Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

Jól kitolt velem a szerkesztő úr. Leközölte azt a leve­lemet, amit én magánlevélként küldtem, csak a tanácsát kértem, hogy ki lehet-e bírni egy olyan asszonnyal az éle­tet, mint a feleségem. aki olyan sok buta kérdést tesz fel. Maga ezt leközölte és most levelező viszonyban vagyok a feleségemmel. Én írok neki, és ő nem válaszol. Ha nem, hát nem. Ír helyette a Móri néni Paksról. Irt nekem egy levelet, amit leközölhet a szerkesztő úr. Az eredetit nem küldöm el, csak idemásolom az enyém­be, mert így én kapom a honoráriumot. „Tisztelt Hári úr! A legutóbbi írásában a Ki mit tud volt a fő téma. Hát én is sok mindent tudok és nagyon kedves lenne, ha Paksról is írna. Amiről írok, ezek igazak és ha megírja, akkor is igazak lesznek. Itt van például a Népek fürdője, ha látná... Nem is tudom, hogyan írjam le. A kabinok fa­lai nagyon régen láttak meszelöt. A kádaknak pedig csak a pereme fehér, a többi része fekete és sárga. Nem is csodálom, hogy egész délután csak egy-két fürdöző me­részkedik beleülni. A csapok olyan ijesztően hangosak, hogy az ember megijed tőlük. Szirénaként is használni le­hetne őket. Ezt látni és tapasztalni kellene és ez biztosan így lesz azután is, ha Kigyelmed ír róla. De van egy másik eset is. Van nálunk, Pakson egy szódavízgyár, csak az utcát írom meg, hol van, Hideg­völgynek nevezik, ha érdeklődik, könnyen megtalálhatja. A vezetője egy szép nagy házban lakik. E szódagyár ter­mékei arról nevezetesek, hogy ragaszkodó üvegekbe töltik. Olyan ragaszkodó a természetük, hogy minden harmadik, negyedik engedi csak ki a vizet. A gyanútlan vásárló haza­viszi, nyomja és nem jön. Visszaviszi. A boltos megjelöli ezeket az üvegeket és amikor jön a szódás az ö lovával, akkor visszaadja neki ezeket az üvegeket, hogy nevelje meg őket. ö meg is neveli. Szépen letörli a jelölést róluk és elviszi egy másik boltba. Hátha az ottani vásárlók ügye­sebbek. . Hát, ennyit irt nekem a Móri néni, aki alapos isme­rője lehet az életnek, mert azt írja, ha én meg is írom eze­ket a dolgokat, akkor is minden úgy marad, ahogy volt: piszkosak lesznek továbbra is a kádak, málottak a falak, ragaszkodók a szódásüvegek. Valamikor valóban így volt. Mondhatta a nép a ma­gáét, meghallgatták, bólogattak rá, de ma már intézkednek is. Intézkedtek például, na miben is, hirtelen nem jut eszembe semmi, ezért arra kérem a szerkesztő urat, hogy írjon be ide nekem egy néhány konkrét példát. Remélem, sikerül példákat találnia és én ennek remé­nyében folytatom a levelemet. Mégpedig arról, hogy a szekszárdi ipari tanulók kérik a sportköltségvetésük fel­emelését, mivel sok a labdaátesési kiadásuk. Ha nem érti, mindjárt megmagyarázom. Ugye ők játszanak a pályáju­kon, és előfordul, hogy a szomszéd kertbe átesik a labda. Ahányszor átesik, annyiszor öt forintjukba kerül. Fizetik is rendületlenül. Vasárnap nem ők játszottak a pályán, ha­nem az orvosok. Az ő, labdájuk is átesett. Ok a labdát kérték, a gazda meg az öt forintot. Az orvosok nem fizet­tek —, hogy is lehetne tőlük ilyet kívánni, amikor ők SZTK-ra dolgoznak —, és ekkor a gazda leizélte az orvost, aki felismerte a gazdát és azt mondta neki: ,,Most izé va­gyok, bezzeg tegnapelőtt, amikor a fogát javítottam, ak­kor doktor úr voltam”. Ez a példa is világosan bizonyítja: nálunk sok esetben- nem igaz, de sok esetben igaz az. hogy a ruha teszi az embert, mert az orvos a rendelőben nem gatyában volt, hanem fehér köpenyben, és a ren­delőben ezért volt doktor úr, gatyában viszont csak izé... És most visszatérve a ■■múltkori levelemre el kell mon­dani, amit a szekszárdi zsinagógával kapcsolatban hallot­tam. Kiderült, hogy az egyházközség már négy évvel ez­előtt szerződést kötött az építőkkel. Akkor háromezerben állapodtak meg. Most az építők újból felállványozták, de azt mondták, hogy most húszezerért csinálják meg. Végül is a bírósíág döntött az ügyben — úgy tudom —, és a döntés szerint háromezerért kell megjavítani. Igaz, hogy a zsinagóga állapota rosszabb lett a négy évvel ez­előtt kötött szerződés óta, viszont a forint most is annyit ér, mint akkor.. j Javították volna meg akkor, és most ne hivatkozzanak arra, hogy akkor nem volt idejük, meg mit tudom én, mire. Az Uj-Cuii»eában élő legények is igyekeztek eddig megnősülni, amíg- olcsóbb volt a menyasszony. Az utóbbi időben mind kevesebben nősülnek, mert a menyasszony egyre drágult, flffór a hatóságok is elérkezettnek látták az időt a beavatkozásra. A rnenyasszonnyok legmagasabb árát ezer ausztráliai dollárban állapították meg. Mi szeremtsések vagyunk. Nálunk a menyasszony in­gyen van és elekor mondják neki: drága, és később, amikor már pénzbe Ikerül, akkor meg elfelejtjük, hogy milyen drága volt. i Tintám és témám elfogyott. Ezért zárom soraimat. Tisztelettel: Egy és más az úgynevezett Szabad Európa rádióról Hétmillió titkos adat ♦ ♦ A Literaturnaja Gazeta című szovjet lap leleplező cikket közöl % az amerikaiak által fenntartott reakciós intézményről, a Szabad ♦ Európa rádióról. X Acheson államtitkár és az ame­rikai hírszerző szolgálat javas­latára 1949 elején megalakítot­ták az úgynevezett Szabad Euró­pa Bizottságot azzal a céllal, hogy propagandát folytasson a szocia­lista országok ellen, illetve hogy értesüléseket gyűjtsön. A Bizott­ság első elnöke Allen Dulles lett. Amikor a hírszerző szolgálat fő­nökévé nevezték ki, a Szabad Európa Bizottság élére S. D. Jack- son került. Jacksont később V. Grittenberger váltotta fel. A Szabad Európa Bizottságnak nincsenek anyagi gondjai: az amerikai kormány, különféle szervezetek és magántársaságok pénzelik. Az úgynevezett Keresz­tény Hadjárat a Szabadságért szervezet évente mintegy húsz­millió dollárt utal ki részére. Emellett megkapja annak a 125 millió dollárnak a jelentős részét is, amelyet Amerika a Szovjet­unióban és a szocialista országok­ban folytatandó felforgató tevé­kenységre költ. Az amerikai hírszerző szolgálat fiókintézetének szervezete A Szabad Európa Bizottság osz­tályokra oszlik. Az egyik fő osz­tály a nyugati hírügynökségek­től kapott anyagot rendszerezi, szervezi a szocialista országok rá­dióinak lehallgatását, adatokat gyűjt az emigránsoktól és a nyu­gati államokba látogató keleti tu­ristáktól, ügynököket küld a szo­cialista országokba hírgyűjtés céljából. Az összegyűlt anyagot feldol­gozzák; a legfontosabb adatokat a hírszerző szolgálat kapja. A rengeteg anyagnak csak egy kis részét sugározza a rádióállomás. A sajtóosztály feladatai közé tartozik a szocialistaeüenes iro­dalom Kelet-Európába juttatása, természetesen titkos utakon. A bizottság egyik osztálya a szocialista országok törvényhozá­sát tanulmányozza azzal a szán­dékkal, hogy kompromittálja a törvények célját és tartalmát. A bizottság hatáskörébe tarto­zik a Szabad Európa rádióállo­más, amely Münchenben székel, de több nyugat-európai ország­ban van fiókszerkesztősége. A rá­dióállomás nemcsak a propaganda eszköze, hanem kémközpont is. John Foster Dulles egy ízben kijelentette: — A rádiót a hitet­lenség, az elégedetlenség szításá­ra akarom felhasználni a lengye­lek és a csehek között, s ugyan­akkor meg akarom őket győzni arról, hogy országunkra mindig számíthatnak. Hapi tizennyolc óra propagandaműsor A Szabad Európa rádió Bulgá­ria, Magyarország, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia számá­ra közvetít műsort, mintegy 32 kisebb-nagyobb adóállomáson. A legtöbb leadó Lisszabon környé­kén (19) és Münchenben (13) van. 1964-ben Portugáliában négy, egyenként 250 kilowattos rövid- hullámú adót építettek. A Sza­bad Európa adóállomásainak ere­je 2000 kilowatt. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia számára napi 18 órán át, Bulgá­ria és Románia számára napi hét és fél órán át sugároznak műsort. A Szabad Európa rádiónak 1800 alkalmazottja van; ebből 1200 Münchenben. 400 Lisszabonban, 150 New York-ban dolgozik. Ezen felül még mintegy 400 kelet-euró­pai emigránst foglalkoztatnak. Hogyan jutnak műsoraik anya­gához? Legális és illegális úton. A rádió mintegy 700 újságot, ki­adványt járat Kelet-Európából, figyelemmel kíséri a szocialista országok 50 rádióállomásának műsorát, a hírügynökségek jelen­téseit, s még vagy 200 nyugati ország sajtótermékét. Kilenc európai nagyvárosban vannak kirendeltségeik: London­ban, Párizsban, Brüsszelben, Bonnban, -Stockholmban, Nyugat- Berlinben, Bécsben és Athénban. A római kirendeltség tartja a kapcsolatot a Vatikánnal; külön csoport dolgozik a katolikusok számára sugárzott műsorokon. Természetesen Amerikában is vannak tudósítóik. Politikusok, művészek, tudósok dossziéi... A Szabad Európa rádió kere­tében működnek a következő osz­tályok: — a lengyel, a csehszlovák, a magyar, a román és a bolgár vo­natkozású adatokat feldolgozó osztály; — a többi szocialista ország adatait rendező osztály; — a „szabad világnak’' a kelet­európai országok iránti érdeklő­dését számontartó osztály. 1967-ben egy új osztály ala­kult, amely a Kelet—Nyugat vi­szonyának tanulmányozását kap­ta feladatul, s amelynek az ame­rikaiak nagy jelentőséget tulaj­donítanak. Az első helyen említett osz­tálynak, amelynek élén az ame­rikai titkosszolgálat ezredese áll, 40 000 kötetes könyvtára van, irattára hétmillió kartont őriz. Az irattárban tartják a szocia­lista országok politikusainak, mű­vészeinek, íróinak, tudósainak dossziéit, az élet minden területé­ről beszerzett értesüléseket, az egyes városokra, sőt falvakra vo­natkozó adatokat Az anyagot magnószalagra veszik, beiktatják és „szigorúan bizalmas" jelzéssel látják el. . A Szabad Európa nemzetiségi tagozatainak külön irattáraik vannak. A kartonokra minden újabb mozzanatot rávezetnek. A rádióállomás féltve őrzi ada­tait, nehogy a szocialista orszá­gok hatóságainak kezébe kerül­jenek. Nagy létszámú biztonsági szervezetet alakítottak, amelynek főnöke egyben a személyzeti osz­tályt is vezeti. A szervezet gon­doskodik a rádióállomás védel­méről, a belépési engedélyekről, stb. Éjjel az épületeket reflek­torokkal világítják meg. Fegyve­res őrök állnak a bejáratoknál. A munkatársak csoportokra van­nak osztva. A csoportok élén „megbízható emberek” állnak. Ha nemzetközi bonyodalom üt ki, mindenkit mozgósítanak. Magashegyi fizikai-földrajzi állomás Az Isszik-Kul tengerszemtől 60 kilométerre, a Terszkej-Ala- tau hegyekben működik a Kir­giz SZSZK Tudományos Aka­démiájának fizikai-földrajzi állomása, ahol tanulmányoz­zák a magashegyi klímát, a hegyi kőzet málási folyamatait, a gleccserek „viselkedését”, és megfigyelik a hegyi folyók mederváltozásait. A Csőn Ki- zil-Szuu hegyszorosban lévő állomásra évente érkeznek gya­korlatra egyetemi hallgatók Kirgíziából, Uzbekisztánból, és sok más köztársaságból. Ké­pünkön: a kirgiz egyetem egyié hallgatónő.je heHográffal méri a nanfénysugárzás idötar'anv’f. (Fotó: E. Vilosinszkij, APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom