Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Megfertőzött az otthoni légkör legutóbb, amikor otthon voltam. Kint soha nem gondoltam én arra, hogy mi lenne, ha én milliomos lennék, a lottón is csak azért játszom, hogy kipróbáljam a húzást végzőket: eltalálják-e milyen számokat tettem én meg befüggönyözött szobában, nagy titokban. Eddig még nem találták el. Bízom benne, hogy a jövőben sem fogják, mert akkor engem szétszednek a rokonok, az ismerősök, akik szintén hallották a dalt a tv- ben, aminek az volt a címe: „Ha én milliomos lennék.. Hát én ennek a dalnak köszönhetem, hogy most egy ideig nem jöhetek haza. Az történt ugyanis, hogy Münchenben jar:am és pont akkor jelent meg az egyik újságban a hirdetés, mely szerint egy üzletember ötvenezer márka jutalmat ad annak, aki meg tudja mondani: ki ölte meg a fia kutyáját. Még az is oda volt írva, hogy a négylábúval egy mérgezett csokoládészelet végzett. Na, Johannes, gondoltam, ha most nem, akkor soha. Most megcsinálhatod a szerencsédet. Nagy rafinálton ki is dolgoztam a tervet, amit lefüggönyzött szállodaszobánkban megbeszéltem a feleségemmel. Másnap megjelentünk az üzletembernél. — Én tudom, hogy ki ölte meg a fia kutyáját. Az üzletember meglepődve kérdezett: — Ki? — A feleségem. Ö, ni! A feleségem esküre emelte a kezét, jelezve, hogy ezt a tényt esküvel is hajlandó megerősíteni. — És hol ölte meg? A kérdés éppen olyan váratlan volt, mint a letartóztatás. Én voltam a harminchatodik, aki át akarta verni az üzletembert. Most várom az ítéletet. És mindezt annak a dalnak köszönhetem, amelyik azt a kérdést feszegette: mi lenne, ha én milliomos lennék. Most már látom, hogy belőlem soha sem lesz milliomos. —> Pedig, ha én milliomos lennék ... ? Majd a börtönben kispekulálom, hogy mit is csinálnék akkor. Mert a börtönben sok mindent kispekulálnak ám az emberek. Van, aki azt spekulálja ki, hogyan lehet pénzt hamisítani. És utána hamisítanak, hogy milliomosok legyenek„ Persze nem nálunk. Nálunk nincs hamis pénz, nálunk nincsenek pénzhamisítók. Nálunk csak htimis úton szerzett jó pénz van forgalomban. Megvan! így lehetnék én milliomos. Ha ennek a hamis úton szerzett nem hamis forintnak egy részét én kapnám meg. Mindez csak illúzió. Nálunk időnként még a keménye kenyér mellett . levő friss kenyeret sem adják oda addig, amíg el nem viszi valaki a nem frisset. így jártam én otthonlétemkor Dunaföldváron. Illatozott a jó friss kenyér. De a frissnek csak az illatát vihettem magammal, mert volt régi, és addig nincs friss. A feleségem mérgelődött én meg magyarázni kezdtem: látod, látod, milyen különbség van Amerika és Magyarország között. Ott már nem ilyen kisüzemi módszerekkel csapják be az embereket. Ott nincs friss kenyér, de van friss illat, így viszont nincs veszekedés. Bizony, ott előállították már a friss kenyér illatát. Nagy nehézségek árán megszereztem a sült kenyér illatának a receptjét, amit ezennel a pékek rendelkezésére bocsátók. A többi már az ő dolguk. A képlet a következő: l,4,5,6-tetrahidro-2-acetopiridin. Ennek alapján vegyületet állítanak elő, s kis fecskendező palackokba csomagolják, akár a hajlakkot. A péknek egész keveset kell belőle a levegőbe fecskendezni, s a háziasszonyok azt hiszik, hogy friss kenyeret vesznek. Ennyi az egész! A többi már gyerekjáték. Mint az amerikai Milborune Christopher bűvésztől kért bűvészmutatvány. A két versengő párt azt kérte, hogy a közönség szeme láttára a 'republikánus gyűlésen tüntessen el egy élő elefántot, a demokraták jelvényét, a demokraták viszont az kérték, hogy a demokrata gyűlésen tüntessen el egy élő szamarat, a republikánusok jelvényét. Ez nem nagy bűvészmutatvány. Nálunk ennél különbeket is csináltak már amatőr bűvészek. Egész házakat is eltüntettek, mire rájöttek á hatóságok a trükkre, hogyan is csinálják az egészet. így van. Vannak nálunk rejtélyes dolgok. Itt van például a labdarúgás. Én sehogy sem tudom megfejteni, hogyan lesznek nálunk bajnokok, amikor nálunk nem kapnak semmit a labdarúgók, csak azt a fizetést, amiért a munka- ’• ebrikőn becsülettel megd''c'-ztak. És ezért nem érdemes hajtani. Más lenne a helyzet, ha nálunk is adnának prémiumot a játékosoknak, mint ahogy ez már Afrikában is szokássá vált. Etiópia egyik csapatának szurkolói például egy- egy kecskét ajánlottak fel a csapat játékosainak, ha bejutnak a bajnokság nyolcaddöntőjébe, egy-egy tehenet, ha bejutnak a négyes döntőbe és egy-egy feleséget, ha megnyerik a bajnokságot. Nálunk ezért nem hajtanának a focisták. Mert mit kezdenének a kecskével a városi összkomfortos lakásban, a marhával meg végképp nem tudnának mit csinálni, a feleség meg abszolút nem ösztönző, mert azt nálunk minden focista ingyen, sőt hozománnyal akár tizet is kaphat. És mégis minden bajnokság végén, minden osztályban van bajnok. Hogy lehet ez? Szerintem az egésznek egyedül -sak az öntudat a magyarázata. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Amerika választ Az USA alkotmánya szerint négy évenként választják meg az elnököt, aki állam- és kormányfő egy személyben, hatalma tehát óriási. A választás mechanizmusa összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint bárhol másutt a világon. Első számú jellemzője a közvetettség. Ez annyit jelent, hogy a szavazók nem közvetlenül választják meg az elnököt, hanem voksaik nyomán úgynevezett elektorok ülnek össze és ők döntik el, ki ül a washingtoni Fehér Házban, a mindenkori elnök rezidenciájában, az elkövetkező négy esztendőben. A MENETREND A hosszadalmas menetrend nagy vonalakban a következő: Először egyes államok — mint ismeretes, az USA 50 tagállam szövetségi rendszere — úgynevezett előválasztásaira kerül sor. Néhány államban ilyenkor az történik, hogy a szavazók mintegy megszabják, kötelezővé teszik az elektoroknak, kit kell támo- gatniok a párt elnökjelöltségéért folyó harcban. Ez azonban csak néhány államban történik így. Másutt az előválasztások jelentősége kimerül abban, hogy a jelölt megjelenik a nyilvánosság előtt, hallatt magáról, tehát szavazatokat szerezhet a későbbi ösz- szecsapásra — Indianaban és Nebraskában például ez a helyzet. MIAMI BEACH ÉS CHICAGO A választás „elődöntője" a két mammutpáyt úgynevezett konvenciója, elnökjelölő kongresz- szusa. Idén a Köztársaság Pártéra augusztus 5-én a floridai Miami Beach nevű világhírű fürdőhelyen, a Demokrata Pártéra pedig augusztus 20-án Chicagóban kerül sor. Augusztus 27-én már tudni fogja Amerika és a világ, ki az a két jelölt, akik közül november 5-én megválasztják az Egyesült Államok elnökét. A szisztéma bonyolultságára jellemző, hogy mindkét párt konvenciójára a delegátusok több mint ötven százaléka olyan államokból érkezik, amelyekben egyáltalán nem került sor előválasztásokra. Ezek a legkülönbözőbb — államonként ugyancsak változó — módon kerülnék ide és kijelölésükben nem egyszer sokkal