Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
Szófiai élmény eh 1968. 4. A fesztivál országa VISSZHANQ Súlyának megfelelően... Az már a határállomáson kitűnt, hogy Bulgária alaposan felkészült a világifjúsági találkozóra érkező külföldi fiatalok fogadására, s erre a tíz napra mindent a fesztivál szolgálatába állított. Utazásunk célja elsősorban természetesen a találkozón való részvétel volt, de — mert semmiképpen sem lehet elvonatkoztatni a helytől, ahol megrendezték — kíváncsiak voltunk a fesztivál országára is. séta a fák közé bújtatott hangulatos házak között már -a kipi- hentség érzetét kelti. A szófiai emberek igazán nem panaszkodhatnak, hogy nincs hol tölteniük a bét végét. A közeli Vitosa hegy lábáig villamos, autóbusz közlekedik, onnan pár perces gyalogút a függővasút, amely óránként, hatszáz kirándulót képes eljuttatni a csúcsra. Autóút is vezet oda, de még a szófiaiak közül is kevesen mennek fel gépkocsival. Kirándulás Rilába. A kolostor egy részlete. Már Szófiában érezni a Balkán levegőjét, és ahogy délebbre megyünk az ország belsejébe, egyre jobban hatalmába keríti az embert a jellegzetesen balkáni hangulat. Az ízek, a táj, a kreol színű, markáns arcú, nyugodt vérmérsékletű emberek megannyi új élményt jelentenek. Ahogy autóbuszunk áthaladt a Balkán hegységen, a zordon szép vidék megfogja az utazót, de gyengébb idegzetű embernek nem tanácsos kinézni az ablakon. A nyaktörő ívben felfelé kapaszkodó út egyik oldalát fenyegetően magas szákiak határolják, a másikat semmi. Szédítő mélységbe pillant az utas, s az ablak látószögéből úgy tűnik, mintha egyik kerékkel már a szakadékban járna az autóbusz. Fenyő tarkította kőrengeteg, szinte furcsa lenne ebben a sziklavadonban embert látni. Pedig az ember már majd mindenütt otthagyta a kézjegyét: impozáns völgyzáró gátak, energiát fogó zsiliprendszerek tanúsítják, hogy nemcsak szépségéért hasznos ez a vidék. Utunk a rOai kolostor felé fárasztó, de szép. A hegy még a több mint száz kilométeres úton is új és új látnivalót kínál, de a bezártság érzésétől, a komorzöld, mélybarna színektől megfájdul az ember feje. A települések- terep- diktálta elszórbsága, a váratlanul elénk bukkanó kevés vizű patakok — amelyeket a tolmács következetesen folyónak fordít — színesítik, életszerűbbé teszik a látványt. A rilai kolostorról nem lehet beszélni. Ezt a hegyek közé bezárt csodálatos építészeti remeket látni kell. (Azt hiszem, éppen bezártságának, megközelíthetetlenségének köszönhető, hogy átélte a bolgár nép történelmének nagy viharait, és szinte sértetlenül, teljes pompájában tárul a látogató elé.) Néhány esztendővel ezelőtt színes filmen láttam a rilai kolostort, s környékét. Nem a filmesek hibája, de azt a látványt egyszerűen képtelenség bármilyen filmen hűen visszaadni. Szavakkal meg sem próbálkozom vele... Borovec. Jellegzetesen hegyi üdülőhely, jóval kétezer méter feletti magasságban- A csúcsokat már felhő fedi, csak nagyon szép időben engedi magát láttatni az orom szürke sziklasapkája. Az embert szinte mellbe vágja a hidegen friss levegő és egy félórai A Vitosáról imponálóan kiszélesül a látóhatár: nemcsak a fővárost látni teljes nagyságában, a környező erdő borította hegyek, a több száz kilométerre terjedő „körpanoráma” is megérdemel egy pillantást. A csúcson teraszos, csupa üveg szórakozóhely, amely a bolgárok szerint Szófia egyik legdrágább, rengeteg külföldit vonzó mulatója. Tovább menve a hegyen, a Kő- folyóhoz, vagy ahogy a bolgárok nevezik, az Aranyfolyamhoz jutunk. Az elnevezés eredetéről sokféle monda járja. A legelterjedtebb történet szerint egy asz- szany a törökök elől a kőfolyó hatalmas sziklái alá rejtette a pénzét... A legenda kevésbé érdekes, a látvány annál inkább. Ház nagyságú. simára csiszolódott felületű kövek hosszú barna szalagja szántja végig a hegyoldalt. Valóban olyan az egész, mintha egy gigászi méretű folyam dobálta volna össze. Alatta gyors vizű hegyi patak, látni nem lehet, csak a csobogását hallani, ahogy a kőgörgetegek alatt utat tör magának. Sokáig fogva tart bennünket a látvány, a természet utánozhatatlan szépségű alkotása. Rengeteget láttunk ottjártunk alatt, mégis nagyon keveset, szűkre szabott idő legfeljebb arra volt elég, hogy ízelítőt kapjunk a fesztiválrendező ország természeti szépségeiből, műkincseiből. De érdeme® szólni néhány szót magáról a „fesztiválvárosról” i6 ahogy azt a városrészt nevezték, ahol a találkozóra érkezett hivatalos delegációkat, szállásolták el Tekintélyes méretű városnegyed, modem épületek sarával, amelyeket szinte kivétel nélkül a találkozó alkalmából építettek. A VIT időszakában akár világvárosnak is nyugodtan nevezhettük volna hiszen öt kontinensről érkezett fiatalok éltek itt tíz napig. Egy kicsit irigykedve nézegettük nagy erkélyes, szép kivitelű házakat. Nem a jelenlegi lakók miatt a világifjúsági találkozó befejezte után a {.fesztiválváros” fiatalok negyede lesz. ifjú bolgár házasok költöznek majd a sok nyelvű „tulajdonosok” helyébe ... Sokan kérdezték tőlünk azt is milyenek a bolgár emberek? Őszintén szólva, életükről, munkájukról keveset sikerült megtudnunk, a találkozó forgatagában ezen talán nem is lehet csodálkoz- zi; Vendégszeretetüket, irántunk érzett szimpátiájukat viszont bő ven volt alkalmunk tapasztalni Sokat kérdeztek tőlünk jóleső érzés volt tapasztalni, hogy őszintén érdekű őkét minden hazánkkal kapcsolatos téma. Egyszóval: barátként fogadtak bennünket mint ahogy má is barátként, utaztunk oda. Zárszó helyett: feledhetetlen emlékű tíz napot töltöttünk Bulgáriában. Elsősorban nem a csoport útjának, ténykedésének, pontos regisztrálása volt a célom, így szándékosan nem szóltam néhány az utazással, szervezéssel, programmal kapcsolatos problémáról. Véleményem szerint nem is ez volt a lényeg: a lehetőséget megkaptuk, ki-ki úgy élt vele, ahogy tudott. D. KÓNYA JÓZSEF FELVESZÜNK lakatos, esztergályos, hegesztő szak- és betanított valamint segédmunkásokat várdombi és szedresi telepünkre. Bérezés megegyezés szerint. Várdombi Gépjavító Állomás, Várdomb. (289) Azonnali belépéssel felveszünk kubikosokat, és kubikosbrigádokat, betonozókat, útépítőket, csatornaépítőket, betanított munkásokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés teljesítménybérben, kiemelt munkahelyi pótlék biztosítva, napi háromszori étkezés, szállás modem munkásszállóban. SZABAD SZOMBAT. Jelentkezés személyesen, vagy levélben, Dunaújváros, Kenyérgyár ú. 11. sz. alatt. 26. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT , (278) Augusztus 8-án megjelent „Régi téma — régi változatban" című cikkükre az alábbi tájékoztatást adjuk. A TÜZÉP Vállalat — annak ellenére, hogy a tüzelő- és építőanyagok házhoz szállítása évek óta vissza-visszatérő megoldatlan probléma — a házhoz fuvarozást ez ideig megoldani nem tudta, úgy hogy az a lakosság teljes megelégedésére, a kulturált kereskedelemtől elvárható módon történjék. Vállalatunk a házhoz szállítás megoldására komoly erőfeszítése-. két tesz — amit a Tolna megyeinél összehasonlíthatatlanul jobb Baranya megyei helyzet is bizonyít — azonban törekvéseinek nagymértékben gátat szabnak különböző objektív tényezők, melyeket a téma tisztán látása érdekében szükségesnek tartunk szíves tudomásukra hozni. 1968. január l-ig az úgynevezett központosított szállítási rendszer volt érvényben, ami Tolna megyében szekszárdi és dombóvári viszonylatban a tüzelő- és építőanyagok egyedüli és kizárólagos fuvarozójaként a 11. sz. Autóközlekedési Vállalatot jelölte meg. Ebben a bonyolítási formában a házhoz szállítást nem is tudtuk volna átvenni, egyrészt a kizárólagosság miatt, másrészt azért, mert a kizárólagosságból eredően a szükséges fuvareszközök beszerzésére nem volt lehetőségünk. 1968. január 1-től kezdődően a központosított szállításból eredő kizárólagosság megszűnt ugyan, de vállalatunk ugyanúgy, mint a többi vállalat egyik napról a másikra oly összegű beruházási eszközökkel nem rendelkezett és nem is rendelkezik, hogy a szükséges fuvareszközöket meg tudná vásárolni, eltekintve attól, hogy- az új^ gazdaságirányítási rendszer sem teremtett egyik napról a másikra kedvező feltételeket a gépkocsibeszerzés területén. Jogosan felmerülhet az a probléma is, hogy, ha a TÜZÉP Vállalat a tüzelő- és építőanyagok házhoz szállítását saját kezelésében megoldani nem tudja, a vásárlóközönség igényeinek jobb kielégítése érdekében miért nem elégíti ki ezen szállítási igényeket fuvarozók szerződtetése útján. Ezen a téren is kívántunk a jelenlegi és valóban áldatlan állapoton javítani, de eredménytelenül, mert Tolna megye legnagyobb fuvarozója, a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat elzárkózott ilyen irányú igényeink szerződéses alapon történő biztosítása elől. Magánfuvarozók pedig ilyen fuvarkonjuktura mellett nyilvánvalóan nem hajlandók egy szervezett fuvarozási formában tevékenykedni, mert ez egyértelműen a rendszeres és hatósági áron történő fuvarozást jelentené, az e téren elért bevételek után járó adók maradéktalan befizetésével. A hatósági áron történő fuvarozás és az után történő adózás legalább olyan mértékben ismert probléma, mint a szervezett házhoz fuvarozás hiánya és ugyanúgy több éve megoldatlan probléma, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a megfelelő ellenőrzés hiánya miatt igen nagymértékű a kontár fuvarosok tevékenysége is. Szíves tájékoztatásukra közöljük, hogy ott, . ahol a helyi szervek, vagy egyéb fuvarozók jó hozzáállásán keresztül a házhoz fuvarozás megszervezhető, ott vállalatunk azt megszervezi, így például Tolna megye területén Pakson és Tolnán a helyi termelőszövetkezet több éve a lakosság megelégedésére végzi a tüzelő- és építőanyagok házhoz szállítását és minden valószínűség szerint ezt Dombóváron is meg tudjuk szervezni, bár ez utóbbihoz még egyes adózási problémák rendezése is szükséges, melyre itt bővebben nem kívánunk kitérni. A tüzelő- és építőanyagok házhoz szállításának vállalatunkra vonatkozó problémáira a fentiekben próbáltunk választ adni és úgy véljük természetszerű, hogy amíg a házhoz szállítás nincs teljesen megoldva, addig legalábbis vállalatunk a behordás problémájával sem tud foglalkozni, de ezen túlmenően szükségesnek tartanánk az Autóközlekedési Vállalatra vonatkozó egy-két tény rögzítését is.. Nem kívánunk .az AKÖV védőügyvédjeként fellépni, azonban szükségesnek tartjuk annak rögzítését, hogy a tüzelőanyagok fuvardíját nem az Autóközlekedési Vállalat emelte fel négy forintról öt forintra, hanem Tolna megye Tanácsa V. B. Építési, Közlekedési és Vízügyi osztálya az 58003/1968. számú utasításával, tekintettel arra, hogy a tüzelőanyagok házhoz fuvarozásának ármegállapítási jogkörét az 56/1967. Korm. számú rendelet, valamint a 13/1968, KPM. ÄH. ^zámú utasítás a megyei tanácsokra ruházta át. Teljes mértékben csak helyeselni tudjuk a cikknek azon megállapítását, hogy a helyi Autóközlekedési Vállalat megfelelő hozzáállásával a probléma megoldható lenne, mert csak példaképpen említjük, hogy Baranya megye területén tüzelő- és építőanyagok vonatkozásában a 12. Asz. Autóközlekedési Vállalat szervezett, olcsó áron történő házhoz fuvarozást biztosítani tudja. Véleményünk szerint a behordás témája is rendezhető lenne, annál is inkább, mert az jelenleg is megtörténik, de amint a cikk is megállapítja, az Autóközlekedési Vállalat rakodói végzik el és ez a kiszállítás termelékenységét rontva még inkább hátráltatja az Autó-, közlekedési Vállalat részéről történő mielőbbi megoldást. Fentiek figyelembevétele után vállalatunk számára is kedvezőbb lenne, ha az illetékes megyei, illetve városi szervek és a megyei szállítási bizottság a tüzelő- és épitőányagok házhoz szállítását, ' mint az egyik legfontosabb lakossági szolgáltatást súlyának megfelelően kezelve a kérdés megoldását elősegítené annál is inkább, mivel egy valóban évek óta rendszeresen visszatérő lakossági érdieket szolgáló probléma megoldására feltétlenül szükség van. KERESZTVÖLGYI JÖZSEF igazgató h. Pécs—Szekszárdi Tüzelőszer- és Építőanyag Kér. i: A postások csak ellenőriztek Több alkalommal írtunk lapunkban a szekszárdi elkészült úttestek feltöréséről. Legutóbb glosszát jelentettünk meg a Hunyadi utcai ».ásatásról”, valamint arról a tényről, hogy a Gróf Pál utcában elkészült a park, de a Posta kábeleit még nem fektették lé. írásunk első részére válaszolt Cziráki Jánős, a Posta Tolna megyei Távbeszélő Üzemének vezetője. Alább közöljük a választ; „Augusztus 19—i számukban megjelent ,És akkor jön a Posta' című glosszájukkal kapcsolatban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy téves információn alapszik. A Posta ugyanis jelenleg. S2ekszáf- • dón sehol sem végez útfelbontással járó kábelmunkákat. A cikk valószínűleg a Víz- és Csatornamű által végzett járdafelbontásra vonatkozik, mert a Hunyadi úton most fektetik az új vízvezetéki nyor mócsövet. Való igaz, hogy ez a munka a Postát is érinti, mert a vízcsövet a postai kábelhálózat alatti keresztezéssel építik meg. Éppen ezért a Posta műszaki. dolgozói is többször ellenőrizték a vízcső fektetését a helyszínen, nehogy a kábelhálózatot megsértsék. Lehet, hogy valaki ott látta a postásokat és azt gondolta, postai munkáról van szó.” A jövő évben festik a bátaszéki postát A postás dolgozók problémáival, munkájával, foglalkozó írásunkra a Pécsi Postaigazgatóság üzemviteli vezetője válaszolt. Káptor Sándor elvtárs levelét az alábbiakban közöljük: „Hivatkozással az 1968. augusztus 6-án megjelent ,Zárf ajtók- mögött* című cikkre közlöm, hogy Bátaszék postahivatal festését á ' hivatal vezetője írásban kérte, azonban kérését azon indokkal utasítottam el, hogy hitel hiányában a festést jelenleg elvégeztetni' nem tudom, de a jövő évi tervembe beütemeztem. Megjegyezni kívánom, hogy anyagi lehetőségemhez mérten a kért munkákat elvégeztetem, de mérlegelni kell, hogy elsősorban életveszélyes, illetve balesetveszélyes munkák elvégzése az élsodleger és csak másodsorban végezhetők el a festési, illetve hasonló rrmr kák.”
