Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-23 / 197. szám

Szófiai élmény eh 1968. 4. A fesztivál országa VISSZHANQ Súlyának megfelelően... Az már a határállomáson ki­tűnt, hogy Bulgária alaposan fel­készült a világifjúsági találkozó­ra érkező külföldi fiatalok foga­dására, s erre a tíz napra min­dent a fesztivál szolgálatába ál­lított. Utazásunk célja elsősorban természetesen a találkozón való részvétel volt, de — mert semmi­képpen sem lehet elvonatkoztat­ni a helytől, ahol megrendezték — kíváncsiak voltunk a fesztivál országára is. séta a fák közé bújtatott hangu­latos házak között már -a kipi- hentség érzetét kelti. A szófiai emberek igazán nem panaszkodhatnak, hogy nincs hol tölteniük a bét végét. A közeli Vitosa hegy lábáig villamos, autó­busz közlekedik, onnan pár per­ces gyalogút a függővasút, amely óránként, hatszáz kirándulót ké­pes eljuttatni a csúcsra. Autóút is vezet oda, de még a szófiaiak közül is kevesen mennek fel gép­kocsival. Kirándulás Rilába. A kolostor egy részlete. Már Szófiában érezni a Balkán levegőjét, és ahogy délebbre me­gyünk az ország belsejébe, egyre jobban hatalmába keríti az em­bert a jellegzetesen balkáni han­gulat. Az ízek, a táj, a kreol szí­nű, markáns arcú, nyugodt vér­mérsékletű emberek megannyi új élményt jelentenek. Ahogy autó­buszunk áthaladt a Balkán hegy­ségen, a zordon szép vidék meg­fogja az utazót, de gyengébb idegzetű embernek nem tanácsos kinézni az ablakon. A nyaktörő ívben felfelé kapaszkodó út egyik oldalát fenyegetően magas szákiak határolják, a másikat semmi. Szé­dítő mélységbe pillant az utas, s az ablak látószögéből úgy tűnik, mintha egyik kerékkel már a szakadékban járna az autóbusz. Fenyő tarkította kőrengeteg, szin­te furcsa lenne ebben a szikla­vadonban embert látni. Pedig az ember már majd mindenütt ott­hagyta a kézjegyét: impozáns völgyzáró gátak, energiát fogó zsiliprendszerek tanúsítják, hogy nemcsak szépségéért hasznos ez a vidék. Utunk a rOai kolostor felé fá­rasztó, de szép. A hegy még a több mint száz kilométeres úton is új és új látnivalót kínál, de a bezártság érzésétől, a komorzöld, mélybarna színektől megfájdul az ember feje. A települések- terep- diktálta elszórbsága, a váratlanul elénk bukkanó kevés vizű pata­kok — amelyeket a tolmács kö­vetkezetesen folyónak fordít — színesítik, életszerűbbé teszik a látványt. A rilai kolostorról nem lehet beszélni. Ezt a hegyek közé be­zárt csodálatos építészeti remeket látni kell. (Azt hiszem, éppen be­zártságának, megközelíthetetlen­ségének köszönhető, hogy átélte a bolgár nép történelmének nagy viharait, és szinte sértetlenül, tel­jes pompájában tárul a látogató elé.) Néhány esztendővel ezelőtt színes filmen láttam a rilai ko­lostort, s környékét. Nem a fil­mesek hibája, de azt a látványt egyszerűen képtelenség bármilyen filmen hűen visszaadni. Szavak­kal meg sem próbálkozom vele... Borovec. Jellegzetesen hegyi üdülőhely, jóval kétezer méter fe­letti magasságban- A csúcsokat már felhő fedi, csak nagyon szép időben engedi magát láttatni az orom szürke sziklasapkája. Az embert szinte mellbe vágja a hi­degen friss levegő és egy félórai A Vitosáról imponálóan kiszé­lesül a látóhatár: nemcsak a fő­várost látni teljes nagyságában, a környező erdő borította he­gyek, a több száz kilométerre ter­jedő „körpanoráma” is megérde­mel egy pillantást. A csúcson te­raszos, csupa üveg szórakozóhely, amely a bolgárok szerint Szófia egyik legdrágább, rengeteg kül­földit vonzó mulatója. Tovább menve a hegyen, a Kő- folyóhoz, vagy ahogy a bolgárok nevezik, az Aranyfolyamhoz ju­tunk. Az elnevezés eredetéről sokféle monda járja. A legelter­jedtebb történet szerint egy asz- szany a törökök elől a kőfolyó hatalmas sziklái alá rejtette a pénzét... A legenda kevésbé érdekes, a látvány annál inkább. Ház nagy­ságú. simára csiszolódott felületű kövek hosszú barna szalagja szántja végig a hegyoldalt. Való­ban olyan az egész, mintha egy gigászi méretű folyam dobálta volna össze. Alatta gyors vizű hegyi patak, látni nem lehet, csak a csobogását hallani, ahogy a kőgörgetegek alatt utat tör magá­nak. Sokáig fogva tart bennünket a látvány, a természet utánozha­tatlan szépségű alkotása. Rengeteget láttunk ottjártunk alatt, mégis nagyon keveset, szűkre szabott idő legfeljebb arra volt elég, hogy ízelítőt kapjunk a fesztiválrendező ország természe­ti szépségeiből, műkincseiből. De érdeme® szólni néhány szót magáról a „fesztiválvárosról” i6 ahogy azt a városrészt nevezték, ahol a találkozóra érkezett hiva­talos delegációkat, szállásolták el Tekintélyes méretű városnegyed, modem épületek sarával, amelye­ket szinte kivétel nélkül a talál­kozó alkalmából építettek. A VIT időszakában akár világvárosnak is nyugodtan nevezhettük volna hiszen öt kontinensről érkezett fiatalok éltek itt tíz napig. Egy kicsit irigykedve nézegettük nagy erkélyes, szép kivitelű háza­kat. Nem a jelenlegi lakók miatt a világifjúsági találkozó befejez­te után a {.fesztiválváros” fiata­lok negyede lesz. ifjú bolgár há­zasok költöznek majd a sok nyel­vű „tulajdonosok” helyébe ... Sokan kérdezték tőlünk azt is milyenek a bolgár emberek? Őszintén szólva, életükről, mun­kájukról keveset sikerült meg­tudnunk, a találkozó forgatagában ezen talán nem is lehet csodálkoz- zi; Vendégszeretetüket, irántunk érzett szimpátiájukat viszont bő ven volt alkalmunk tapasztalni Sokat kérdeztek tőlünk jóleső ér­zés volt tapasztalni, hogy őszintén érdekű őkét minden hazánkkal kapcsolatos téma. Egyszóval: ba­rátként fogadtak bennünket mint ahogy má is barátként, utaztunk oda. Zárszó helyett: feledhetetlen emlékű tíz napot töltöttünk Bul­gáriában. Elsősorban nem a cso­port útjának, ténykedésének, pon­tos regisztrálása volt a célom, így szándékosan nem szóltam né­hány az utazással, szervezéssel, programmal kapcsolatos problé­máról. Véleményem szerint nem is ez volt a lényeg: a lehetőséget megkaptuk, ki-ki úgy élt vele, ahogy tudott. D. KÓNYA JÓZSEF FELVESZÜNK lakatos, esztergályos, hegesztő szak- és betanított valamint segédmunkásokat várdombi és szedresi tele­pünkre. Bérezés megegyezés szerint. Várdombi Gépjavító Állo­más, Várdomb. (289) Azonnali belépéssel felveszünk kubikosokat, és kubikos­brigádokat, betonozókat, útépítőket, csatornaépítő­ket, betanított munkásokat, férfi segédmunkáso­kat. Bérezés teljesítménybérben, kiemelt munkahelyi pótlék biztosítva, napi háromszori étkezés, szállás modem mun­kásszállóban. SZABAD SZOMBAT. Jelentkezés személyesen, vagy levélben, Dunaújváros, Kenyérgyár ú. 11. sz. alatt. 26. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐ­IPARI VÁLLALAT , (278) Augusztus 8-án megjelent „Régi téma — régi változatban" című cikkükre az alábbi tájékoztatást adjuk. A TÜZÉP Vállalat — annak ellenére, hogy a tüzelő- és építő­anyagok házhoz szállítása évek óta vissza-visszatérő megoldatlan probléma — a házhoz fuvarozást ez ideig megoldani nem tudta, úgy hogy az a lakosság teljes megelégedésére, a kulturált kereskede­lemtől elvárható módon történjék. Vállalatunk a házhoz szállítás megoldására komoly erőfeszítése-. két tesz — amit a Tolna megyeinél összehasonlíthatatlanul jobb Ba­ranya megyei helyzet is bizonyít — azonban törekvéseinek nagy­mértékben gátat szabnak különböző objektív tényezők, melyeket a téma tisztán látása érdekében szükségesnek tartunk szíves tudomá­sukra hozni. 