Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Apostolok kerestetnek Magyaroriszágon az elmúlt év Renée, Földes Jolán és Kosáry- Nem túl nehéz a felháborodott elején 19 megye, 113 járáis, 68 né Réz Lola könyveit kedvelte a hozzászólások sorát elképzelni, város és 3178 község volt. Ugyan- legjobban. Kiss István, a gazda- ha valaki azt állítja, hogy a fa- csak Magyarországon — egy több ság kubikosgyerekből lett, talpra- lusi lakosság általános ismere- évig tartó szociológiai felmérés esett, fiatal üzemegységvezetője tek iránti felkeltéséhez talán az adatainak bizonysága szerint — így vélekedett: egyik legjárhatóbb út az agrokereken „ezer olyan község ta- — Az emberekben sok min- nómusok személyén keresztül lálható, ahol lakosonként, évente denhez megvan a kedv, de lus- vezet. Az igényeket ugyanis na- mindössze három forintot költe- ták utána járni, az orruk alá kell gyón sokszor nem kielégíteni, nek könyvekreTudott dolog, dugni. hanem felébreszteni kell. Nem hogy a város címet viselő tele- A megállapítás természetesen eléS, hogy gazdálkodnak, még püléseink jó része nem több, a népművelésre vonatkozott. Is- népműveljenek is? Hogyan és mint az átlagosnál talán különb meretes hogy az Irószövetségi mikor? A mezőgazdaság a léfejlődési lehetőségekkel kecseg- akcióhoz csatlakozott a Termelő- tező legfolyamatosabb üzem. Egy tető, nagyra nőtt falu. Az arány szövetkezetek Országos Tanácsá- nagy gazdaság, vagy csak üzemezek mutatószámainak ismerete nak ^ az Országos Népművelési egység élén nem is feltétlenül nélkül sem éppen szívderítő. A Tanácsnak a termelőszövetkeze- idegnyugtató mesterség. Egy át- fejenként és évenként egyetlen tekhez ,szó\ó felhívása, törődje- lagosnál műveltebb, irodalmi ér- Olcsó Könyvtár-kötetnyi vásár- nck jobban a tsz-tágók műve- deklődésű agrármérnök barátom lásnál tartó községek száma már lökésével .A termelőszövetke- panaszolta, hogy a munkák dan- csak azért is fej beütő kiissé, mert zetek dolgozóinak művelődése az dárja idején legfeljebb ünnep- minitha az utóbbi években hozzá- eg(,sz társadalom ünye”. nap tudja elejétől végig elszoktunk volna ahhoz az önelé- ' Erre az előrelátással (azt is olvasni a Népszabadságot. Any- gült gondolathoz, hogy „olvasó mondhatnám hogy jövőbe látás- nyira kívánja a tétlen, ernyedt ország lettünk”. A jelek szerint sa]j vezetett és természetesen pihenést, a voltaképpeni erőgyűj- nem lettünk. Lassan negyed év- '<,azciaságiiag is jól prosperáló test másnapra, vagy a követke- századdal a felszabadulás után, szövetkezetek közül már nem ző hétre. Mindez igaz, de az is önáltató vigasz annak az egyéb- egybcn régebben is rájöttek. A az. hogy ennek ellenére viszonyként vitathatatlan ténynek emle- z^v^ri Uj Idők már évekkel lag a mezőgazdászok vannak a getése, hogy a jelenlegi helyzet ezeiőtt rendszeresen vitte nem- legszerencsésebb helyzetben. Az összehasonlíthatatlanul különb rsi\k országjárásra, hanem kül- o szavukat ugyanis, noha persze az 1945 előttinél, vagy éppen an- {öldi utakra tagjait. Részben, nem fogadják meg minden eset- nal, amikor Móricz Zsigmond t módia szerint tehette, ben, de legalább meghallgatják te^bj^hyt hataru nagy réubea p^g, mert Király Jenő és felfigyelnek rá. vffr~vásfTrlóra”akadni Ez sá*nt- e!nök szó szerint ezt vallotta: Azt kellene azonban nagyon £kV ™%w£r£száZ laZsl - SZéleSedbsálabLn' többször aláhúzva gának 55—60 százaléka egyálta- korú embereket a gazdasa„ban hangsúlyozni (és persze műién nem, 15-20 százaléka csak ^ \^nk Velni 1S°’ hofy ismeretterjesztés időnként olvas”. Megfordítva Vitathatatlan. Éppúgy, mint nemcsak beharangozott. meg- oZ arányokat ezek szerint az anna^ helyessége, hogy a fel- szervezett és a lemorzsolódási írók olvasóközönsége elsősorban hívás elsősorban a falusi értél- százalékarány szerint számon tar- a fennmaradó 20-30 százalékból miségiekre számit. Kérdés, hogy tott tanfolyamokon történhet, verbuválódik Ha nem is kelle- klkre? Lehetnénk formabontóbbak is. mes, de érdekes lenne tudni, A hivatásos népművelőkkel Egy idős barátom, nyugdíjas főhogy ez abszolút számban meny— kell kezdeni a sort, A pedagó- mezőgazdász, varatlan érdeklő* nyit jelent, a felmérés készítői gusokkal folytatni. A pedagógu- déstői kísért kiselőadást kénysze- milyen életkortód számoltak ol- sokkal akik: 1. vagy részt vet- rtilt rögtönözni Eger várának vasóközönséggel? tek eddig és vesznek ezután is a történetéről, az Egri csillagokNem lehet tehát eléggé örülni népművelő munkában; 2. túlter- ról, a magyar történelem ehhez annak, hogy az írószövetség heltek és nincs idejük; 3. nincs kapcsolódó fejezeteiről. Csak Legyünk olvasó ország.1” jelszó- kedvük hozzá (ami persze a leg- azért, mert egy tsz-kiránduláson val — szerencsére nem kam- szomorúbb és a hivatásérzetet valaki a híres borral kínálta és pányt, hanem — akciót hirde- éppúgv kétségessé teszi, mint); szóba került az egri Medoc.noir tett. Aki feladatául vállalta az 4. akikről Csák Gyula: Mélyten- termesztése. Más, egy alkalom- országjárást., bizonyára szép szá- í?eri áramlásának egyik szerep- mai, az alakfák metszésétől jumú példát idézhet az akció iga- lóié így _ vélekedett: „Közműve- tott el Le-Notre kertjeinek, Verzolására a saját tapasztalataiból, lődés, társadalmi problémák. . . sailles és Fertőd építési elveinek Egy nem túl régi adatom szerint csak mint túlórapénzek és kit- taglalásáig, ahonnan már csak a kétezer holdas Ragályi Állami lönkeresetek érdeklik őket”, egy ugrás volt a perspektíva Gazdaság viszonylag szépen fel- Mind a négy típus létezik, per- alaptörvényeinek elemzése. A szerelt könyvtárából több mint Bze más berkekben is. Követkéz- színhely és időpont egy istállókét esztendő alatt kilenc személy nének az egészségügyiek (a rit- menti esti beszélgetés volt. vitt haza pontosan huszonkét kán időmilliomos orvosok és a Ezek „ Déldák művet. Otljártam idején a fiatal gyógyszerészek): a könyvelők, biwnvos foki» eíve™ " és szakmájában kitűnő gazdaság- (akiknek kezében a lehetőség, a ritkal3ágok közül valók nye£ vezető mindehhez, a konyvter- hogy ne a szociális-kulturális faita form-ihnntA ul. jeszftés illetékeseinek a fülébe alap terhére számolják e] a népművelés nagyon Sokféle zíf kívánkozó tömör indoklást messziről jött latosatok tisztele- lik az orszagban. Bizonyt, hogy edott, mondván: „Jo mai magyar tere vásárolt Cabinet-brandvt): elsősorban a szűkebb mezőaaz regények nincsenek!. Ugyanitta és akikről egvéni hajlandóság- dasági és állattenyésztési sSk- kozseg legolvasottabb asszonyé- bői bővebben szeretnék szólni, a ismeretek terén a* hivatali kö nak minősített szülésznő. Erdős mezőgazdászok. telességen me^ze tútemelkedő mértékben, amitől azonban szintén bajos lenne elvitatni a népFAZEKAS LAJOS: Pihenő Izmaimban az út messzesége. S hogy irigylem mint fut a kis patak! S leveti gyöngy-testét a zuhatag lábaim alá az árnyas mélybe. Meddő percek hullnak a szívemről. — A folyó azért hord kis köveket, hogy messze rakjon élő szigetet. — S fölzeng a víz éneke a csendből. A csúcsokon a szél is elakadt, mint a levelek hegyén a szálló por. Nyugodt vagyok, mint a harmatos bokor a félelmetes csillagok alatt. B&NYEI JÓZSEF: Csontváry: önarckép Milyen kegyetlen vörös mély szemek, akár a tengerek, úgy vonzanak. Cikázik bennük dac és rémület, mint nagy vizekben nyugtalan halak. Csak ezt őrizzem, ezt a nagy, kontúr homlokban égő két lázas szemet, a dús szemöldök börtön-rácsait, a felparázsló fél-őrületet, ezt ne feledjem, ezt a nagyhitű kegyetlen arcot, torz szent-unokát, ahogy a puhány idővel dacolva hordja fején a groteszk glóriát. művelés rangját. Szentül vallom, hogy ma már téves és nem a’ | többségre jellemző az az elképzelés, ami széles körökben sajnos még él a mezőgazdászokról. (Bilgeri, háromnegyedes bőr- I kabát, szíjon függő oldaltáska, szakmai betokosodás. cigányzene I és mértéktelen borivás). Az egyetemi végzettségűek nem véletlenül kapják a mérnöki cí- | met. Épp szerencsés helyzeti előnyük miatt, azonban talán nem maximalista túlzás az a vágy, hogy jó lenne a szűkebb szakma határait túllépni akaró, sokakban csak lappangó igényeiket és képességeiket már a technikumban elkezdeni, ébresztgetni. Az eddigieknél jobban. Az idézett példákhoz persze nemcsak az átlagosnál szélesebb körű tudás kellett, hanem még egy valami feltétlenül: a tudás terjesztésének szándéka. Az egyháztól kölcsönzött kifejezéssel, talán némi túlzással, nyugodtan nevezhető lenne apostoli hajlandóságnak is. Úgy érzem — elképzelésem természetesen vitatható —, hogy a népművelés akkor lesz igazán hatékony, ha nagyon széles körökben elterjed az ismeretek továbbadásának (dotációmentes) | szándéka. Természetesen nem a szervezett népművelési munka | helyett, hanem mellett. ORDAS IVÁN PÁLOS ROZIT A: Kövek és rózsák Itt, a Szőke Forrás völgye felett szerelmein, az alvást színlelem és láthatatlan szavakat írok a levegőbe veronika virággal. — Majd a szél — gondolom helyükre hajtja őket. Körülöttem kövek és rózsák. Finom ereikben kering izzó hatalmad. mely nem törődik azzal, hogy új korba költözik a Föld. — Az élet szebb mint az álom — akarom hinni, mielőtt az éj violaszín vagonjába lépek, minden megállótól messze távolodva. TÉNAGY SÁNDOR: Arcunk napfogy a tkozása Belefájdul a szemem, ha téged keres, a lábam, ha hozzád közelít szám szólitása néma. meghallod-e? amit kezem mutat, láthatatlan, mint a hó árnyéka, meglátod-e? elutaztam a gyermekkorból elbúcsúztam, mindent becsomagoltam, de nem veszem hasznát semminek arcunk napfogyatkozásában elhalványul a föld. a víz, a kő, nem látunk semmit, mindent elfelejtünk AZ OLVASÓ ™dója *, Szepsi Csombor Márton és egy alacsony példányszám Régi prózaíróink egyik leg- rokonszenvesebbje Szepsi Csombor Márton, aki a XVII. század első felében élt; 1595-ben született, 1616-ban kelt útra, s miután megfordult Dűne kában, Koppenhágában, Londonban, Párizsban, megírta nevezetes könyvét, az Europica variért as t, amely 1620-ban jelent meg Kassán, ahol ekkor már „skólaigazgató” volt. Rövid pályája 1622-ben szakadt meg; korai halál végzett vele és szép reményeivel. Legfontosabb, műfajt teremtő munkája az Europica va- rietas, mely kifejtve a nyelvi nehézségekből, ma is eleven, érdekes olvasmány. Egy jó szemű, tudásra szomjas fiatalember vall benne a világról, aki „gyermekkorától fogva hajtatott az idegen helyek látására”, s meg se tudja mondani, „mely nagy gerjedezések- kel kívánta ez világban az Istennek és embernek csudáit látni". Minden csodát feljegyzett, s tudásvágya és rajongó lelkesedése egyaránt hozzájárult, hogy könyvét ma is igaz örömmel vesszük kézbe. S még valami. Szemérmessége, tisztasága, az a nemes emberi magatartás, ami külföldjáró- inknak ma is példaképe lehet. Mutatóul álljon itt néhány sora, némileg modernizálva, angliai kalandjaiból: „Én bemennek az vendégfogadóba, bizony nem italért, mert akkor nem szomjuhoztam, de, hogy valamit egyem. Csak tisztességnek okáért azért kérek egy icce sert, ők meg hitetlenül három iccét adának élőmbe, csak hogy többet kelljen fizetnem. És mivel, hogy igen megfáradtam volt, s az idő is este hat óra felé volt, akartam ott maradni, de a szerencse álnokul szolgált. Mert az gazdasszonynak házas leánya, igen deli személy' bő kézzel és nyomott testtel bírt, hozzám járulván, mintha szánakoznék fáradtságomon és sok bújdosásomon, kezdte kezeimet szorongatni, fejemet édesgetni, gyakran meg is csókolt, mely ceremóniákhoz én, Magyar, mivel hogy nem szoktam vala, és jól értettem vala, mivégré lennének efféle édesgetések, meggondolván azt is, hogy egyedül volnék, fáradt testemet felemelem és útnak indulék”. Szepsi Csombor Márton ösz- szes müveit az Akadémia adta ki, a most indult. Régi magyar prózai emlékek című sorozat első köteteként. A könyv gondozói, Kovács Sándor Iván és Kulcsár Péter eléggé nem dicsérhető, lelkiismeretes munkát végeztek, s az ö érdemük, hogy Szepsi Csombor Márton irodalmi munkássága végre hozzáférhetővé válik. Ha ugyan hozzáférhetővé válik, s épp ehhez kellene némi megjegyzést fűznünk. Nincsenek illúzióink: serdülő hajadonok soha nem. fogják a strandon Szepsi Csombor Mártont olvasni, afféle tömegolvasmány se lesz belőle, amit a közkönyvtárakban egymás kezéből vesznek ki az olvasók. Mégis álmélkodó ijedtséggel olvassuk, hogy a nagyon szép kiállítású, testes kötet mindösze 750 (!) példányban jelent meg. Ez azt jelenti, hogy nagyobb könyvtáraink is szerencsésnek mondhatják magukat, ha egy példányhoz jutnak, hisz már megjelenése órájában könyvészeti ritkaságnak számíthatjuk. Ismételjük: nem, kívánunk minden olvasó magyar kezébe egy Szepsi Csombor-kötetet, viszont az igény és szükséglet feltehetően jóval nagyobb 750 példánynál. Arról nem is beszélve, hogy szakemberek, egyetemisták számára kifejezetten kívánatos is, hogy hozzájussanak. Gyakori panasz, hogy bizonyos könyvek nagyon ‘ hamar elfogynak, mások eladhatatlan mennyiségben hevernek a boltokban és raktárakban. A Szepsi Csombor-kötetből bizonyára egyetlen példány sem fog megmaradni. De az is biztos, hogy az Akadémia túl óvatos 750 példánya helyett még jó~ néhány elkelt volna. CSÁNYI LÁSZLÓ
