Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-11 / 213. szám

A közgazdasági ösztönzők és a gazdasági döntések Első látásra úgy tűnik, a köz- gazdasági ösztönzők a mezőgazda- sági üzemekben a döntésekre, az adottságoktól függően, differen­ciáltan hatnak, S végeredmény­ben, ezt az elég sarkallatos kér­dést nemcsak azért érdemes kö­zelebbről szemügyre venni, mert a közgazdasági szemlélet kialakí­tása most divatos téma, hanem elsősorban azért érdemes kissé részletesebben megnézni, mert a közgazdasági ösztönzők úgy hatnak a termelésre, hogy be­folyásolják a gazdasági veze­tők döntéseit. Más szóval: egyes esetekben arra késztetik a tsz-ek igazgatóságát, hogy az összes külső és belső fel­tételek figyelembevételével, pél­dául a cukorrépa termőterületét bővítsék és esetleg a burgonya- tex-mő területet csökkentsék, vagy éppen fordítva cselekedjenek. Itt kezdődik egy sor látszólag rejtélyes ellentmondás, amiből ar­ra kell következtetni, hogy a dön­tések egy része nem rendelkezik megbízható alappal, a levegőben lóg. és a hivatásos közgazdászoknak van egy olyan érzése, hogy kevés információt dolgoznak fel a döntések meghozatala előtt. Ellentmondás figyelhető meg a melléküzemági tevékenység körül. Tolna megye számos közös gazda­ságában a vezetők úgy vélik, a melléküzemági tevékenység csu­pán teher, gond, bosszúság, s nincs rajta semmi haszon. El­mondják: a hatósági előírások túl szigorúak, a követelmények túl­zottan nagyok, magas az adóte­her, mindez nem ösztönzi, ellen­kezőleg, csökkenti a melléküzem­ági tevékenységet. Roppant érdekes viszont, hogy számos termelőszövetkezetben a vezetők ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. Tudunk ar­ról, hogy a közelmúltban Ceglé­den egyszerre hat mezőgazdasági terméket árusító üzletet adtak át rendeltetésének, hallottunk arról is. hogy Kecskeméten termelőszö­vetkezeti áruház épül. Egyik üzemben tehát úgy döntenek, hogy a melléküzemági tevékeny­séget bővíteni kell, a másik üzemben úgy hatáioznak, hogy nem. Azért van ez így, mert a közgazdasági ösztönzők az adott­ságoktól függően, a döntéseki-e differenciáltan hatnak a mezőgaz­dasági üzemekben is? Jelen eset­ben inkább másról van szó. In­kább azt tételezhetjük fel, hogy a melléküzemági tevékenysé­get bővítő tsz-ben alapos és mélyre ható közgazdasági munka előzte meg a döntést, míg a másik közös gazdaságban felemás tájékozódás szülhette a döntést. Az egyik termelőszövet­kezetben feltehetően közgazdászok közreműködésével, következete­sen haladtak végig a témához tar­tozó szálakon. S amikor ezt meg­tették, akkor az összes ismeret- anyag birtokában kénytelenek voltak arra a következtetésre jut­ni, hogy egy tsz képtelen ugyan mintaboltot fenntartani, de ez nem a téma elvetését jelenti, ha­nem csupán azt jelzi, hogy ne egy, hanem több tsz tartsa fenn a szóban forgó mintaboltot. Így már van benne fantázia. És itt a dön­tést valóban a közgazdasági ösz­tönzők befolyásolják. Azok az ösz­tönzők, amelyek tág teret, nagy lehetőséget, és tisztességes hasz­not biztosítanak a tömegtermelés­nek, a bő választéknak, a verseny- képes minőségnek. Minden a fel­ismerésen múlik. Azon, hogy a lehetséges melléküzemági tevékenység módozatai közül azt válasszák ki az üzemek, amely szinkronba hozható a népgazdaság, a tsz, és nem utolsó sorban a fogyasztók érdekeivel. Számtalan termelőszövetkezet­ben, főleg ahol üzemgazdászt al­kalmaznak, ma már rendelkeznek a felismerés szükséges készségé­vel. Ezekben a termelőszövetkeze­tekben látszatigazságnak minősí­tik azt, hogy a tsz-t az árak, a rendeletek, a túl szigorúnak vélt egészségügyi előírások arra kész­„Szüret“ a diákoknak Tolna megyében több iskolai építkezés nem fejeződött be a tanév kezdetéig, illetve kisebb- nagyobb hiányosságok miatt ké­sik az átadása. Bátaszóken pél­dául öttantermes, politechnikai műhelyekkel, természettudomá­nyi előadóteremmel, valamint konyhával és ebédlővel ellátott gimnáziumi szárnyépületet emel­tek, körülbelül hárommillió fo­rint költséggel; azonban a sze­relési, a festési és egyéb, még hátralévő munkák miatt meghiú­sult a tervezett műszaki átadása. Befejezéshez közeledik a Perczel Mór általános irányú közgazda- sági szakközépiskola új épületé­nek építése is, Bonyhádon. A mintegy nyolcmillió forintba ke­rülő, modem iskolaépület nyolc tanteremből, természettudományi előadó-, gépíró- és tornaterem­ből, szertárakból, s mellékhelyi­ségekből áll. A műszaki átadás azonban — valószínűleg — csak szeptember 12-én, csütörtökön kezdődhet meg. A késést mindkét iskolában ötletesen áthidalja az igazgató­ság, a tantestület, A bátaszéki gimnáziumban előre hozták a tanulók mezőgazdasági, közhasz­nú gyakorlati munkáját, szőlő­szedésre mentek az állami gaz­daságba és a termelőszövetkezet­be. Bonyhádon úgy oldották meg a „gordiuszi csomót”, hogy az első tanítási héten országjáró ki­rándulásokra vitték mindegyik osztály tanulóit, ezen a héten pedig három napig a helyi gim­náziumban — amelynek tanulói ez alatt mentek tanulmányi ki­rándulásra —, tanítanak a szak­középiskolásoknak, majd szep­tember 12-től 20-ig szüretelni szei'ződtek a diákok a Szekszárdi Ájlami Gazdaságba. Remélhető­leg azután már megkezdhetik tanulásukat a korszert, új isko­lájukban. Jelenleg 340 nappali, 40 levelező diákja van a köz- gazdasági szakközépiskolának, azonkívül hatvanan járnak a gép- és gyorsíróiskolájába. S a jövőben továbbfejlesztik a bony­hádi intézetet, néhány év múlva már 12 osztályos lesz, ott össz­pontosítják majd a középfokú közgazdasági szakképzést a me­gyében, s ezzel együtt sor kerül a kollégium bővítésére is. A megyében öt tanterem épült Simontomyán is, amelynek meg­kezdték a műszaki átadását. Dombóvárott korszerűsítették a középiskolás lányok diákottho­nát, s abba már beköltöztek a diáklányok. Hőgyészen, a kas­télyban lévő lánynevelő otthon mellé kétszintes, külön épületet emeltek, ezekben kapnak helyet majd a különféle műhelyek, köztük a bőrd íszm űkés z ítő. a perzsaszőnyegszövő, a szabó- vanő és a kertészeti műhely­terem. Ezek eddig a kastélyban voltak, s felszabadításuk után bővül a férőhely, s mód nyílik új tanulók felvételére. Az új műhelyépület műszaki átadása szintén meghiúsult előzőleg, de értesülésünk szerint ezen a hé­ten már megtörténik. tetik, hogy ne foglalkozzon mel­léküzemági tevékenységgel. Ez így valóban látszatigazság és nem állja meg a helyét. Az a felisme­rés a helytálló, amelyik úgy véli, az árak, a rendeletek éppen arra akarják rábírni a mező­gazdasági üzemeket, hogy cgy-egy adott termelési, érté­kesítési program megvalósí­tásához egyesítsék erőiket, hiszen a közgazdasági ösztönzők annak a vállalkozásnak kedvez­nek, amely olcsón, nagy tömeg­ben és az igényeknek termel ja­vakat. De nem kedveznek ott, ahol drága, korszerűtlen termelés, vagy értékesítés folyik. Ahol ez a fel­ismerés tudatosodott, ott a közös tsz-vállalkozások, társulások már meg is alakultak. Logikus, hogy legyen szó akár téglagyártásról, akár fagyártmány-készítésről, vagy bármilyen más, munkaigé­nyes, melléküzemági tevékenység­ről, öt, vagy tíz tsz együtt erő­sebb, versenyképesebb, mint egy. Értelemszerűen vonatkozik ez a korszerűsítésre, a piackutatásra, a hatósági előírások maradéktalan betartására is. Már most nyugtalanítja a termelőszö­vetkezetek vezetőit az a kö­rülmény, hogy a tagoknak egyre nehezebb állandóan, folyamatosan munkát biztosí­tani. A foglalkoztatottsági gondokat a melléküzemági tevékenység bőví­tése feltétlenül enyhíti, a gyársze- rű termelésre való törekvés vi­szont súlyosbítja. (Nem egy ter­melőszövetkezeti vezető hivatko­zik is erre. Elmondják, minden feltétel adva volna a komplex- brigádszervezetek létrehozásához, de mi történjék a felszabadult munkaerővel.) Izgalmas az a kérdés; vajon hatnak-e tehát a közgazdasági ösztönzők a mezőgazdasági üze­mek vezetőire olyképpen, hogy a gyárszert termelés és a fog­lalkoztatottsági gondok között meglévő ellentmondást dönté­seikkel összeegyeztessék? Egyik tsz-ben igen, a másikban nem. A szóródás nagy és szembetűnő. Akad ugyanis tsz, ahol a tagok egy részét már nem a termelés köti le, hanem szinte kizárólag a megtermelt áru válogatása, csomagolása, osztályozása és mi­nősítése. A jövőben még inkább ezt teszik, éppen a közgazdasá­gi ösztönzők hatására. De van szép számmal tsz, ahol ilyen irányban az ösztönzők a gazda­sági döntésekre még nem hat­nak. Ez feltehetően az informá- ciószegénység, vagy még inkább az elégtelen feldolgozási készség jele. A tsz-vezetők téli tovább­képző tanfolyamán bizonyára nagy sikere lenne egy olyan közgazdasági előadássorozatnak, amely megismertetné a hallga­tókat a gazdaság döntések és az információk összefüggéseivel. Nagy jelentősége lenne egy olyan megyei felmérésnek is. amely megkísérelné kimutat­ni, hogy egyáltalán mikor beszélhetünk a gazdasági döntések meghozatalánál a közgazdasági ösztönzők hatá­sáról és mikor nem. Egy megyei felmérés például megállapítja, hogy Tolna me gyében az árak hatása a terme lési szerkezetre „a burgonya, u borsó és a napraforgónál jelent­kezett csökkentőleg... Naprafor gónál, borsóféleségnél további csökkenés várható. A változás nem elsősorban árhatásra, ha nem a minőségi igények gyakori változása miatt következik be.' Itt és más területen is érdé mes volna tudni, ismerni a köz- gazdasági ösztönzők és a dönté sek valóságos összefüggéseit. Sz. P. Miért drága a panellakás ? A Belkereskedelmi Miniszté­rium közgazdasági főosztálya — egyetértve a BKM Iparcikk Ke­reskedelmi Főosztállyal — az alábbiakban foglalt állást a cikk­sorozattal és a TÜZÉP levelével kapcsolatban: A tüzelőanyagok kereskedelmi eladási árait az Országos Anyag- es Arhivatal einókének 4,1966. (ASz. 12) AH. számú utasítása tar­talmazza. Ezt az utasítást részben módosítja az OAAH 2,1968. (ASz. 7.) számú utasítása. Az egyes szénfajták. kereskedelmi eladási árait a 2/1968. AH. számú utasítás melléklete tartalmazza, míg az ár­alkalmazás, az egyes felárak és engedmények tekintetében lénye­gében érvényben vannak a 4,1966. AH. számú utasításban foglaltak. Ez utóbbira vonatkozó változtatások a vásárlóközönséget gyakor­latilag nem érintik. Arra a kérdésükre, hogy a lakóházak központi fűtéséhez szállí­tott szénnek és koksznak mi a hatósági ára, közlöm, hogy erre nézve a 2-1968. AH. számú utasítás mellékletében foglaltak az irány­adók. .Érvényben van azonban a 4/1966. AH. számú utasítás V. feje­zete 7. §-ában foglalt azon rendelkezés, hogy a ,,koksztüzelésú központi fütéses lakóházak részére értékesített koksz kereskedelmi eladási áraiból mázsánként 16 forint engedményt kell nyújtani”, továbbá az is, hogy ,,a széntüzeléses központi fűtéses lakóházak részére értékesített szén kereskedelmi eladási áraihoz mázsánként 1,50 forint felárat kell felszámítani”. A Pécsi TÜZÉP Vállalat válaszlevelének erre vonatkozó része helytelen. Téves az, hogy a koksz tüzelésű központi fűtéses lakó­házak részére nyújtott 16 forintos engedményt senkitől sem kapják meg, mert ez a Bevételi Főhatóságtól járó fuvardotációjában be­számításra került. Helytelen állásfoglalás az is. hogy transit árat nem alkalmazhat a Városgazdálkodási Vállalat felé, mert a rendelet sehol nem korlátozza a vállalatot abban, hogy melyik vevő részére értékesítsen tüzelőt telepről, vagy transit úton. Ezt a mindenkor rendelkezésre álló telepi készletektől, vagy a diszpozíciós lehetősé- ' gektől függően, de lehetőleg a vevő kívánsága szerint, helyes végre­hajtani. A vállalatnak a transit értékesítéssel szembeni tartózkodása teljességgel érthetetlen, s ez legfeljebb csak abban az esetben lehet indokolt, ha az adott időpontban nincs diszponibilitása. Vitatható a Pécsi TÜZÉP Vállalat válaszának az a része, hogy ha az áltála felajánlott komlói diószenet nem veszi át a Városgaz­dálkodási Vállalat, úgy ennél többet tenni a felhasználó érdekében nem tud. A vevő jogosult a rendelkezésre álló telepi készletből minden korlátozás nélkül megvásárolni azt a tüzelőfajtát, amelyre szüksége van. A szénféleségek együttes kiszolgálására vonatkozó korábbi miniszteri rendelet hatályon kívül lett helyezve. Azon nagyobb tételben vásárlók, mint amilyen a Városgazdál­kodási Vállalat, helyesen teszik, ha a TÜZÉP Vállalattal megálla­podnak a részükre szükséges szenek minőségi összetételében, meny- nyiségében, a szállítás ütemében és módozataiban (telepi, transit stb.) az éves szükségletre vonatkozóan és miután ez a TÜZÉP érdekeinek is megfelel a korábbi több éves kapcsolatok fenntartásán túl­menően a kereskedelmi vállalatnak a vevők érdekeit is szolgáló jobb módszereket kell alkalmazni. Az 1.50 forint felár felszámítása a központi fűtéses lakóházak részére a szén után a hivatkozott rendelet alapján jogos. Az iparvágányos és belterületi árak alkalmazására vonatkozóan közlöm, hogy a Pécsi TÜZÉP Vállalat szekszárdi telepe belterületi telepnek minősül. A Pécsi TÜZÉP Vállalat erre vonatkozó válaszával egyetértünk, még akkor is, ha a vállalat a szenet közvetlenül vagon­ból rakatja a száll!tóeszközre. Az elöljáróban hivatkozott utasítások . e tekintetben egyértelműek. A házhoz szállítási díjak téves felszámítását a TÜZÉP Vállalat helyesbítette, erre nem szükséges visszatérni. Megköszönve a sajtó segítségét, remélem, hogy a cikksorozatban felvetett problémák a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat és a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vállalat között rendeződnek. Levelem másolatát a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat igazgató­jának is megküldtem annak érdekében, hogy az abban foglaltak alapján a szükséges intézkedéseket megtegyék. Kainer Gyula osztályvezető (Belkereskedelmi Minisztérium) Úgy véljük, a minisztériumtól kapott tájékoztatás eléggé bizo­nyítja a TúZEP igazgatója által kifogásolt megállapítást, miszerint váliaiata. „üzleti tevéKenység címén hatósági pózból dirigál". De ehhez elég a TÚZEP tegnap megjelent válaszlevelére hivatkozni. Mert mit is állít az igazgató? — Különféle érvekkel bizonygatja, hogy miért nem köthet tranzit-szállításra szerződést a Városgazdál­kodási Vállalattal. Ezek az érvek amellett, hogy valótlanok, a minisztérium véleménye szerint, még ha helytállóak, sem szolgál­tathatnak alapot a tranzit-szállítás megtagadására. Nem igaz hogy a vállalat csak a fűtési idényben hajlandó szenet átvenni. A melegvíz- szolgáltatás egész éven át tart, ehhez tüzelő is kell. A panelházak olyan tárolótérrel rendekeznek, hogy egyidőben az egész évi tüzelő­szükséglet egyharmadát lehet bennük tárolni. Tavaly például az f’—1-hez július 12-én 220 mázsa, július 28-án pedig 177 mázsa szenet szállítottak. E nyári szállításoknál is belterületi telepi árat számlá­zott a vállalat. Ha el is fogadjuk a vállalat érvelését, felmerül a kérdés: Legalább a nyári szállítmányokat miért nem a<ita tranzit áron ? Nem igaz, hogy a panelházakhoz szállított tüzelőt a telepeken kellett tárolni és onnét felrakni szállítóeszközre. Még csak be sem kellett vinni az iparvágányon a TŰZ ÉP-telepre, hanem a vasúti rakodóról fuvarozta el az AKÖV. Több érvet világosan és egyértel­műen cáfol a minisztériumtól kapott állásfoglalás. Vajon mivel támasztja alá a TÜZÉP igazgatója azt az áLIítását, miszerint . . az egyéni fogyasztókkal és közületekkel igyekszik olyan kapcsolatot kialakítani, mely mindkét fél igényét és érdekeit képviseli . . .”? Ha valóban így lenne, még a múlt évben tájékoztat­nia kellett volna a Városgazdálkodási Vállalatot arról, hogy ha vagontételben vásárol, a legelőnyösebb lenne a tranzit-szállítás. Ez ugyanis mázsánként 4,10 Ft-tal olcsóbb, mint a belterületi telepi eladás. Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy a szállítás módja lénye­gében megfelel a tranzit-eladásnak, az ár pedig mintha kis tételben, belterületi telepről történt volna az értékesítés. A TÜZÉP tehát nem engedett szabad választást a vevőnek, még csak feltételeket sem szabott, hanem indokolni próbálja, miért szál­lította a lehető legköltségesebb módon a tüzelőt a központi fűtés­hez. Az igazsághoz tartozik, hogy a Városgazdálkodási Vállalatnak is, nekünk is, hosszú időbe telt, míg valahogyan sikerült kiigazodni a tüzelőanyagárakat szabályzó különféle rendeletek útvesztőjében. A 4 1966. AJH utasítás szerint a koksz-eladásná; az engedményt, vala­mint a szénnél a felárat a kereskedelmi eladási árhoz kell számí­tani, illetve abból levonni. Ha tranzit-szállításról van szó. akkor a tranzit-ár a kiindulópont, a pályaudvari eladás vagy telepi, akkor ez. Az ez év január 1-i belkereskedelmi minisztériumi utasítás ellentmond ennek, itt a pályaudvari eladási árból kell kiindulni. Mint a minisztériumban megtudtuk, a szövegezésnél azt hitték, hogy csak olyan városokban van központi fűtés, ahol pályaudvari telep üzemel. A szekszárdi TÜZÉP-telep lényegében pályaudvari telep, azonban mindaddig, amíg az önköltségcsökkentési hitelt vissza nem fizetik, belterületi telepnek számít, a teljes törlesztés után minő­sítik át pályaudvari telepnek. Mindenesetre eléggé különös, hogy a központi fütéses lakóházak lakói magasabb árat fizessenek a szénért, mint mások, akik egyedi tüzeléssel sokkal inkább szennyesük a levegőt. Cikkünkben kifogásoltuk a 4,40-es fuvart is, ezt érintve a TÜZÉP igazgatója közli, hogy a különbözetet visszautalták. El­hallgat azonban egy „mellékkörülményt”. A fuvardíj-különbözetet. ez év augusztusában utalták át a Városgazdálkodási Vállalatnak, miután cikksorozatunk megjelent és miután a Városgazdálkodási Vállalat is kérte. Ha tényleg igaz, hogy néhány hónapon keresztül tévesen számították fel, — az AKÖV szóbeli döntése alapján — és miután megkötötték a szerződést, már 2,40-et számoltak, miért csak „ezt követően már ezen összeg is lett felszámítva és a jövőben is ezt érvényesítjük”? Ügy véljük, az lett volna a helyes eljárás, ha azonnal, visszamenőleg korrigálják a számlákat, nem pedig csak akkor, amikor a sajtó is foglalkozik vele. J. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom