kister­mének. Ők minden szombaton, vasárnap délután kártyáznak. Tulajdonképpen nem is szenve­dély ez, hiszen ha nagy kártyá­sok lennének, hét közben is üt­nék a lapot. Kurcz János rako­dómunkás ts2-tag azt mondja, ide az jön, akinek csöndre van szüksége. Aki egyszer megkóstolja az őcsényi birkapaprikást, és része­se egy szőlőhegyi nótázásnak, a legkellemesebb emlékekkel tud visszagondolni erre a községre. Jómagam nem kedveltem eddig a birkát, de a köztudottan híres sárközi szakácsművészet meggyő­zött róla, hogy ha jól készítik el, a legkitűnőbb ételek közé tartó­zik. A Kossuth Tsz a nagy mun­kák idején rendszeresen vág birkákat, és kiméri a tagságnak. A szőlőhegyi program a követ­kezőképpen alakult vasárnap délután: megnéztük a modern telepítésű háztáji szőlőket az úgynevezett Tótvölgyben, ami közigazgatásilag SZekszárdhoz tartozik ugyan, de az emberek Őcsényben dolgoznak. Megnéz­tük továbbá azt a szép fekvésű, hatalmas területet, ahol nagy­üzemi szőlőt telepítenek a Kos­suth Tsz számára, 1970-ig, a terv szerint 83 holdon. Birka­paprikást ettünk. megkóstoltuk az elnök, egy brigádvezető és egy tag borát, meghallgattunk né­hány történetet, aztán kérésemre igazi sárközi nótát énekelt a rög­tönzött dalárda, mint mondták már csak azért is, hogy be tud jam fejezni ezt a riportot. GEMENCI JÓZSEF nyítani, hogy a tervnek megfe­lelően termelt. 1908. január 1-e óta mi átértékeltük a tervszerű­ség fogalmát. Tervszerűen az a vállalat, szövetkezet gazdálkodik, amely a népgazdaságnak szüksé­ges cikkeket állít elő, olyan áron — és olyan minőségben — ahogy azt a felhasználók igénylik. Ha nem ezt teszi, csődbe jut, mint ahogy néhány hónappal ezelőtt meg kellett szüntetni a szomszéd Baranya megye egyik vállalatát, illetve egy jól gazdálkodó válla­lathoz kellett csatolni. Ott az okozta a bajt. hogy szintén min­dent egy lapra tettek fel, a ki­látásba helyezett NDK exportra. Az üzletből nem lett semmi és a vállalat előtt nem állt másik alternatíva. Nem gondoskodtak idejében arról, hogy más cik­kek termelésével foglalkoztassák ez esetre a vállalat dolgozóit. A NÉPGAZDASÁGI TERV a vállalati gazdálkodás, tervezés legfontosabb információs forrósa. De nem helyettesítheti a közvet­len piaci információkat, nem ír­ja elő — nem is szabhatja meg — teljes részletességgel. hogy a több százezernyi árucikkből me'y vállalat mennyit állítson elő. legyen. — Rájöttünk, hogy ere­deti profilunkkal nem sokáig áll­hatjuk meg helyünket az új me­chanizmusban. Eddig egész éven át nehéz, sportos cipőket gyár­tottunk, pedig ezeket csak az őszi—téli hónapokban hordják. A kereskedelem nem hajlandó a nyári hónapokban tárolni ezeket a lábbeliket. Mi még kevésbé tudnánk ezt megoldani, hiszen nincs elegendő raktár, az esz­közlekötési járulék, a bankkamat pedig elvinné a nyereséget. Át kell tehát térnünk a könnyű, nyári cipők, szandálok gyártására is, a tavaszi—nyári hónapokban csak ezeket tudjuk eladni — vé­lekedik Zentai József főmérnök. Biztosítva van egész esztendőre a munka a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-nél is, ám mégis van néhány „tartalék” gyártmány előkészítve arra az esetre, ha a mostaniak közül egyik-másik ki­esik. ELISMERÉSRE MÉLTÓ az az igyekezet, amivel a Vasipari Vál­lalatnál törekszenek fő termé­kük. az olajkályha minőségének javítására. Kiküszöbölték az el­múlt években oly sokat kifogá­tejtermékkel, tájjellegű cikkek­kel próbálnak „betörni” a piacra. Megtartani a piacot itt is csak úgy lehet, hogy tanulmányozzák az igényeket, jobb minőségű, na­gyobb választékú árut termelnek és kínálnak a fogyasztóknak. A közelmúltban bemutatott tv- játék főszereplője arra tett fel mindent, hogy mint ökölvívó ér­vényesül. Ám amikor kiderült, hogy sérülése következtében egy­szer s mindenkorra befellegzett bokszolói pályájának, végső elke­seredésében — szakmája nem volt, még írni-olvasni se tanult meg gyerekkorában — összezúzta az „aranyszoba" berendezését. Az ember egyéni életében sem te­het fel mindent egy lapra. Még inkább így van ez a gazdasági munkában. JANTNER JÁNOS 1968. október 23,

Next

/
Oldalképek
Tartalom