Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

133 nap jóreménység Gyermekek voltunk 1919-ben... iiiimiuimiiiiiiiicmimmiimiimm! Tanévkezdés október 1-én ÖT HELYEN INDUL TIT-NYELV1SKOLA A* elmúlt években országosan meghövekedett az érdeklődés az idegennyeiv-oktatás iránt. Pontos statisztikai adatok nem állnak ren­delkezésünkre, hogy a TIT által országosan szervezett nyelvtan- folyamokon hányán vettek részt. Ezeknek sikere és a nyelvtanulás iránt megyénkben is jelentkező igény késztette a TIT megyei szer­vezetét arra, hogy kezdeménye­ző lépéseket tegyen a nyelvokta­tás lehetőségeinek kimunkálására, nyelviskolák létrehozására. Az egész országban eddig egyedül Tol­na megyében nem működött T1T- nyelviskola. Lényegében tehát úgy üdvözölhetjük a nyelvtanulás most megteremtett lehetőségét, hogy jobb később, mint soha. A kapott tájékoztatás alapján közölhetjük az érdeklődőkkel, hogy október 1-én Bonyhádon, Dombó­váron, Szekszárdon, Pakson és Tolnán kezdik első évüket a TIT nyelviskolái, az említett helységek gimnáziumaiban. A nyelvtanfolya­mok vezetői az adott iskolák leg­jobb nyelvtanárai lesznek, s a je­lentkezők megfelelő csoportosítá­sokban kezdhetik meg, vagy foly­tathatják a választott nyelv tanu­lását. Az oktatás a TIT nyelvisko­láiban egy kivételével a hagyo­mányos formában folyik majd. Pakson az orosz és német nyel­vet audiovizuális módszerekkel ta­nulhatják a tanfolyamok részt­vevői. Érthető, hogy a legnagyobb érdeklődés e forma iránt nyilvá­nul meg, mert viszonylag rövid idő alatt nagy előrehaladást biz­tosít a választott ny'tlv, szint« anyanyelvi elsajátításában. De úgy véijük, a hagyományos nyelvtanu­lási formák kínálta lehetőség sem marad kihasználatlanul. Ezeknél a cél a minél hamarabbi társalgási készség kialakítása, s csak annyi írásbeliség, amennyi elkerülhe» tétién. Egy-egy csoportban életkor és tudás szerinti megoszlás szerint húszán tanulnak majd. Orosz és német nyelvi oktatás a TIT-nek mind az öt nyelviskolájában lesz. Angol tagozat Szekszárdon, Bony­hádon indul, Dombóváron és Szek­szárdon nyílik lehetőség a francia nyelvtanulásra. A TIT gondolt az eszperantistákra is, Tolnán indul eszperantista csoport kezdő és ha­ladó fokon. Ez utóbbi megosztás érvényre jut valahány induló nyelvtanfolyamon, illetve iskolában. Végül, de nem utolsó sorban ér- demes szót ejteni a nyelvtanulás anyagi problémáiról, hiszen nem mellékes a részvételi díjak meg­állapítása sem. Nos, a nyelv­iskola gazdája, a TIT megyei szer­vezete gondosan vigyázott arra, hogy a tandíj ne riasszon vissza egyetlen nyelveket tanulni kívá­nót sem. Diákok részére 160 forint, felnőtteknek pedig 200 forint egy évre a részvételi díj. Mint említettük, a TIT október 1-én nyíló nyelviskolái évek óta számon tartott hiányt pótolnak, az igények parancsára teremtettek lehetőséget olyan oktatási forma elterjedésére, amely másutt, or­szágos viszonylatban nagy nép­szerűségre tett szert és szép ered­ményeket tarthat nyilván. jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiiiiiiiiiit E A lovastengerész, Ferenc József E volt szárnysegédje, akinek nevét E a cattarói matrózlázadás vérbe- E fojtása tette hírhedtté, 1919. au- E gusztus elején az antanthatalmak E jóváhagyásával szállta meg a Du- E nántúl déli részét. A szegedi el­lj lenforradalmi kormány hadügy- 3 miniszterének pribékjei tiszti­je különítményekben üldözték, gyil- 3 kolták azokat, akik a Tanácsköz- E társaság idején valamilyen tiszt- E séget töltöttek be. Gyakori volt E az úgynevezett „népítélet”, ami E úgy zajlott le, hogy a tisztikülö- E nítmény megszállt egy-egy közsé- E get, lakosságát kihajtották a piac- E térre és ott a félelemtől, iszonyat- E tói reszkető tömeg szemeláttára E ölték meg áldozataikat, nemcsak 5 kommunistákat, hanem velük 3 együtt harcoló szocialistákat, ha- 3 ladó gondolkodású embereket is. E Az ellenforradalom 25 éve sem E tudta kitörölni az emberek emlé- E kezetéből ezeket a napokat, s ha E mostanában sűrűbben idézik eze- E két az emlékeket, az azért van, E mert közeledünk a Tanácsköztár- E saság kikiáltásának 50. évforduló- E jához. e Tolna község, 1 1968. E Azoknak az emlékezetét szeret- E ném megvallatni, akik 1919-ben E gyermekek voltak. Milyen élmé- E nyékét, emlékeket őriznek szívük- E ben azokról a napokról, amelyek 3 egy egész népnek adtak jóre- 3 ménységet még a legvadabb ter- 3 ror napjaiban is. E Az első a sorban Link Ferenc. E Magas, szikár férfi, a községi ta- E nács gazdálkodási előadója. Egy E év múlva megy nyugdíjba. Nyolc E éves volt, amikor szülőfalujában E minden képzeletet felülmúló vál- E tozásokat ígért a proletárállam... = — Emlékezik-e a direktórium­3 nak olyan intézkedésére, amit s mindenki örömmel fogadott? 3 — Hogyne! Sokra emlékezem, 3 de a legnagyobb ovációt a népfür- 3 dő létesítésének terve váltotta ki. E Még valamikor 1906-ban fúrtak E egy artézi kutat a Duna-parton, E aminek 37 fokos vize elfolyt hasz- E nosítás nélkül. El is készült 19- E ben egy ideiglenes deszkabódé, de E a népfürdő tervét nem sikerült 3 megvalósítani, később lebontották 3 a deszkaépítményt. Lassan elfo- 3 gyott a víz, is, pedig akkoriban E olyan erős nyomással tört föl, E hogy kiverte a kezünkből a poha- = rat. A másik emlék... akkor már folytak a harcok. Tolnán egyik nap a Vörös Hadsereg volt, másik napon a fehérek. Nyíltan már mind kevesebben mertek lázon-, gani, állást foglalni az események­kel kapcsolatban, a félelem lassan ölő mérge belekerült az emberek leikébe. Mégis nagyon nagy felhá­borodással vette tudomásul a nép, hogy egy éjszaka leple alatt a faj- szi réven átkelt és a községbe be­lopakodott tisztikülönítmény a laktanyában álmukban lövöldözte agyon a vörös katonákat. Álmuk­ban! A Tanácsköztársaság tolnai mártírjainak emlékét márvány­tábla őrzi a községi tanácsház fa­lán. Farkas Józsefet és hét társát, közöttük Horváth Jánost és Józse­fet, apát és fiút a községházával szemben lévő téren végezték ki az ellenforradalmárok. A szörnyű látvány hatására sokan lettek rosszul, de a megrendezett „nép­ítélethez” kellett a közönség. Még ma is beleborzongok, ha erre kell gondolnom. Gyermekésszel nem, csak később értettem meg az át- élteket... Nyugodtan élni! Appelshoffer Ádám kőműves­segéd, a direktórium elnöke nyug­talan ember volt. Szenvedélyes vitatkozó és szervező. 19 után két évig Jugoszláviában bújdosott, majd hazatérve tíz évet töltött börtönben. Ezelőtt három évvel halt meg. Fia, aki Aratóra magyarosítot­ta a családi nevet, így beszél ap­járól... — Tizenhét éves voltam akkor, már napszámba jártam. Apám itthon soha nem beszélt a munká­járól. Alig is láttuk itthon. Enni jött haza, tiszta ruhát váltani és rohant újra vissza, a helyére. Miért nem beszélt? Talán attól félt, hogy a gyerekfélét két-három pofonnal olyan vallomásra is rá lehet venni, ami nem igaz. Hugóm tizenegy éves volt, anyám beteg asszony. Amikor bejöttek a fehé­rek, apám elmenekült. -Kvanduk Radóval itt bújkáltak hosszú ideig a Rozmajer-tónál. én hordtam ki ennivalót. Amikor már nagyon reménytelenné vált a helyzet, Ju­goszláviába menekült. Keresték itthon többször, egy éjjel engem is bevittek a laktanyába. De, nem bántottak, csak bent tartottak négy napig. Nyugtalan világ volt az, apám nyugtalan ember. Úgy épült fel a munkásotthon, hofíy a mi házunkat táblázták be. Mire emlékezem? Mint annyi más tár­samat, engem is nagyon megrá­zott a kivégzettek látványa. Ádám bácsi hat évvel ezelőtt ment nyugdíjba, húsz évig hajó­kormányosként járta a vizeket, összesen negyven évnyi munka van a háta mögött. Azt mondja, nem bántották a fehérek, nem esett később sem bántódása ap­jának múltja miatt. Csak hát- más ember lett, nem olyan, mint apja volt. Azt mondja, nem poli­tizál, szereti a nyugalmat. De ké­sőbb, amikor arról beszél, hogy a hajósok szakszervezeti helyiségét elvették, ugyancsak tüzel. A vér, csak nem válik vízzé! Bab és kukoricakenyér A harmadik emlékező, Kovács Mária. Benne a hosszan tartó első világháború által pokolira foko­zott nyomorúság képei rögződtek leginkább. — Tizenegyen voltunk mi test­vérek napszámostarisznyára. Hat fiú és öt leány. Keserves életünk volt, apám, négy bátyám a fron­ton. Egy közülük odaveszett, aki megjött, nyomorultul jött. Bab, kukoricakenyér, aztán újra bab, meg kukoricakenyér. Hús, meg tej? Nem olyan volt a mi életünk, hogy ilyesmi asztalra kerülhetett volna. Se zsír, se cukor. Emléke­zem, anyám összecsomagolt ben­nünket, gyerekeket, volt egy fo­nott kosara, abba került az egy­éves húgom, a legkisebb és vitt bennünket napszámba. Hova is tett volna? Nyolc-kilenc éves for­ma lehettem, nagyon emlékezem erre az esetre. Hajnali háromkor állítottunk be egyik nagygazda udvarára, ahol már be volt fogva és meg volt tömve a kocsi nap­számosokkal, velünk-formákkal. Köszön az én anyám illendően, mire a gazda mérgesen: — „Na, megjöttél! Jónapot!” Csöndes egy asszony volt az én anyám, mégis elfakadt az epéje: — „Ha magá­nak most nappal van, akkor jóc- cakát!” Ez nagyon tetszett, hogy meg merte mondani. 133 nap jóreménység! Az ellen- forradalom véres terrorja, 25 éves népnyomorító uralma sem tudta elhalványítani e reménységnek a ragyogását még azoknak a szívé­ben sem, akik gyermekként élték át történelmünk legdicsőbb nap­jait... L. I. DÉDÁSZ Az áram is áru — A technika után a szervezést is korszerűsítik — Fontos intézkedések a fogyasztók érdekében A Dél-dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat szekszárdi igazga­tóságán több mint nyolcvanegy- ezer fogyasztót tartanak számon. A kis- és nagyfogyasztók renge­teg energiát — tíz év alatt két­szeresére nőtt a felhasznált ener­gia mennyisége — kérnek, és megbízhatóan. A DÉDÁSZ-szal kapcsolatban álló 81 ezer ügyfél tulajdonképpen csak kétszer ta­lálkozik: egyszer, amikor az áram­díjat szedik, máskor pedig, ami­kor nincs áram. Szolgáltató cé­geknél örökös probléma marad: a díjat fizetni nem nagyon sze­retjük, másrészt pedig a szol­gáltatás-elmaradás azzal jár, hogy a vállalatot „mélységesen elítéljük”. A DÉDÁSZ problémái­ról beszélgettünk az igazgatóság két osztályvezetőjével. — Sok a panasz a vállalatra? — kérdeztük Baki Jánosné pénzügyi osztályvezetőtől. — Tulajdonképpen nem, hisz a napi hatvan-hetven panasz nem sok, amennyiben a nyolcvanezer­hez viszonyítjuk. Ugyanennyi a panasz a vállalat részéről, a fo­gyasztókra is. — Panasz? — Finoman fogalmaztam. Nem vádaskodunk, mint néhány ügy­felünk, fogyasztónk. Tény az, hogy a díjbeszedéssel elég sok a probléma. Díjbeszedőink sokat járnak feleslegesen, sok ember­nek nem tetszett, ha a pénzt a Keselyűsi úton kellett befizetni. — E problémáról lapunkban is többször írtunk. — Az újságcikkek hatására és vállalatunk felmérése nyomán is úgy határoztunk, hogy bevezetjük a csekken történő díjbefizetést. Sajnos ez nem vált be. A jövő­ben visszatérünk a közvetlen díj­beszedésre. ez a legjobb ismert módszer. Ugyanis a megyében sehol nincs ezzel probléma, Szek­szárdon voltak ez eilen kiiogasoK. De sajnos a csekkes ügyletet nem tudjuk tovább alkalmazni. Válla­latunk áttért a gépi adatfeldol­gozásra, most jönni kell a leolva­sott adattal együtt a pénznek is. — Ha a közvetlen díjbesze­dés a jó módszer, miért alkal­mazták mégis az „új”, a csek­kes módszert? — A lakosságnak akartunk se­gíteni. Sajnos a kiadott csekkek olyan nagy százaléka késve jött vissza, hogy komoly anyagi ne­hézséget okozott vállalatunknak. Egyébként a lakosság tudja, hogy az áramdíjat a számla benyújtá­sakor kell kifizetni. A fogyasztó az üzletben, ha ruhát, élelmiszert vásárol, készpénzzel fizet. Mi így is kéthónapos „hitelt” adunk fo­gyasztóinknak. Pedig az áram is áru ... — Valóban, de nem mindegy, hogyan jut el a fogyasztóhoz, a hibák milyen gyakoriak, az el­hárítás mennyire gyors. Milyen változás várható e tekintetben? — kérdeztük Falusi Lászlót, az üzemviteli osztály vezetőjét. — Technikánk előbb korszerű­södött. mint a szervezési rend­szerünk. Ma már gyakorlatilag a megye minden részébe eljut az áram. Az üzemzavarok száma egyenlő a nullával. A hiba el­hárításához szükséges eszközök jó része ma már igen korszerű. Gyors, hatásos beavatkozásra va­gyunk képesek. E technikához, a fogyasztók igényéhez alakítottuk most át szervezési rendszerünket. A munkát már 1963-ban elkezd­tük. Fokozatosan szüntettük meg a negyven kis körzetet, az öt üzemvezetőséget és létrehoztuk ezek helyett a hét kirendeltséget. A kirendeltségeket URH-rádióval, korszerű felszereléssel, járművel, javító, karbantartó anyaggal lát­tuk el. — Az új módszer mit jelent a lakosságnak? — Elsősorban azt, hogy meg­bízhatóbb lesz az áramszolgálta­tás. Másodszor: nem engedélyez­zük, hogy a faluban lakó embe­rünk egyedül, éjszaka, nem töké­letes felszereléssel javítsa ki a hibát. Minden községi tanácsnál cégünknek címzett leveleket hagytunk. Ezen jelentheti be a lakosság a hibát, de telefonon is, hisz a kirendeltségeken — Bony- hád, Dombóvár, Hőgyész, Tamási, Szekszárd, Tolna és Paks — majd állandó ügyelet áll a lakosság rendelkezésére, amely a panaszt továbbítja a mozgásban, munkán levő brigádnak. De még a legtá­volabbi lakott helyre is eljutunk 24 óra alatt, s a hibát kijavítjuk — ha bennünket gyorsan hívnak — mondotta az üzemviteli osztály vezetője.- Pj ­änimmmiimiimimimtmiiiimiii : Meghalt | egy legény jrregszemcsén öngyilkos 3 f lett egy tizenkilenc éves cigánylegény. Villany- 3 oszlopra akasztotta fel magát 3 bent a faluban, éppen szem- 3 ben azzal a házzal, ahol B. 3 Mária lakik. Különös história. 3 mert az öngyilkosság B. Má- 3 ria miatt történt, szerelmi bá- 3 natból, viszont a lánynak vég- 3 eredményben semmi köze a S tragédiához. E Fata László községi tanács­E elnök azt mondja: E — Belevette a fejébe ezt a E hóbortot. Ha mindenki így E gondolkozna, akkor minden- E nap lenne egy halott. Ismerem E a lánynak a rendőrségen tett E vallomását, meg a Virág Pista E egész családját. Virág István E volt a neve. Nagyon jól isme- E rém a családot, az apja dolgo- E zott is nálam annak idején, E amikor még én is gazdálkod­sz tam. Alkalmi munkákat vál- E lalt és eljárt muzsikálni, ha E befogadták valamilyen bandá- E ba. Nem nagy muzsikus volt E az öreg. Na de a család elég s jól megvan, az egyik lány gép- E írónő a kutatóintézetben. A E Pista vájártanuló volt egy E ideig, aztán abbahagyta. Most E kubikos volt. Házassági hirde- E tésekben egyik nő se írja, hogy E férjhez mennék egy jóképű E kubikoshoz. Mindenki olyant E szeretne, amilyent elképzel E magának. A B. Marika biztos E nem ilyent képzelt el, mert a E Pista egy fejjel alacsonyabb E nála, meg hát a lány főiskolá- E ra jár. Nem is volt ezek kö­zi zött semmi, csak együtt jár- E tak általános iskolába. Egy- E szer, talán három évvel ez- E előtt írt a gyerek Marikának, E hogy legyen az övé, illetve E mit tudom én, mit írt, szóval- udvarolni akart neki. A lány E nem is válaszolt. Most, hogy E ezt az ötéves iskolai találkozót E rendezték, újra nekiszegezte a E kérdést tánc közben. Persze, E most se kellett a lánynak. Er- E re fenyegetőzött, hogy öngyil- S kos lesz. Kétszer kötötte fel E magát akkor éjjel. Ittas volt. E Először nyakkendővel próbdl­- kozott. A többiek keresték és E megpróbálták észhez téríteni. E Még haza is kísérték az első E öngyilkossági kísérlet után. E Nem lehet mondani, hogy a 3 vele egykorúak lenézték, vagy E talán nem törődtek vele. Még E a találkozót szervező bizott- E Ságba is bevették. Úgy tudom, 3 nem éreztették vele, hogy ci- 3 gúny. A faluban különben 3 sincs ilyen közhangulat már 3 régóta. Elég jól beilleszkedtek jj a cigányok a rendes életbe. 3 Dolgoznak. Szerintem csak a 3 maga egyéni, tragédiája az ön- 3 gyilkosság. Még nem tudott el- s igazodni az életben, úgy, aho- 3 gyan más ember. Nem látta 3 be, mit lehet, mit nem. A lány: — Soha nem ud- E ZM varolt nekem, nem is udvarolhatott volna, 3 mert nem tetszett. Alacsony 3 volt, és nem is jóképű. De ő 3 azt hitte, azért nem kell, mert 3 cigány. Mondta is akkor este, 3 amikor táncoltunk, mert tán- 3 colni elmentem vele kétszer E is, hogy persze, azért nem E kell nekem, mert ő cigány. E Egyáltalán nem éreztettük ve- E le, sőt még vigyáztunk is, ne- E hogy megsértsük. Nem öltözött 3 föl szénen, mégsem néztük ki E magunk közül. Sajnos, a fá­zz Inban mindenfélét bes-élnek. 3 Már azt is mondták amióta 3 ez az eset történt, hoay mi 3 némi évin egvütt jártunk. Na- 3 anon kellemetlen. f5 Meghalt egy legény. Minden ■ ok nélkül, értelmetlenül.- G. J. Illlllllillilllllflllllillllllllilllllllllllllf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom