Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
Megmarad j a fölény? ! a z Állami Pincegazdaság pák- ▲ si telepén lázaj» munka fo- f lyik: készülnek a szüretre. ♦ A gépek nagy része darabokban ♦ van, javítják őket, de ugyanakkor bővítik is a gépparkot. Acs József vezető szerint körülbelül egy harmadával növelik a feldolgozó kapacitást. Az pedig, hogy fejlesztenek, rendkívül váratlan meglepetés. Az újságíró az előzmények és körülmények ismeretében mindenre számított, csak erre nem. Az új gazdasági mechanizmusra való készülődés időszakában sokan már valósággal eltemették az Állami Pincegazdaságot. Nem volt osztatlan jó híre, legtöbb helyen valami miatt nehezteltek rá. Néha csak puszta megszokásból, de gyakran nem ok nélkül. Az új gazdasági mechanizmus egyik alappillérét, az önállóság növekedésének lehetőségeit ehhez úgy kapcsolták, hogy most legalább lehetőség nyílik az Állami Pincegazdaság megkerülésére. Ha pedig a különféle nagyüzemi gazdaságok saját kereteik közt dolgozzák fel és értékesítik a szőlőt és a bort, az Állami Pincegazdaság lehúzhatja a rolót, A jelek szerint nem ez következett be, ellenkezőleg, még fejlesztenek is. A nagyüzemi gazdaságok igyekeznek kihasználni az önálló fel- dolgozási és értékesítési lehetőségeket. Ez nagyon jó, hiszen így alakulhat ki a több csatornás értékesítés, vagy ha úgy tetszik, a konkürrencia, aminek a fogyasztók élvezik a hasznát. Megyénkben három állami gazdaság társult például a saját termelésű bor palackozására. A tsz-ek is sok mindent kezdeményeztek. Am az is kiderült, hogy ezt a vállalatot mint szőlőfelvásárló, -feldolgozó, -tároló és -értékesítő nagyüzemet az esetek többségében nem érdemes kikerülni. Az önállóság szépen hangzó törekvés, de annak technikai feltételei Is vannak. Amire biztosított a (ehetőség egy nagy vállalat keretében, azt nem tudja megtenni külön-külön minden gazdaság, C sipszer János pincemester grafikont mutat az előző evek felvásárlási eredményeiről. A grafikon az egyes évek terméseredményei szerint hullámzik, de ugyanakkor kitűnik belőle, hogy az Állami Pincegazdaság egyre nagyobb szerepet játszik a környék szőlőtermésének feldolgozásában, forgalmazásában. Tavaly legtöbb gazdaság már törekedett az új mechanizmus bizonyos elemeinek gyakorlati alkalmazására, különösen a szőlősgazdaságok. Nem véletlen, hogy az ország legkülönbözőbb vidékein gombamódra kezdtek szaporodni az állami gazdasági, szövetkezeti borkimérések, az italboltokban pedig elterjedt a termelői palackozású borok árusítása. De ugyanakkor a paksi borpincészettől sem fordultak el a termelők, növekedett a felvásárlás, s ezen belül különösen a nagyüzemektől átvett mennyiség. Pedig már tavaly is megtehette volna akármelyik gazdaság, hogy az önállóság jegyében egyszerűen szóba sem áll a nagyüzemi felvásárló szervvel. Az idén még inkább megtehetnék. De mit sem ér az önmagáért való önállóság, helyette inkább a gazdaságosságon van a hangsúly, ezért mindenki számol. így jöttek rá, hogy előnyösebb, ha az Állami Pincegazdaságon keresztül értékesítik a termést, vagy legalábbis annak jelentős részét, mintsem, hogy különféle beruházásokkal növeljék terheiket. V iszont felvetődik: „Az Állami Pincegazdaság továbbra is megtartja kivételes helyzetét a szőlőfelvásárlásban és a borértékesítésben, s neki nem kell tartania semmitől, senkitől?” Részben megtartja az árszabályozó szerepét. Az Állami Pincegazdaság nagy mennyiségű, egységes minőségű bort hoz forgalomba, viszonylag alacsony áron, s ez már maga megakadályozza, hogy a gazdaságok a minőség égisze alatt felverjék a borárakat. Az Állami Pincegazdaság fölényes helyzetben lévő nagyüzem, nagykereskedelem, ám ennek ellenére kénytelen figyelembe venni a vele kapcsolatban lévő termelők és fogyasztók érdekeit egyaránt. Ha ezt nem teszi, visszaél előnyös helyzetével fokozatosan mégis csak elfordulnak tőle, s akkor valóban megpecsételődne a sorsa. Léte tehát annyiban van, amennyiben igazodik a termelői és fogyasztói érdekekhez. Érdemes megemlíteni, hogy most a kapacitást éppen azért növelik, hogy meg tudják gyorsítani az átvételt — ime a termelői érdek! —, másrészt pedig le akarják rövidíteni a feldolgozási időt. Ez utóbbi egy speciális borminőség előállításának a feltétele, olyan borminőségé. amelyik a piacon keresett. Ez pedig ugyancsak fogyasztói érdek! BODA FERENC Klub helyett kisvendéglő ? Nyugvóponton a vita Egy héttel ezelőtt, augusztus 6-i számunkban „Klub helyett kisvendéglő?” címmel írtunk arról, hogy a fejlődésére közismerten sokat adó Bölcske község tanácsülése úgy döntött, hogy az ifjúsági klub céljaira épülő házat átadják az fmsz-nek, kisvendéglő létesítésének céljaira. Cikkünk befejezésekor utaltunk rá; véleményt kérünk az illetékes megyei vezetőktől, velük közösen próbálunk kiutat találni. Tettük ezt annak ismeretében, hogy tudjuk, ha választani kell, ma még sok helyen inkább a kisvendéglő javára, mint az ifjúsági klubok mellett szavazna a lakosság. írásunkban állást foglaltunk az ifjúság társadalmi segítése ügyében úgy, hogy a kisvendéglő indokolt létesítése ne menjen az ifjúsági klub rovására. A megyei tanácsnál dr. Gyugyi János vb-elnökhelyetteshez tartozik mind a művelődésügyi, mind a pénzügyi felügyelet. Kálmán Gyula MESZÖV-elnök és dr. Gyugyi János társaságában elindulunk, hogy a helyszínen keressük meg a kibontakozás mikéntjét. Szükségmegoldás lenne Először a kisvendéglő létesítésére és üzemeltetésére hivatott dunaföldvári fmsz-hez térünk be, ahol az elnökkel, Steinbach Antallal folytatunk rövid beszélgetést. — Még nem intéztünk semmit, mert írásban a mai napig sem kaptuk meg a községi tanácsülés határozatát. Már a cikk megjelenése előtt éreztük, hogy nincs minden rendben Bölcskén e téren — mondja az elnök. — Mi a véleményük a szövetkezeti vezetőknek arról, létesülhet-e kisvendéglő az ifjúság rovására? Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke a következőket mondja: — A megyei KISZ-bizottsággal kötött egyezségünk értelmében mi magunkra nézve kötelezőnek, sőt politikai kérdésnek tekintjük az ifjúság segítését, a klubélet támogatását. Megyénkben mintegy tíz falusi ifjúsági klub létrehozásánál bábáskodtak, berendezést, felszerelést adtak a szövetkezeti szervek. Feltétlenül kell valami kultúrált kisvendéglő Bölcskének, de nem tartjuk jónak, hogy ez klub helyett legyen. — Példának felhozza a bátaszéki fmsz kisvendéglőjében elhelyezett és berendezett ifjúsági klubot, ahol jó az együttműködés, a klubvezetőséget ugyanúgy bírálják el, mint bármelyik szövetkezeti bizottságot. Steinbach Antal kiegészíti, hogy nemcsak a megyei, de a dunaföldvári szövetkezeti szerv is kötött egyezséget a helybeli ifjúsági klub fmsz-i támogatására. „Szükségmegoldás lenne csak így az a kisvendéglő, amely a klubházban létesülne. Felemás megoldás, melynek így nincs sok értelme” — utal tájékozódásukra és tapasztalataikra a dunaföldvári fmsz elnöke. Miután tisztázódott, hogy itt ténylegesen közös ügy a bölcskei fiatalok támogatása — vállalják a zenegép, a lemezek, a tévé beszerzését és biztosítják a klub rendezvényei alkalmából a büfét is — rátérünk az anyagi lehetőségekre. Már előző cikkünk után számba vették anyagi eszközeiket. Ha az eddig befektetett félmilliós tanácsi költséget téríteniük kell, nem tudják vállalni a bölcskei klubház épületének átvételét. Ez esetben a befejezéssel, átépítéssel és berendezéssel együtt többe kerülne, mint egy kisvendéglő céljaira készülő új épület. Milyen lehetőségek vannak? Ügyelve a szövetkezeti demokráciára, Kálmán Gyula MESZÖV- elnök ehhez tesz javaslatot az fmsz elnökének. Dunaföldvári beszélgetésünk utolsó aktusa, összegezik, hogy két megoldás lehetséges a kisvendéglő-ügyben. Az egyik — és ez lenne a legjobb, mert gyorsabb —, hogy megfelelő épületet vásároljon az fmsz Bölcskén. Igen ám, de van-e? A másik alternatíva szerint a jövő év első felében elkészülő új dunaföldvári áruház után következne a bölcskei kisvendéglő megépítése. Hogy melyik a legjobb, kiderül majd Bölcskén. Elégedetten nyugtázhatjuk, hogy egyöntetű a jószándék, jogosnak ítélik a több oldalú bölcskei igények kielégítését. A terepszemlét megegyezés követi Bölcskén csatlakozik Varga István járási vb-elnök (aki előzőleg is, már cikkünk megjelenésének napján kiutazott a községbe), Szalontai János, a járási vb illetékes elnökhelyettese, és Kasztner István, a községi vb elnöke. Először a népművelési célokat szolgáló épületeket tekintjük meg, befogadóképességüket mérlegeljük a helyszínen. Mindkét fél latolgat, amikor sorra járjuk a községben szerencsésen, központilag és kulturáltan kiépített művelődésügyi centrum helyiségeit. A szövetkezeti vezetők együttesen vizsgálják itt is az ifjúsági klub fontosságát, a kisvendéglő létesítésének lehetőségével. Mindenki előtt beigazolódik, hogy az egyetlen nagyteremből álló művelődési házban nem kaphat helyet a tévénézők serege, a zeneoktatás, a színjátszó csoport, az ifjúsági és az öregek klubja. Látogatottak, nagy szükség van a modern mozira és az utcára néző korszerű könyvtárra. Más elhelyezési lehetőség után kell nézni. De hol, melyik házban legyen a kisvendéglő? A héttagú brigád következő programja, megnézzük az e célra számba vehető, központi fekvésű, nagyobb épületeket. Több olyan ház is akad Bölcskén, melyet érdemes számításba venni. Utunk végén a községi tanácsházban összegezzük a tapasztalatokat. ' Közös nevezőre jutnak az érdekeltek. Dr. Gyugyi János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese: — Nemcsak a jogi és pénzügyi akadályai miatt nem érthetünk egyet az ifjúsági klub átadása val, de szükség Is van az épületre. Bölcske községben közel négyezer lakos él, és a régi nagyterem átalakításával nem lehet mindent megoldani, a kultúrmunka mai követelményei szerint. Feltétlenül be kell fejezni a klubház építését és eredeti rendeltetése szerint át kell adni a fiataloknak. Varga István, járási vb-elnök ehhez ennyit tesz hozzá: ■— Tartalékból vállaljuk a félben maradt klubépület befejezését. Kálmán Gyulának, a MÉSZÖV elnökének véleménye következik: — A KISZ-szel megyei szinten kötött együttműködési szerződésünk szellemében cselekszünk. A szövetkezeti igazgatóság jelentős anyagi támogatóst nyújt a bölcskei klubház berendezéséhez. Véleményem szerint meg fog felelni ez a klubház az ifjúság művelődési és szórakozási igényeinek. A dunaföldvári szálloda befejezése után első teendőnk, hogy Bölcske község kapjon egy korszerű vendéglátóipari egységet. Ez gyorsabban megoldható, ha a község erre a célra épületet biztosít, melyet a fmsz meg tud vásárolni. Az imént megtekintett, alkalmasnak látszó épületeket tíz napon belül felülvizsgáltatjuk mind műszaki, mind rendeltetési szempontból. Amelyik megfelelő, gyorsan hozzáfogunk. * Közös akarattal olyan megoldást találtak, amellyel a tanácstagok és a lakosság is egyetérthet. Ha elkészül a klub és a kisvendéglő, Bölcske hírnevéhez méltpan gyarapszik, és nem csorbulnak az ifjúság érdekei. SOMI BENJAMINNE Közéletünk Ülést tartott a megyei tanács vb A megyei tanács vb legutóbbi ülésén Szabópál Antal, a végrehajtó bizottság elnöke tett jelentést a vb hatáskörében tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról. Ezt követően az ülés résztvevői — közöttük a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Igazgatási és Jogi Főosztályának képviselője, valamint Szili Péter, a megyei tanács mezőgazda- sági állandó bizottságának elnöke — meghallgatták Somorjai Sándornak, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya vezetőjének betizámaiióját az osztály irányítói és hatósági munkájáról. A megyei tanács végrehajtó bizottságának soron lévő ülése aktuális bejelentések elhangzásával zárult. Századik évében a megye legidősebb tsz-tagja A paksi Ezüstkalász Tsz-ben 145 idős, munkaképtelenségi járadékos tagot tartanak nyilván. Közöttük található a megye — és talán az örszágnak is — legidősebb termelőszövetkezeti tagja: Laszlóczki Imre, aki a jövő év januárjában tölti be 100. életévét. (Legidősebb fia. Imre a másik paksi tsz, az Aranykalász nyugdíjasa, két másik fia és egy lánya szintén az Ezüstkalász Tsz járadékosa.) A termelőszövetkezet rendszeresen gondoskodik a munkaképtelenné vált idős tagokról. Minden évben 150 kiló kenyérgabonát juttatnak nekik, akinek házastársa van, annak számára is. Azonkívül 800—1600 öl háztáji földet biztosít a szövetkezet, azonkívül minden évben megfelelő mennyiségű tüzelőt, kedvezményes fuvart, és esetenként a rászorulóknak pénzsegélyt. Munka a magasban Népújság 3 1968, augusztus 14.