1968. január l-ig az úgynevezett központosított szállítási rend­szer volt érvényben, ami Tolna megyében szekszárdi és dombóvári viszonylatban a tüzelő- és építőanyagok egyedüli és kizárólagos fuvarozójaként a 11. sz. Autóközlekedési Vállalatot jelölte meg. Eb­ben a bonyolítási formában a házhoz szállítást nem is tudtuk volna átvenni, egyrészt a kizárólagosság miatt, másrészt azért, mert a ki­zárólagosságból eredően a szükséges fuvareszközök beszerzésére nem volt lehetőségünk. 1968. január 1-től kezdődően a központosított szállításból eredő kizárólagosság megszűnt ugyan, de vállalatunk ugyanúgy, mint a többi vállalat egyik napról a másikra oly összegű beruházási esz­közökkel nem rendelkezett és nem is rendelkezik, hogy a szükséges fuvareszközöket meg tudná vásárolni, eltekintve attól, hogy- az új^ gazdaságirányítási rendszer sem teremtett egyik napról a másikra kedvező feltételeket a gépkocsibeszerzés területén. Jogosan felmerülhet az a probléma is, hogy, ha a TÜZÉP Válla­lat a tüzelő- és építőanyagok házhoz szállítását saját kezelésében megoldani nem tudja, a vásárlóközönség igényeinek jobb kielégíté­se érdekében miért nem elégíti ki ezen szállítási igényeket fuvaro­zók szerződtetése útján. Ezen a téren is kívántunk a jelenlegi és valóban áldatlan álla­poton javítani, de eredménytelenül, mert Tolna megye legnagyobb fuvarozója, a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat elzárkózott ilyen irá­nyú igényeink szerződéses alapon történő biztosítása elől. Magánfu­varozók pedig ilyen fuvarkonjuktura mellett nyilvánvalóan nem haj­landók egy szervezett fuvarozási formában tevékenykedni, mert ez egyértelműen a rendszeres és hatósági áron történő fuvarozást je­lentené, az e téren elért bevételek után járó adók maradéktalan be­fizetésével. A hatósági áron történő fuvarozás és az után történő adózás legalább olyan mértékben ismert probléma, mint a szervezett ház­hoz fuvarozás hiánya és ugyanúgy több éve megoldatlan probléma, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a megfelelő ellenőrzés hiánya miatt igen nagymértékű a kontár fuvarosok te­vékenysége is. Szíves tájékoztatásukra közöljük, hogy ott, . ahol a helyi szer­vek, vagy egyéb fuvarozók jó hozzáállásán keresztül a házhoz fuva­rozás megszervezhető, ott vállalatunk azt megszervezi, így például Tolna megye területén Pakson és Tolnán a helyi termelőszövetkezet több éve a lakosság megelégedésére végzi a tüzelő- és építő­anyagok házhoz szállítását és minden valószínűség szerint ezt Dom­bóváron is meg tudjuk szervezni, bár ez utóbbihoz még egyes adó­zási problémák rendezése is szükséges, melyre itt bővebben nem kí­vánunk kitérni. A tüzelő- és építőanyagok házhoz szállításának vállalatunkra vo­natkozó problémáira a fentiekben próbáltunk választ adni és úgy véljük természetszerű, hogy amíg a házhoz szállítás nincs teljesen megoldva, addig legalábbis vállalatunk a behordás problémájával sem tud foglalkozni, de ezen túlmenően szükségesnek tartanánk az Autóközlekedési Vállalatra vonatkozó egy-két tény rögzítését is.. Nem kívánunk .az AKÖV védőügyvédjeként fellépni, azonban szükségesnek tartjuk annak rögzítését, hogy a tüzelőanyagok fuvar­díját nem az Autóközlekedési Vállalat emelte fel négy forintról öt forintra, hanem Tolna megye Tanácsa V. B. Építési, Közlekedési és Vízügyi osztálya az 58003/1968. számú utasításával, tekintettel arra, hogy a tüzelőanyagok házhoz fuvarozásának ármegállapítási jogkö­rét az 56/1967. Korm. számú rendelet, valamint a 13/1968, KPM. ÄH. ^zámú utasítás a megyei tanácsokra ruházta át. Teljes mértékben csak helyeselni tudjuk a cikknek azon meg­állapítását, hogy a helyi Autóközlekedési Vállalat megfelelő hozzá­állásával a probléma megoldható lenne, mert csak példaképpen em­lítjük, hogy Baranya megye területén tüzelő- és építőanyagok vonat­kozásában a 12. Asz. Autóközlekedési Vállalat szervezett, olcsó áron történő házhoz fuvarozást biztosítani tudja. Véleményünk szerint a behordás témája is rendezhető lenne, an­nál is inkább, mert az jelenleg is megtörténik, de amint a cikk is megállapítja, az Autóközlekedési Vállalat rakodói végzik el és ez a kiszállítás termelékenységét rontva még inkább hátráltatja az Autó-, közlekedési Vállalat részéről történő mielőbbi megoldást. Fentiek figyelembevétele után vállalatunk számára is kedve­zőbb lenne, ha az illetékes megyei, illetve városi szervek és a me­gyei szállítási bizottság a tüzelő- és épitőányagok házhoz szállítását, ' mint az egyik legfontosabb lakossági szolgáltatást súlyának megfe­lelően kezelve a kérdés megoldását elősegítené annál is inkább, mi­vel egy valóban évek óta rendszeresen visszatérő lakossági érdieket szolgáló probléma megoldására feltétlenül szükség van. KERESZTVÖLGYI JÖZSEF igazgató h. Pécs—Szekszárdi Tüzelőszer- és Építőanyag Kér. i: A postások csak ellenőriztek Több alkalommal írtunk lapunkban a szekszárdi elkészült úttes­tek feltöréséről. Legutóbb glosszát jelentettünk meg a Hunyadi utcai ».ásatásról”, valamint arról a tényről, hogy a Gróf Pál utcában el­készült a park, de a Posta kábeleit még nem fektették lé. írásunk első részére válaszolt Cziráki Jánős, a Posta Tolna megyei Távbe­szélő Üzemének vezetője. Alább közöljük a választ; „Augusztus 19—i számukban megjelent ,És akkor jön a Posta' című glosszájukkal kapcsolatban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy téves információn alapszik. A Posta ugyanis jelenleg. S2ekszáf- • dón sehol sem végez útfelbontással járó kábelmunkákat. A cikk valószínűleg a Víz- és Csatornamű által végzett járdafelbontásra vo­natkozik, mert a Hunyadi úton most fektetik az új vízvezetéki nyor mócsövet. Való igaz, hogy ez a munka a Postát is érinti, mert a vízcsövet a postai kábelhálózat alatti keresztezéssel építik meg. Éppen ezért a Posta műszaki. dolgozói is többször ellenőrizték a vízcső fektetését a helyszínen, nehogy a kábelhálózatot megsértsék. Lehet, hogy valaki ott látta a postásokat és azt gondolta, postai munkáról van szó.” A jövő évben festik a bátaszéki postát A postás dolgozók problémáival, munkájával, foglalkozó írásunk­ra a Pécsi Postaigazgatóság üzemviteli vezetője válaszolt. Káptor Sándor elvtárs levelét az alábbiakban közöljük: „Hivatkozással az 1968. augusztus 6-án megjelent ,Zárf ajtók- mögött* című cikkre közlöm, hogy Bátaszék postahivatal festését á ' hivatal vezetője írásban kérte, azonban kérését azon indokkal uta­sítottam el, hogy hitel hiányában a festést jelenleg elvégeztetni' nem tudom, de a jövő évi tervembe beütemeztem. Megjegyezni kívánom, hogy anyagi lehetőségemhez mérten a kért munkákat elvégeztetem, de mérlegelni kell, hogy elsősorban életveszélyes, illetve balesetveszélyes munkák elvégzése az élsodleger és csak másodsorban végezhetők el a festési, illetve hasonló rrmr kák.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom