Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
CSEVEGES PINCEHELYEN TAVASZ ÓTA özvegy Vacsora Rydolmé hatvanéves pincehelyi P4ra6ztasszony úi’fcflival két műszakban dolgozik és Tuhélt, gyengeáramé csatlakozót gyárt tiz- ezerszámra. Ül az idős paraszt- asszony a munkapad mellett, s egyszerűen nem hajlandó tudomást venni arról, hogy ő most a magyar élet egyik új meglepetése, ha úgy tetszik, szenzációja, mivel a nyugdíjkor küszöbén váltott át az ipari munkára. A munka különösebb szakértelmet nőm igényel. Annak idején lejött Pestről egy művezető és néhány nap alatt betanította az asszonyokat. Inkább kézügyességre van itt szükség, és jó »zömre. A mozdulatok egyszerűek, mechanikusak, az egésznek van valami manufaktúra jellege. Az asszonyok ülő munkát végeznek, e est egyelőre még nem tartják fárasztónak, ellenkezőleg, Pihenésnek, majdhogynem szórakozásnak hiszik. Nem lepődöm meg rajta, hiszen egész életükben a mezőn dolgoztak, s a cukorrépa egyeléséhez, a kukorica kapálásához képest ez az ülőfoglalkozás csakugyan pihenésnek számít. Legalábbis egyelőre. Sok-sok hónap kell még ahhoz, hogy az ülésben is el tudjanak fáradni. Palóc Tamással, a pincehelyi Vörösmarty Tsz elnökével ezúttal nem határszemlére, hanem üzemlátogatásra indulunk. Szokatlan helyzet. Amíg bejárjuk a három „telephelyet”, Palóc Tamás röviden elmondja a legszükségesebbeket, „Cirpkiseprüvel kezdtük. Ez volt tulajdonképpen a főpróba. Utána jött a kooperáció: az antenna és a Tuhel. Nehezen rázódtak bele. Az egyik asszony nem jött, mert eszébe jutott, hogy neki Tamásiban van dolga. Ezzel akadályozta a többiek munkáját is. így ment ez majd egy hónapig. Most már változott a helyzet, s mi tanúi lehetünk annak, miként születik a munkás- osztály. Az üzemi rend, az egymásrautaltság formálja az embereket. Ma már nincs olyan, hogy bárki is hat óra öt perckor jöjjön és kilenc órakor kedvet órezzen a hazamenéshez. Egyébként mi önmeóval dolgozunk. Időnként lejön Budapestről gz üzem meósa is, de eddig még elégedett" — magyarázza az elnök. Miközben végigjártuk vele a munkahelyeket, képtelen voltam megszabadulni attól a gondolattól, hogy Pincehelyen a magyar falvak jövőjét látom. Svájc és Japán jutott eszembe. Előfordulhat, hogy hazánk tíz év múlva más előjellel hasonló kuriózum lesz? Könnyen lehetséges. Pincehelyt, pontosabban a Vörösmarty Tsz-t pillanatnyilag bátran tekinthetjük egy ehhez alkalmas modellnek. Ez a modell megmutatja, hogy a közös gazdaság 1068-ban átlépte a gyánszerű termelés küpzöbót, ami azt jelenti, 3 termékek, a termények tömegét mind kevesebb munkaerővel fogják előállítani. Ahová eddig 30 emberre volt szükség, ott elegendő lesz öt. vagy éppen kettő. Ugyanannyit, vagy még sokkal többet termelnek. mint amennyit termeltek a múltban. A GAZDÁK FKJE fölött viszont megjelent a részleges, vagy a teljes munkanélküliség réme és néhány év múlva a munkanélküliség anélkül, hagy falra festenénk az ördögöt, katasztrofális méreteket ölthet a mezőgazdaságban. Ez a lényeg. A pincehelyi modellt tehát a félelem érzése és a felelősség szülte, így jött létre gz a? újszerű kooperáció, amiről kísérőm. Palóc Tamás tsz-elnök beszélt. A közös gazdaság és a Budapesti Híradó- technikai Vállalat, tehát az ipar és a mezőgazdaság között létesült ez a kooperáció. A termelőszövetkezet megkapja a vállalattól a félkész termeket, ebből kézi munka igényes kész\ terméket csinálnának a gazdák, pontosabban a tsz nőtagjai: tv-antermákat és Tuhelt, gyengeáramú csatlakozókat a vállalatnak. Ez az Új modell. Van egy me- zőgadasági üzem, amely változatlanul húst, tejet, gabonát, tojást stb. „állít" elő, de e mellett a fölszabadult munkaerőt az iparban foglalkoztatja. S ami nagyon lényeges, a termelőszövetkezet keretei között, otthon. Az anten- nuüzem műszakvezetője Mészáros Gyula például ugyanúgy tsz- tag, mint az antennaüzem dolgozói. Az otthont munkalehetőség több szempontból lényeges. Az idős szövetkezeti tagoktól például senki sem várhatja el, hogy ötvenéves fejjel utazgassanak Komlóra, Pécsre, vagy Budapestre. Másrészről a Vörösmarty Tsz-szel kooperáló budapesti vállalatnak feltétlenül előnyös, hogy egy viszonylag nagy létszámú betanított munkásgárda szociális jellegű terheit nem kell viselnie. Ezenkívül Budapest túlzsúfoltsága is enyhülhet, ha a különösebb szakképzettséget nem igénylő, félkész termékek összeállítását a vállalatok kooperációban vidéken végeztetik. Egyszerűbb, olcsóbb hetenként, kéthetenként a kész terméket Pincehelyről Budapestre szállítani, mint 70, 100, vagy később még több pincehelyi embernek Budapesten munkásszállást, ellátást, művelődést, orvost stb, biztosítani, A közlekedésről ne i? beszéljünk. S ha itt most az ember országos méretekben kezd gondolkodni, akkor a jövő képe csakugyan ijesztő, mert ha a pincehelyi modell nem nyer polgárjogot, akkor néhány év múlva a gépesítés, a kpmizálás további térhódításával Újabb tízezrek fognak a falvakból a városokba áramlani. A mező- gaadaaágnak a várható munkanélküliséget tehát sok-sok létkérdéssel egyenértékű ok miatt helyben kell levezetni, megoldani, akár úgy is. ltogy nagy kézügyességet igt«nylő Új iparágak szülessenek, Japánban a miniatürizálás, Svájcban az óragyártás a mi számunkra most gondolatébresztő, cselekvésre késztető példa lehet. S30 SINCS ARRÓL, hogy a Ludas Matyi karikaturistájának víziójára gondoljunk és a mező- gazdasági üzemeket úgy képzeljük el, hogy a parasztok a végén majd gyárakat, atomerőműveket építenek. Ez asaesiság. Egyszerűen arról van szó, hogy a mező- gazdaságban a korszerűsítés, valamint a modern technika alkalmazása velejárójaként egyre nagyobb az élő munkaerő-felesleg, anélkül, hogy a termelés stagnálna. Ellenkezőleg, prosperál. Nem gyártelepekre kell gondolni tehát, hanem — jobb kifejezés nem jut eszembe — a manufaktúrák sokaságára. A pincehelyi termelőszövetkezet például egy pedagógus volt szolgálati lakását, a szobát, konyhát és az előszobát rendezte be, ezekben a helyiségekben gyártják a gyengeáramú csatlakozót. Egyszerű, szinte primitív környezetben szerelik ösz- sze az asszonyok a tv-antennák ezreit is. És a tsz 70 fős ipari munkásgárdája mégis elégedett, hiszen munkakörülményei jobbak, miután sokkal könnyebb tv-antennát összerakni, mint répát egyelni, s a minőségileg kifogástalan termékek tízezreit adja a vállalatnak. (A répaegyelés egyébként nem sok idő múlva nmúgyis ugyanúgy megszűnik, mint ahogy megszűnt a kézi aratás. vagy ahogy megszűnőben van a kézi betakarítás, a kukorica-, a burgonyaföldeken.) Beszélgettem Somogyi Jánosné- val. Elmondta: hamar megtanulták az itteni munka fogásait, annyira, hogy selejt az utóbbi időben már nincs. „Csevegés” közben arra gondoltam, különös élmény lett volna egy kívülálló számára végighallgatni a parasztasszony beszélgetését az újságíróval. „Ez a kettes köpeny, ez az egyes köpeny, így kell összerakni, ez a meo. Megvan itt is a neve mindennek” — mondja a felfedezők lelkesedésével özvegy Vacsora Rudolfné. Sornogyjné a termelésről tájékoztat: „Eddig 60 ezer hármast, 30 ezer ötpólusú egyenest és 47 ezer három-három pólusú könyökszabványt csináltunk” — na tessék, én és az elnök, a két mezőgazdász csak tekintgetünk. Bakonyi Andrásné rugós csa- varhúzóval dolgozik. „Tegnap dipózlunk' — mondja. Az asszonyok bevallják, hogy először féltek a villamos árammal működő gépektől, a kézié nehezen álló szerszámoktól, de az idegenkedés már megszűnt. Megszokták és megszerették az új szerszámokat. A rugós csavarhúzó állítólag sokkal könnyebb, mint a kapa. Egy gondjuk van csupán, hogy tavasz óta nem tudják oly szépen rendbe tartani az otthont, mint ahogyan