Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

Bizalommal és tapintattal

Egy friss kereskedelmi iendelkezés margójára

Finomabb kifejezéssel élve „térítés nélküli vásárlásnak” nevezik a kereskedelmi dolgozók azt a cselekményt, amikor egyik-másik fogyasztó valamelyik üzletből — többnyire önkiszolgáló boltból — eltulajdonít valamilyen árucikket. Nem kis probléma ez, hiszen népgazdasági méretekben sok százezer forintra tehető az a kár, amely ilyen módon a társadalmi tulajdont éri. Ugyanakkor szinte állandó a vásárlók panasza az indokolatlan gyanú- sítgatás, zaklatás miatt, hiszen az is gyakran előfordul, hogy némely eladó túlzott ügy buzgalmában lopással vádol meg ártatlan vásárlókat. Helyére tenni a dolgokat — ez a célja a Belkereskedelmi Minisztérium igazgatási főosztálya most kiadott tájékoztatójának, amelyet valamennyi kereskedelmi vállalat vezetőjének elküldték.

Ebben részletesen ismertetik és kiegészítik az 1964-ben megjelent ' 11.138/1964. számú belkereskedelmi utasítást, amelyet a bolti árukészlet védelméről adtak ki, pontokba foglalva, milyen magatartást kell tanúsítaniok a bolti dolgozóknak a tolvajok leleplezése esetén. Nyomatékosan felhívják a kereskedelmi alkalmazottak figyelmét e rendelkezésnek arra a részére, hogy tettenérés esetén a vásárlót feltűnés nélkül kell arra felszólítani, hogy egy külön helyiségbe fáradjon át. Az eladók egyedül semmi esetre sem, csak legfeljebb másodmagukkal tárgyalhatnak a vevővel, s ha ez önként előadja az eltulajdonított árut és megmutatja zsebeit, vagy táskáját, az ügynek ezt a részét lezártnak kell tekinteni, majd ezt követően a tolvaj ellen szabálysértési eljárást kell indíttatni, De sem megmotozni, sem bármiféle erőszakot alkalmazni nem szabad. Amennyiben megtagadná az eltulajdonított árucikk megmutatását, vagy nem tenne eleget az igazolás teljesítésének, akkor

rendőr jelenlétében kell az igazoltatást elvégezni. Minden körülmények között arra kell azonban törekedni, hogy az eljárás tapintatos, udvarias és korrekt legyen.

Természetesen a minisztérium nyomatékosan felhívja a kereskedelmi dolgozók figyelmét arra is, nehogy minden vásárlóban tolvajt lássanak, hiszen a vevőknek csak elenyészően kis részéről feltételezhető, hogy egy-egy esetben megtéved. A törpe kisebbség miatt semmiféle sérelem, zaklatás nem érheti azokat, akik — vásárlás, tájékozódás szándékával lépnek be az üzletbe.

Magától értetődően nem elhanyagolható része a problémáknak — s erre a minisztérium ezúttal is külön felhívta a kereskedők figyelmét — a megelőzés. Az tudniillik, hogy a helyes áruelosztással, a vevőáramlás meggyorsításával s más indokolt boltszervezési intézkedésekkel meg lehet előzni a bolti lopásokat. Nem ellenzik a civilruhás ellenőrök alkalmazását, ügyes technikai megoldások bevezetését, például visz- szapillantó-tükör, átlátszó üvegajtók — mint ahogy helyes az is, hogy fehér köpenyes bolti dolgozók kísérik figyelemmel a vásárlásokat. Ám ezek elsősorban azzal a feladattal, hogy segítsék a vevőket a vásárlásban.

Nem elhanyagolható része a minisztériumi rendelkezésnek, hogy az alaptalanul meggyanúsított vásárlót minden esetben elégtétel illeti meg, tőle bocsánatot kell kérni. a panaszkönyvet rendelkezésére kell bocsáitani. a sértő módon eljáró kereskedelmi alkalmazott ellen eljárást kell indítani.

Végső soron ezt az igazán kényes kérdést csak úgy lehet nyugvópontra hozni és ott tartani, ha úgy a vásárlók, mint a kereskedelmi alkalmazottak betartják az írott és az íratlan törvényeket. Az egyik fél a vásárlás, a másik az eladás szabályait.

(h—gy)

Papp Lajos és a bátorság

„Lindenmayer József 37 éves gépkocsivezető ittas állapotában feleségének és 11 éves gyermekének életére tört. A botrányra egybegyűlt tömegből Papp Lajos 19 éves segédmunkás segíteni akart az asszonyon, — a részeg férj szíven szúrta a fiatalembert, s az a mentőkocsiban meghalt. .(Újsághír).

Hetek óta arról olvasok az újságban, milyen bűnös is az a közöny, amely eltűri a garázdaság legdurvább jelentkezéseit is. Hogy sokak szemeláttára egy pesti csapszék huligánjai agyonverhettek egy idős embert. Hogy a Boráros téren százak szemeláttára egy jámbor cigányprímás életét oltották ki egy notórius verekedő acélöklei.

Most valaki közbelépett — s ez történt.

Elmentem, hogy hírt hozzak arról, ki volt az a fiatalember, aki odaállt a kés elé.

OROSZLÁN TÖMEGHAZBAN

Tömeglakásos udvar Pesterzsébeten, a Nagy Sándor utcában. Az udvaron nyúlketrecek, lícium- és orgonabokrok, egyik ablakban vénségesen vén rádió a hangos rádió csecsemőkorából.

Egy negyvenes férfi jön ki a házból, bemutatkozom neki és megkérdem: u

— Mit tud Papp Lajosról mondani?

Ö szomorúan:

— Szegényből nem lesz az úttörők példaképe. Java szabad idejét az utcán töltötte.

Egy kerékpáros siheder megáll mellettünk pillanatra:

— Oroszlán volt kérem. — Aztán mintha sokallná a pátoszt. — Sajnos, csak a bátor járja meg.

Az udvaron húszéves forma lány fürdőruhában:

— Lajos? Olyan volt, mint a többi.

EGY CUKRÁSZ JÖT TESZ

A fiú, aki „olyan volt, mint a többi”, nem úgy élt, mint a többi tizenkilenc éves. Családja széthullott (édesapja disszidált, anyja második házasságában Csepelen élt), a legényke tövisessé formálódott, otthontalan volt, s mint egy idős néni találóan mondta: néha úgy hiányzott neki a szeretet, hogy szinte az utcai járókelőktől koldulta.

Egy nyugdíjas cukrász osztotta meg vele üzletlakását.

— Ügy vettem, mintha a fiam volna. — A szeme könnyes, a hangja remeg. — Sokszor én adtam neki enni. Egy maszek kőművesnél dolgozott. Vagy két nadrág, egy kabát, két-három ing maradt utána, a nővére azt is elvitte.

Egy most érettségizett fiú, különben tizenkét évig volt a barátja:

— A Csili nevű kultúrházba járt. Nem félt a verekedéstől sem. Semmije se volt, de mindig adni szeretett volna mindenkinek, ezért szerették annyian.

...És egy választottja is volt, de azt a kislányt sehol nem találom.

10 KÉRDÉS — FELELET

Nem mindig azok viselkednek nehéz pillanatokban embermódra, akik iskolai bizonyítványukban a legjobb osztályzatot őrzik magatartásból. Bájt keresni, hogy abban mutassuk meg, kik és mik vagyunk — ez lehet erőfitogtatás, hiúság, a feltűnés hajszolása. De vállalni a legnagyobb veszélyt is, társaink, környezetünk, a közösség

védelmében, ez hősiesség akkor isä ha aki véghez viszi, az tegnap még nyúlszívű volt.

Papp Lajos sohasem volt nyúlszívű. De tragédiája — mit titkoljam! — azt a félelmet keltette bennem, jóidőre elveszi mindenki kedvét attól, hogy beavatkozzék ott, ahol a részeg erőszak vagy a cinikus garázdaság a gyengékre tör.

Tíz fiatalt kérdeztek meg a „Csiliben”, ahová olyan kedvvel járt Papp Lajos. A tíz közül egy azt mondja: „Én mindenesetre le- lécelek, ha valaki hőzöng”. Egy legényke: „Hát... mindenesetre nem jó beavatkozni...”

Nyolcán egyszerűen nevetségesnek találták a kérdést: „Papp Lajos halála után beavatkoznának-e ilyen ügybe?”

Számomra a legemlékezetesebben egy pincérfiú — pedig őket nem mint a férfibátorság példáit szokták emlegetni — fogalmazza meg legjobban a megrendítő eset tanulságát. Azt mondja:

— Az a részeg sofőr leszúrhatta a bátorságot?

Jó hallani, hogy ilyenek is a mai fiatalok. És szótlan tisztelettel nézek arra a műszerésztanulóra, aki beat-frizurás szőke fejét megrázva így szól:

■— Talán ezentúl hagyjuk hogy a gazemberek azt higgyék, nekik mindent szabad?

Szegény Papp Lajos kedvenc szava járásával így szólna erre 3 mondatra:

— Igazat beszélsz, arany pajtásom.

És csendes, szeretetet váró mosollyal mosolyogna.

Bajor Nagy Ernő

A Nyugu-j iga..gaiO.:áBon uzemiic helyezték az IBM gyártmányú elektronikus adatfeldolgozó berendezést. A Jövőben ennek segítségével számítják ki és folyósítják az ország mintegy 1 millió 200 ezer nyugdíjasának ", havi illetményét. A „tévedhetetlen” pontossággal dolgozó computer mágnesszalagjain ha- vonta annyi adatot rögzít, amennyi nyilvántartásához korábban száz mázsányi aktatömlgre volt szükség.

Képünkön: másodpercenként harmincezer jelet rögzítve dolgozik az új berendezés. 5

Bodrogi Sándor :

I

a Kopasz Oroszlánban

■

Rémtörténet,

' . - 'í

Wm*

— A Gömöry név Magyarországon eléggé gyakori.

— Valóban gyakori — mondta Jana — van

telefonja?

Gömöry némán és kínzottan mutatott a szoba sarkában álló készülék felé.

— Ha kívánja — mondta Jana — miközben a készülékhez lépett — most felhívom a magyar belügyminisztériumot, úgy tudom, ők foglalkoznak bizonyos eltűnt személyek ügyével. Nekem tudniillik az a benyomásom, hogy ön doktor Gömöry, azonos azzal a Gemnerrel, aki Varsóban is, a Kárpátoknál is olyan ügyes volt, aki Scbirmbaum volt SS katonát rejtegette, iratokhoz juttatta, és aki a Magyarországon élő Wo- check professzor elleni merénylet értelmi szerzője és végrehajtója.

— 133 —

Jana mindezt a társasági asszony csevegő hangján, közölte és szavainak kérő hangsúlya volt, sokkal inkább, mint fenyegető.

Gömöry felállt, egy pohárba a szifonból vizet freccsentett. Kiitta.

— Rendelkezésére állok — mondta csendesen.

Jana egy doboz amerikai cigarettát vett elő

táskájából és barátságosan az orvos felé kínálta.

— Megértem az óvatosságát — mondta csendesen mosolyogva — és helyeslem a bizalmatlanságát is. Rendkívüli a helyzet, az idő rövidsége miatt nem tudtuk a találkozót kellőképpen előkészíteni. Schirmbaum hirdetése úgy ért bennünket, mint derült égből a villámcsapás. Soha nem gondoltuk volna, hogy két ilyen tapasztalt emberünk ennyire súlyos hibát vétsen.

— Mi sem értjük a dolgot. — Nagynehezen kiderítettük, hogy hol van ez a Wocheck, a Schirmbaum által hozott adatok szerint öreg ember — és amikor az akciót végre akarjuk hajtani... kiderül, hogy egy díjbirkózó jelenik meg helyette.

— Az a baj — mondta Jana szemrehányóan — hogy túlságosan is elbízták magukat.

— Saját szememmel láttam. Ott voltam a presszóban, amikor teázott.

— Wocheck soha nem teázott a maga presz- szójában, azt hiszi, hogy ezek a magyarok fejre estek? Nem számolnak azzal, hogy Wocheckért harc fog folyni? Azt hiszem, lebecsülték ellenfeleinket. Lépremcntek. Felbukkant egy Wocheck, mindenki láthatta őt, mint ahogy minden hal láthatja a folyóba dobott horog végén a csalétket. Dehát mi nem vagyunk halak. Meggyőződésem, hogy tervük elkészítésekor nem a tényből, hanem a látszatból indultak ki...

— Milyen tényre gondol?

— Arra, hogy a tudós, mióta az eszét tudja.

—,134 —

kísérletező munkát folytatott. Talán most egyik napról a másikra teázással tölti az idejét? Inkább abból kellett volna kiindulniok, hogy melyek az ország legnagyobb vegyiipari üzemei és gyárai. És hogy közülük melyek foglalkoznak műtrágya és növényvédő szer kísérleteivel.

— Én orvos vagyok, és nem trágyaszakértő...

— Másodsorban orvos, így mondja: elsősorban az ODESSZA katonája, és mint ilyentől, sokkal több hozzáértést, gondolkodást ás sokkal megfontoltabb cselekedeteket várunk... Én most elmegyek a szállóba, ahol szobát vettem ki. Azt hiszem, a leghelyesebb az lenne, ha este 10-kor a bárban találkoznánk. Ne az asztalomhoz üljön, de ha tud, kérjen fel táncolni. Azután majd valamit megbeszélünk. Figyelmeztetem, eszébe ne jusson a magyar elhárítást értesíteni. Engem lebuktathat és Schirmbaumot is akasztófára jut, tathatja, de mindezt büntetlenül tenni — ebben ne reménykedjen ...

.. 5 Amikor Schirmbaum megtudta a siófoki ház címét, kocsiba ült és visszarobogott az üdülőtelepüléshez. Néhány kilométerrel az üdülőhely előtt, az országút oldalán árnyas fák és bokrok idilli környezetében leállította a motort. Körülnézett és úgy látta, nagyszerű rejtekhelyre bukkant. A bokrok között kellőképpen álcázva elrejtette a kocsit. Ezután gyalog folytatta az útját. Késő este érkezett meg a villához. Kaput nyitott, besietett az épületbe.

Gömöry doktor víkendháza három helyiségből állott, a ház fölé padlásteret is kiképeztek. Schirmbaum észrevette, hogy a padlásra két út vezet, az egyik az előszobából nyíló ajtón át. a másik egy hosszú létra felhasználásával valószínűleg azért, hogy ha a házban senki nem tartózkodik, a kéményseprő akkor is el tudja végezni a sürgőssé vált munkálatokat.

— 135 —