Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

(Folytatls az í. oldalról.)' Beszélt a .közel-keleti helyzet­ről, majd kijelentette: — A Szovjetunió külpolitikájá­nak — csak úgy, mint a többi szocialista ország külpolitikájá­nak — egyik fő összetevője a fegyverkezési verseny megszünte­téséért folyó harc és mindenek­előtt az atomfegyverkezési ver­seny megszüntetéséért az emberi­ségnek a nukleáris világháború fenvegetésétől történő megmenté­séért vívott harc. Ma elmond­hatjuk, hogy ezen az úton fontos szakaszhoz érkeztünk. Az atomfegyverek elterjedé­sét megakadályozó szerződést a világ országainak nagy többsége jóváhagyta és ez a szerződés július elsejétől kezd­ve aláírásra kész. Ez, elvtársak, lenini külpoliti­kánk vívmánya. Ez a szerződés a béke doku­mentuma, melynek célja a nuk­leáris háború veszélyének csök­kentése. — Felhívunk minden államot, hogy írja alá ezt a fontos ok­mányt, tegyen meg mindent., hogy a szerződés mielőbb életbe lépjen és előmozdítsa a békét és a haladást. — A szovjet kormány a na­pokban az államokhoz emlék­iratot intézett a fegyverkezési hajsza beszüntetésével és a le­szereléssel kapcsolatos lépések­ről. Megállapodás született arra vonatkozólag is, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok ki­cseréli véleményét a támadó stratégiai atomfegyverek célba juttatásához szükséges rendsze­rek és a ballisztikus rakétael­hárító rendszerek komplex kor­látozásáról és csökkentéséről. Ezután a hathatós európai, kollektív biztonsági rendszer ki­építésének fontosságáról beszélt, majd így folytatta: — A jelenlegi feltételek kö­zött a szocialista országok össze- forrottságának és cselekvési egy­ségének különösen nagy jelen­tősége van. A Szovjetunió, a Ma­gyar Népköztársaság és a többi testvéri ország ezért fordítja szüntelenül figyelmét az egység erősítésére. A szocialista országok körében a legszorosabb együttműködés^ a szocialista országok közössége biztonságának kérdésében való­sul meg. Ebben nagy szerepet játszik a Varsói Szerződés Szer­vezete. E szövetség fő célja: biz­tosítani a békét az imperializ­mus háborús próbálkozásaival szemben. A katonai és a politikai együtt­működés mellett a testvéri szo­cialista országok közötti kap­csolatokban lényeges helyet fog­lalnak el a gazdasági együttmű­ködés kérdései. Mi arra törek­szünk. hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználjunk minden előnyt, amelyet a szocializmus e téren nyújt. Ezzel összefüggés­ben mi csakúgy, mint a KGST többi tagállama, nagy jelentősé­get tulajdonítunk a szocialista országok képviselői közeljövőben sorra kerülő, magas szintű érte­kezletének, amelynek megtartá­sában a drezdai találkozón álla­podtunk meg. Brezsnyev kijelentette: az egyes szocialista országok különböző feltételek között fognak hozzá az új társadalmi rend felépítésé­hez. Ugyanakkor — folytatta —, a szocialista országokat közös el­vek egyesítik. — Mi. kommunisták, saját or­szágainkban mindannyian szo­cializmust és kommunizmust építünk, s ezt tartjuk legfon­tosabb kötelességünknek. Ugyan­akkor azonban meggyőződé­sünkből, nevelésünkből és szí­vünk akaratából következőleg internacionalisták vagyunk. Szá­munkra nem lehet és soha nem is lesz közömbös a szocialista építés sorsa más országokban, a szocializmus és a kommunizmus közös ügye a földön. L. I. Brezsnyev ezután arról beszéli!, hogy az SZKP első­rendű jelentőséget tulajdonított és tulajdonít a testvérpártok nemzetközi összeforrottságának. az egységes politikai frontok megszervezésének, az imperializ­mus elleni harcban. Ezzel kap­csolatban kiln-htette: — Szer. tném most különösen aláhúzni azt a nagy szerepet, amelyét a Magyar Szocialista Munkáspárt a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának előkészítésében betöltött. Az MSZMP erőfeszíté­sei, aktív tevékenysége — amely a marxista—leninista pártok kö­zötti kapcsolatok megszilárdítá­sára irányult —, ismételten meggyőzően iga­zolják a magyar elvtársak álláspontjának elviségét, ha­tártalan hűségét a proletár internacionalizmus eszméjé­hez. Elvtársak! Mindannyiunk