Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

Kiixk infsünk,

a víz

Mind több és több tudományosan megalapozott hír kel szárnyra napjainkban arról, hogy földünk vízháztartása fokozatosan szegényedik. A váz hovatovább az emberiség drága kincse lesz. (Már most tudunk arról, hogy ügyes vállalkozók Nyugaton egy köbméter vízért 30 dollárt zsebelnek be, a vízben különösen szegény területeken).

Egyelőre szó sincs a szomj- halál-lehetőségről. Csupán arról, hogy kevés a víz és ennek ellenére a vizet nem mindenki kezeli közkincsként, kivált itt, nálunk. Különösen a nyár időszakában panaszkodunk sokat a vízellátásra. Kollektív erővel szidalmazzuk c vízműveket, holott a vízügyben lobogó szent harag hasznosabb lenne, ha ki-ki saját házatáján nézne körül, ott söpörne először. Vagy a szomszédra szólna rá időnként szelíden, hogy szórófejes öntözés a házkörüli kertben azért talán mégis csak túlzás. Jó annak n cseperedő káposztának zöldségnek, uborkának a kútból felhúzott {víz is.

Tolna megyében 1950 derekán kezdődött a vízm-űháló- zat építése. Máig 37 községi vízmű gondoskodik a lakosság megfelelő, egészséges ivóvízellátásáról. További 10 községünkben folynak az előkészületek újabb vízművek létesítésére. Nőnek az igények, a legkisebb település fejlesztési terveiben is komoly helyet foglal el a yiz- műépítés közeli, vagy távolabbi programja. Víznyerési lehetőségeink viszont alig. helyenként pedig egyáltalán nem növekednek. Az ország vízháztartására tehát ugyanaz vonatkozik, ami az egész földére. Folynak a kutatások, szakemberek egész tömege foglalkozik e gonddal. De az újabb vízszer zőh elvek felkutatása. maid feltárása is csak részben oldja meg vízellátási gondjainkat, országos és megyei szinten egyaránt.

Szidjuk a vízműveket. Hagyományos nyári programunk már ez. Pedig ha ráébrednénk és másokat is rádöbbentenénk arra hogy a víz közkincs, felhasználása kollektív kötelességet és kollektív felelősséget igényel, kevesebb bajunk lenne a vízellátással. íme egy adat: a községi vízművek üzembe helyezésével megyeszerte 16 ezer ásott kút vált feleslegessé. Ha darabonként csak 8 ezer forintban számoljuk ezeknek a kutaknak az árát, az is csaknem 130 millió forintot tesz ki. Azt, hogy ezek a kutak feleslegessé voltak, rosz- szul fogalmaztuk, a közhiedelem után, Valójában nem fö- löslegesek ezek a kutak, de közülük számos kényelmi szempontokból lett nyugdíjazva, holott vize egészséges és jó víz. Köztudott dolog, hogy nz ivásra nem alkalmas ku- [n,c V\ZP is kitűnően megfejel öntözésre, gépkocsimosásra és egyehekre. Ilyen szempontból tehát bűnösen rossz gazdálkodásra vall a 16 ezer kút halálra ítélése. Hiszen a rsyiutdí- inzás égvén lő a pusztulásra iteltséonel! a használatban nrrn lévő kutak lassan hasz- ná'hrtrtianná válnak, szeny- nyp-ndrek. beomlanak. tisztításuk lehetetlenné válik. Jól- len t*t vízhálózatunk további hőének újabb nroblémái előbb, vám utóbb visszn- rarancsoinak bennünket a régi kutakhoz.

Talán nem haszontalan minderről szót ejteni. Ha a 16 ezer kút gazdái közül akárcsak 10—20 is gondolkodni kezd, s szolgálatba állítja a hatáskörébe tartozó kutakat, öntözésre és egyébre az ivóvízellátáson kívül, mind- jára kevesebb okunk lesz mérgelődni. Hihetetlenül hatalmas vízmennyiség használódik el a kertekben. holott a házkörüli kertek öntözésére királyi fényűzés ivóvizet használni. Reméljük is nagyon, hogy az ivóvízhálózat vizét locsolók hamarosan meggondolják a zöldségfélék és virágok öntözőkultúrás termesztését, nevelését. Elsősorban miattuk van szükség a progresszív vízdíj bevezetésére. Amíg az átalányt köny- nyen fizetik a vízfogyasztók, addig könnyedén fecsérlik 1 közkincsünket a vízpazarlók. Fel kell lépni ellenük, mert j az mindannyiunk érdeke!

Egyesült erővel

Ma már az egy pártalapszerve- zetben dolgozó párttagok sem tudják egymásról, hogy annak idején ki volt a Kommunista, illetve a Szociáldemokrata Párt tagja. Ez nem véletlen, hiszen a szocializmus építéséért folytatott közös munkában, az ellenforradalom elleni harcban és más történelmi jelentőségű tennivalókban a két munkáspárt volt tagjai ösz- szeforrottak.

1948. június 12-én három évtizedes kettészakadás után újra egy és oszthatatlan lett a munkásosztály politikai és szervezeti egysége. Az 1948-as egyesülésnek voltak történelmi előzményei. Elegendő utalni a két párt egyesülésére 1919-ben; a Kommunista Párt és a baloldali szociáldemokraták együttműködésére a Történelmi Emlékbizottságban és a Népszava 1941-es karácsonyi antifasiszta számának megjelentetésében. 1944 őszén a két párt egyik közös okmányában már említi a két párt egyesülését. 1948 tavaszán, az egyesülés olyan munkástömegeknek az akaratából jön létre, amelyek már a hatalom részesei. E munkástömegek 1948 tavaszán megértették, hogy a szocializmus felépítése került napirendre és a munkásosztály a hatalom meghódítása után sem járhat egyedül. A szocializmus felépítése az egész nép ügye és ezért a munkásosztálynak be kell vonnia a szocializmus építésébe a parasztságot, a városi kispolgárságot és az egész dolgozó népet. Viszont a munkásosztály csak akkor képes más osztályokat vezetni, ha maga is egységes.

A Szociáldemokrata Párt 1948. március 6—8. között megtartott XXXVI. kongresszusa a baloldal teljes győzelmét eredményezte. A kongresszus felhívta a pártvezetőséget a jobboldal elleni erélyes harcra, határozatot hozott a két munkáspárt

resszus után — a baloldali szociáldemokrata tömegek nyomására — eltávolították a pártból a jobboldali elemeket.

A márciusi kongresszust követő időszakban meggyorsul az osztályellenség ellen folytatott harc, államosítják a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, majd júniusban az iskolákat.

A két párt összekötő bizottságot létesít az egyesülés előkészítésére és országszerte mindenütt egységbizottságok alakulnak. Az egységbizottságok 1948. június 12- ig a Magyar Kommunista Párt IV. és. a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusáig végrehajtották az alsóbb pártszervek egyesülését. Miután 12-én mindkét párt kongresszusa kimondta az egyesülést, június 13-án ösz- szeiilt a Magyar Dolgozók Pártja I. kongresszusa, amely jóváhagyta azt.

Az egyesült párt politikai irányvonalát, ideológiáját tekintve marxista—leninista, kommunista párt lett. A programnyilatkozat felvázolta a közvetlen gazdasági és politikai feladatokat. A hatalmi viszonyok megváltozása lehetővé tette a tőkés elemek további kiszorítását a gazdasági és társadalmi életből. A program felvázolta a falu szocialista átalakulásának szükségességét és hangsúlyozta a párt internacionalista jellegét.

Annak ellenére, hogy a programnyilatkozatban voltak a párt későbbi politikájára negatívan ható, elvi, elméleti megállapítások egészében marxista—leninista program volt. A két munkáspárt egyesülése tehát a proletár- diktatúra győzelmét jelentette.

Hazánk a szocialista tábor tagjaként, a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciák támolvlagyarországért vívott küzdelmet. Ezek a viszonyok tették lehetővé, hogy a munkásosztály éles osztályharcban ugyan, de viszonylag békés úton szerezze meg osztatlan uralmát. A munkásosztály egységének megteremtésével erőit megsokszoroz, va fordulhatott a szocializmus építésének feladatai felé.

Az 1956 előtti pártvezetés bizonyos helytelen állásfoglalásai nem szolgálták a munkásosztály egységének ügyét. E hibák ellenére a volt elvhű szociáldemokraták — ezt éppen az ellenforradalom elleni harc bizonyította be — hűek maradtak a munkásosztály egységes forradalmi pártjához. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Kádár elvtárs az 1957-es pártértekezleten az ellenforradalom idején alakult Szociáldemokrata Pártról: „Október 23-a és november 4-e között szervezett összes burzsoá pártok együttvéve nem jelentettek olyan veszélyt a proletárdiktatúrára, mint a Szociáldemokrata Párt. Mert ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani, akkor nincs néphatalom Magyarországon-’.

Joggal mondhatjuk, hogy a két munkáspárt egyesülése valójában az eil len forrald,a lom elleni harc. valamint a szocializmus építésének továbbfolytatására irányuló küzdelem időszakában fejeződött be.

A Magyar Szocialista Munkás* pártban — kijavítva a régi hibákat — testvéri egységben dolgoznak együtt az egykori két párt tagjai. Ez az egység eddigi és jövőbeni sikereink záloga. A szocializmus teljes felépítésének programja, a szocialista nemzeti egységre épül, s ennek az egységnek fundamentuma a munkásosztály szilárd egysége, amelynek szervezeti keretei ma 20 éve jöttek létre.

Felvonulnak az egyesülési kongresszus küldöttei.

Vidrogi Sáridoif:

Bodrogi Sándor;

X >*• ..

I a Kopasz Oroszlánban

•'n ••;

A negyedik napon késő éjszaka kocsi állt meg a városszéli ház előtt. Jana futott az ólhoz, tágra nyitotta ajtaját. Schirmbaum négykézláb mászott elő, alig tudott felegyenesedni. Néhány nappal ezelőtt egy világfi bújt be ide, most egy koszos csavargó jött elő. Jana kézen fogta és gyors léptekkel a kocsihoz vezette. Á hátsó ajtót nyitotta ki és a „férje” lehuppant az ülésre.

Jana a vezető mellé ült, aki azonnal gázt adott és veszett iramban száguldani kezdtek.

— Maga sem valami illatszergyárbam volt eddig — ismerte fel a volt SS legény a „Páter” hangját. — De sebaj, ahová most el visszük, ott megfürdik, megborotválkozik, nagyszerű vacsorát kap és lefekszik aludni.

— A körözés? — kérdezte Schirmbaum rettegő hangon.

— A nehezén már túl vagyunk. Már vagy nyolcvan fényképét kiadta a rendőrség. A

— 76 —

rendőrfőnök akár kitapétáztathatná velük a dolgozószobáját. Persze el kell tűnnie, mert a maga volt táborából néhány fogoly életben maradt és ha meglelik, nem adok az életéért egy lyukas garast.

— És most hová visznek?

— Ágyba. De ott is egyedül kell aludnia. Bá/ azt hiszem, — nevetett a Páter — ez idő szerint nem vágyik hálótársra.

Jana egy szót sem szólt, ügy tűnt. őt is elnyomta az álom.

A kocsi már egy másik külvárosban száguldott és egyre nyugatra tartott. Elmaradoztak a vasúti sorompók, a vágányok is, amikor végre egy kastélyszerű épület előtt torpant meg a kocsi. A „Páter” ügyes manőverezéssel a garázsajtó felé irányította a járművet, majd háromszor egymás után felvillantotta a fényszóróját. A garázsajtó akkor emberi kéz érintése nőikül feltárult és a kocsi után automatikusan bezáródott. A garázsban szálltak ki a kocsiból. A „Páter” ment elől, középen Schirmbaum tántorgott, a sort Jana zárta be. így haladtak ajtókon és meredek folyosókon át egyre feljebb, míg végül egy hatalmas hallba érkeztek. Vastag szőnyeg nyelte el lépésük zaját. Villanykapcsolóhoz egyikük sem nyúlt Ahogy haladtak úgy gyúltak ki a falikarok villanylám-, pái és ahogy elhagytak egy-egy szakaszt, úgy boirult mögöttük sötétségbe a folyosó. Úgy látszott, teremtett lélek sem tartózkodik rajtuk kívül a nagy házban. Schirmbaum nagyon elesettnek, kiszolgáltatottnak és gyengének érezte magát, elvesztette tájékozódó képességét. Rettegett.

Végre, egy ajtó előtt állt meg a kis csoport. A „Páter” kulcsot illesztett a zárba és az ajtót felnyitotta. Ebben a pillanatban valamilyen

— 77 —

ördöngős szerkezetnek engedve, a szobában és a belőle nyíló két helyiségben felvillantak a fények, kigyúltak a csillárok lámpái és pazar fényárt szórtak a kényelmes bútorokra.

Schirmbaum hunyorgó szemmel állt, és amikor önmagára tekintett, rosszullét környékezte. Ruhája tollal és a tyúkólak jellegzetes mocskával voüt tele. keze koromfekete, és térdei még mindig reszkettek a gyengeségtől.

Jana a fürdőszobában matatott, csakhamar a kádba zuhogó víz zaja töltötte be a helyiséget A „Páter” a sarokból egy drótfonatú kosarat rúgott oda Schirmbaum élé.

— Minden ruháját ide dobja. Vigyázzon, semmi ne maradjon magán, mert a körözőlevélben ez a ruhája szerepel. Rajta, vetkőzzön!

Schirmbaum akarat nélküli bábként, engedelmeskedett.

Jana jelent meg az ajtóban.

— Menj fürdeni — mondta csendesen — és némi sajnálkozás is rezgeti a hangjában.

Schirmbaum körülnézett, és megindult arra, amerre a „felesége” mutatta.

Alighogy eltűnt, a folyosón fehér kabátos pincér tűnt fel, gördülő asztalkán rengeteg ennivalót hozott. Amikor az ajtó becsukódott, a „Páter” egy üvegfiolából néhány csepp folyadékot töltött az egyik csészébe, majd levessel telemerte azt. Jana is a szobába érkezett és ekkor figyelmeztette őt arra, hogy melyik lesz Schirmbaum terítéke.

A volt SS legény végzett a tisztálkodással, egyszerre kínzó éhség gyötörte, fáradsága mintha a kád vizében feloldódott volna, tisztának és kinihentnek érezte magát A törölközők alatt pizs imát is talált, felöltötte. A „Páter” és Jana az asztalnál várták. Mindhármuk előtt egy csésze erőleves párolgott.

— 78 —