megszokták. Előfordul, hogy nincs idő megágyazni. Cseppet sem csoda, hiszen közülük né- hányan az idén még területet, mezei munkát is vállaltak. Ledolgozzák a nyolc órát, az „antennában”, s utána mennek kapálni. Egyelőre nem tartják soknak. Bizonyos azonban, hogy jövőre nem sokan vállalnak területet. Ennek ismét a közösség látja majd a hasznát, hiszen még nagyobb ütemű lehet a gépesítés, a kemizálás. Különös, ám roppant érdekes összefüggések ezek. Ki gondolta volna, hogy a termelő- szövetkezetekben lesz idő, amikor a vezetők annak örülnek, ba 8 tagok nem vállalnak területet? S lesz idő, amikor ennek ellenében más elfoglaltságot, kenyér- kereseti lehetőséget kell a gazdák számára biztosítani. Eljött ez az idő. A CSALÁDOK életrendje is teljesen megváltozik. Pöcz Gyulá- né tsz-tag. férje vasutas, fia a gazdaság gépműhelyében dolgozik. Ez a család a maga módján szintén modell, Számítani lehet rá, hogy a jövőben a parasztcsaládok foglalkozás szerint Újszerűén tovább differenciálódnak. Talán olyképpen, hogy a családon belül lesz egy eljáró dolgozó, egy főhivatású mezőgazdasági szakmunkás, de lesz olyan tagja is a családnak, aki az év túlnyomó részét helyben, a tsz kooperációs üzemében, betanított munkásként tölti, ám amikor a szükség úgy kívánja, akkor néhány hétig mezei munkásként is dolgozik. Az aszonyak elújságolták, hogy számukra 1968. március 5. emlékezetes, nevezetes dátum. Akkor kezdődött. Pincehelyen valószínűleg ettől az időponttól számítják egy új, sokat ígérő elrendeződés kezdetét. SZEKULITY PÉTER Népújság $ 1968. július 14. Gépkocsik szállítják a Biritói Ä1 lami Gazdaság búzáját a paksi Duna-partra, ahol a zsákokat kiürítve; szállítószalagon jut el a termés a? uszályokba. Fotó: Bakó Jenő JEGYZET Szabadság, vagy szabadnap ? Érthetően nagyfokú érdeklődés kíséri a munkaidőcsökkentés. elcikósKületeit. Ott pedig, ahol kísérleti jelleggel ugyan, de már csökkentett munkaidőben dolgoznak, máris jelentkeznek az első, Igen sok vitát kiváltó problémák. Közülük is kiemelkedik a í~abadság, vagy szabadnap kérdése. A rendelet világosan kimondja: a szabadnapok a szabadságba beszámítanak. Ez nem új intézkedés. A hatnaposnál rövidfcbb munkahéttel dolgozók szabadnapjait :r,ár hosszú idő óta így kell figyelembe venni. Mi indokolja a szabadnap beszámítását a szabadságba? A 6/1967. számú MüM-rendelet szerint a szabadság kiadása szempontjából a szabadnap is munkanapnak számít. A szabadság kiadásét tehát nem a munkarend és nem a munkaidő, hanem a heti munkanapok száma befolyásolja.. Ettől és a szabadnapok számától függ ugyanis, hogy hány nap számít be a szabadságba. Akinek például egy évben- 24 munkanap szabadsága van és 5,5 napos munkahéttel dolgozik, két szabadnapot számítanak be a szabadságba, mivel a négy hét alatt ennyi- szabadnapja van. Vannak azonban ennél még rövidebb munkahéttel dolgozók is. Például a vasútnál elég sokan 4 nap alatt dolgozzák le a heti munkaidőt. Ezeknél a 24 napi szabadságba nyolc szabadnapot kell beszámítani. Ha a szabadságot nem így számítanák, igazságtalanul járnának el azokkal szemben, akik hatnapos munkahéttel dolgoznak. Különösen szembetűnő volna ez a hátrány addig, amíg a népgazdaság valamennyi ágazatában nem vezetik be legalább a kéthetenkénti szabadnapot, Ha a szabadnapokat a szabadság iadósánál nem vennék figyelembe, az a dolgozó, akinek hetenként négy munkanapja és évi 24 nap szabadsága van, nem négy, hanem hat hétig volna szabadságon. Ismételten szeretnénk hangsúlyozni a rendelet régi. de annak tudatosítása még ma sem egyértelmű. Éppen ezért szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet: ott, ahol a közel- iövőben sor kerül a csökkentett munkaidő bevezetésére, ne feledkezzenek meg a szabadság és a szabadnap kapcsolatának ismertetéséről. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ
