Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
„Két pogány Irodalomtörténetünk egyik legszebb, legvonzóbb fejezete a kuruc idők költészete; bár érzésben, felhangzásban annyira egységes, mégis sok gyökérszálon át szívja nedveit. A bujdosó szegénylegények énekei és a protestáns panaszdalok egy időben zen- dülnek fel, de közös bennük a nemzeti érzés, mely a harcban is, a költészetben is a törökkel szemben járta ki iskoláját, s a keresztény hit védelmének tudata szította még hevesebbre. „1400 és 1700 közt az az ország volt leginkább a népek figyelmének előterében, amely a háborúk fő színteréül szolgált és amely országban a kereszténység védőbástyáját, később pedig (a török háborúkban legyöngült népek leigázásával európai túlsúlyra jutó Ausztria ellenében) a szabadság védőbástyáját látták: Magyarország. E kor Európájának divatos eszményi embertípusa a kereszténység hőse’ volt, amely a kor vége felé már a .szabadság- hős’-típusba kezdett átmenni. Az európai népek a kor irodalmának tanúsága szerint — e korban egyes kiváló magyar királyokban, hadvezérekben és államférfiakban látták a számukra eszményképül szolgáló kereszténység hő- se’-típus legigazibb megtestesítőit. mint ahogy később ugyancsak magyarokban látták a kor embereszményévé vált .szabadság- hős’-típus legelső megtestesítőit is. Bizonyos, hogy e két típus mint embereszmény Európa legérzékenyebb pontján, Magyarországon alakult ki, és innen indulva terjedt el egész Európában.” (Terbe Lajos: Egy európai szállóige életrajza, 1936.) A „típus” legelső és legkiválóbb képviselője Hunyadi János, a második a szigetvári hős, Zrínyi Miklós, kinek Európa-szerte dicsőített alakját a „gladiator Christi” és a „magyar Leonidas” jelzőkkel díszítik, azaz ő a hős, aki győz vagy- meghal. Benne tehát egyesül a két eszmény, s bár a szabadságot is a török ellen védelmezi, annak tudatában hal meg. hogy a Habsburg-i hatalom a magyarság veszte árán kívánja kivívni a győzelmet a török felett. Tanú reá unokája, a költő, ki „nagy Atyját” eposzának. a Szigeti veszedelemnek hősévé választja, s így aposztrofálja, — valójában őt magát szólaltatva meg: fíízol-é németben, te okos horvát bán Hogy hamar segítséget küld neked t'f- án? Német, mely tégedet föld alatt kíván Lenni, segítséget hoz hadával talán? Ki vem. esm.érheti német barátságát? Leginkább magyarhoz gonosz akaratját? Hogy gyűlöli német az magyar katonát, Ha akarod, adok neked ezer példát. Az első kuruc költő tehát Zrínyi Miklós, ki e sorok írásakor, 1645—46 telén (de többi írásának tanúsága szerint Is) tiszta tudatában van annak., hogy a „két Wilhelm Busch A nyugat-németországi Wiedensahlban most avatták fel a Wilhelm Busch emlékmúzeumot, amelyben a festő-költő használati tárgyait gyűjtötték egybe, s állandó kiállítást rendeztek képeiből. Wilhelm Busch a múlt század második felének volt jelentős művésze: tréfás költeményeit maga illusztrálta, de önálló képeket is alkotott, melyeket általában erős társadalmi kritika jellemez. Busch festőnek, grafikusnak legalább olyan jó volt, mint költőnek, s ez teszi érthetővé, hogy Európa-szerte új Busch-kultusz van kialakulóban. Megalakult a Busch-társaság is, amely most rendezi sajtó alá összes műveit. Busch művészete nálunk is jól ismert, mert nem egy munkáját magyarra is lefordították. Képünk Wilhelm Busch karikatúrája: A gratuláló. kost" kietlen nagy bestia”, a török és a német közti viaskodásban csak magunkra támaszkodhatunk. Ez a tudat Zrínyi halálával hagyománnyá válik, megszakítás nélkül él tovább, s alig érzünk zökkenést, midőn az első kuruc énekek török helyett németet mondanak. Sőt megesik, hogy egy-egy régi versből egyszerűen kivetik a török nevét és németet írnak helyébe. A Keserv Zrínyi Miklós halálán című törökellenes versnek több szakaszát megtaláljuk a Koroncói harcról való gyász- énekben igen egyszerű változtatásokkal; így például: örül, vígan lakik az török Újvárban, Nem volt visszavonás köztük akaratban, De ha magyarok közt négy vagyon egy nyomban, Tíz is találtatik ott az elrontásban. A kuruc vers: örült, vígan lakott német táborában, Nem volt visszavonyás köztök akaratban; De ha az magyarban négy vagyon egy nyomban, Tíz is találtatik ott az elbontásban. A Thököly haditanácsában (1680.) Thököly Zrínyi beszédét ismétli, az „okos bán”-ét, ki nem hisz a németnek, s haláláig harcol „szerelmes hazánkért”: Engem ajánlással német nem szelídít, Lépes beszédivei horogra nem kerít, Szenvedtem, szenvedek tovább is közjóért. Vétetek vitézek harcolok hazámért 1666-ban, két évvel Zrínyi halála után megszületik az első gúnyszó a németre: Petkó Zsig- mond, az első név szerint ismert kuruc költő nevezi hajas, azaz CSERHAT JÓZSEF: Fullánk és szurony Egy ifjú méhész — szinte még kölyök — fullánkok ellen föl sem öltözött, sisakja sincs, de csillagsűrű rajt szemelt ki mert ő mindent kasba fog: az ég-magasból játszva hozza majd alább nekünk a Holdat és Napot. A méhész álma Így szép így merész, övé a föld és bolygók közti méz, karján a Göncöl is csak hét bogár: a csípést Ifjan, mind megszokta már. S vénen? Döfést vár, nem csípéseket. Mint hőmérőt az útrakész beteg pipája szárát nézi-nézi, rázza a Nagy Kas ellen szívja majd: pipázva az ellen ontja kéményként a füstöt«. Ellene én is. Amíg csak tudom. Fullánkhoz szokva vénülünk meg, öcsküs! És váratlanul ver át a szurony! Fafaragó Előbb csak rajzzal futtatja a bút, csak aztán rögzít, görnyed rá a padra, ahol már várják, mert a munka rabja, a hű szerszámok: vésők és gyaluk. Magának is itt vési majd, ha dúlt kedvében egyszer azt is megfaragja, a legszebb fejfát. Az lesz csak a babra: virág, levél... S amit csak megtanult. A végső művet látom, megtalálom: a Szám, a Név. Egy hulló lepkeszárnyon keresztülírt vers. Négy sort: verset írt. A naplementét jelző percnyi csendben e négy igaz sor úgy kerít be engem, mint őt keríti, négyfelől, a sír. Utóiratban — nekem így a jó — közölhetem: már nem kaphatja meg a Népművészet Mestere címet a Fafaragó. vendéghajas, parókás szomszédnak Bátorító énekében, s egy sorba helyezi a keresztény-vér szopó törökkel, kinek gúnyneve kontyos volt: Nemcsak nyilvánvaló. Keresztyén-vér szopó Pogány megrontja fiát: De még hajas szomszéd Mardosó kutyaként Rád készíti agyarát, Hogy téged megmarjon, Javaiddal bírjon, Elnyerhesse hazádat. Az 1672-ből származó Tábori dal pedig már a töröknél-tatár- nál is gonoszabb „pogány’-nak nevezi a hazában dúló németet, hevesen megrója a ..bódult zsákmányaként hozzá simuló nagyurakat, a nép fiát, a harcoló ..szegénylegényt” teszi meg a szabadsághős igazi képviselőjévé, s drámai erővel jeleníti meg a ..két pogány közt egy hazáért*' vérét ontó magyarságot: Rajtunk német dúl, rajtunk török jár, Tűz-vassal pusztul ország és határ, Ez az istentelen német annyi kárt tőit már, Hozzá képpest hogy mit sem tett török, sem tatár. Az nagy uraknak mézes bókot hány, S hozzásimulnak, mint bódult zsákmány. Hej nagy urak, nem keresztény az, aki pogány, Rosszabb pedig még ennél is labanc valahány. Szegénylegénynek olcsó az vére: Két-három fillér egy napra bére, Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére. VÁRKONYl NÁNDOR A magyar zene ünnepe Tizedszer gyűlnek össze fiatal, hangszeres muzsikusok Budapesten, hogy szeptember második felében összemérjék tudásukat. Tizedszer — s immár a Művészeti Hetek programjának szerves részeként — nyílik meg a versenynyel szinte egyidőben hagyományos őszi zeneünnepünk, a Budapesti Zenei Hetek. Magyar és nemzetközi is egyben a verseny, éppúgy, mint a fesztivál. A nemzetközi zenei versenyen több mint 120 fiatal muzsikus találkozik, 59 gordonkás, 24 brácsaművész és jelentős lesz a vonósnégyesek mezőnye is, tíz együttes részvételével. 25 országot képviselnek a versenyzők, Európából szinte egyetlen nemzet sem maraá távol, de érkeznek szép számmal a távoli Japánból és az Egyesült Államokból is. A gordonka zsűri elnöki tisztét Banda Ede, a brácsabizottságét Lukács Pál, a vonósnégyeszsüriét Tátrai Vilmos tölti be, valamennyien Kossuth-díjas művészek, a Zeneakadémia professzorai. A quartettzsüri munkájában díszelnökként Szigeti József is részt vesz, majd a gordonkások vetélkedőjében a díszelnök Pablo Casaú-ot a nemzetközi Casals-iskola igazgatója, Maurice Eisenberg képviseli majd. A verseny nemzetközi mezőnyét nemcsak a nagyszámú magyar résztvevő és zsűritag teszi nemzeti ügyünkké. 12 magyar kompozíció szerepel a vetélkedés anyagában, a többi között Szabó Ferenc gordonka szólószonátája, Kadosa Pál brácsakoncertinója, Bartók, Kodály és Weiner alkotásai. A versenyzők elviszik tehát hazájukba a XX. század magyar zenéjének értékeit. A rendező ország feltétlen nyeresége ez, függetlenül attól, ki nyeri a teljesen nyílt versengést Több mint 80 magyar zenemű hangzik el majd, kiváló hazai és külföldi művészek tolmácsolásában, közöttük tizenhárom bemutató. Ebben az időszakban tartja első hl zai fellépését a kizárólag modern zene tolmácsolására alakult, Mihály András Kossuth-díjas zeneszerző által vezetett, Budapesti Kamaraegyüttes, amely első hangversenyét szeptemberben, az NSZK-beli Darmstadtban tartja. Nemcsak a legfrissebb zenei termés fémjelzi a Zenei Heteket, hanem Bartók és Kodály művészetének nyomatékos hangsúlyozása is. Jelentős zenekari művek egész sora hangzik majd fel, s ciklikusan megszólal a két magyar géniusz kamaramuzsikája, valamennyi vonósnégyese is. A program nemcsak művekben, vendégművészekben és együttesekben ígérkezik gazdagnak. Két nagy múltú operatársulat vendégszerepel nálunk. A Bolognai Opera, amely tavaly nyáron emlékezetes sikerrel mvitatkozott be a Margitszigeten, Puccini: Bohéméletje mellett ritka remekművet játszik majd, Rossini: Mózes című operáját. Az NDK első színháza, a Berlini Stoatsoper pedig Beethox>en Fide- lióját, Wagner Walkürjét, Mozart Cosi fan tette-ját és egy nálunk még ismeretlen Prokofjev-operát, a Tüzes angyalt tűzte előadásra. A hangversenydobogó vendége lesz a zürichi Collegium Musicum kamarazenekar, a prágai karmester nélküli Icamarazenekar és a világhírű bambergi szimfonikus zenekar. Fellép Anda Géza, Zuzanna Ruzicková, a kiváló csehszlovák csembalóművész és még egy sor világhír ess ég. BREUER JÁNOS