szí­véhez közel áll az a barátság, Kádár János: Megbízatásunknak eleget tettünk Kádár János beszéde bevezető­jében kijelentette: — Küldöttségünk látogatásának célja kapcsolataink bővítése, együttműködésünk kiszélesítése, népeink barátságának további megerősítése volt. Ügy érezzük, hogy célunkat elértük, megbízatá­sunknak sikerrel eleget tet­tünk. Ezt nagymértékben megkönnyí­tette, hogy szovjet partnereinket is ugyanaz a szándék vezette. Munkánkat mindenekelőtt az se­gítette, hogy egységünk szilárd, a magyar—szovjet barátság megin­gathatatlan, eszményeink érde­keink és céljaink közösek. Né­peink barátsága töretlenül fejlő­dik és ma erősebb, mint koráb­ban bármikor volt. Ezután arról beszélt, hogy a magyar küldöttség látogatása so­rán újabb személyes benyomáso­kat szerzett a Szovjetunió nép­gazdaságának gyors ütemű fejlő­déséről, majd arról szólt, hogy hazánkban az emberek magabiz­tosan, a jövőbe vetett szilárd hit­tel munkálkodnak a szocialista társadalom felépítésének nagy művén. A párt IX. kongresszusa megjelölte a feladatokat, ez év elején hozzáláttunk a párt kezde­ményezésére kidolgozott gazda­ságirányítási reform bevezetésé­hez és dolgozunk a harmadik öt­éves népgazdasági terv teljesíté­séért. A reform célja, hogy a szo­cialista tervgazdálkodás kereté­ben hatékonyabban dolgozzunk, jobban kihasználjuk a termelő­erőket és lendületesebbé tegyük fejlődésünket Ezután az idei év első öt hónap­jának eredményeiről beszélt, majd így folytatta: — A Magyar Szocialista Mun­káspárt mint marxista-leninista forradalmi párt, következetes és egyértelmű politikát folytat. Poli­tikánk több mint egy évtizede tö­retlen, állandó, de pártunk köte­lességének tartja, hogy a társa­dalmi fejlődést, a helyzetet állan­dóan elemezze, az élet által felve­tett új kérdésekre helyes választ adjon. A továbbiakban a magyar— szovjet barátságról, az országaink közötti kapcsolatokról szólt, majd így folytatta: — Szovjet elvtársainkkal mos­tani tárgyalásainkon számos fon­tos kérdésről folytattunk eszme­cserét. Sorra vettük a szocializ­mus, a kommunizmus építésének tapasztalatait országainkban, két­oldalú kapcsolataink és a nem­zetközi helyzet időszerű kérdéseit. Megbeszéléseink barátiak, szívé­lyesek voltak, ismételten jóleső érzéssel állapíthattuk meg közö­sen, hogy az összes érintett alapvető ) kérdésben nézeteink és törek­véseink egybeesnek, és párt­jaink kormányaink álláspont­ja azonos. Megbeszéléseink előrevitték együttműködésünket. Az újabb húsz évre szóló nagy jelentőségű barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződé- jnkel a múlt év szeptemberében Budapesten kötöttük meg. Most amely a Szovjetunió és a népi Magyarország, az SZKP és az MSZMP között szövődött E barátság közös vívmányunk és nagy jelentőségű nemcsak a mi országaink, hanem a szocializmus nemzetközi po­zíciói számára is. A szovjet emberek szilárd el­határozása, hogy tovább erősí­tik ezt a testvéri szövetséget. A nagygyűlés résztvevői viha­ros ünnepléssel köszöntötték Ká­dár Jánost, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetőjét, amikor a mikrofonhoz lépett.' sikerrel is e szerződés előírásainak és szel­lemének megfelelően végeztük kö­zös munkánkat. Szilárd és közös elhatározásunk, hogy a Szovjet­unió és a Magyar Népköztársaság együttműködését minden terüle­ten tovább szélesítsük és mindent megteszünk annak érdekében, hogy pártjaink, népeink egysége, a magyar— szovjet barátság mind erő­sebb. örök és megbonthatat­lan legyen. Ezután nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta; teljes mértékben szolidárisak vagyunk a kapitalista országokban a tőkés kizsákmányolás ellen küzdő osz­tálytestvéreinkkel, az imperializ­mus elnyomása ellen, a nemzeti függetlenségükért küzdő népek­kel. Tények bizonyítják — foly­tatta —, hogy az imperialisták az utóbbi években fokozzák ag­resszivitásukat a világ különböző térségeiben. Hangsúlyozta, teljes mértékben szolidárisak vagyunk vietnami testvéreink harcával, majd arról beszélt, hogy a béke- szerető erőknek a közel-keleti vál­ságos helyzet megoldása érdeké­ben is mindent meg kell tenniök. Kádár elvtárs ezután így folytat­ta: — A magyar népet közvetlenül közelről érintő kérdés az európai földrész biztonságának megte­remtése. Ennek legfőbb akadályo­zója az a militarista és revansista politika, amelyet az Amerikai Egyesült Államok kormányának támogatásával a Német Szövet­ségi Köztársaság uralkodó körei folytatnak. Az egész német nép jövőjét az a társadalom képviseli — mon­dotta —, amely a Német Demok­ratikus Köztársaságban épül és erősödik. Mi szolidárisak va­gyunk az NDK népével, kormá­nyával és segítjük harcukat, ame­lyet szuverénitásuk- védelmében a Szovjetunióval és más szocialis­ta országokkal szoros szövetség­ben a nyugatnémet militarizmus- sal szemben vívnak. Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy napjainkban rendkívül nagy, a nemzetközi élet egészé­re kiható jelentősége van a szo­cialista országok egységének, belső szilárdságának, a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatának. Kijelentette: — A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kor­mánya úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben na­gyon fontos közös feladatunk az egység erősítése a szocia­lista országok között és a Varsói Szerződés, valamint a KGST keretében is; A Varsói Szerződés országai ismételten kijelentik, változatla­nul érvényes, hogy hajlandók megszüntetni védelmi szerveze­tüket, ha az imperialista hatal­mak feloszlatják a NATO-t. Mindaddig azonban, amíg léte­zik az imperialisták agresszív, a népek békéjét fenyegető katonai tömbje, addig internacionalista kötelességünk szervezetileg és katonailag erősíteni, korszerűsí­teni és még hatékonyabbá tenni közös védelmi szervezetünket. A továbbiakban arról beszélt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen súlyos tör­ténelmi felelősség nehezedik a nacionalista útra tért kínai ve­zetők csoportjára. Amit Kínában „kulturális forradaloménak ne­veznek, nincs semmi köze se a kultúrához, se a forradalomhoz, nem más, mint a nacionalizmus, az anarchia, a rombolás elsza­badult szelleme. A mi legerő­sebb fegyverünk a világnéze­tünk, elméletünk a marxizmus— leninizmus — mondotta Kádár elvtárs, majd így folytatta: A nemzetközi munkásmozga­lomban az utóbbi időben erő­södnek az egységtörekvések. En­nek jelentős kifejezése volt a testvérpártok februári budapesti konzultatív találkozója, ahol megállapodtak abban, hogy ez év novemberére Moszkvába ösz- szehívják a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozását. A konzultatív talál­kozón egyetértés alakult ki ab­ban, hogy meg kell teremteni a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységét az impe­rializmus. elleni harc fő kérdé­seiben. Azóta Budapesten lezaj­lott az előkészítő bizottság ülé­se és megtartotta első ülését a nemzetközi tanácskozás anyagait előkészítő munkacsoport is. A Magyar Szocialista Munkás­párt a maga részéről mindig ar­ra törekedett, hogy hozzájárul­jon a munkásmozgalom egységé­nek helyreállításához. Erre fog törekedni a jövőben is. Mély meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom moszkvai tanácsko­zása, mérföldkő lesz az egy­ség felé vezető úton. Lehetővé teszi a legszélesebb körű és világméretű antiimperialista front kiszélesítését, és hatékony fellépését, s ezzel nagy szolgálatot tesz a szocia­lizmus, az emberi haladás, a bé­ke ügyének. Amikor az MSZMP Központi Bizottságának első titkára be­fejezte nagy hatású beszédét, a kongresszusi palotában jelen­lévő. mintegy hatezer moszkvai dolgozó helyéről felállva, nagy tapssal köszöntötte a magyar de­legáció vezetőjét. Percekig hang­zott az éljenzés, az ünneplők kó­rusban éltették a két testvéri nép barátságát. A taps még csak fo­kozódott, amikor Kádár János és Leonyid Brezsnyev kézfogással üdvözölte egymást. Dubcek diákok között Alexander Dubcek a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára a prágai várban szí­vélyes beszélgetést folytatott középiskolás diákokkal és egyetemistákkal az iskolaév befejezése alkalmából. (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom