Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-22 / 248. szám
Egyeniősdi helyett Simontornyán is, mint mindenütt az országban nagy figyelemmel figyelték az országgyűlés napokban tartott ülését. Különös varázsa volt az expozéknak: a miniszterelnöknek a gazdasági életünk két évtizedének legjelentősebb szakaszáról adott értékelése, az új törvényjavaslatok mind a megváltozott, az egyre változó élet körülményeihez igazodnak, a lakossági igények, a társadalmi szükségletek kielégítésére ösztönöznek. Az új mechanizmus kilenc hónapja bizonyítja: a reformra szükség volt, egyben-másban változtatni kell, de nem az elven, hanem a végrehajtás módján. A munka a meghatározó Fock Jenő elvtárs mondotta többek között: „alapvető célkitűzésünket, a lakosság életszínvonalának tervezett növelését ebben az évben is elértük.” Az új mechanizmus fő célja éppen a gazdasági erők olyan működtetése, csoportosítása, hogy a lakosság életszínvonala emelkedjék. Természetesen az országon belül, sőt előfordulhat, hogy egyes iparágak között is lesz különbség a jövedelem, az életszínvonal állását illetően. Ezt egyrészt az ipar sajátos helyzete, másrészt pedig a dolgozók egyéni munkája szabja meg, e* meghatározó. Az elmúlt években kezdtünk arról beszélni, hogy a szakszervezetek jól felfogott érdeke a termelést segítő munka fokozása, mint az érdekképviselet egyik legfontosabb formája. Megfigyelhettük, hogy az üzemekben a szakszervezeti bizottságok, mind határozottabban vesznek részt a termeléssel kapcsolatos feladatok tervezésében, megoldásában, mozgósítják a dolgozókat. A szakszervezeti bizottságok mind határozottabban avatkoznak a munka díjazásának megállapításába, a bérezési ügyek elintézésébe. Soha nem mondta még olyan határozottan szakszervezeti vezető, mint Gáspár Sándor elvtárs, a SZOT főtitkára, mostani ország- gyűlési felszólalásában, hogy a szakszervezetek ellene vannak az egyenlősdinek. Megfelelően differenciálni Erről a kérdésről így beszélt Gáspár elvtárs: „Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban egyik fő célunk az is, hogy az eddiginél jobban differenciáljuk a kereseteket. Világosabban: hogy jobban érvényesüljön a szocialista elosztás elve, szemben az egyenlősdivel. Ez természetesen nem máról holnapra alakul ki. Ez egy folyamat következménye és ez is a reform velejárója lesz. Nem szabad türelmetlennek lenni, de tapasztalataink szerint nem árt a figyelmet felhívni arra, hogy sok iparágban még a kezdő lépéseket sem tették meg a bérek, a keresetek differenciálására.” A megváltozott helyzet természetesen azt követeli, hogy az életszínvonal alakulását, az emberek keresetét ne csak országos átlagszámokkal mérjük. Keresni kell a lehetőséget, a módját, hogy egv-egy üzemen belül megfelelő módon differenciálni lehessen a dolgozók keresetét. Erről a kérdésről beszélgettünk, Gáspár elvtárs hozzászólásának apropójaként ifjú Perger Imre elvtárssal, a Simontomyai Bőrgyár szb-tit- kárával. — Gáspár elvtárs beszéde tulajdonképpen a szakszervezetek egy. már meghonosodni kezdő gyakorlatát világította meg — mondja Perger elvtárs. — Nálunk is. a bérezéssel kapcsolatos kérdésekbe a szakszervezet beleszól. Olyannyira, hogy a gazdasági egységek maguk állapítják meg, hogy kinek mennyi bért, órabért, a teljesítmény alánján teljesítménybért adjanak. Persze ez nem megy soha simán, vita nélkül soha nincs egv-egy óra-bérrendezés, fizetésemelés. A napokban például az adminisztratív munkaerők fizetését rendeztük. Előfordult, hogy egy osztályon dolgozók között erősen érvényesítettük epren a főtitkár elvtárs által mondott elvi állásfoglalást: volt. aki ecv fillér fizetértavitást sem ka- nott, más meg 250 forintos emelésben részesült. Volt vita ennek nvomán? Természetesen volt. Fs fttf- TVaUrflrnV aktíváknak, vezetőknek beszélni a dolgozókkal, hogy ki miért kapott, avagy miért csak annyit és miért nem kapott semmi fizetés- javítást. Valóban kényes dolog a fize- tésrendezés, a megfelelő differenciáltság megteremtése, de csak- mindaddig, amíg megfelelő érvekkel nem támasztják alá. — Arról beszéltünk az emberekkel, hogy a munkában sem egyforma teljesítményt érnek el. és ki, hogy dolgozik, úgy részesüljön az üzemrésznek biztosított bérösszegből. Ez az elv ma már nálunk gyakorlat. Pedig előfordult, hogy nagyon is az egyenlősdit vallották. munkásaink a korábbi években. Minőségileg jobbat... A bőrgyár speciális helyzete azonban általános következtetések levonására is alkalmas. Mert arról van szó, hotgy minőségileg jobbat, mennyiségben többet nyújtani minden munkaterületen lehet. Az emberek munkája minden területen mérhető, értékelhető. — Nálunk, a hidraulikus vasalóban sokáig nem tudtunk az ötről a hatra menni a minőségi premizálás kidolgozása, bevezetése területén — mondta a gyár szakszervezeti titkára. — Most eljutottunk addig, hogy az igazgató elvtárs megbízást adott a műszakiaknak, sürgőién dolgozzák ki és vezessék be a minőségi premizálást, tehát aki jobb bőrt ad, az többet kapjon, így, ilyen elvek alapján a krómgyári vezetést is megbízta az igazgató, hasonló értékelési, bérezési differenciáltság kidolgozásával. A bőrgyárban az egyeniősdi helyett a szocialista elosztás elvének mind tökéletesebb érvényesülésével találkozhatunk. Minden bizonnyal itt, és másutt is, a szakszervezetek éppen a főtitkár országgyűlési hozzászólása, illetve az új mechanizmus elveinek érvényesüléseként, gyakorlataként mind gyakrabban figyelhetjük majd meg, hogy a munkások bérezése között különbséget tesznek, s megfelelően differenciálják az azonos munkahelyekben dolgozók bérét. PÁLKOVÁCS JENŐ Közéletünk A Hazafias Népfront megyei elnökségének ülése Hunyadi Károly országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei elnökének vezetésével tegnap ülést tartott a megyei elnökség. Az elnökség ülésén részt vett Varga István elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa is. Csajbók Kálmán megyei titkár terjesztette az elnökség elé a jelentéseket, javaslatokat. Első napirendként az elnökség megtárgyalta az 1968—69. évi tömegpolitikai oktatás kérdéseit, majd az őszi ünnepségekkel kapcsolatos népfrontfeladatokat határozták meg. Többek között az 1918-as polgári demokratikus forradalom és a KMP megalakulásának évfordulójával kapcsolatos, valamint a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulója rendezvényeivel kapcsolatos kérdésekben fogadtak el határozatot. A megyei város- és községpolitikai bizottság megalakításával kapcsolatos kérdések élénk vitát váltottak ki. Az elnökség megbízta a titkárságot, hogy a bizottság tagjaira a legközelebbi ülésen terjesszen elő javaslatot. Csajbók Kálmán elvtárs ismertette az elnökség tagjaival a községi népfrontvezetők háromnapos tanácskozásának tematikáját — az elnökség jóváhagyta az előterjesztést. A Hazafias Népfront megyei elnöksége ezután egyéb kérdésekben fogadott el határozatot, melyek végrehajtására kérte a titkárságot. Kettős jubileum Jól sikerült, hangulatos ünnepség Konyhádon A Bonyhád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a KPVDSZ kulturális napok keretében október 19-én kettős jubileumot ünnepelt: a KMP megalakulásának 50., és a bonyhádi Erkel Ferenc kórus létrejöttének 10. évfordulóját. A két évforduló jegyében alakították ki a programot: délelőtt 10 órakor az MSZMP Bonyhádi Járási Bizottsága nagytermében Csákvári János, a SZÖVOSZ pártbizottságának titkára tartott külpolitikai tájékoztatót. A következő programban a kórusvezetők voltak érdekeltek: délután 4 órakor a megye kórusvezetőinek egy része Tillay Aurél karmesterrel találkozott és .elbeszélgettek a kórusmozgalom időszerű kérdéseiről. Este hét órakor került sor az ünnepi hangversenyre a járási művelődési központban. A 10 éves jubileumát ünneplő Erkel Ferenc kórust Juhász József, a Bonyhádi Járási Tanács vb-elnö- ke köszöntötte, s átnyújtotta Fetzer Ferenc karvezetőnek az elismerő oklevelet. A SZÖVOSZ képviselője magnetofonnal, a MÉSZÖV pianínóval ajándékozta meg a 10 éve jól működő, soli eredményt és sikert elért együttest. Amikor a kórus Szvesnyikov: „A csengő” című művét tolmácsolta, a szólót éneklő Baán Mihály bácsi lépett a színpad előterébe. Ő két évfordulót ünnepelt ezen a napon: alapító tagja a 10 éves Erkel Ferenc kórusnak, s 50 évvel ezelőtt 1918- ban kezdett el kórusban énekelni, mikor a jelenlegi kórus elődjét, a munkáskórust alapították. Bonyhád közönsége nagy tapssal jutalmazta a mindvégig érdekes műsort: a tolnai szövetkezeti kórus, a hőgvészi Vox Pacis kórus énekét és a szekszárdi táncegyüttes színes lQn- dületes táncait. T. f.. ÖCSÉNV! HÉTVÉGE 1. Forogni akar a bor Elképzelésekkel nem érdemes útnak indulni, hogy majd ezt, vagy. azt fogom találni a faluban szombaton délután és vasárnap. Melléfog az ember ebben a nagy dologidőben. Egészen pontosan: a legnagyobb dologidőben, mert a nyár lassan már pihenés lész a falusi ember számára ahhoz képest, amilyen nehéz, hajrás az ősz. Kivéve természetesen a traktorosokat. Mondom, minden képzeletet felülmúl a falusi hétvége. Templomi séta, fekete ruhás áhitat nincs. Ünnepi ebéd az asztalbn vasárnap délben a legtöbb háznál szintén nincs. Csak valamikor délután, amikor bejönnek a kukoricaszedésből. Vagy a répaszedésből. A szántásból. A gyű- rúshengerezésből. A kukoricaszár vágásából, hordásából. Két hónapig esett az eső, most viszont jó idő van, hát dolgoznak. Valaki azt mondja, ,.a templomra nem adnak két centit". Különben is azt tartják az őcsé- nyiek: áz avas szalonna és a dőlt gabona teszi tönkre az embert. Avas szalonnát nem esznek, a dőlt búzát pedig egymaga levágta a Tóth Jóska, kombájnnal. Pénteken megbeszéltelefonon Papp Józseffel, a Tsz főagrncómusévrl. ’ baton kora délután megyek es ő várni fog a tsz-irodánál. A helyzet a szövetkezeti irodában eléggé meglepő volt. Szombaton délután az egész könyvelés dolgozott. De még vasárnap délelőtt is. Háromnegyed évi mérleg, azt mondja Krix Lőrinc főkönyvelő. Teljesen új dolog. A könyvelők és a bérszámfejtők egyébként ritkán túlóráznak és azt is lecsúsztatják. Most viszont még nekik is munkából áll a hétvége. A városi háziasszony panaszkodik, mennyi a munkája szombaton, mosni kell, vagy takarítani, és ha nem fogy el, vasárnap reggel folytatja. A falusi háziasszonynak most egyszerűen nincs vasárnapja. De ez még nem is a legnagyobb elfoglaltság. Az elfoglaltság az, ami Szabó Ferenc brigádvezetővel történt. Észrevette már egy hete, hogy „forogni akar” a bor, mégsem nézte meg a múlt vasárnap óta. Nem jutott ki a szőlőhegyre. Első a közös munka. Nem vezényel senki, úgy mondják, de a munka parancsol. Őcsényben a vasárnapi munka már hagyomány. Széki János, a Kossuth Tsz elnöke három év óta nem tudja kivenni a szabadságát. Huszonnégy nap jár- ri'U-í a™ csak fövrüy»»v*wL Amikor vege az őszi munkának, kezdődik a zárszámadás és a tervezés. Az elnök tavaly ősszel nem fejtett bort. November helyett februárban fejtette le, akkor jutott hozzá. Varjú Vince főállattenyésztő hetek óta nem kapja meg az újságot vasárnap sem reggel, sem délben. Este veszi át a trafikos- tól. Feltételezése szerint a postás is kukoricaszedéssel van elfoglalva. A kereseti lehetőségek jók a szövetkezetben, érdemes dolgozni. Ha úgy vesszük, aránylag a tsz- vezetők keresnek legkevesebbet, ötezerholdas a gazdaság, az elnök fizetése 4400 forint. Ilyen tekintetben ő csak körülbelül a hetedik ember. Van olyan állat- gondozó tag, aki ötezret megkeres havonta. Egy traktorosnak a nyáron 10 ezer forintja összejött egy hónap alatt, amikor kombájnolt és éjszakánként még szállított is. Vasárnap reggel határjárás közben találkoztunk az egyik lánctalpas traktor vezetőjével, összeveszett egy kicsit a feleségével, mert szombaton még úgy volt, hogy hazamegy, de meggondolta magát és egész éjjel szántott. Megkérdeztem, vajon el- hlszi-e a felesége, hogy dolgozott? — Ha majd viszem neki a havi keresetet, elhiszi — mondta Tóth József és még mindig nem aludni indult. A szombati és az egész éjjeli munka után ismét hozzálátott a munkához. Úgy döntött, majd délután lefekszik. A többi traktoros szombaton éjszaka körülbelül hat-hét órát aludt. Délután megjelentek a szerelőműhelynél a kötelező általános karbantartáson, aztán még dolgoztak este kilencig, tízig, fél tizenegyig. Vasárnap reggel hatkor indultak. Hűvös van, majdnem hideg, de tiszta az idő, jól lehet dolgozni. Az 1700 hold gabonából még 500 hold vetetlen. Senki nem veti el helyettük. Az egyik traktoros szépen megborotválkozott hajnalban, kesztyűt húzott, úgy indult szántani. A vasárnap reggeli piacra jóformán csak idős asszonyok mentek árusítani. Érdekes, hogy Őcsényben hetenként egyszer van piac, kizárólag vasárnap. Innen szerzik be különböző dolgaikat azok, akiknek nincs kertjük, tehenük: paprikát, fokhagymát, tejet, túrót, az udvar- és utcaseprésre való seprűt. A szövetkezet if nyitott zöldségesboltot, nem is hiaba, de azért a piac még megél. near nordja. Két forduló & van annyi idejük, hogy Bé József egy elhagyott és fölös! Kutbol kiszedje a téglákat, szerűen leereszkedett a i gödörbe láncon és kidobáll téglákat, amikből majd valarre Ívik traktoros megrakhatja az házfal alját. Béndek Józsefnek e,. a negyvenedik kútja. Azelőtt állami gazdaságban dolgozott. Ahol szükségessé vált a nagyüzemi táblák kialakítása miatt egy-egy kút betemetése, ő előbb kiszedte a téglákat, aztán tüntették el a kutat. Eltűnnek a barázdák, eltűnik minden fölösleges gödör. Két cigány traktoros disztillert búzát. Ök is elég korán kezdték a vasárnapi munkát, hét órakor. Kalányos György négy év óta dolgozik traktorosmunkában, most vett televíziót. A takarék- szövetkezetben a traktoros brigádvezető volt a kezese, amikor megírták a hitellevelet. A legtöbb ember kiment a határba, talán Deák Pál raktáros van legközelebb a faiuhoz azok közül, akik dolgoznak. Deák Pál mindent mérlegel. Nemcsak raktáros, hanem mérlegkezelő is és azt mondják, hogy ha a szemüveg fölött néz ki, akkor baj van. Például valamelyik kocsis fönnhagyott egy kis kukoricát a kocsiján. Ez persze nem jellemző, de előfordul. Cselenkó János fiatal autószerelő szerint öcsény- ben már nagyon elfogadhatóak a munkakörülmények, ö tíz évig az AKÖV-nél dolgozott, az idén májusban jött haza. Vasárnapi műszaknak Cselenkó János azt vállalta, hogy a GAZ-kocsival fuvaroz bennünket, helyettesíti a kocsivezetőt. Mindenki nyakig van munkáv- (. ’ 'otása következik.) GEMEHCl JÓZSEF
