Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
StvadUfa a népeket fl mozik államosításának 20. évfordulójára Kisszékelyben az elmúlt tanévben az iskolás gyerekek 54 százaléka járt hitoktatásra. Az új iskolaévre csupán 18,1 százalékukat Íratták be a szülők. (Hivatalos jelentés alapján.) — A Jóskát beiratta hittanra? — Igen, természetesen be — válaszolja Sasvári Józsefné, s közben kötényébe törölgeti kezét. — Az a múltkori eset nem zavarja? — Az, hogy a pap odakötötte a gyereket a pádhoz? Oh, nem fájt az a Jóskának, ö nem is szólt róla, csak a társai mesélték. Nevettek az egészen. Nem nagy ügy! Az uram haragudott érte. De én megértem. Olyan ez a gyerek, mint a sajtkukac. Egyetlen percnyi nyugta sincs. Valahogy csak meg kell fegyelmezni. Ezért tette a plébános úr. Már a tanító néninek is mondtam, ha nem fogad szót, csak teremtse nyakon. Rosszak ezek a gyerekek nagyon. — És a Csaba jár-e az új tanévben is hitoktatásra? — Ö bizony nem! Azóta az eset óta nem! Fél a tisztelendő úrtól, mint a tűztől — kardoskodik Fet- zel Jánosné. Fetzel Csaba most ősztől jár harmadik osztályba. — Mondják, hogy valósággal üvöltött, amikor a fülénél fogva húzkodta vissza a kapuból a tisztelendő úr a hittanórára. Tudja, furcsa egy pap ez. Nem olyan barátságos, mint a régi volt. Ettől félnek az emberek. Mindent kiprédikál a templomban. És nem engedte a Csabát első áldozásra sem. Azt mondta, aki nem jár hittanra, ne is legyen első áldozó. — Hogy ilyesmik történtek volna, arról nem tudok, — mondja Egyed Sándor, az általános iskola igazgatója. — Nem szóltak nekem az esetről a tanulók sem, és a nevelők sem mondták. A szülők nem panaszkodtak. Nem hiszem, hogy ilyesmi történhetett ... Igaz, hogy különös ember ez a pap. Nagyon zárkózott. Nem olyan, barátkozó természet, mint az elődje. Amikor idejött a múlt év, késő őszén, végiglátogatta a családokat. Hallottam róla, hogy szóváltás is volt néhány helyen ahol arról tudakozódott: miért nem jár a. gyerek hitoktatásra Azóta mintha megcsöndesedett volna. Az új pap? — ismétli meg a kérdést Telkes! János, a községi tanács vb-elnöke. — Tavaly novemberben jött ide. Nem olyan, mint az elődje volt Sokkal komolyabb. Nem ereszkedik úgy össze az emberekkel. Szigorúbb. Nem hallottam, hogy hittanórán történt volna valami. Nem is hiszem. Nem olyan ember ez, meg tsz-ek. Állami VÁLLALATOK FIGYELEM! MGV. 4. sz. Gépjavító Állomása tamási bontótelepünk megvásárolja a kiselejtezett és elhasználódott erő- és munkagépeket megegyezéses áron. Kérjük levélben értesíteni bennünket. Megegyezésre helyszínre megyünk. Ügyintéző: Rizner Gyula. (6) nagyobb híre is volna a faluban az esetnek. — Egy nézeteltérésünk ugyan volt vele, az igaz. Veterán, idős ember halt meg a közelmúltban a faluban. Társadalmi temetése volt, de azért szerette volna az özvegye, ha harangoznak érte. Nem volt hajlandó megengedni a pap, hogy megszólaltassuk a harangot. Tudja, itt falun megszólják azt, akit nem harangoznak el. Ezt a dolgot egyébként is meg akarom majd érdeklődni illetékes helyen. Egyáltalán kié az a harang? Van-e joga megtagadni a papnak ilyen esetben a kiharangozást? — Én beszéltem vele annak idején. Nem vitatkoztunk. Ö azt mondta, nem harangozhatunk, hát jól van. El is jöttem. Mindenesetre elég különös a pap viselkedése — kezdi a tanácstitkár, Schiszler Lajos. — A harang nem csak vallásos célokat szolgál! — A pappal egyébként jól jártunk. Elvadítja a népeket a templomból. Hogy a hittanórán valami ilyesmi történt volna, arról nem tudok. Majd megérdeklődöm. Azt tudjuk, hogy állandóan gyűjtést rendez különböző dolgokra. Nem tudok róla, hogy volna rá engedélye. Most is páronként valami 100 forintot kér. A templom orgonáját akarja megcsináltatni, vagy kicserélni... Nem is tudom pontosan. — Jelentették valahová ezt az engedély nélküli pénzgyűjtést? — Nem, minek is jelentettük volna? — ...Szóval mi igaz mindebből? — Igaz. Megírhatja szó szerint így, ahogy elmondta — fölényes, de udvarias mosoly, kicsit már- tíri. — Szó szerint igaz — erősíti ismét kicsit szélesen, túl hangosan, burkolt idegességgel válaszát dr. Végvári Tibor kisszé- kelyi plébános. — Tessék, lehet belőle ügyet csinálni. Ez úgyis a szokásuk ... Ha így mondták el a dolgokat, így igaz ... — Mit gondol egy „ügy csiná- lásához”, ahogy maga mondja, többszöri sikertelen kísérlet után is ragaszkodtam volna ahhoz, hogy beszéljek magával? — No, ez igaz... Ez merőben új vonás ... Szóval én nem bántottam a gyerekeket Bár, ahogy vesszük az egészet. Igaz, hogy a Fetzel Csabát úgy vittem vissza a kapuból... Hogy megfogtam a fülét? ... Meg hogy kiabált? .,. Az is igaz ... De szó sincs arról, hogy azzal fájdalmat okoztam volna a gyereknek. El akart menni az óráról. Azt mondtam neki: amíg be vagy Íratva a hittanra, addig nem lehet elmenni. Ha a szüleid közük velem, hogy nem kell járnod, akkor tovább nem tartóztatlak. Azóta a Fetzelné haragszik rám. De elsősorban nem emiatt. Azért, mert nem engedtem első áldozásra a Csabát. Hogy engedtem volna, amikor nem járt az előkészítőre? — És a Sasvári Józsi esete? — Hát... Ez is igaz. Valóban, odakötöttem őt a pádhoz. A gyerekek tanácsolták. A tanító néni is így szokta, mondták. Nagyon eleven gyerek a Jóska. Állandóan izeg-mozog. Hogy ebből probléma legyen? Erre nem is gondoltam. Nagy derültség volt az osztályban js, amikor ez történt... Tessék, egyébként meg lehet írni! Minden igaz. — Az engedély nélküli gyűjtés... ? — Aki akar ad, aki nem, az nem ad. Senkit sem küldtem pénzért sehová. Borítékokat küldtem csupán szét azokhoz, akik az egyházadót is befizetik. Aki akarja, visszaküldi a borítékot pénzzel. Senki nem megy érte. Az orgonát kellene rendbe hozatni. Érce kell. Dr. Végvári Tibor kisszékelyi plébános energikus fiatalember. Csupa ideg. Szangvinikus alkat, ö az örök elégedetlen. Az örök ellenzék típusa. Lehetne könyvelő, vagy gépkocsi-, vezető, egyetemi tanár, vagy egyszerű segédmunkás, akkor éppen úgy meg volna a maga különvéleménye munkatársairól, miként most megvan egyes kollégáiról. Nyughatatlan alkat, aki Isten földi szolgája, s hivatásának érzi, hogy lázadjon a körötte levő földi világ dolgai ellen. — Meg lehet írni mindent. Én arra azonban mindig gondosan ügyeltem, hogy soha semmi törvénybe ütközőt ne kövessek el. Vizsgálat volt már ellenem elég, de soha semmi olyan nem derült ki rólam, amivel megszegtem volna a törvényt. Egyenes ember vagyok. Amit igazságosnak érzek, aszerint élek és beszélek is. Vannak dolgok napjainkban, amelyek nem egyeztethetők össze a hivatásommal, az egyházzal. Ezeket nem fogadhatom el. — Maga az egyház, a vallás érdekében él és cselekszik. Mit szól ahhoz, hogy a múlt évben a gyerekeknek több mint 50, az új iskolaévben pedig alig több mint 18 százaléka iratkozott be hittanra? Úgy tűnik, mintha nem az egyház érdekeit képviselné? — A múlt évben beíratott gyerekek többségével én nem is találkoztam. Beíratták őket a szülők, mert szimpatizáltak az elődömmel. így én a beíratott gyerekek közül sokat nem is ismertem. Különben az ilyen elmaradókért egyetlen könnyet sem ejtek. Templomba és hittanra ne a pap személye miatt járjanak a hívek és a gyerekek. Akiket csak a pap személye vonz, azok nem baj, ha elmaradnak. — Hogy érzi magát itt a fa-, luban? Közel egy éve már, hogy ide helyezték. — Nem tudtam még megszokni. Én nem szeretek haverkodni. Igazságos emberi kapcsolatokat kedvelem csupán. Főiskolát. végzett emberhez méltó magatartásom van. A leereszkedést nem szeretem. Eléggé társtalan vagyok. Nem jár hozzám senki. Én- is csak ritkán megyek emberek közé. Amikor idejöttem, ahogy illik, leviziteltem a családoknál, a község vezetőinél is. Senki sem adta vissza a látogatást. Egyszer járt nálam a tanácstitkár. Társadalmi temetésnél akarta meg- húzatni a harangot. Mondta, hogy az elődöm beleegyezett az ilyesmibe. Én nem. Egy temetés vagy egyházi, vagy társadalmi, — vegyes dologra nincs szükség. Ilyeneket nem szeretek. Természetes dolog, hogy nem egyeztem bele... Hát ezeket lehet megírni rólam. — Mit gondol, ezeknek a dolgoknak mi lehet a következménye? — Elveszik a hitoktatói engedélyemet. A templomban akkor is taníthatom a gyerekeket. Megvannak ennek a törvényes keretei. A veszteségem négyszáz forint lehet. Azután szóba kerülhet, hogy a püspököm elhelyez innen. Higgye el, egyetemet végzett embernek Kisszékely nem egy főnyeremény. MÉRY ÉVA Szekszárdi Faipari Vállalat ASZTALOS SZAKMUNKASOKAT, és SEGÉDMUNKÁSOKAT azonnali belépéssel felvesz. Munkabér a kollektív szerződés szerint. Kéthetenként szabad szombat biztosítva. Jelentkezni lehet: Szekszárd Faipari Vállalat, Mikes u. 26. • (34) 1948. fordulat éve a politikában, a hatalomban, a gazdasági életben. Néhány hónappal a termelőüzemek köztulajdonba vétele után megszületett a minisztertanács 28 1948. sz. rendelete, amely a filmgyártás, filmforgalmazás és moziüzemelés államosítását deklarálja. (1948. augusztus 23-án.) Az addig magánkézben, illetve pártvállalatok kezelésében működő mozik állami tulajdonba kerültek. Az államosítás idején jelentős erők álltak szembe egymással. A jobboldal szószólói szkeptikusan tagadták a magyar filmgyártás szükségességét. „Kis ország ne gyártson filmet, mert az költséges, a szükséglet import útján is biztosítható” — hangoztatták. A baloldal képviselői, akik a/ államosítást akarták, új szellemű, a szocialista filmgyártást tartották szükségesnek. Az államosítással alaposan megváltozott a helyzet. Nemcsak a gyártásban, de a forgalmazásban is szocialista tendenciák érvényesültek Akkor Tolna megyében 16 normál és mintegy 30—32 keskeny- mozi volt. 1952-ben alakult meg a megyei moziüzemi vállalat és 1956-ig _ lényegében be is fejeződött a jog- eiődök által megkezdett ún. falu- mozisítás. Az akkori időszak egyik legfőbb jellemzője, hogy az egymásután alakuló mozik a kuI- túrforradalom eszközeként, mindinkább a népművelést szolgálják. A községek jelentős társadalmi összefogással épületeket alakítanak át filmvetítés céljára. A mozi mint új, kulturális létesítmény — szegényes berendezése ellenére — óriás* népszerűségre tett szert. Ez a merőben új és más helyzet gyökeresen megváltoztatta a mozik korábbi szerepét, amely nem egyszerű üzleti vállalkozás, hanem eszköze lett a szocialista kultúra terjesztésének. A számottevő és rendszeres állami támogatás lehetővé tette, hogy évről évre jelentős összegeket fordítsunk a mozik korszerűsítésére, akusztikai és esztétikai fejlesztésére. Megyénkben 1957-ben Bataszéken jelent meg az első szélesvásznú film vetítésére alkalmas berendezés, amit azután újabbak követtek. (Számuk ma: 35.) A gyors ütemű mozifejlesztés eredményeképpen megyénk lakói mind többen ismerkedtek meg a szocialista országok és a világ haladó filmművészetével. A mozik nem egyszerűen csak szórakozási igényt elégítettek ki, hanem segítették a tudat szocialistává válásának folyamatát. A film mindinkább helyet kapott az ismeret- terjesztésben, a szemléltetésben. A hatvanas évek elejére jellemző a vállalat és a községi tanácsok kezdeményezése modern filmszínházak létesítésére. Közös erőfeszítéssel új mozik épülnek: Ma- docsa, Németkér, Felsőnyék, Bogy iszló, Mözs, Alsónána községekben. Több községben együtt épült fel a mozi és a művelődési otthon, mintegy jelképezve a művelődéi egységét: Kurd, Bölcske, Szakcs. Fácánkert, Várdomb, Pári, Várong stb. A mozi mindinkább beolvad a kulturális létesítmények sorába, rangot és tekintélyt vív ki magának. Az államosítás nem egyszerűen egy gazdasági ágazat köztulajdon- bavételét jelentette csupán, hanem elsőrendű eszköz volt a tömegek kultúrálódására. Érdemes ezt ismételten hangsúlyozni, most, amikor a 20. évforduló egybeesik az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével, amely egyebek között jelenti azt is, hogy vállalatunk az eddiginél többet törődik a gazdasági mutatók alakulásával. Tudni kell azonban, hogy nem kizárólag gazdasági függésről, hanem a pénzügyi eszközökhöz történő rugalmasabb alkalmazkodásról van szó. Tolna megyei diákrégészek Árpád-kori földvárat tártak fel Dombóvárott, a Béke-ligetben. A 15 középiskolás fiatal az augusztusban Rosner Gyula múzeoló- gus irányításával rendezett két hétig tartó „honismereti táborozáson” ásta ki — négy-öt méter mélységből — a maradványokat, amelyekből arra következtetnek, hogy I. István király uralkodása alatt, de legalább is annak utolsó éveiben építették. Az ásatást vezető régész véleménye szerint az új magyar állam megerősítésére szolgált a pogány lázadások ellen a Kapos és a Koppány folyók vidékén a hajdani földvár. Ez jelenleg a Dunántúlon az első kis méretű földvár, amely ebből a korból napvilágra került Húsz év távlatából jóleső érzéssel és hálával gondolunk mindazokra, akik részt vettek az államosítás, a falumozisítás nehéz munkájában. Tevékenységükkel úttörői voltak a filmkultúra terjesztésének, a szocialiáta viszonyok megszilárdításának. Közülük sokan még ma is dolgoznak és két évtizedes tapasztalatokkal szolgálják a jelent, segítik a mát. 1968-ban 93 keskeny- és 36 normálszéles filmszínház szolgálja a megye lakosságának kulturálódási, szórakozási igényét. 1964-ben nagy erővel láttunk hozzá a megye filmszínházainak korszerűsítéséhez. Jelenleg a normál mozik 80 százaléka, a keskeny mozik 60 százaléka teljes egészében megfelel a modern moziüzemelés követelményeinek. Uj, addig nem alkalmazott belső akusztikai és esztétikai eljárásokat dolgoztunk ki, nézőterek, előcsarnokok, propaganda objektumok létesítése érdekében. Ezek a megoldások még x. legkényesebb ízlésű látogató igényét is kielégítik, mint pl. Böics- ke, Mözs, Pári, Alsónána, Duna- földvár, Tamási, Ujireg stb. községekben. Emellett fejlesztettük a vetítés- technikát, 32 moziban légkondi- cionális eljárással korszerű szellőzést és fűtést létesítettünk. Létrehoztunk egy olyan moziparkot, amely országos viszonylatban is számottevő és kiállja az összehasonlítást bármelyik megyével. A falusi keskenymozipark veti- téstechnikai szempontból jelenleg igen komoly fejlődés előtt áll. Év végéig 45 keskeny mozit, és jövőre majdnem valamennyit alkalmassá tesszük keskeny-széies kópiák vetítésére. Ezzel párhuzamosan folytatjuk tovább a mozik felújítását, külső és belső csinosítását. A mozi népművelési szerepének fontosságát és jelentőségét számtalan esemény húzza alá. Az elmúlt időszakban jó néhány filmművész-küldöttség járt a megyében. Többek között: Páger Antal, Lata- bár Kálmán, Szirtes Adám, Bara Margit, Kovács István, Fábry Zoltán és Szász Péter. Egy alkalommal a szovjet filmélet kiemelkedő egyénisége, Szergej Bondarcsuk is Szekszárdra látogatott. Valamenynyi művész-közönség találkozó eredpiényes volt és növelte a film formanyelvét értők számát. A látogatók száma, bár a korábbihoz viszonyítva kisebb mértékben, de változatlanul csökkenő tendenciájú. E folyamat világjelenség, azt megakadályozni teljességgel lehetetlen. Különösebb aggodalomra azonban nincs okunk. Arról van szó csupán, hogy jobban, komplexebb módon kell igazodnunk a megváltozott körülményekhez, ahhoz, hogy a látogatói csökkenés ütemét lassítsuk. A vállalat dolgozói, mint a gyártott filmek forgalmazói, felelősséggel tartoznak a nézők százezreinek. Felelősek vagyunk a szórakoztatásért, azért, hogy a megye lakossága időben és kellő módon tájékozódjék a bemutatásra kerülő filmekről. Mindez korszerű, ízléses propagandával és jó értelembe vett szervező/ munkával érhető csak el. Felelősek vagyunk a helyes műsorarányok kialakításáért, a szocialista nevelési célkitűzések, elvek következetes megvalósításáért. Szeretném remélni, hogy filmszínházaink látogatóit sikerült tájékoztatnom, és egy villanásnyi elismerő gondolat erejéig visszatekintenek az elmúlt húsz esztendőre és arra, hogy az államosított mozik eredményei és hibái együttesen jelentik a fejlődést. Megtalálták a döngölt agyaggal megerősített, hatalmas rönkökből emelt külső és belső sáncot, a csaknem négy méter mély vizesárkot, valamint a vár öregtornyának pincerészét. Ennek körülbelül két és fél méter magas falait rossz minőségű téglából és vert agyagból építették. A vár emeletei fából készülhettek, amelyeket — feltehetőleg a XIII. század közepéig — tűzvész hamvasztott el. Ezután építették fel a folyó túlsó oldalán a később a Dombó-család birtokába került másik kővárat, amelyről a községet elnevezték. Az ásatásból Árpád-korinak tűnő vaslándzsa és érdekes kerámiatöredékek is előkerültek. CZANK JÓZSEF megyei moziüzemi vállalat igazgatója Árpád-kori földvár Dombóvárott
