Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

Uffye mondtam a szarként» Úrnak, hogy nem vesznek ki az emberek, akik lázadoznak a szabályok ellen. Mindig akad egy-kettő, akinek «, Vagy az nem tetteik. Mott például Merkel János, « gyönki fandet vb-fitkára küldött nekem egy levelet. Egyébként nagyon káliönöm * szerkesztő Úrnak, hogy utánam, küldte- ő ú kifogásol Persze nem azt, amit mások, hogy tok a bürokrácia még, meg ilyeneket, hanem azt kifogásolja, hogy tok • jafft1. Neki ugyan nem volt sok a nagy jaffo, «mit Pakson, 0, mozi melletti cukrászdában kapott, it a gyerekeinek igen, Kért is kis jaffát, de azt mondták neki, hogy kicsi nincs ez központilag így van elrendelve, így kalkulálták ki. 6 erre azt mondta, hogy a gyerekei kicsik, nem tudnak egy nagy jaffát meginni. Neki azt mondták: „nem muszáj az egészet meginni”. Igazuk van. Kicsi gyerek igyon keveset, de az apjuk fizessen sokat.

ts egyen sok fagylaltot t*. Imi belepusztul, akkor is. Merkel János ugyanis kért fagylaltot i?. Két háromforin- tosatj meg két kétforintosat, mert ahogy megnézte a háromeves, meg a hatéves gyerekét, ügy saccolta, hogy elég lesz nekik egy-egy kétforintos is. Gondolt ugyan arra^ hogy a kisebbnek elég lenne tálén az egyforintos is, persze nem a pénz miatt, hanem azért, merf hátha egyforintos fagylaltot nem adnak pohárban. Jál gondolkodott. Nagyon jól. Mert kétforintos fagylaltot sem adtak pohárban. Ez is úgy van elrendezve központilag, vagy ki tudja, ki rendezte el így. hogy csak három forintosai lehet pohárban felszolgálni. a kétforintosat ttok tölcsérben.

Ez szabály.

Ezt betartják. Az viszont nem szabály, hogy a kis kanalat el kell mosni, amit a fagylalthoz adnak. Merkel János felállított ugyan egy ilyen szabályt, Vissza is küldte az egyik piszkos kanalat, ág ezzel azt hiszem nem érte el, hogy a kanáielmosás is legalább piyan fontos szabály legyen, mint a kétforintos fagylalt tölcsérben, vagy a nagy jaffa a gyerekeknek, ha belepusztulnak ifPedig jg yrane, ha égi is szabályba foglalnák.

Mint ahogy sok mindent szabályok rendeznek ma már a nagyvilágban. Koppenhágában például nemrég egy vitaesten vettem részt. A vita témája az volt, hogy melyik házastársnak kell becsuknia az ablakot éjszaka, amikor váratlanul vihar tör ki? Na, erre én is nagyon kiváncsi voltam. Végighallgattam egynéhány hozzászólóét, míg végül ráakadtam arra, amiből meg lehet alkotni a szabályt. Az egyik hozzászóló ezt mondta, méghozzá egy hetvenkét éves asszony, akt nagy tapasztalatokra tett szert a házasságban: annak Ml becsuknia az ablaköt, okinak ad ágyát az esőcseppek érik!

Világos beszéd.

Mert Qsao-lá-liin keleti köles is megírta mér könyvében; aki hallgat, «milter nine» iga», at bale», aki akkor it hallgat, ha igaza van, az csak férj lehet.

Ez ugyan nem, kapcsolódik az előbbi igazsághoz, csak ágy étiembe jutott, mint Of autósoknak, motorotoknak, hogy ók most gyorsabban akarnak menni a megengedett sebességnél és akkor gyorsabban is mennek. Persze, kömy- nyő nekik, itthon. Mert itthon Uffye száz kilométer is gyors, Bezzeg Svédországban, ahol 130 kilométer a tna*i- máit sebesség az autóutakon...

Be maradjunk a szabályoknál.

Szabály az, hogy a vadásznak látnia kell. Jól kell látnia, George Worthing angol vadász viszont nem látott jól. Ez abból derült ki, hogy vadászat körben vadkacsának nézett egy sportrepülőgépet. Bírósági végzéssel megvonták az engedélyét.

Bőgi «zabáié volt, hagy a nők « ruhájukat a ruha, stekrenyben tartották- Most új «abá(y van az Egyesült Államokban, A ruhákat a hűtőszekrényben tartják. Ugyanis a legújabb divat, hogy élő virágból készítik a női ruhákat, és ka ezeket nem locsolják, nem tartják hideg helyen, hamar elhervadnak.

Régi szabály volt « »av<f-««lbiaj g( Ryiad városában, hogy a megrögzött tolvajoknak levágták a kezét. Igenám, de « büntetett tolvajok gyakran vérmérgezést kaptak Ezért a szabályt, illetve « törvényt így módosították: 3 kezet le kell vágni, de sterilizálni kell és utána antibiotir kunokkal gyógyítani.

Saját példát is tudok mondani « ««ibélyváltoizásra. Nemrég egy londoni szállodában béreljem szobát a feleségemmel

Először megkérdeztem,;

— Tudnának egy kétágyas szobát adni?

n Igm, még van egy kétágyas szobánk — mondta a portás —, esküvői szobának nevezzük.

— Hm., km., de tudja, uram ,, én már harminc éve más vagyok, ugye...

— Qe uram,szakított félbe a portás —, ha a bálteremben helyezném el, akkor sem lenne ön kötetes egész éjszaka táncolni.

Tehát itt is van kivétel a szabályok alól.

Csak fagylaltot nem lehet szabályellenesen adni, pohárbanEzzel zárom soraimat. Tisztelettel.'

I

„Mi vagyok én* Róbert bácsi*?”- sokan ma is élnek ezzel a kiszólással, ámbár nem tudják, honnan is «red» ki if volt Róbert bácsi, s hogyan alakult ki róla az a tévtl httgy 0 3

tékonyság apostola”? Szabó László krónikája feltárja a „jótékonyság apostolának” titkát, a harmincas gvek híres Róbert bácsijának életét és manipulációit.

{Szabó László;

RÓBERT BÁCSI.

AVAŰV

HAVI 1600 FONT

ISMERETLEN FORRÁSBÓL

A tablón egy angol nyelvű, „Bizalmas, csak rendőrségi használatra” jelzésű környezettanulmány. Nem, nem tévedés: valóban egy angol környezettanulmány. Kent grófság rendőrségétől származik, az aschfordi rendőrállomás küldte a budapesti rendőrségnek, még 1930-ban. Nézzük a%ak közelebbről, mit is tartalmaz ez a bizalmas levél?

,A budapesti Magyar Királyi Rendőrség főnökétől kapott, 1930. évi, február 31-től keltezett levélre, amely Feinschilbert Thep- dórára, lakik az Ashford melletti Wllles Horoughban, G lován Rood 20. szám alatt, diszkrét puhatolózást kér, tisztelettel jelentem a következőt:

A megejtett puhatolódzás alapién a következő részleteket állapítottam. meg. Feinschilbert Theodora ebben a kerületben, mint magyar alattvaló van nyilvántartva, aki 1900. évi, augusztus hó 14-én Budapesten született, de aki hároméves kora óta az Egyesült Királyságban tartózkodik. 1022. novemberében jött Ashfordba lakni és kezdetben, mint zenetanítónő működött ebben a kerületben, később azonban magánzó lett Kiváló jellemű és nagy tiszteletben áll mim denki előtt, akivel ideérkezése óta érintkezésbe jutott. Az a ház, amelyet jelenleg a Willes Horoughban, a Glover Rood 20. szóm alatt bír, a sajátja. Pu- ha tol ód zásunk szerint igen tekintélye* vagyona van, amely után járulékot élvez. Hogy ez a vagyon miből áll, azt az ő megkérdezése nélkül nem tudtam megállapítani, de nagyon pontos időközökben küldenek neki bizonyos nagyobb mennyiségű pénzt Londonból. Más úton is azt a megállapítást szereztem, hogy londoni bankjához egyéb, nem Angliában lévő vagyonából származó összegek is befolynak. Az atyja, Feinsehil- bert Róbert, aki Budapesten, Magyarországon lakik. Megállapítottam, hogy legutóbb vagyoni érdekű iratokat küldött neki, amelyekben 6 is érdekelve van. Ezeket atyja utasítására, tartalmuk ismerete nélkül aláírta. Ezek az iratok ez idő szerint valószínűleg útban vannak Magyarország felé, s amint meg tudtam állapítani, talán dr. Fülöp- nek, hogy az, mint az ő megbízottja járjon el, és úgy látszik, ő tudhatta valamennyire, hogy miért ír alá ilyen meghatalmazást. mert dr. Fülöp előtte teljesen ismeretlen, de bizonyára nagyon Ismeri azt az atyja.

Az előttünk nem ismeretes, hogy Feinschilbert kisasszony űz-e Magyarországon nagyobb méretű hitelüzjetaket, akár a saját, akár az anyja neve alatt, de az tény, hogy okvetlenül kap pénzt valamilyen forrásból, ez az összeg havonta kiteszi az 1500—4600 angol fontot is, amiből azt következtettük, hogy ezt a hatalmas összeget az atyja küldi időközönként. Tisztelettel kérem ezen jelentésemet a budapesti Magyar Királyi Rendőrség főnökéhez továbbítani és ott tudomásul venni”.

Ez a „diszkrét puhatolódzás”- rél szóló angol rendőrségi jelentés önmagában aligha mondana valamit, ha nem ismernénk az ügy főszereplőjét, Feinschilbert Róbertét

Az idősebb olvasók bizonyára jól emlékeznek még a Kúlvin- téri. városligeti levesosztásokra, az óoska, ütöttkopott kondorokra, az azokból kiszolgált, levesnek titulált löttyre, s c jótékonysági akció „apostolán', Róbert bácsira. Igen, arról a köpcös,

a szélhámos „apostol"

kecskeszakállú enyhén karikalábú, bajuszos kis Róbert bácsiról van SZÓ, aki 1925—1930 között úgy tündökölt a magyar jótékonyság egén, mint előtte még soha senki, * akit a köznyelv Apostolnak nevezett el.

A nyomorgó munkanélküliek tízezrei álltak Róbert bácsi kondérjai előtt, hosszú-hosszú sorban, rongyosan, nyáron csuromvizesen az izzadtságtól, télen dideregve a fagytól, hogy napjában legalább egyszer meleg „ételhez” jussanak. S akkor, azokban az években tényleg a nyomorgók angyalának tűnt a. Róbert bácsi. A főváros szegényei — hány tíz- és tízezer volt belőlük? — tisztelték, s miután idejükből úgy is futotta — munkát nem kaptak —, járták a várost, hogy Róbert bácsi számára gyűjtsék az alamizsnát. Az uralkodó körök pedig hallgatólagosan tudomásul vették Róbert bácsi „levesakoióit", legalább az államkincstár pénzéből nem kellett ilyen célokra fordítaniok. Sőt olykor-olykor még a saját zsebükbe is belenyúltak az urak, 50—100 pengő erejéig. .. Amikor a vasárnapi nagymise előtt néhány pengőt ejtettek a templomajtóban ülő koldus kalapjába —, a szerencsétlen nyomorult egy életen át emlegette urainak „jó szívét”... Ilyen meggondolásból adtak Róbert bácsi akciójára is...

SIPŐCZ NfiLKÜL

Róbert bácsi népkonyháinak az ötletet egyáltalán nem a véletlen szülte... A Horthy-féle ellenforradalmi rendszer első éveiben, vagyis a huszas évek első felében a főváros tisztikara volt kénytelen felállítani ilyen népkonyhákat, hogy legalább valamelyest enyhítse a szegények szörnyű éhségét, a munkanélküliek hatalmas seregének nyomorát. Ilyen népkonyha állt a város • több pontján, s a főváros évente körülbelül húszezer aranykorona értékű pengőt szavazott meg ilyen célokra. Lévén ekkoriban dr. Sipőcz Jenő alpolgármester a szociális és népjóléti ügyek legfőbb főnöke a városházán —, e levesosztó helyeket Sipőcz-konyháknak nevezte el a nép.

Kétségkívül jelentős volt ez az összeg, de mégiscsak csepp a tengerben, ha tudjuk, hogy volt olyan nap, amikor Budapesten hatvanezren tolongtak a népkonyhák előtt. Ennyi éhes emberszájat betömni, jóllakatni ebből a pénzből — eleve kilátástalannak tűnt. Mindenesetre néhány esztendőn át megszavazta a főváros ezt az összeget, aztán 1925-ben egyszeresek bejelentette, hogy még ennyi pénzt sem tud áldozni a nyomorenyhítő akcióra, mert a főváros kasszái is kiürültek.

(Soványnak valóban sovány volt ez a kassza, csak éppen azt nem mondták meg, miért? Dúltak a panamák a fővárosnál éppúgy, mint a kormányban. Vessék csak össze a sovány fővárosi kasszát az Esküit Lajos- féle kormány-panamával...)

Miután a főváros beszüntette az ingyenkonyhát, egyszercsak megjelent a városházán egy köpcös, görbelábú, keménykalapos. alacsony úr, s bemutatkozott:

— Feinschilbert Róbert török állampolgár vagyok, aki Budapesten telepedtem le. s életem nagy célja, hogy a't- emberiségnek jót tegyek. Tudom, hogy önök már nem tudják, fenntartani a népkonyhákat. De éppen ezért jöttem. Adják át nekem a meglévő berendezéseket, s én gondoskodom róla, hogy Budapest szegénysége továbbra is megkapja a maga levesadagját. Sőt, teljes vagyonom feláldozásával hajlandó vagyok biztosítani tízezer ember számára a második fogást is.,,

Feinschilbert Róbert török állampolgár persze nem ilyen tökéletes folyékonysággal adta elő mondanivalóját, mint ahogy ezt mi most leírtuk, hiszen csak törte a magyar nyelvet, de mon- dókájának mindenesetre ez volt a lényege. És Sipőcz alpolgármester úr, a fővárosi szociális és népjóléti ügyek főnöke kapott az ajánlaton. Hogy is ne kapott volna, amikor leginkább őt szorongatta a nyomorában lázongó budapesti iszegénynép. Nyomban összehivatta a sajtó képviselőit és bemutatta nekik Feinschilbert urat:

— Aki beszél németül, angolul, oroszul, franciául, spanyolul és természetesen törökül, különben özvegy, foglalkozása magánzó, hat gimnáziumot végzett. Ez utóbbi azonban egyáltalán nem zárja ki magas műveltségét, nagy vagyonnal rendelkezik, amelyet a közjó szolgálatába szeretne állítani. Kérem a hírlapíró urakat — szólt az újságírókhoz Sipőcz alpolgármester —, szíveskedjenek a közvélemény tudomására hozni, hogy Feinschilbert úr átveszi a népkonyhákat, természetesen engedélyt kap bizonyos szeretet- adományok gyűjtésére...

— Ez semmiség... — kiáltott közbe kissé tiszteletlenül Feinschilbert úr. — Formaság...

— ... Az engedélyt mindenesetre megadjuk, s kérjük Budapest úri közönségét, részesítse erkölcsi és anyagi támogatásban a népjólét emelésének e nagyszabású vállalkozását!

Feinschilbert úr ily módon rövidesen a budapesti szegények Robert bácsija lett. Efhitték, hogy akadt egy jótékony lélek, aki egész vagyonát arra áldozza, hogy az ő éhségüket csillapítsa, gyermekeik éhes száját reggel, délben és este betömje ...

Fényképek, életrajzok és kissé homályos utalások jelentek meg az újságokban arról, hogy Feinschilbert Róbert horribilis vagyonnal rendelkezik. De ennek pontos hollétéről, nagyságáról egyelőre senki sem tudott, mint ahogy arról sem, hogyan került Budapestre a török Róbert bácsi, s mit keresett az egyik héten Angliában, a másik héten Isztambulban, majd Madridban, aztán meg Helsikiben... Az újságolvasó közönség ez utóbbit betudta Róbert bácsi világutazó szenvedélyének. Akik rrieg levest vártak tőle, aligha kutatták, hogy milyen vagyonból fedezi a népkonyhák költségeit Róbert bá(Folytatjuk)