Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-23 / 249. szám
írjunk alapítólevelet ! A bonyhádi járásban áz első... T évéién, ebben a 2500 lelket számláló községben nem panaszolhatják az öregek a megbecsülő szeretet, gondoskodni akarás hiányát. A község vezetőinek, értem alatta a tanácsi, a gazdasági és a tömegszervezeti vezetőket, mindig jutott idejük, energiájuk arra, hogy törődjenek azokkal, akik jeleit eljárt az idő. Évente megrendezik az öregek napját, tavaly klubéletet szerveztek az öregeknek, teadélutánokkal, egyszóval a társasélet alapjait korábban lerakták már. Az, hogy szeptember elején megnyitották az öregeknek szánt napközit is, tervszerű munka eredménye. A tavalyi klubnak sokan örültek, még többen örülnek a napközinek. Amikor a községi tanács összehívta a község idős embereit, hogy ők szavazzanak, legyen-e napközi, vagy ahogyan ők nevezik, egész napos klub, ott szorongtak vagy hatvanan a tanácsteremben. Az „igen” egyhangúlag mondatott ki. Mégis, jöttek az örömrontó, bizalmatlanságot ébresztő mendemondák: — Nagy huncutság lehet ez az egész! — Én ugyan nem megyek oda! Micsoda szégyen szegénykonyhára járni! — Bolond maga is szomszédasszony, ha elmegy! Meglátja, elveszik a házát. Ilyen, meg ezekhez hasonló beszédek hallatszottak innen is, onnan is. Am a harminc férőhelyes napközi benépesült, az alapító tagok — mert így nevezik magukat — mosolyogva idézik ki, mit mondott és, de jó, hogy nincs igaza. Szeptember 1. óta naponta 25 idős asszony és férfi indul el a napközibe, ahol ki-ki úgy tölti idejét, ahogy kedve, érdeklődése megkívánja. A férfinép kiül a ház elé, míg be nem kergeti a rossz idő, ott beszélik meg az éppen aktuális dolgokat. Most arról beszélnek legtöbbet, mit lehetne csinálni, hogy még szebb, rendeltetésének még megfelelőbb legyen a klubház. A gazdák izgalmával bizonygatják, hogy az épület hátsó részét rendbe hozva, megtoldva kellően, elférnének itt akár ötvenen is! — Meg is lesz csinálva! Egy nagyobb ebédlőterem épül, hátul pedig fürdőszoba, két káddal, mosdókkal. — Én meg azt mondom, az udvart lehetne szépen parkosítani. — Lehetne, de jó termőföld kellene ám ide! Bizonyosan lese is. Én is ammondó vagyok, hogy lesz. Körülbelül negyvenen szorgoskodtak itt a társadalmi munkások, mire az önkéntes tűzoltók szertára mögötti épület helyiségei újjászülettek. Szép az öregek napközije, s még szebb lesz jövő őszre, mert addigra a bővítés is befejeződik; gyarapítani akarják a berendezést, ami most elegendő, de ha nagyobb helyiségekhez jutnak, már több kell a kényelmes fotelokból, heverőkből, asztalkákból, mindenből, ami a tagoknak kényelmét szolgálja. Az idősebbeket képviselő közvélemény híresz- telte egy időben azt is, hogy: — Nem érjük meg mi azt, hogy legyen öregek napközije. B izony sokan megérték, hamarabb is, mint gondolták volna. Érthető tehát, ha az egy család tagjaivá lett öregek sokat beszélnek arról, hogy kellene írni egy alapítólevelet. Pont úgy, mint a hajdan királyok tették, feltüntette a teveli öregek napközije első tagjainak nevét, hadd tudják majd a későbbiek, kik voltak az elsők, akik rácáfoltak a csacsi hírekre, s napjaikat jól töltötték együtt. ősz van, ha goromba, szeszélyes is, de csak ősz, a betakarodás ideje. Van mit tenni otthon a házak körül még az idősebbeknek is. Ott a dió, amit le kell verni, az asszonynépnek a lekvárfőzés, az idényjellegű tennivalók mellett a mindennaposak; ellátni az aprójószágot, mielőtt eljönnének a „klubba”. Így, még nem szigorodott meg a rend, jóval a 9 órában megjelölt nyitás után jönnek a napközi lakói, s ebben az érkezésben is elsők a férfiak, az asszonyok rendszerint utóbb jönnek. 10—11 órára azért teljes már a tagság, jöhet a rádiózás, társasjáték, olvasás, kézimunka, majd az ebéd, amit a bölcsődéből hoznak. Tóth néni különös formájú tököt ajándékozott előszobái falidíszként a napközinek. Olyan, akár egy körteóriás. — Erre kellene tán felróni tustintával a nevünket, meg az évszámot. A „huncut” létesítmény imhol 25 idős ember tulajdonába ment át, méghozzá úgy, hogy a betegeknek, akik nem tudnak eljönni a magabi- róbbak viszik el az ebédet. — Hallod-e, anyád is rászorulna a 77 évével, hogy itt is otthon legyen! A megszólított asszony belepirulva magyarázza, hogy „a mama nem bír magával, nincs maradása, mindig benne motoz valami dolog kényszere”. aponta meghányják, vetik, kinek lenne itten még jó. De hát, a férőhely nem gumiból van, majd idővel, gyarapodhat a létszám.,. De ezt már a községi tanácsnál, a vb elnöke, Ambrus Lukács mondja el, hogy ha készen lesz a bővítés, tudnak napközi tartózkodásra fogadni akár ötven öreget is. De fölkészülnek arra, hogy akkor meg majd az lesz kifogás tárgya, hogy ellátást csak harmincán kaphatnak. Addigra kiderül, hogy nem „szegénykonyháról” van itten szó, hanem arról, hogy egy község szerény tehetsége szerint gondoskodni kíván és tud az öregeiről. — Van a tsz-nek negyven nyugdíjasa. Az elnök hozta szóba, hogy segítenek a napközinek akár terményben is, ha kell. Egyelőre nincs erre szükség, de ha mégis lenne majd, biztos beváltja adott szavát a termelőszövetkezet. A bonyhádi járásban Tevelen nyílt meg az első öregek napközije. Azt gondolom, ezért kellene mégis megírni azt az alapítólevelet, amit az első látogatók indítványoznak... LÁSZLÓ IBOLYA — Öt utolsó hajszálamba is hajlandó vagyok fogadni, hogy az FBI keze van a játékban — mondta Wilson kopasz fejét vakargatva. — Ragyogó trükk, nem éppen tisztességes, de hatásos! Szilárd meggyőződésem, hogy az FBI nem is tartja fontosnak, hogy Pinót kiutasítsák, csak rá akart ijeszteni, hogy valljon. — Bármennyire is gengszter az a Pino, ez az eljárás enyhén szólva mégiscsak disznóság. Bostonban nőtt fel, itt lett azzá, ami lett, itt lett gengszterré. Talán rendes polgára volna az államnak, ha ifjú korában a társadalom felkarolja és esélyt ad neki a tisztességes megélhetéshez. Senki sem ismeri annyira mint én, Geoff. Én tudom, milyen nyomorúságos körülmények között nőtt fel. Már gyermekkorában megtudta, hogy az életben az ököljog uralkodik, az erősebb joga, s megtanulta, hogy eltulajdonítson mindent, amit eltulajdoníthat. Senki sem tanította másra. Ez is egyik oka annak, hogy mindig latba vetettem befolyásomat érte. — Tudom Fred, mindezt tudom — bólintott Wilson. — Igazad van, nagy disznóság ami történt, disznóság nemcsak Pinóval, hanem Olaszországgal szemben is. Az olasz államnak, az olasz hatóságoknak fogalmuk sincs arról, hogy va— 241 — lahol a világon létezik egy Anthony Pino nevű olasz állampolgár. Olykor az az érzésem, hogy a mi hatóságaink büntető telepnek tekintik Olaszországot az itt nem kívánatos elemek részére. — Tonny szülei amerikai állampolgárok — folytatta Gaines nekihevülten. — Testvére, felesége szintén, csak ő nem polgára ennek az államnak, pusztán azért, mert annak idején elmulasztott kitölteni egy űrlapot. Most el akarják szakítani családjától csak azért, hogy megpuhítsák, de ha már így áll a dolog, arassuk le mi azt, amit az FBI vetett. Az igazságügyi hatóságok engedélyezni fogják visszatérését, én pedig gondoskodom arról, hogy beismerő vallomást tegyen a Brink’s Express Company kirablásáról. Helyesled-e a tervemet, támogatod-e? — Természetesen Fred — válaszolta Wilson. — Tiszta ügylet: miénk a dicsőség, s Pinó mentesül a büntetéstől. De most már elegem van ebből a Pinóból. Miatta elmulasztottam a negyedik szimfóniát, pedig főleg annak meghallgatására jöttem a hangversenyre. Halkan dúdolni kezdte a második tételt, közben Gaines sietve elhagyta a hangversenyterem előcsarnokát. Egyenesen Pinóhoz hajtatott. — Megszereztem Wilson hozzájárulását — mondta. — Gondoskodni fogunk arról, hogy Palermóból visszatérhess Bostonba, s senki se zaklathasson többé. De ismered a feltételeinket... — Nagyon szép tőled Fred, hogy ennyire szíveden viseled a sorsomat — mondta Pino —, csakhogy időközben felkerestem ügyvédemet, s ő azt tanácsolta, egyelőre várjam be nyugodtan a továbbiakat. A kiutasítást megfellebbezte a legfelsőbb szövetségi bírósághoz. Azzal biztatott, hogy a fellebbezés feltétlenül eredményes lesz. Pinónak igaza volt. Egy évvel később, 1955 decemberében az USA legfelsőbb szövetségi bírósága helyt adott a — 242 — Fellendülőben a kiskereskedelem Az új mechanizmus már érezteti kedvező hatását AZ ÖTVENES ÉVEK gazdaságpolitikájának következményeként megyénkben évről évre csökkent a kiskereskedők száma. Pedig megyénkben szép hagyományai vannak a kiskereskedelemnek. A szekszárdi, bonyhádi, paksi és dunaföldvári kereskedőket szerte az országban ismerték, elismerték. A valamiken' jelentős forgalmat lebonyolító kiskereskedelem azonban ebben az időben elvesztette fontos szerepét. Az elmúlt évtizedben azután megváltozott a helyzet. S most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése után minden eddiginél kedvezőbb feltételek jöttek létre a megye kiskereskedelmének fellendítésére. Ezt tükrözte egyébként a közelmúltban lezajlott megyei választmányi ülés is, ahol a megváltozott körülményeket a következőképpen értékelték a kiskereskedők: „A párt és a kormány nagy szerepet szánt a kiskereskedelemnek az új gazdaságirányítási rendszerben. Ma már elmondhatjuk, hogy a napjainkban érezhető kedvező gazdasági áramlatoknak mi is alkotó részesei vagyunk. Az egyre szélesebb körben kibontakozó verseny folytán pedig szerepkörünk ellátása, feladattá bővült, méghozzá olyan feladattá, amelynek elsődleges célja a lakosság ellátásában mutatkozó kisebb hiányosságok pótlása.” S hogy ez mennyire így van, azt az alábbi példák is jól bizonyítják. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyidejűleg például megszüntették a zöldség- és gyümölcs-kiskereskedők felvásárlási korlátozottságát, s ma már az egész országban vásárolhatnak, anélkül, hogy göngyöleghasználati díjat kellene fizetniük; megszűntek az úgynevezett export területi korlátozottságok is; jelentős előny az is, hogy a legtöbb szakmában szabad árrendszerben dolgozhatnak a kiskereskedők; kedvezőbb szállítási feltételeket biztosítanak számukra stb. Közel negyven kiskereskedő élvez adómentességet, igen sokan vannak, akik különböző okoknál fogva jelentős adókedvezményt kapnak. A MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK már éreztetik kedvező hatásukat. Ebben az évben már 13 új iparigazolványt adtak ki, különböző szakmákra. A kezdő kiskereskedők állami kölcsönt is kaphatnak, ha közérdekű tevékenységre alapítanak üzletet, vagy ha a meglévő üzletüket akarják fejleszteni. Megyénkben jelenleg több mint száz kiskereskedő van, s éppen ezért tartjuk jelentősnek az újonnan alakult megyei szervezetet, amelynek elsődleges feladata a kereskedők összefogása, érdekeik védelme. A szervezet 1969-től már önálló költségvetéssel dolgozik, a választmányi ülésen elfogadott alapszabály értelmében. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy megyénk kiskereskedelme fellendülőben van, s minden bizonnyal hamarosan a régi szép hagyományoknak megfelelően veszi ki részét a lakosság ellátásából. Sz. L. fellebbezésnek, és hatálytalanította a bostoni bevándorlási hatóság kiutasítási végzését. Wilson és Gaines belátták, hogy elvesztették a harcot a Brink’s-banda ellen. Pino most már semmiképpen sem lesz hajlandó vallani, nincs ütőkártya a kezükben, amelynek ellenében vallomásra késztethetnék. Márpedig akkor már az volt a helyzet, hogy a Brinks-esetet csak a banda egyik tagjának*beismerő vallomása alapján, vagy valamilyen csoda folytán lehet felderíteni és lezárni. Ugyanis már öt év és tizenegy hónap telt el a Brink’s Express Company kirablása óta, s csak egyetlenegy hónap volt hátra az elévülési határidőig. 1956. január 17-e után, a törvény értelmében egyetlen bíróság sem vonhatta felelősségre a tetteseket, és sem a legfelsőbb szövetség, sem Massachusetts állam ügyészsége nem emelhetett vádat ellenük. * 1956. január 5-én egv kissé túlzott eleganciával öltözött karcsú nő jelentkezett a szövetségi rendőrség, az FBI bostoni székházában a portásnál. — Az FBI főnökéhez szeretnék menni. — Hetedik emelet. A nő beszállt a liftbe, megnyomta a hetedik emeletet jelző gombot, és néhány pillanat alatt már fenn is volt. Kiszállt. Éppen egy férfi jött vele szembe. Meszólította: — Az FBI bostoni főnökével szeretnék beszélni. — Mr. Powersszal? Be van jelentve? — Nem. De roppant fontos ügyben, haladéktalartul beszélnem kell vele. A tisztviselő már-már elutasította a nőt, mondván, hogy Powers csak előre bejelentett feleket fogad, azután mégis meggondolta magát. Volt valami a nő hangjában, ami szándékának megváltoztatására késztette. Leakasztotta a folyosó falán levő telefonkészülék kagylóját. — 243 —
