Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
A szocializmus védelme, önvédelme parancsolja, hogy a milliók és milliók, a nép elsöprő többsége demokratikus jogainak kiteljesítésével egyidőben igenis tilos jelzést mutasson a szocialista rend, a munkáshatalom, a szocialista vívmányok ellenségeinek. Éppen a szocialista demokrácia teljessége követeli meg, hogy tisztán és világosan lássuk: a legteljesebb demokrácia, a szocialista rend igazi hívei számára egyúttal azt is jelenti, hogy ennek a rendnek halálos ellenségei nem részesülhetnek ugyanebből. Mi azt valljuk, hogy a demokrácia fogalma a szocialista társadalmi rendszerben nyert először igazi tartalmat, mert a nép elsöprő többségének demokratikus jogait jelenti a múlt, a kizsákmányoló és elnyomó társadalmi osztályok e jogokból való kizárásával. A „tiszta demokrácia” hamis jelszavával szemben mi a szocia- Hsta demokrácia kiteljesedésében látjuk az emberi jövendőt. GÁRDOS MIKLÓS Zöld út és „tiszta demokrácia44 Még a néhány hónappal ezelőtti Baden—Württemberg-i tartományi választás előtt hoztak forgalomba a nyugatnémet szociáldemokraták egy kis méretű választási plakátot, amely derűs arcú rendőrt ábrázolt egy közlekedési lámpa alatt. A lámpajelzés színe volt a kortesjelszó, mert a plakát azt hirdette: „SPD — demokrácia, tehát zöld út mindenkinek". El lehet, gondolkodni ezen a nem éppen igazmondó jelszón: például abban az összefüggésben is, hogy a bonni politika a Német Kommunista Párt betiltásával éppen a munkásosztály legkövetkezetesebb erői elől zárja el a legális politikai harc félé vezető utat. De abban az összefüggésben is, hogy a zöld út tette lehetővé a demokrácia nyílt ellensége, az új náci NPD számára, hogy egyre több parlamenti székről hirdethesse fasiszta elveit. Aki pedig a német történelem elmúlt néhány évtizedét idézi fel, éppen a weimari demokrácia. vagy egészen pontosan a wc-imari alkotmány megszületése utáni látszatdemoikrácia öngyilkosságának. az egész emberiség számára oly tragikus végű analógiáját látja maga előtt; Hitleréi is az úgynevezett „demokratikus játékszabályok” segítségével jutottak hatalomra. Más példa is akad bőven. Franciaországban a demokrácia szent nevében csattant a gumibot sztrájkoló munkások, változást követelő diákok hátán a tavaszi—nyári nagy tüntetések idején, s a demokrácia szent nevében léptek ki a börtönkapun, zsebükben a rendszer amnesztialevelével az egykori algériai ultra-puccs magas katonatiszti rangot viselő irányítói. Az amerikai demokrácia dicsőségére börtönre ítélték az Egyesült Államok legtiszteltebb és legnépszerűbb gyermekorvosát dr. Benjamin Spockot, és az amerikai demokrácia dicsőségére az adófizetőik dollárjaiból is támogatják, a CIA útján segítik a jobboldali szélsőségesek, a fajgyűlölet megszállottáiból álló „Minutémán” nevű fegyveres szervezetet. Hogy az efajta szélsőségesek által végrehajtott politikai gyilkosságok hivatalos nyomozását már ne is feszegessük ... Különös egyezés a hirtelen kiragadott — de végtelenségig folytatható — példákban, hogy bonni „alkotmányvédők”, francia rohamrendőrök. amerikai bírák, a nyugati demokráciának ezek a vizsgázott mesterei tévedhetetle- nül mindig balra ütnek Balra, mert csak ezen az oldalon találhatóik a haladás hívei, az igazabb társadalmi rend tényleges harcosai. Jobbra — sem az NPD, sem a puccsista urak. sem a fegyveres fajgyűlölőik felé — nem érdemes ütniök, onnan aztán senki sem fenyegeti azt a tőkés rendet, amely szerte a kapitalista világban szereti magát „felvilágosultnak”, „a történelem tanulságát megszívleltnek” és