Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-23 / 249. szám
Befejezte 11 napos útját az Apolló—7 Washington, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Feszültséggel teli, de szerencsésen végződő volt az Apollo—7 amerikai űrhajó útjának Végső szakasza: az űrhajó, fedélzetén a veterán Walter Schirrával és két társával, Don Eiselevel és Walter Cunninghammal orral lefelé ereszkedett a vízre és huzamosabb időn át elvesztette rádiókapcsolatát a külvilággal. Mintegy negyed órán át tartott, amíg a kiküldött helikopterek pontosan megtalálták az űrkabint. Az Apollo űrhajó fékező rakétáit magyarországi idő szerint körülbelül %12-kor kapcsolták be, amikor az űrhajó Hawaii felett haladt. A leszállás pályája szinte teljesen megfelelt az előzetes számításoknak. Az űrhajósok nem panaszkodtak arra, hogy megfázásuk, eldugult fülük különösebb fájdalmat okozott volna. Schirra és társai űrruhában, de sisak és kesztyű nélkül foglaltak helyet az űrkabinbán. Az Apollo—7 pontosan a megszabott időben ereszkedett le az Atlanti-óceán felszínére. Azonban mintegy 18 mérföldnyire az Essex repűlőgép-anyáhajótól és az első szakaszban mindenfajta rádiókapcsolat szünetelt. Mint kiderült, az űrkabin orral lefelé érkezett a Vízbe és az orra szerelt antennák a víz alá merültek. Az űrhajósok működésbe hozták az orra szerelt felfújható ballonokat, amelyek azután normális helyzetbe hozták a kabint. A helikopterek az esős, párás idő miatt és a kezdeti rádiokap- csolat hiánya következtében mintegy negyed órán át keresték a kabint, de a továbbiakban a terv szerint hajtották végre az akciót. Könnyűbúvárok előbb egy felfújható övét erősítettek az Apollóra, majd az űrhajósok egy gumitutajra szálltak át, ahonnan kötéllel emelték őket az egyik helikopterre. Az Essex fedélzetén a három űrpilótát ünnepélyesen fogadták, Schirra és két társa kitűnő kedélyállapotban, szemmel láthatóan jó hangulatban, csak alaposan kinőtt szakállal fogadta a köszöntést. Az Apollo—7 utasai több mint 11 napos, körülbelül hétmillió kilométeres utazás után kerültek az anyahajó fedélzetére. Az új típusú űrhajó, amellyel az Egyesült Államok 1970-ben embert kíván juttatni a Holdra, a próbán mindvégig igen jól működött s az egyetlen problémát a három utas megfázása okozta. Schirra, Eisele és Cunningham előbb az Essex fedélzetén orvosi vizsgálaton esik át, majd pihenőt tárt. Az űrhajósokat később repülőgéppel a központba szállítják, tartós vizsgálatra és az űrutazás tapasztalatainak feldolgozására. Az űrkabint az anyahajó személyzete emelte ki a vízből. Az űrhajósok a Bermuda szigetektől mintegy 600 mérföldnyire délre szálltak le. Az amerikai tv-nézők helyszíni közvetítést láthattak a mentési munkálatokról: mesterséges hold közvetítésével az Essex fedélzetéről sugározták az adást. Újabb összetűzések Panamában Újabb összetűzések színhelye hétfő óta Panama, ahol folytatódik a 72 órás általános sztrájk. Hétfőn a főváros utcái valóságos csatatérré váltak: az úttesteken felborított autók és autóbuszok lángolnak. A nemzeti gárda egységei több ízben tüzet nyitottak a sztráj kólókra. A hét végén több kommunista Vezetőt és munkást tartóztattak le, mert — a hatóságok szerint — általános sztrájkra felhívó röplapokat terjesztettek. A UPI jelentése szerint Arias volt elnök hétfőn este amerikai repülőgéppel Washingtonba utazott. Három közeli munkatársának kíséretében azért Utazott az Egyesült Államokba, mert „reméli, hogy így ' segítséget tud nyújtani a panamai vérontás megakadályozásában” — jelentette ki a panamai csatornát ellenőrző amerikai társaság szóvivője. Mindent egy lapra? VÁLSÁGBA KERÜLT tavaly a Dombóvári Faipari Ktsz. A szövetkezet hónapokon keresztül minden energiát egy cél érdekében koncentrált: kimenni a piacra egy új típusú szobagarni- túrávail, majd megszervezni ennek a bútornak a sorozatgyártását. Számítgatták, hogy milyen nyereséget hoz majd az új bútor, nem baj, ha más termékek veszteségesek, a „Vica” szoba majd behoz mindent. A számítások nem váltak be A kereskedelemnek olyan áron, amilyennel a dombóváriak kínálták, nem kellett a bútor. A kudarc „elvitte” az évi nyereség tekintélyes részét. A kiesést különféle módszerekkel próbálták pótolni, kapkodással azonban már nem lehetett sokat segíteni. Mint a derült égből villámcsa- pas, úgy érte a Szekszárdi Vasipari Vállalatot az év elején az, hogy a gyönki tűszelepüzem kapacitását ez évre nem sikerült rendelésekkel „lefedezni”. Mint utólag kiderült, a kereskedelem és a felhasználók azért rendeltek a megszokott mennyiség felénél is kevesebben, mert az ettőző években nagy készletek halmozódtak fel. A tűszelep «,holtbiztos cikk volt, hiszen az országban egyedül a györtki üzem állítja elő, versenytárs nincs. A gyönki üzem termelése tehát fix pont volt a vállalat terveiben, ha bárhol is következhet be munkahiány, itt nem kell rá számítani, úgy gondolták. Nemcsak az idézett két példa mulatja, hogy a gazdálkodásban sehol sincs teljesen biztos piac. Az idén több üzemben kellett keserves tapasztalatok után tudomásul venni, nem jó gazda az, aki mindent egy lapra tesz fel. A régi mechanizmusban az állam, a népgazdaság vállalta a feleslegesen gyártott termékek készletezésének, finanszírozásának, majd árcsökkentéssel történő kiárusításának terheit és ha a termelő teljesítette tervét, semmi kára nem szármozott abból, ha termékei csak a raktárkészleteket növelték. Csak azt kellett bizoA gyönki üzem számára sem maradt más választás, mint csökkenteni a termelést, elbocsátani húsz munkást. Azóta már kiderült, hogy a népgazdaságnak szüksége van a gyönki tflszelep- üzem munkájára. A vállalat vezetői mindent megtettek, hogy piackutatással, bérmunka és termelési kooperáció vállalásával munkát biztosítsanak a gyónki- eknek és ma már az üzem létszáma felülmúlja a tavalyit. A bérmunka is, a kooperációs termékek is nyereségesek. Nyilvánvaló, hogy ezek a lehetőségek fél évvel korábban is megvoltak, csak fel kellett volna kutatni őket. Nem pedig biztosra venni, hogy a tűszelepgyáriás — mint eddig a jövőben is — biztosítja az üzem dolgozóinak teljes foglalkoztatását. (Ide kívánkozik még az a megjegyzés is, hogy pont akkor, amikor a gvönkiek rendeléshiánnyal küszködtek, országos hiánycikk volt a szifontű, aminek gyártásához némi átalakítással, felszerszámozással a gyönki automata esztergák is alkalmasak.) A megye üzemeinek többségében idejében felkészültek a hasonló meglepetésekre. A „Földvár” Gumiipari Ktsz fő terméke a gumicsizma. A szövetkezetben kialakították és évről évre tökéletesítettek egy olyan technológiát, amellyel egyedülállók az országban. Mégsem teszik a szövetkezet létét függővé a gumicsizmagyártástól. — A most tervezett új üzemünk nem gumicsizmagyár lesz — mondja Hol- már József műszaki vezető. — Úgy informálódtunk, hogy más szövetkezetek is bekapcsolódtak a gumicsizmagyártásba, nem vagyunk egyedül a csizmapiacon. Az új üzemet úgy alakítjuk ki, hogy a gumiáruk széles skálájának előállítására legyen alkalmas. Ha kell, tömlőt gyártsunk, de ha hiánycikk lesz a motorkerékpár-külső. azt is elő tudjuk állítani. A Bonyhádi Cipőgyár termékei igen keresettek a belső és a külföldi piacokon is. A vezetők mégsem pihennek babéraikon. Állandó, intenzív piackutatást végeznek azért, hogy ne Csak a ma, hanem a holnap is biztosítva sóit gyártási hibákat és sikerült elérni, hogy ma a „H—68” keresett cikk a piacon. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jövőben is versenyképes legyen, tovább tökéletesítik szerkezetét, növelik színválasztékát. De mi történik, ha valamilyen okból — esetleg a vállalattól teljesen független körülmények következtében — a számítások nem válnak be? Vagy ha a kereskedelem kijelenti, hogy a kályha idénycikk, csak augusztustól januárig hajlandó átvenni. Nyilvánvaló, hogy csak az mentené meg a vállalatot a nehézségektől, ha ilyen esetre már jó előre gondoskodna egy-két egyéb termék — esetleg nyári idénycikk — gyártásáról is. ALIGHA LEHETÜNK MEGELÉGEDVE a megye iparának a Budapesti Őszi Vásáron történt szereplésével. Távolmaradt több nagyüzem, a tanácsi ipart csak a Szekszárdi Vasipari Vállalat képviselte olajkályháival, a harmincegy kisipari szövetkezet közül egyetlen egy sem tartotta fontosnak a részvételt. Amikor több üzemben érdeklődtünk, a válasz mindenütt ugyanaz volt: El vagyunk látva bőven rendelésekkel, megbízható partnereink vannak, nem láttuk szükségességét annak, hogy még erre is időt és pénzt áldozzunk. Lehet, hogy pillanatnyilag feleslegesen kidobott pénznek tűnt volna „elmenni” az őszi Vásárra. De mi a biztosíték arra, hogy a jelenlegi állapot a jövőben is megmarad? A gyönkihez hasonló meglepetés ellen senki sincs bebiztosítva. Az igények változnak, az egészséges konkurrencia csak fokozódni fog a jövőben. És csak az az üzem tud majd lépést tartani, munkát, keresetet, nyereségrészesedést biztosítani dolgozóinak. amely erre felkészül. A kenyér, péksütemény, tej- és tejtermék mindennapi fogyasztási cikk, mégsem lehetnek teljes biztonságban az állami és tanácsi üzemek, hiszen itt-ott már jelentkezik a konkurrencia. A tsz-ek jobb minőségű kenyérrel, esett Szabó Ferenc brigádvezető pincéjében. Szóval mindenki megnézi a borát, szombaton, vagy vasárnap. A hegy kicsit messze Van Öcsénytől, de semeddig sem tart kijutni odáig, annyira gépesítette magát az őcsényi ember. Az idősebb korosztály közlekedési eszköze a kismotor. Legalább harminc „mopedes” szaladgál. Pattan András, Deák Pál, Baka Sándor vagy például Apró István, aki azelőtt kerékpárrá sem ült. A télre megalakítják a termelőszövetkezeti klubot. A hely adva van: a művelődési ház alagsora. Nem pinceszerű, inkább nagyon is barátságos helyiség. A közös gazdaság és a művelődési ház közösen fogja berendezni. AZ elnök és a fóagronómus egyaránt úgy véli, hogy a klub nagy sikerre számíthat, hiszen a hatszázhetven tsz-tagból több mint háromszáz az idős, akik jóformán csak otthon élik az életüket, viszont ők is vágynak a társaságra. Természetesen nem öregek klubja lesz ez. Most is vannak állandó vendégei a művelődési ház úgynevezett kistermének. Ők minden szombaton, vasárnap délután kártyáznak. Tulajdonképpen nem is szenvedély ez, hiszen ha nagy kártyások lennének, hét közben is ütnék a lapot. Kurcz János rakodómunkás ts2-tag azt mondja, ide az jön, akinek csöndre van szüksége. Aki egyszer megkóstolja az őcsényi birkapaprikást, és részese egy szőlőhegyi nótázásnak, a legkellemesebb emlékekkel tud visszagondolni erre a községre. Jómagam nem kedveltem eddig a birkát, de a köztudottan híres sárközi szakácsművészet meggyőzött róla, hogy ha jól készítik el, a legkitűnőbb ételek közé tartózik. A Kossuth Tsz a nagy munkák idején rendszeresen vág birkákat, és kiméri a tagságnak. A szőlőhegyi program a következőképpen alakult vasárnap délután: megnéztük a modern telepítésű háztáji szőlőket az úgynevezett Tótvölgyben, ami közigazgatásilag SZekszárdhoz tartozik ugyan, de az emberek Őcsényben dolgoznak. Megnéztük továbbá azt a szép fekvésű, hatalmas területet, ahol nagyüzemi szőlőt telepítenek a Kossuth Tsz számára, 1970-ig, a terv szerint 83 holdon. Birkapaprikást ettünk. megkóstoltuk az elnök, egy brigádvezető és egy tag borát, meghallgattunk néhány történetet, aztán kérésemre igazi sárközi nótát énekelt a rögtönzött dalárda, mint mondták már csak azért is, hogy be tud jam fejezni ezt a riportot. GEMENCI JÓZSEF nyítani, hogy a tervnek megfelelően termelt. 1908. január 1-e óta mi átértékeltük a tervszerűség fogalmát. Tervszerűen az a vállalat, szövetkezet gazdálkodik, amely a népgazdaságnak szükséges cikkeket állít elő, olyan áron — és olyan minőségben — ahogy azt a felhasználók igénylik. Ha nem ezt teszi, csődbe jut, mint ahogy néhány hónappal ezelőtt meg kellett szüntetni a szomszéd Baranya megye egyik vállalatát, illetve egy jól gazdálkodó vállalathoz kellett csatolni. Ott az okozta a bajt. hogy szintén mindent egy lapra tettek fel, a kilátásba helyezett NDK exportra. Az üzletből nem lett semmi és a vállalat előtt nem állt másik alternatíva. Nem gondoskodtak idejében arról, hogy más cikkek termelésével foglalkoztassák ez esetre a vállalat dolgozóit. A NÉPGAZDASÁGI TERV a vállalati gazdálkodás, tervezés legfontosabb információs forrósa. De nem helyettesítheti a közvetlen piaci információkat, nem írja elő — nem is szabhatja meg — teljes részletességgel. hogy a több százezernyi árucikkből me'y vállalat mennyit állítson elő. legyen. — Rájöttünk, hogy eredeti profilunkkal nem sokáig állhatjuk meg helyünket az új mechanizmusban. Eddig egész éven át nehéz, sportos cipőket gyártottunk, pedig ezeket csak az őszi—téli hónapokban hordják. A kereskedelem nem hajlandó a nyári hónapokban tárolni ezeket a lábbeliket. Mi még kevésbé tudnánk ezt megoldani, hiszen nincs elegendő raktár, az eszközlekötési járulék, a bankkamat pedig elvinné a nyereséget. Át kell tehát térnünk a könnyű, nyári cipők, szandálok gyártására is, a tavaszi—nyári hónapokban csak ezeket tudjuk eladni — vélekedik Zentai József főmérnök. Biztosítva van egész esztendőre a munka a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-nél is, ám mégis van néhány „tartalék” gyártmány előkészítve arra az esetre, ha a mostaniak közül egyik-másik kiesik. ELISMERÉSRE MÉLTÓ az az igyekezet, amivel a Vasipari Vállalatnál törekszenek fő termékük. az olajkályha minőségének javítására. Kiküszöbölték az elmúlt években oly sokat kifogátejtermékkel, tájjellegű cikkekkel próbálnak „betörni” a piacra. Megtartani a piacot itt is csak úgy lehet, hogy tanulmányozzák az igényeket, jobb minőségű, nagyobb választékú árut termelnek és kínálnak a fogyasztóknak. A közelmúltban bemutatott tv- játék főszereplője arra tett fel mindent, hogy mint ökölvívó érvényesül. Ám amikor kiderült, hogy sérülése következtében egyszer s mindenkorra befellegzett bokszolói pályájának, végső elkeseredésében — szakmája nem volt, még írni-olvasni se tanult meg gyerekkorában — összezúzta az „aranyszoba" berendezését. Az ember egyéni életében sem tehet fel mindent egy lapra. Még inkább így van ez a gazdasági munkában. JANTNER JÁNOS 1968. október 23,
