Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-15 / 191. szám
Nem zetiscgek Magyarországon ti azánkat a különböző nemzetközi fórumokon — BNSZ-ben, UNESCO-ban — nemzeti államként tartják számon. Nálunk alig öt százaléknyi nemzetiség él, általában magyar többségű környezetben, szétszórtan. Ezzel együtt hazánk bonyolult nemzetiségi problémákat örcikölt az úri Magyarországtól. A régi uralkodó osztályok nemzetiségeket elnyomó politikájukkal — túlzás nélkül mondhatjuk — szégyent hoztak a magyar névre. Visszaélve István király nevével, a „szentistváni állam- eszme" jegyében harsányan hirdették, hogy a Duna-medencé- ben mi vagyunk hivatottak a vezétő szerepre. Erre az eszmére alapozták „országgyarapító” politikájukat. Amikor néhány éve bemutatták a „Hideg napok” cípaű filmet, szenvedélyesen összecsaptak a nézetek. Egyesek azt mondták, szükség van az ilyen alkotásokra, amelyek a reális nemzeti önismeret kialakulását szolgálják, mások azt vetették ellene, mire való szégyenünket ország-világ elé tárni? • Nos, még a második véleményben is van valami pozitívum: a szégyenérzet azt illetően, ami valóban szégyen. Mégsem kell erről a kérdésről hallgatnunk. Egyrészt azért nem, mert történelmünk haladó korszakai — 1848, 1919 — arra is mutatott példát, hogy népünk legjobbjaiban élt a szándék a probléma normális megoldására, másrészt — és ez a lényeg — szocialista rendszerünk ebben a vonatkozásban is „lemosta a gyalázatot” nemzeti becsületünkről. Még nem ült el hazánkban a második világháború vihara, amikor 1944. november 30-án közzétették Szegeden a Magyar Kommunista Párt programjavaslatát, amelyben egyebek közt a következők is olvashatók voltak: „Szakítanunk kell a magyar imperialista rögeszmével, Nagy-Magyar- ország reakciós ábrándjaival. Egyszer és mindenkorra szakítani kell azokkal a törekvésekkel, amelyek a magyarság vezető szerepének ürügye alatt a Duna- medencében élő népek feletti uralomra irányulnak.” A magyar kommunisták — Lenin nemzetiségi politikáján alapuló — szándéka Alkotmányunkban is szentesítést nyert. Az állampolgárok törvény előtti egyenjogúságának kimondása jogegyenlőséget biztosított a határaink között élő viszonylag kis számú nemzetiségnek is. A 49. § pedig nem csak azt mondja ki, hogy biztosítani kell a nemzetiségek számára az anyanyelvű oktatás és a nemzeti kultúra ápolásának lehetőségét, hanem súlyos büntetést is kilátásba helyez azoknak, akik hátrányos megkülönböztetést alkalmaznának a nemzetiségekkel szemben. Alkotmányunk 49. §-a szellemében egész sor törvény biztosítja a nemzetiségek jogait. A törvények szövege nem ma- radt írott malaszt, — ezt külföldön is elismerik. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára idéz például egyik cikkében a hajdani magyar viszonyokat jól ismerő Szentfülöpi König Antalnak egy nyugatnémetországi lapban megjelent írásából: „Nem túlzás, ha a körülmények ismeretében megállapítom, hogy a magyarországi németek kultúrájának ápolása érdekében az elmúlt hat évben több erőfeszítés történt, mint azelőtt száz év alatt. Ezt a tényt mindenütt tudomásul kell venni és el kell ismerni.” És ami igaz legnagyobb (kb. 200 000 fő) nemzetiségünket illetően, ugyanaz elmondható a százezernyi szlovák, a hetvenezemyi délszláv vagy a húszezernyi román vonatkozásában is. A Magyarországon élő nemzetiségek gazdasági viszonyai — túlnyomó többségükben paraszti foglalkozásúak — az országos átlagnak megfelelően alakultak. Nemzetiségi anyanyelvű óvodák, általános és középiskolák működnek, s több egyetemünk biztosítja a lehetőséget, hogy ezek megfelelően képzett oktatószemélyzethez jussanak. A nemzetiségi dolgozókat tömörítő szövetségek lapokat jelentetnek meg („Neue Zeitung”, „Narodne Novine”, „L’udové Noviny”, „Foaia Noast- ra”), évenként nemzetiségi naptárt adnak ki, országosan ismert művészegyütteseket működtetnek. Következetes, marxista—leninista nemzetiségi politikánk nem maradt hatástalan nemzetiségeinkre sem. Többségükről elmondhatjuk: tudatosan vállalják a szocialista magyar haza építését, az érdekazonosulást s a közösséget a magyar lakossággal. Tehetik ezt anélkül, hogy feladnák nemzetiségüket, nyelvüket, sajátos kultúrájukat, anélkül, hogy beolvadnának a magyarságba, amit nem is követel tőlük, senki. A nemzetiségi szövetségek 1958 óta a Hazafias Népfrontban fejtik ki tevékenységüket, politikai és kulturális felvilágosító munkájukat. A nemzetiségi szövetségek főtitkárai tagjai a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, s megfelelő képviselettel rendelkeznek a nemzetiségi lakosok a helyi népfrontbizottságokban és tanácsokban éppúgy, mint Népköztársaságunk országgyűlésében. (Pedig a területi képviseleti elv — épp a nemzetiségek szétszórtsága miatt — nem is biztosítaná ezt a lehetőséget, ám a Magyar Szocialista Munkáspárt internacionalista nemzetiségi politikája folyamatosan biztosítja, hogy lényegében magyar többsé- ségű választók nem magyar képviselőt küldjenek a parlamentbe.) A „Hideg napok”-ról több népfrontbizottság film- ankétot rendezett. Valamelyiken az egyik felszólaló a költőt idézte mondván, „a múlt csak példa legyen most”. Tegyük hozzá: példa lehet a jelen is. Példa elsősorban önmagunk, de — hivalkodás nélkül mondhatjuk — bárki számára is. S a Hazafias Népfront IV. kongresszusán is érintették ezt a problémakört. Mód Aladár egyetemi tanár így fejtette ki ezzel kapcsolatos gondolatait: „ ... talán egyetlen kérdésnél sem fontosabb, mint ennél, hogy az érzelmek helyett az értelemből — átfogó nemzeti érdekeink alapján a nemzetköziségből, a közös érdekek előtérbe helyezéséből induljunk ki. Tudva azt, hogy ez nemzeti érdekünk is, mert a kapitalista múlt problémái reálisan csak a szocialista nemzetek szorosabb kooperációja alapján oldódhatnak meg, s tudva azt is, hogy épp e szorosabb kooperáció történelmi szükségszerűsége követeli meg, hogy a nemzeti kisebbségek a szocialista nemzetek közt ne az elzárkózás, hanem az egymás közti szorosabb kapcsolatok tényezői és erőforrásai legyenek.” A szomszéd országokat elválasztó folyók fölött átívelő hidakat szokás a barátság hídjának nevezni. A Magyar Népköztársa- sag szocialista nemzetiségi politikája olyan híd hazánk és a környező országok között, amely a barátságot és a kölcsönös kapcsolatokat szüntelenül erősíti. JUHASZ ROBERT Népújság 4 A Bullapesti Kőolajipari Gépgyár azonnal felvesz KÖZPONTI TELEPHELYÉRE esztergályos, marós, lakatos, hegesztő, motor- szerelő, asztalos, kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat, férfi segédmunkásokat. A KÖZPONTI MUNKAHELYEN 44 ÓRÁS MUNKAHÉT VAN ÉS MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. felveszünk továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Orosháza, Szeged, környéke, Százhalombatta, Szőny) külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A VIDÉKI MUNKAHELYEN 44 ÓRÁS MUNKAHÉT VAN ÉS MINDEN SZOMBAT SZABAD. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. Jelentkezés a. vállalat munkaügyi osztályán: Budapest, XVIII. Gyömrői út 79/83. (181) Hintaszerkesztésben is jártas kesztyűs szakmunkást keresünk felvételre. SZÖVETKEZETI LAKÁST AZONNAL BIZTOSÍTUNK. Rákospalotai Bőr- és Műanyag-feldolgozó Vállalat 3. sz telepe Zalaegerszeg, Zrínyi u. 77. Telefon: 11—361. (133) Wilson és Gaines csalódott pillantáist váltottak. Rövid szünet után Lloyd megkérdezte: — Van-e még kérdésük az uraknak, vagy elmehetek? Fáradt vagyok, nehéz órák vannak mögöttem... * Miközben nyolcezer bostoni rendőr példátlan emberhajszával volt elfoglalva, tizenegy gengszter 1950. január 18-ának kora reggelén a zsákmányról álmodozott. A pénzt még nem számolták meg ugyan, de mindannyian tudták, hogy életük végéig el vannak látva. A tizenegy megrögzött gonosztevő néhány óra alatt békés polgárrá változott, akinek nincs más gondja, mint nyugodtan, zavartalanul, anyagi gondok nélkül élni élete végéig. Megvalósították minden bűnöző álmát és vágyát: egyetlen vállalkozással annyit szereztek, hogy abbahagyhatják veszélyes mesterségüket. Késő délelőtt találkoztak Adolph Maffie lakásán, hogy számba vegyék és elosszák a zsákmányt. — 67 — — Olvastátok áz újságokat? Igazán jó kritikát kaptunk! — köszöntötte társait nagy vidáman Tony Bölény, újságot lobogtatva a kezében. — Hagyd most a lapokat, később is ráérünk olvasni. Segíts a pénzt megszámlálni — szólt McGinnis nem kevésbé jókedvűen. „ Háromórai munka után tizenegy tekintélyes halomban volt a pénz, mindegyik halom százezer dollárt ért. összesen 2,7 millió dollárt tett a zsákmány, ebből 1 219 000 dollár volt a készpénz, 1 481 000 dollár a váltó, részvény, kötvény és más értékpapír. Tizenegy szempár nézte sóváran az óriási vagyont. — Fiúk, azt hiszem, hogy némi csalódást kell okoznom — mondta McGinnis a zsákmány számbavétele után. — Az értékpapírokat meg kell semmisítenünk. A Brinks bank egészen biztosan zárolja őket, tehát nem értékesíthetők. Belső zsebéből újságot vett elő. — Azután még 98 000 dollár jut hasonló sorsra. Nézzetek ide, az újság közli ezeknek a bankjegyeiknek, 980 százdollárotsnak a számát. Ezeket is meg kell semmisítem. Csak nem engedjük meg hogy rongyos 98 000 dollár ve- zélybe sodorjon bennünket! Azután van itt még nyolc kö- teg új százas. Ezek sem tetszenek nekem. Az új bankjegy mindig gyanús. Ezeket előbb használtakká keH. koptatnunk. Táskájából kikotort egy kávédarálót. — Átépítettem. Az én találmányom, bár nem szabadalmaztattam. A bankjegyeket egyszerűen kétszer-háramszar keresztülengedjük a gép garatján, s máris olyanok, mintha már évek óta forgalomban, volnának. összeszedte az értékpapírt, a 98 000 dollárt, a matróz- zubbonyokat, álarcokat, sapinákat, kesztyűket, és gumicipőket, s a kandallóban elégette. 1,6 millió dollár érték hamvadt eL Látván a többiek szomorú tekintetét, vigasztalni kezdte őket: — Ne búsuljatok. 1 121 000 dollár sem megvetendő. Százezer jut mindenkinek, a többit tartalékoljuk rossz időkre. Ha ugyan még rossz időkre kell számítanunk... Bölény Tony a része után nyúlt McGinnis vasmarokkal megszorította a csuklóját — Mi ütött beléd? — kiáltott fel Tony ingerülten; — Látom, hogy elment az eszed. Senki se nyúljon a pénzhez — mondta McGinnis a többiekhez is intézve szavait — Még túlságosan forró a zsákmány. Hiszen a rendőrség éppen csak arra vár, hogy valaki esztelenül költekezni kezdjen... ^ — Tartod meg a tanácsod magadnak — válaszolta Tony és ismét az egyik halom félé nyúlt — Nem hallottátok mit mondott a boss! — hallatszott a sarokból Banfield Ágyú dörgő hangja. A többiek odapiüan- töttak, s feléjük irányított revolvert láttak a kezében. Egy pillanatig olyan volt a helyzet a szobában, mint az állatkerti vadállatok ketrecében etetés előtt. — Boss, add ki a pénzünket — kérlelte Keményötklű Jimmy. — ígérjük, hogy nem követünk ed ostobaságot, hiszen a mi bőrünk is kockán forog, éppen úgy, mint a tiéd. McGinnis hajthatatlan maradt. — Szó sem lehet róla. Ismeritek jelszavamat: Kerülni a kockázatot! Ha ma kiadom a részeteket, holnap költekezni kezdtek, s legkésőbb holnapután nyakunkon a rendőrség. Nem engedem meg, hogy most. a siker után, veszélybe hozzátok életünk nagy vállalkozását. Kétezer dollárt kap mindenki ma, egy centtel sem többet. Négy hét múlva újra osztunk valamit. A banda egy része. Bölény Tony vezetésével fenyegető- állásba helyezkedett.— Nem bánhatsz velünk úgy. mint tafcnyos gyerekekkel — mondta Bölény. — Talán több pénzem volt életemben, mint neked. Tudok a pénzzel bánni. — 69 — 1968. augusztus 15.