na- gyob szerep jut bizonyos kulisz- szák mögötti machinációknak, mint a választók akaratának. így, vált lehetségessé, hogy nemrég még úgy tűnt: novemberben éppen a két legnépszerűtlenebb jelölt, Johnson és Nixon mérkőzik meg az elnökségért. Azóta azonban drámai fordulatok sora következett be. GOLYÓ. MINT POLITIKAI ESZKÖZ Az első: a New Hampshire-i első előválasztáson, március 12-én, Eugene McCarthy minne- sotai szenátor, aki a nagy politikában szinte teljesen ismeretlen volt, mögötte nem álltak dollármilliók, a hivatalban lévő elnöknél több szavazatott szerzett — „csak” azzal, hogy a vietnami békét írta fel lobogójára. A hivatalban lévő elnök a hagyományok szerint csaknem legyőzhe- tetlennek számít. Egyrészt az állandó „ingyennyilvánosság” miatt és még inkább azért, mert elnöksége esztendeiben megszerzi bizonyos korlátlan hatalmú tőkés- csoportok támogatását. A New Hampshire-i eredmény láttán Robert Kennedy szenátor felismerte, hogy — elsősorban a Vietnammal kapcsolatos csömör miatt — az elnök ezúttal legyőzhető. Bejelentette hát indulását a választásokon. Meggyilkolt bátyja emléke és számos más tényező miatt a fiatal New York-i szenátor személyében olyan ellenfél lépett a porondra, akinek komoly esélyei voltak a győzelemre. Johnson nem akarta kockáztasd a látványos kudarcot, — inkább visszalépett. Robert Kennedv június 4-én megnyerte a lélektanilag kulcs- fontosságú kaliforniai előválasztást. Mikor bejelentette diadalát, lelőtték. Újra bebizon vasod ott. hogy az USA-ban a golvó is a politikai küzdelem „bevett” eszköze. Kennedy kihullása a közben ugyancsak benevezett Humphrey ölel nők esélyeit növeli. A republikánusoknál kora nyárig Nixon volt alelnök szerepelt egyetlen jelöltként, azóta Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója és a földkerekség együk leggazdagabb embere is „bedobta a kalapját.” DR. GALLUP SZAMAI A november 5-én sorompóba lépő két jelölt közül az egyik, a Demokrata Párt színeiben, — minden valószínűség szerint — Humphrey lesz és a szavazóknak mérlegelniük kell majd a volt minnesotai szenátor liberális múltja és a Johnson-politikát támogató jelene között. A republikánusoknál a szavazók inkább Rockefellerrel rokonszenveznek, de az amerikai szisztéma nemcsak lehetővé, de valószínűvé is teszi, hogy a pártgépezet mégis Richard Nixont indítja novemberben. A választók inkább személyekre, mint pártokra szavaznak, ami annál érthetőbb, mivel a két mammutpárt platformja között nincs lényeges különbség. Jó példa erre a legutóbbi Gallup közvélemény-kutatás. E szerint ha a republikánusok Rockefellert jelölnék, a demokrata- párti szavazók 23 százaléka mellette döntene novemberben. Pillanatnyilag a választók 43 százaléka demokratapártinak 30 százaléka függetlennek (!) és 27 százaléka republikánusnak vallja magát. Egy Humphrey—Nixon párviadal esetén — folytatódik dr. Gallup legutóbbi felmérése — az alelnök a voksok 42, a volt alelnök pedig 36 százalékát szerezné meg. Ha Rockefeller lenne Humphrey ellenfele, az alelnök csak 39, a New York-i kormányzó pedig 36 százalékot mondhatna magáénak. A többi választó részben még „határozatlan”, részben — különösen délen — a demokraták fajüldöző renegátjára. a „harmadik erőként” induló Wallacera adná szavazatát. Az eredmény azonban csak részben függ a szavazóktól. A többi, a bonyolult szisztémából következően párt gépezet i döntés, pénz, sőt — mint a második Kennedy-tragédia tanúsítja — jól irányzott fegyverek dolga. HARMAT ENDRE Milyen pusztítást okoz egy hidrogénbom A ' máisodik világháborúban Hirosimára, illetve Nagaszakira dobott atombomba romboló ereje húsz kilotonna volt. Az új fegyver szörnyű pusztítást okozott: Hirosima háromszázezer lakosából 78 090 meghalt, több ezer eltűnt, 84 000 megsebesült. Nagaszakiban (87 000 lakosa volt), 27 000-en meghaltak, 41 000- en megsebesültek. A sebesülések mindkét városban rendkívül súlyosak voltak; nagyon sokan hal- tk meg hetek, vagy évek múlva a radioaktív fertőzés következtében. Az atomrobhanás után a túlélők közül igen sokan betegedtek meg fehérvérűségben. A terhes nők szellemileg visszamaradt gyermekeket hoztak világra. HUSZONHÁROM ÉVVEL HIROSIMA UTÄN... Ezt a pusztítást az első, viszonylag gyenge atombombák idézték elő. Azóta 23 év telt él, s a romboló fegyvereket továbbfejlesztették. Már az ötvenes évek elején fölfedezték az atombombánál többszörösen erősebb hidrogénbombát. Az atomfegyverek erejét többé nem kilo- tonnával, hanem megatonnával mérik. Az eddig előállított, legerősebb bomba ötven megatonnás. Noha a már meglévő fegyverek is elegendők lennének arra, hogy többszörösen elpusztítsák a Föld lakosságát, mégis szüntelenül gyártják és tökéletesítik őket. A nagyhatalmak óriási hatósugarú hordozó rakétákat is készítettek, amelyekkel a világnak szinte minden pontjára el lehet juttatni az atombombát. Ezek a szörnyű fegyverek nyomják rá bélyegüket a nemzetközi viszonyokra és életünkre is. SZÖRNYŰSÉGES HIPOTÉZISEK Milyen is lenne a mai atomháború? Vegyük például, hogy egy milliós városra egy megatonnás bombát dobnak. A katonai szakértők — különböző kísérletek, számítások alapján — feltételezik, hogy ebben az esetben mintegy 270 000 ember pusztulna el a robbanástól és a tűzvésztől, 90 000 pedig a radioaktív sugárzástól, 90 000-en megsebesülnének, és 115 000-et érne veszélyes sugárzás. Tehát a város lakóinak körülbelül a fele elpusztulna, megsebesülne, illetőleg megfertőződne. Szinte senki sem maradna élve a robbanás középpontjától számított öt-hat kilométeres körzetben. A város egyetlen szempillantás alatt romhalmazzá változna. A házak kétharmad része összedőlne, vagy leégne. A vízvezeték-, a villanyhálózat megszűnne működni, a közlekedés megbénulna. Hadászati szempontból egy ilyen város teljesen értéktelenné válna. Ha egy ekkora város fölött tíz megatonnás bomba robbanna, alig élné túl valaki. Húszkilométeres körzetben tüzek keletkeznének. Egy húsz megatonnás bomba hatvan kilométeres körzetben okozna mérhetetlen károkat. Egyetlen ilyen robbanó szerkezet például New Yorkban hat-nyolcmillió embert ölne meg. Kisebb országnak egy húsz megatonnás bomba pótolhatatlan károkat okozna. A gazdasági életet teljesen megbénítaná, a közlekedést megnehezítené, úgyhogy az épségben maradt városok lakói nem tudnának hathatós segítséget nyújtani a sebesülteknek. Kiszámítottál:, hogy egy esetleges háborúban négyszáz darab húsz megatonnás nukleáris szerkezet elpusztítaná az amerikaiak felét, még akkor is, ha mindenki úgynevezett atombiztos fedezékbe menekülne. Az atomháborúban az iparilag fejlett nagyvárosokkal rendelkező országok szenvednék a nagyobb károkat, mert ott sűrűbben lakott területek vannak. Különösen Európára nézve veszélyes egy ilyen háború. A radioaktív sugárzás következtében évekig nem lehetne élelmiszert termelni, és ivóvízzel ellátni az élve maradottakat.
