Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-15 / 191. szám
/ Közművesítés a leendő lakótelepen Szekszárdon az elkövetkező évek ben sok száz lakás épül a Mérey utca feletti területen. Jelenleg a tulajdonképpeni építkezést me gelőzően a közművek építése folyik, helyszínen vannak már a szennyvízcsatorna betonelemei is. Fotó: Bakó Jenő Jogos és jogtalan reklamációk Elsikkasztják-e a dolgozók bérét a Dombóvári Járási Építőipari Ktsz-ben ? — Tessék már átnézni ezt az el számol ólapot, miért voiítak le tőlem ennyi órát — állított be robbanó indulattal egy dús hajú fiatal lány Dombóváron Sági János munkaügyis irodájába a járási tanácson. Magam is ott tartózkodtam és így véletlenül fültanúja lehettem panaszának. Mielőtt a levonás körülményeivel megismerkedhettem volna. új vendég érkezett hasonló mérgesen, a kislány édesapja. Kérdéseket nem várva sorolták panaszaikat, nem győztem jegyzetelni, hogy ne szalasszam el egyetlen szavukat sem. Megdöbbentő dolgokról hallottam, a munkások elsikkasztott béréről, .a vezetők pincei mulatozásáról, s az egész nagyon is világos panaszlistának egy volt a lényege, hogy a helyi építőipari ktsz-ben becsapják a dolgozókat, nem fizetik ki a megdolgozott munkájukért járó bért. Az apának nincs maradása Személyi példának mindjárt itt a kislány, aki ez év április vége óta vasárnaponként ig dolgozik, de se szabad napot, se túlórapénzt nem kapott ezért. Kénytelen volt a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulni, ennek folytán a vállalat megtérítette ugyan a 15 ledolgozott vasárnapra járó munkabért, de 38 órát levontak a 120-ból, esős idő miatti állás címén. „Bosszúból” — teszik hozzá, mert az előző hónapokban nem vontak le ilyen címen semmit. Szó esik még egy orvosi igazolásról, amely elkallódott volna a művezető hibájából, de ezért a kislány, B. I. béréből vontak le nyolc órát. A legsúlyosabb panasz mégis az, hogy mióta ez a kislány megnyerte a ktsz-szel szemben a pert, az apának sincs maradása, rosszabb munkahelyre került, pedig jól tudják, hogy beteg, és a szervezete nem bírja a nehéz fizikai munkát. Természetesen azonnal felkerestem a járási Építőipari Ktsz-t és di*. Samu Lajos elnökkel a bérezési rendszerről kezdtem elbeszélgetni. Készségesen elmondta, hogy a ktsz-ben nem is olyan régen valóban a legkritikusabb napoknak a bérfizetések számítottak. Akadt 20—30 reklamáló is, nem is mindig ok nélkül. 6ok baj volt a normákkal, és van ma is az elszámolási bizonylatokkal, de egyéb gondok is nehezítik a bérelszámolást. Januártól sok minden kedvezően megváltozott, új normarendszer van, javultak a bérezési feltételek, egységesebb elszámolási módokat alakítottak ki, persze rna is vannak reklamációk, de ha sikerül, még fizetés előtt rendezik ezeket. A bérjegyzéket ugyanis fizetés előtt néhány nappal megkapják az emberek és mire bérfizetésre kerül sor, már ki is igazíthatják, ha valamit rosszul számoltak volna. Gyorsan fel is jegyeztem mind a négy eddigi reklamáció lényegét, a panaszosak nevét és a panasz tárgyát. Felsorolhatnám valamennyit, de abból is csak az derülne ki. hogy sokkal egyszerűbb, szabályozottabb körülmények között dolgozó vállalatoknál is előfordulnak hasonló panaszok. Nem „bosszúból“ Ilyen előzmények után került sor a hallott panaszra: B. I. jogtalanul levont 38 órájára. Hónapokra visszamenően előkeresték a bérlistát, ahol a ledolgozott órákat összesítik, a bérlap másolata is előkerült, és fehéren-fe- ketén láthattam, hogy a jelzett napokon valóban nem dolgozta ki nyolc óráját B. I.. erre az időre bért sem követelhet. Tehát nem „bosszúból” vonták le az órabérét. Az előző hónapokban, amikor kitöltötte a nyolc órát. miért vonták volna le az állásidőt? Édesapjáról is érdeklődtem. legfőképpen arról, hogy miért került át nehezebb munkahelyre, ha sérve van? összehasonlítottuk az áthelyezés dátumát a munkaügyi döntőbizottsági üléssel. Uj munkahelyre került: április 24-én, a döntőbizottsági ülés viszont június 22-én volt. Tehát, a kettőnek egymáshoz semmi köze. B. D-t, az édesapát tudták nélkülözni a raktárban, ahol segédmunkaerő volt, jelenlegi helyén viszont nagyon is szükség lett volna a segítségére. A munkatársai rövid idő után megismerték, és úgy vélekedtek, hogy ők nem dolgoznak más helyett, s olyan emberrel szeretnének egy brigádban lenni, aki velük együtt kiveszi a részét a munkából. Ez szigorúan a munkatársak véleménye, Samu Lajos, a ktsz elnöke egyetlen elítélő szót nem mond erről az emberről, csak meglepődik, mikor a pincemulatságokról kérdezem. Még ő mentegeti, hogy az emberek sok mindent beszélnek össze-vissza, és ha elkeseredet tek, gyakran túloznak is. Meg kellene operáltatni B. D. sérvét és rendbe jönne az az ember, mert addig, amíg meg nem gyógyul, egy építőipari ktsz-ben valóban nehéz olyan munkát találni számára, amellyel ő is, a munkatársak is elégedettek. Az utcán... Beszélgetésünk után ■ úgy búcsúztam. hogy ezeknek az információknak a nyomán, valószínűleg nem születik újságcikk. Az utcán azonban találkoztam ismét B. D-vel, aki éppen egy embernek magyarázott valamit széles taglejtésekkel. Feltehetően a panaszát sorolta, egy-két szavát megértettem, gyanítom, hogy a ktsz-t és vezetőségét szidta. Akkor szilárdult meg bennem, hogy erről az esetről mégiscsak írnom kell. Nagyon sok ember, akivel B. D. baráti kapcsolatban áll, nem ismeri ilyen megvilágításban ezt a problémát, csak a dol- • goknak azt az oldalát látja, amelyet a panaszos elmond. Könnyen felháborodnak az emberek, ha vezetőket kell szidni, ha valamely vállalat bérezési módszereit kell kifogásolni. Reklamálni mindenkinek szabad, aki úgy érzi. hogy panasza jogos. Azt azonban mégsem hallgathatjuk el, hogy senkinek sincs joga úton-útfélen olyan állításokat tenni, amelyek súlyos rágalmak és amelyeknek semmi alapja nincs. A dolgozók érdekeit reflektorfény kíséri a mi országunkban, de éppen ezért nem árt néha alaposabban megvizsgálni, hogy a panaszok mögött mi az egyszerű valóság. MOLDOVÁN IBOLYA Q Petöfi-zászlóaíj UuC7nnnt avval ezelőtt, amikor Jugoszlávia ililoZUIiUl CVVCI népeink legjobbjai élethalálharcukat vívták a hazájukat leigázó fasiszták ellen, Horvátországban, a partizán seregek második hadtestének parancsnoksága hírül adta: Szlavóniában megalakult és a közös célért harcba indult a Petőfi Sándor nevét viselő magyar szabadságharcos zászlóalj. Tagjai mái- a korábbi hónapokban is részt vettek különböző partizánalakulatok küzdelmeiben, de e naptól kezdve Kiss Ferenc jugoszláviai magyar kommunista parancsnoksága alatt (a politikai biztos Geri Károly, a parancsnokhelyettes Peleskó György, az alakulat törzsének főnöke Käufer Sándor volt) önálló egységgé szerveződtek. A zászlóalj, amely kezdetben kilencven főből állt, a Dráva menti községekben önként jelentkező magyar antifasisztákkal egészült ki, létszámát hamarosan megkétszerezte. Az egység tagjai, a legszebb magyar forradalmi hagyományok folytatóiként azt vallották, hogy ha a fasizmus elleni harcban a testvéri népek oldalára állnak, megrövidítik saját népük szenvedéseit is, közelebb hozzák felszabadulásának napját. így történt, hogy a későbbiek során Jugoszláviába külföldről is érkeztek magyarok, akik felvételüket kérték a Petőfi-brigádba. A következő év elején Magyarországról kommunista ifjúmunkásoknak tizenegy tagú csoportja ezer veszélyen át sok viszontagság után eljutott Ujverbászra, majd a Dunán át Szuszokba, a partizánok által felszabadított faluba. A Fruska-Gora nehéz,útjait már felfegyverkezve járta a csoport, mígnem eljutott a' vajdasági partizánparancsnokság- hoz, ahol megkapta beosztását. E csoporthoz tartozott Nagy Ilona budapesti ifjúkommunista — a szép „Nagyica” — aki a nácik elleni harcokban hősi halált halt. A Petőfi zászlóalj létszáma 1944 végére, mintegy 1200-ra nőtt. Ekkorra már mint a jugoszláviai népfelszabadító hadsereg rohamdandára, négy zászlóaljjal rendelkezett, s jelentékeny harci vállalkozásokat hajtott végre. a Petöfi-zászlóaíj szágra is. Először az Uj Somogy című lap, később több vidéki újság is hírül adta, hogy a jugoszláv ^partizánok a Papuk-hegységben magyar fiatalokat fegyveretek fel, akik sapkájukon ötágú vörös csillagot viselnek és Kiss József a parancsnokuk. Amikor a jugoszláv népfelszabadító hadsereg támadásai már az ország nagy részében kibontakoztak és a szovjet hadvezetőség segítségével sok győzelmes ütközetet vívtak a fasisztákkal, a Petőfi Sándor zászlóaljon kívül más magyar harci csoportok is létrejöttek. A hírhedt Bor-ból és a fasiszák más koncentrációs táboraiból megszökött foglyok, munkaszolgálatosok, a Horthy-hadseregből átállt katonák, mind több helyen csatlakoztak a harcosokhoz. Ejtőernyősként érkezett a jugoszláv erdőkbe a többi között Szalvai Mihály is, a spanyolországi nemzetközi brigád kiváló harcosa, néphadseregünk későbbi tábornoka, aki néhány évvel ezelőtt húnyt el. fl jugoszláv partizánok bizalommal, testvérként fogadták be soraikba a magyar antifasisztákat, akik bátor, önfeláldozó helytállásukkal megbecsülést szereztek népünknek, hozzájárultak a fasizmus fölött aratott győzelemhez, vérükkel pecsételték meg a közös célért küzdő népek internacionalista testvériségét. V. F. Emlék Magyarországról... A hazai közönség és a népművészet Mint ezt a Népművészeti és Háziipari Vállalat Széchenyi utcai boltjának vezetője elmondotta, a tavalyihoz képest csökkent a hazánkba és megyénkbe látogató turisták érdeklődése a népművészeti termékek iránt. Az elmúlt években az augusztus jelentette a csúcsforgalmi időszakot. 1968-ban elvesztette csúcsforgalmi jellegét az augusztus. Az előző években e hónap javára írható forintérték egyrészt csökkent, másrészt elosztódik egész évre. Ettől függetlenül nem kell tartani attól, hogy a népművészet gazdag forrása hasztalan buzog. Bőven keresik fel a szépséget szomjazok, ajándékozni valami szépet és rendkívülit kívánók a népművészeti boltot. A boltvezető elmondása szerint a nyugatnémetek számítanak törzsvendégeknek, de megfordulnak itt népművészeti emléktárgyakat kereső franciák, angolok, lengyelek, jugoszlávok, csehek. Egyszóval annyi külföldi, ahány országból csak érkeznek hazánkba turisták, üdülő vendégek. A legnagyobb népszerűségnek a különféle szőttesek örvendenek. Ezek közül a sárközi, kalocsai és beregi viszi el a pálmát, de nagyon kedveltek a hevesi, mezőkövesdi kézimunkák, a szűr-rátétesek és a torontáli szőnyegek is. Nem az időszerűség párán c sára, hanem a népművésze iránti érdeklődés sugallatán még a húsvéti hímes tojásoka is viszik a külföldi vendégek Szívesen vásárolják a mözsi Ha tár József népművész fafaragó sait, a népi fazekasművésze egy-egy darabját. A szekszárd Steig István fazekas munká például olyan keresettséget vív tak ki maguknak, hogy ami ed dig még nem fordult elő, állan dósult a cserépáru hiánya. / fekete kerámia ugyancsak so kak által keresett ajándéktárgy Természetesen sok a haza vásárlója is a boltnak. Igaz, las san fedezi fel a hazai közön ség a modern lakáskultúra szá mára a népművészetet, de ör vendetesen megindult ez a fo lyamat is. Ma már, egy-egy sű rűbben előforduló név ünnepé megérzi a bolt forgalma. Aján déktárgyaink között mind na gyobb polgárjogot nyernek i népművészet termékei. Népújság 5 1968. augusztus 15. /