mindenek felett ..a tiszta és abszolút demokrácia megválás! tójaként” reklámozni. Mindez abban a megvilágításban is vizsgálható, hogy a világon nem volt úgynevezett „tiszta demokrácia”, vagy abszolút szabadság; osztályok harca zajlik napjainkban és ha néhol fölöttébb paradox módon jelentkezik is az összefüggés — például a dúsgazdag dr. Spock professzornak a vietnami amerikai agresszió elleni fellépésében — korunk legfőbb jellemzője mégis csak a szocialista rend és a tőkés rend harca, amelyben a szocializmus javára változtak meg az erőviszonyok. Ebben a világméretű harcban mégis újra meg újra felbukkan a „tiszta demokrácia” jelszava és leghangosabban éppen a gumibot Rakodás és a rendőrterror gyakorlói hivatkoznak rá. A szocialista demokrácia híveinek persze, kialakult véleményük van e jelszóról és tartalmáról — napjaink egyébként nagyon is időszerűvé teszik, hogy ennek a véleménynek néhány vonását élő problémákkal szembesítsük. A szembesítés még könnyebb és sokatmondóbb, ha egy pillanatra a tegnapba is tekintünk. A demokrácia szóról, a görög népuralomról valaha rég a polgári magyarázat azt mondotta, hogy az „olyan társadalmi berendezkedés, amely a népjogok elismerését, a kiváltságok, társadalmi előjogok tagadását jelenti”. A szocialista fogalmazás ennél sokkal pontosabb és a valósághoz hűségesebb, mert mi azt mondjuk, hogy a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van — de a demokrácia ténylegesen mindig valamely osztály diktatúrájának politikai formája. Mi nem tagadjuk, sőt valljuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, a hatalom a dolgozó osztályok, a munkásosztály, a parasztság és a velük együtt a szocialista társadalmi rendet építő értelmiség kezében van. A „klasszikus” demokrácia történelmi példáit emlegető polgári történész* szívesen elhallgatja, hogy az antik görög demokrácia csak a rabszolgatartók számára volt „teljes szabadság”; a rabszolga számára egyáltalán nem. Vagy a Velencei Köztársaság, a sokszor emlegetett fényes példa, nemesek, gazdag kereskedők „abszolút szabadságát”" valósította meg, ám a vagyontalanok számára szó sem volt demokráciáról. És a jelen nagyon elgondolkoztató példái a történelmi párhuzamok mellé sorakoznak: az amerikai demokrácia kétségkívül bőven ad a szabadságjogokból a tőkéseknek. a nagypolgárnak a bankbetét-tulajdonosoknak, de húszmilliónyi néger és á velük együtt legalább harminc milliónyi hivatalosan is nyomorgónak minősített amerikai számára szép .jelszónál aligha több az amerikai demokrácia. Franciaországról beszéltünk már: éppen az elmúlt napokban adott látványos magyarázatot a kormányzat a demokráciából és a szólásszabadság korlátáiból a tőkés országban — egyetlen rendelkezéssel tették utcára a televízió és a rádió újságíró munkatársainak 40 százalékát és tiltották be az önálló kommentárt, azaz a politikai kérdésekről való véleménynyilvánítást: mert a rádió és a televízió sokáig sztrájkoló munkatársai a kormányzat nézeteivel ellenkező álláspontot foglaltak el. Akárhány szép és ünnepi szólam hangzik el „a tiszta demokrácia” és „az abszolút szabadság” emlegetésével, nincs, nem volt és nem is lesz társadalmi rend, kormány, amely lemondhatna a hatalmi eszközök alkalmazásáról, ha lényege, maga a társadalmi rend van veszélyben. Wilson megismételte azokat a kérdésekét, amelyeket Gaines már néhány órával ezelőtt feltett. Lloyd szilárdan megmaradt korábbi állításai mellett. Még a legravaszabbul megfogalmazott keresz'tkérdés sem hozta ki sodrából. Gaines egész idő alatt hallgatott. Wilson az asztal alatt a lábára lépett. Ez volt a jel, hogy most ő is lépjen közbe. — Szóval megmarad amellétt, hogy heten voltak — förmedt rá. — Tisztában van-e azzal, milyen következményekkel jár, ha hamis adatokkal félrevezeti a rendőrséget és megnehezíti a nyomozást? Wilson békülékenyen közbeszólt: — Látja, Mr. Lloyd, mi teljes megértéssel viseltetünk ön irán't. Megértjük, szégyelli beismerni, hogy nem heten voltak a rablóki, hanem csak hárman, esetleg csak ketten. Persze, önnek kínos, hogy1 öt fegyveres pénztáros kapitulált két rabló előtt. Arra gondol, mát szólnak ehhez az emberek. De hát ezen túl leéli tennie magát. .. — 64 — — Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de heten voltak. Kérdezzék meg kollégáimat — mondta Lloyd nyugodtan. — Ugyan, hagyja a kollégáit — kiáltott közbe Gaines. — Egy követ fújnak magával. Megbeszélték, milyen mesét adnak be nekünk: beadják, hogy heten voltak a gengszterek. Hogyan juthatott hét ember észrevétlenül a páncélterembe?! Hiszen ha jól tudom, maguk is fel vannak fegyverkezve. — Nem volt alkalmunk védekezni. — Talán volt alkalmuk, csak nem volt kedvük hozzá. Napfénynél is világosabb, hogy együttműködtek a gengszterekkel! Mielőtt még Lloyd válaszolhatott Volna, Wilson aggodalmas arccal közbevágott: — ön félrevezetett bennünket, Mr. Lloyd. Miért nem mondja meg az igazat? Csak hasznára válik, ha szépen bevall mindent. Úgysincs már mit vesztenie. Lloyd elszántan a fejét rázta. — Szörnyűség, hogy ilyesmivel gyanúsítanak bennünket. Hosszú évek óta ismerem kartársaimat. Semmi közük a dologhoz. Egytől egyig talpig becsületes emberek. Bárcsak minden rendőr ilyen becsületes és megbízható volna — tette hozzá éllel. Minden eshetőséget számításba kell vennünk — visszakozott Wilson. — A támadás olyan fantasztikus volt, hogy... — Mr. Lloyd, ön azt mondta, hogy William Man ter, a garázs őre, megzavarta a gengsztereiket — kérdezte Saines. Lloyd bólintott. — És az egyik gengszter, bizonyára a banda vezetője, magához lépett, letépte szájáról a tapaszt és megkérdezte, mit jelent a csengő berregése. — Igen, így volt. — Holt állt akkor az a gengszter, és hol feküdt ön? Uoyd megmutatta.: — 65 — — ön feküdt a legközelebb hozzá, vagy valamelyik kollégája? — Két kollégám közelebb feküdt hozzá: — Szóval ő átlépett két emberen, hogy magáihoz érjen, és letépje szájáról a tapaszt. — Igen, így cselekedett. — Miért nem a hozzá legközelebb fekvő pénztárost kérdezte meg? Honnan tudta a gengszter, hogy ön a főpénztáros? — Ezt igazán nem tudom megmondani. — De nem tartja furcsának? — Igen, ón is furcsának tartom, már el is gondolkoztam rajta. Wilson titokban megbökte Gaines lábát, jelezvén, hogy neki van kérdése. A lehető legudvariasabban tette fel: — Mr. Lloyd, látom, hogy szipkából szív. Miért? — Mert ha szipka nélkül szívok, a cigarettapapíros olykor az ajkamhoz ragad, és gyulladásba hozza. — Szóval igen érzékeny az ajka? — Igen — de nem értem, mi köze ennek..! Wilson hátradőlt székében. — Ez elgondolkoztató körülmény. Ha szipka nélkül cigarettázik, a cigarettapapír ráragad ajkára és megsérti, de ha sebtapaszt ragasztanak rá és letépik róla, ajka sértetlen marad. Mi ennek a magyarázata? — Abbahagyja már végre a céltalan hazudozást?! — ordított rá Gaines. — Most már láthatja, hogy nem tud félrevezetni bennünket. Lloyd egy pillanatra megrémült, azután nyugodtan válaszolta: — Nem értem önöket uraim. A teljes és színtiszta igazságot mondtam. És ami az ajkamat illeti, amikor a gengszterek leragasztották a tapasszal, természetesen ösz- szebúztam az ajkamat, úgy hogy a tapasz nem is ért hozzá. — 66 — I
