Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
Az egységes tv-vifágadás lehetősége Mit tudna az INTERSZPUTNYIK hírközlési rendszer? Gauser Károly, a Központ! Sajtószolgálat tudományos kommentátora írja A Szovjetunió és a szocialista országok még augusztus 14-én javasolták U Thant ENSZ-főtítkár- nak, hogy hozzanak létre nemzetközi hírközlő rendszert Inter- szputnyik néven. E szervezetben minden csatlakozó ország egyforma jogokat élvezhetne. Két nappal később az ENSZ békés világűr-konferenciáján Bécsben nagy érdeklődés mellett ismertették az Interszputnyik rendszer lényegét és előnyeit. Az» Interszputnyik hírközlési rendszer, két kozmikus telefon- televízió információ átviteli módszer egyesítésén alapszik, s ezzel megteremthetik az egységes televíziós világadás rendszerét. álló holdak a világűrben Az egész Földre kiterjedő egységes adás csak speciális mesterséges holdakkal valósítható meg, mert. a tv vivőhullámai egyenes vonalban terjednek, nem tükröződnek vissza az ionoszféráról, elhagyják a Földet. Egy-egy tv- műsor általában csak ott vehető, ahonnan nézve az adóállomás tornya még a látóhatár felett van. (Ez a távolság maximálisan 100— 120 kilométer.) A vételi távolság megnyújtásához bonyolult erősítő és reléállomások rendszerére van szükség. Ha azonban a reléállomást nagy magasságba telepítjük, például a világűrbe, az adás hatótávolsága rendkívüli mértékben megnövekszik. A mesterséges holdak közvetítésével létrehozható, s elméletileg az egész Földre kiterjeszthető tv-átviteli rendszert A. C. Clarke angol tudás írta le először „Drótnélküli világ” című könyvében még 1945-ben. Clarke vetette fél az úgynevezett geostacionárius — mindig a Föld ugyanazon pontja felett lebegő, — mesteséges holdak ötletét. Szerinte három ilyen típusú „álló” holddal megvalósítható az egységesített tv-világ- adás. Az alapötlet megértése igen egyszerű. Képzeljünk el olyan mesterséges hold pályát a Föld körül, amelyen a keringési idő pontosan annyi, mint a Föld tengely- forgásának az ideje (23 óra 56 perc). Égimecbanikai képletekkel kiszámíthatjuk, hogy ennek a pályának a magassága az Egyenlítő felett 35 800 kilométer. (A pálya pontos kör és az egyenlítővel bezárt szöge 0 fok). Az ilyen pályára felbocsátott mesterséges holddal „csoda” történik. Együtt forog a Földdel, mindig ugyanott fog látszani, ahol a keringést megkezdte, annak a földrajzi helynek a zenitjében, ahol elkezdte pályafutását „állva marad”. Másodpercenként 3 kilométeres sebességgel haladnak, s így pontosan annyi idő alatt végeznék egy keringést, amennyi idő alatt a Föld is megfordul tengelye körül. Képzeljünk el most három ilyen stacionárius holdat egy kör mentén. egymástól éppen 120 fokra. (A kör kerülete 360 fok.) Ha például Equador államiból tv- műsort Indonéziába akarnánk eljuttatni, ezt „földi” módszerrel sohasem tehetnénk meg. Ellenben ha az adást felsugároznánk 35 800 kilométer magasságba egy híradástechnikai álló holdra, ez mint reléállomás felerősítve adná tovább a műsort a vevőállomásnak. Az egyenlítői holdak az egyenlítőtől északra és délre körülbelül 60—60 fokos földrajzi szélességen belül jól használhatók, de attól északabbra, vagy délebbre erősen romlik az átviteli (illetve vételi) lehetőség. Például Észak-Svédor- szágból a Tűzföldre tv-adást eljuttatni már olyan körülményes, hogy egy közepes felkészültségű ország a programba nem tudna bekapcsolóölni. (Az egyenlítőtől tá. volodva az ott „Horgonyzó” mesterséges holdak egyre inkább a látóhatár közelében látszanak). Molnija—Svncom házasságával Az interszputnyik javaslat ezeken a hibákon ötletes módon segítene. Először is a közismerten nagy tolóerejű szovjet rakétákkal nagyobb kapacitású reléállomásokat juttatnának egyenlítoli pályára. Másodszor: a francia-—szovjet közös kísérletekben kidolgozott és bevált SECAM tv-átviteli rendszert alkalmaznák, ami jobb, mint az angol—amerikai—német módszer. Harmadszor — s ez a legfontosabb —: a már keringő, valamint új típusú Molnyija (Villám) szovjet hírközlő mesterséges holdakkal és a már működő amerikai stacioná- rus holdakkal megteremthetnék az egész Földre kiterjedő egységes televíziós világadást. Az interszputnyik nemzetközi vállalkozás bármelyik tagországa egyenlő jogokat kapna s e szervezet szabályozná, mikor, honnan és hova sugároznának adást. A Molnyija típusú mesterséges holdak pályái általában 65 fokos szöget zárnak be az Egyenlítővel (illetve az ott keringő amerikai holdak pályáival). Keringési idejük a Föld forgásidejének éppen a fele, azaz néhány perc híjáin 12 óra, Föld-távolban csaknem 40 000 kilométerre távolodnak a Földtől. Képzeljünk el egy világadást, amely Grönlandból indul és az új- zélandiak is látni szeretnék. A grönlandi műsort egy Molnyija holdra sugároznák, az átadná az egyenlítői amerikai holdnak (Syneom, Early Bird stb.) s ez továbbítaná Uj Zélandba. A nagy távolság miatt a kapcsolás (és még igen sok más variáció) csak Molnyija típusok közbeiktatásával valósítható meg. Hagyományos mikrohullámú kapcsolással ugyanezt nem tudnák megoldani, mert több száz reléállomást kellene közbeiktatni. Ezáltal a kép gyakorlatilag élvezhetetlenné torzulna. Az Interszputnyik rendszer speciális mesterséges holdjaival a világrészek között egyidőben több millió telefonbeszélgetést is bonyolíthatnának. Ugyanakkor feleslegessé válnának a nagy költséggel lefektetett és üzemben tartott híres tengeralatti kábelek. Az Interszputnyik szervezet, vagy társaság az igényeket is koordinálná, sőt szervezéssel is foglalkozna. Az általuk javasolt híradástechnikai mesterséges holdakkal s kidolgozott műsorátviteli rendszerével megvalósítható lenne mindenki álma: a bármikor •— bárhonnan — bárhová televíziós adás. >mmm Szekszártl egyik legújabb utcája az Ybl Miklós utca. Az utóbbi pár évben épült ház'k ritkítottak ki itt egy városrészt. Képünkön a legújabb 17 lakásos épület, melybe hamarosan beköltöznek a lakók, Fotó: Bakó Jenő s... m — Na látod. Akkor miért tételezed fel rólam, hogy valami közöm van az esethez? — Azt hittem hallottál valamit harangozni... — Semmit sem hallottam — válaszolta Tony, s az asztalon. álló ikancsóbói vörös bort töltött mindkettőjüknek. — Mi gondolsz, ki áll az eset mögött? — Mondtam már, hogy semmit sem hallottam. Fogalmam sincs róla. Egy pillanatnyi szünet után elgondolkozva hozzáfűzte: — Willie Sutton kezére vall a dolog. Azok után, amit az újságokban olvastam az esetről, csak annyit mondhatok, hogy,.. — Nincs adatunk arról, hogy Sution az utóbbi hónapokban Bostonban járt volna. — Ez még nem mond semmit. Ha itt járt, bizonyára nem, a Park-szállóban szállt meg — mondta Pino vigyorogva. — Van neked tudomásod róla, hogy itt járt? — 85 — — Nincs. Az utóbbi időben annyira lefoglal a benzin- kutam, hogy egyáltalán nincs időm azzal törődni, mj történik a városban. — Túl ártatlannak látszik a vén gazfickó, de majd kiugratom a nyulat a bokorból — gondolta magában Gaines, és így szólt: — Voltaképpen még nem volna szabad elárulnom, de estére úgyis olvashatod majd az újságokban: az FBI bekapcsolódott a nyomozásba. Szeme sarkából szavainak hatását leste. Jól tudta, hogy az alvilág semmitől sem fél annyira, mint a szövetségi nyomozóktól. Pino alsó ajka alig észrevehetően megremegett. — Igazán? Csak ennyit mondott, egy szóval sem többet. — Ha megtudsz valamit, remélem velem közlőd először — szólalt meg Gaines rövid hallgatás után. — Természetesen — válaszolta Pino. — Az FBI vérebeit egyébként is ki nem állom. Fred Gaines negyed órával később azzal a meggyőződéssel távozott, hogy a Brink's bankház kirablásához Tony Pinónak valóban semmi köze. Boston, ez a viszonylag nyugodt, kulturált amerikai nagyváros nem élt át olyan mozgalmas órákat, mint röviddel a nagyszabású rablás után. Az újságok, rádió- és tévéállomások az Egyesült Államok minden részébe elvitték a nyomravezetőnek kitűzött 235 000 dolláros jutalom hírét, s ez valóságos aranylázt váltott ki. 1950. január 18-án nem lehetett repülőjegyet kapni a Boston _ felé induló gépekre, sem helyjegyet a vonatokra. Pénzhajhászók lepték el a várost. New Yorkból és Chicagóból, St. Louisból és Seattle-ből, Miamiból és Los Angelesből, s kit tudja honnan és merről érkeztek. Számukat semmilyen hatóság nem tartotta nyilván, de sok ezren — 86 — voltak: kalandorok, magándetektívek, bűnügyi írók, jósok, riporterek és főleg kétes egzisztenciák, akik ebben láttáik utolsó esélyüket. Korülrajzották a Brinks bankházat, és a rendőrfőnökséget. Jelenlétükkel gátolták a rendőrség munkáját. A rendőrök tucatjával előállították őket, de rögtön újra szabadlábra kerültek, mert nem követtek el törvénybe ütköző dolgot. Legalábbis kezdetben. Azonban este tíz óra tájban rendőri készültséget kellett felvonultatni ellenük. Ugyanis a Brinks bankház közelében lévő városi temető igazgatósága felhívta Wilsont, teremtsen rendet a temetőben, mert a garázda kincskeresők szörnyű pusztítást végeznék és mérhetetlen kárt okoznak. Azzal kezdődött, hogy az egyik kincskereső átmászott a temető magas kerítésén, mert az volt a gyanúja, hogy a bankrablók ott rejtették el zsákmányukat. Rögtön mások is követték, s fél órába sem tellett, s több százan lepték d) a úrkertet. Eltaposták a virágokat, ledöntöttek a síremlékeket, felbontottak több sírt, és feltörtek számtalan koporsót, betörtek a temető kápolnájába és eldöntötték oltárát, mert egyesek az oltár alatt sejtették a milliókat. . .. A rendőrség; különítmény negyvennégyet letartóztatott * sirgyalázáis címén eljárást indított ellenük. Miközben a kincskeresők a temetőben garázdálkodtak, Joseph O’Keefe, a Pápaszemes, egy exkluzív éjszakai klub- ban ült ás ivott. Nagy megerőltetésébe került, hogy egye- nesen üljön és ne dűljön le a magas bárszékről. Nehezen forgo nyelvvel újabb whiskyt rendelt. A tizennegyediket azon az estén. — Lassanként már abbahagyhatná az ivást — mondta a bárhölgy. — Miért? — dadogta Pápaszemes a részeg emberek ko- nokságával. — Hiszen van pénzem, vagy attól tart, hogy nincs miből kifizetnem? — Rendben van uram, csitította a bárhölgy, és alaposan szemügyre vette kitartó vendégét. — 87 —
