Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
7 Gyermek* parlament a parkban B arátságtalan szél rázza meg-megújuló rohamokban a Mártírok téri park fáinak lombját, de az áprilisian bolondos idő ellenére is foglaltak a padok. Itt, idős néni üldögél jó kövér bevásárlószatyrával, amiből kenyér és fejes saláta kandikál elő. Kívüle nem is látni öregeket. A napnak ebben a szakában a gyermekeké a park és annak minden tágasabb zuga. A lármásabb kicsinyeken kívül azo- ké, akiket már az ifjúság gyűjtőnév illet leginkább. Tankönyveikkel szabadba szabadult nagydiákok csoportosan, vagy párosával járnak ide tanulni. Zömök legényke fut el mellettem egy labda után, de nem sikerül a tervezett előzés. A gyerek megtorpan a gyepszegélynél. — Néni! Legyen szíves kihozni! Ó, te kis betyár. Te, nem vétesz a parkvédelem szabálya ellen, szigorúan betartod a „fűre lépni tilos!” szabályát, lépkedjek én a gyepszőnyeg közepén csúfondárosan csücsülő labdáért és védjem magam úgy, ahogy tudom, ha rámdör- ren a hivatalos fennsöbbség. No, jó. Hozom a labdát, de nem ingyen. Mi a neved? Sanyi? Hát Sanyi... hozom azt a labdát, de nem rohansz el. Megmondod nekem, mi szeretnél lenni, ha felnőttél. Elkomorul a kipirult kisfiúarc. Gazdája arra gondol talán, hogy ezek a felnőttek mind egyformák, nem hagyják békén a gyereket, mert a legváratlanabb kérdésekkel és kérésekkel állnak elő. Végigmér tetőtől talpig. Aztán a labda miatt mégis úgy dönt, hogy nem vágtázik el. — Mi leszek? Focista. — Az sem rossz, de mondd csak! Soha nem akartál orvos, tudós, vagy tanító bácsi lenni? Nyújtom a labdát, megköszöni és segélykérőén néz körül. Pajtásai azt hitték, hogy a labdát úgy kell visszavitatni. Segíteni jöttek és csalódottan veszik tudomásul, hogy nem kell segítség. — Tanító bácsi? Arra nem gondoltam még. Focista leszek, vagy repülő. Nevetnek a többiek, összefutottak vagy hatan. — És ti? Melyikötök szeretne pedagógus lenni? Lazábbra nyílik a kör és elül a nevetés. Gondba merülnek az arcok. — En... — rebegi egy kislány, aki két társnőjével észrevétlenül sodródott a rövidnadrágos bolyba. — Én óvó néni leszek. A leendő óvó néni kilencéves, jeles tanuló és nagyon szeret olvasni. Pironkodva állja a társak tiltakozását. — Nem is igaz! A múltkor azt mondtad, hogy fodrász leszel. — Nekem meg azt mondtad, hogy könyvesboltos, mert akkor minden könyvet el lehet olvasni. Miközben mind tüzesebb lesz a vita, az én Sanyim egérutat keresően tekintget a tér felé. Aztán a kislányt nézi, aki már-már sírvafakad. — Marika nem hazudós — jegyzi meg végül lovagiasan — nekem is azt mondta, hogy óvónő lesz. — Na ugye! — Miért éppen óvónő? — Mert a picik sokkal kedvesebbek, mint az iskolások, nagyon lehet szeretni őket, nem is rosszak annyira. — Aha! Szóval az iskolások. Ti már mind azok vagytok, igaz? i Kórusban zeng az igen. —- És rosszak is? — Háát... — Mondjátok, de igazán! Olyan jó rossznak lenni? Zavarban vannak. Kisvártatva viszont egyszerre jön meg a hangjuk, hogy nem is olyan jó dolog rosszalkodni, de előfordul. Szándékosan ritkán. Szándékosan legfeljebb egymást tréfálják meg, és az ilyesmi gyakorta végződik balul. Nem könnyű jónak lenni, mert a gyerekeknek egy csomó dolgot nem szabad csinálni. Példákat is mondanak. Nem szabad elkésni, elmulasztani a házi feladat elkészítését és így tovább. — Gondoljátok, hogy a felnőtteknek mindent szabad? Elkéshetnek a munkahelyükről, vagy megtehetik, hogy nem végzik el a rájuk bízott feladatot? Felélénkülvecsepp kajánkodással szögezik le, hogy a felnőtteknek sem szabad mindent. Hogy a család, a munkahely, tágabb értelemben a társadalom, a haza is osztályozza felnőtt polgárait például magatartásból. Gyereknek lenni mégis jobb, mert szüleitől, idősebb testvéreitől, tanítóitól a számoláson, íráson kívül rengeted dolgot tanulhat meg. — Azért én tanár is szeretnék lenni, tornatanár — szólal meg váratlanul Sanyi. — Még nem tudom biztosan, de ha az lennék, olyan klassz focicsapatot Válogatnék össze, mint a csuda. És szigorú is lennék, mert az kell. Vj fordulat. Meglepően jó valóságérzékkel magyarázzák, miért van szükség a szigorra. De nem lehetetlen, hogy a következetességet is szigorúságnak nevezik még iskolai életük élményei alapján. — Van közöttetek olyan, aki nem szereti a tanítóját? Néma csend fogadja a kérdést. Vállomás- tételre nem számítottak, lehet, hogy e percben bánják ismét, hogy nem rohantak a szélrózsa minden irányában szét. Noszogatnom kell őket. — Én szeretem a tanító nénit, aki nagyon jó, soha nem kiabál senkire. A rosszalkodók azt mondják, inkább pofozkodás lenne, mert attól, amit halkan mond, attól sírni kell. — Az én tanító nénim anyukámat is tanította. Nem sokára nyugdíjba megy, de én utána is szeretni fogom. — Én is! — Én is! Pedig a mi tanító nénink nagyon szigorú. Mindent meglát és észrevesz. — Tőlem elvett a tanító néni egy szájharmonikát — vallja lehorgasztott fővel egyik fiú. — Akkor nagyon haragudtam és nem szerettem. Csak később jöttem rá, hogy nem volt igazam. — Az én tanító nénim türelmes. — A mienk igazságos és mindig mosolyog. — De olyan tanító nénije senkinek sincs, mint nekük, mert.. . Áll a bál. Egyást túllicitálva igyekeznek bizonygatni, hogy az ő tanító nénijük a legkedvesebb a világon. Sanyi barátom is lába elé helyezte a labdát. — Gyerekek! Gondoltatok már arra, hogy szüléitek után talán a legtöbbet a tanítóktól kapjátok? Kiderül, hogy igen. Azért ítélik nehéz hivatásnak a tanítói hivatást. Ha nem is egyértelmű megfogalmazásokban, de bennük él tudat alatt, hogy nem könnyű a neveléssel foglalkozó felnőttek dolga. S dereng bennük annak a felismerése is, mennyire kell szeretni ahhoz az embereket, hogy valaki a csetlö-botló elsősökben például meglássa a jövendő emberét... fjgy tűnik, hogy már nem is kívánkoznak vissza játékaikhoz ezek a gyerekek. Szívesen és nyíltan beszélnek iskoláséletükröl, pedagógusaikról. Ha jól értem őket — és hiszem, hogy igen —, azokat a tanítókat, tanárokat, felnőtteket szeretik, akik nem lehajolnak a gyerekhez, hanem akik a felnőttet megillető komolysággal szólnak hozzájuk. Igen, ezek a mai 9—11 évesek. Remek kis fickók, talpraesett lányok. Most még korai lenne pályaválasztást kierőszakolni tőlük. De nem lehetetlen, hogy nem egy mai tiltakozó majd annak idején érettebb fővel a pedagógushivatást választja és folytatja tanítóinak megkezdett munkáját. LÁSZLÓ IBOLYA Repülőgéppel is gyorsan célba ér, de egy jól megfogalmazott hirdetés elhelyezésével lapunkban még gyorsabban eléri célját. Győződjék meg róla Tolna megyei Népújságban A „Kövendi Sándor” Tolna megyei Cipész Ktsz könyvelőt keres beosztott munkára. Belépés azonnal. Jelentkezee a szövetkezet központjában: Saeksáárd Kölcsey U- 4. Tel.: 120—08. — (671 Á decsi Sárközi Egyetértés Mg. Tsz-nél 150 m2 felületi keszthelyi paprikapalánta eladó. Megtekinthető a tsz kértészeteben. (66) EGÉSZSÉGÜNK A napozásról és veszélyeiről Talán nincs is olyan ember, aki ne sóvárogva várná az első éltető langyos, a természetet is új életre keltő tavaszi napsugarakat. Az éltető napsugarakat, amelyeknek a hiányát a borús, ködös, korán sötétedő téli napokon az emberi szervezet is ér^i. Azután azt az időt. amikor fürdőruhára, vagy a mezőn foglalatoskodva az inget ledobva. „félmeztelenre” vetkőzve, egész testünket kitárhatjuk a napsugarak felé. Amilyen jótékony hatású azonban' ' a napfény a szervezetünk számára, olyan káros is lehet, ha nem fokozatosan szoktatjuk hozzá. Kezünk és arcunk bőrét, amelyet rendszeresen ér a napfény, levegő, nem kell annyira félteni a napsugarak égető hatásától. Az állandó napfényhez nem. szokott testrészeinken azonban — a mélyebben kivágott nyári ruhák által szabadon hagyott vállon, nyakon is —- a hirtelen és nagy adagban vett napfürdőzés strandolásnál és mezei munkáknál egyaránt köny- nyen okozhat fájdalmasan égő, gyulladásos, felhólyagosodó égési sebekt. Fedetlen fővel a hirtelen erős és perzselő napsütéstől hamar kaphatunk könnyebb, vagy súlyosabb; lázzal, émelygéssel, hányással és fejfájással járó napszúrást is. A napsugarak perzselő ereje a déli órákban a legerősebb és legveszélyesebb, amikor nyáron csaknem merőlegesen érik a földet. Ezért a napfénytől még nem edzett testrészünket, különösen kezdetben a 10 óra utáni és a délután 2 óra közötti időszakban, feltétlenül védjük a napsugaraktól, ha nem akarunk a felégéstől napokig szervedni. A napfényhez fokozatosan hozzászoktatott és lebarnult bőr már nem olyan érzékeny és ellenállóbb. Rendkívül érzékeny azonban a már egyszer felegett és lehámlott bőrréteg alatti gyenge bőr: pillanatok alatt újra felég, ki is sebesedhet, s mélyen elgennyesedve csúnya foltok maradhatnak a nyomában bőrünkön. A strandolós, a napfürdőzés, amellyel csak szép nyári szint akarunk nyerni, nem kényszerít arra. hogy kifeküdjünk * a t'űző napra. A sürgető mezei munkáknál azonban nem húzódhatunk a perzselő nap tüze elől a fák ár- nj ékába. A déli órákban ezért ajánlatos, ha valamilyen könnyű, lenge; (lehetőleg fehér, vagy világos. a napsugarakat visszaverő, jól szellőző karton, zefír, pamut, de semmi esetre sem műszálas) inggel, vagy blúzzal védjük testünket. Különösen addig, amíg nem szoktunk hozzá az erős naphoz, fedetlen fővel ne tartózkodjunk, ne dolgozzunk a szabadban. A könnyű, szelős, nagyszélű szalmakalap véd a napszúrástól, nem luxus munka közben sem. A nők legalább egy kis fehér, vagy világos könnyű kendőt kössenek a fejükre. Az égető napsugaraktól egyébként bőséges olajozással, krémezéssel védhetjük a bőrünket. Az illatszerboltokban többféle napolaj, napozáshoz alkalmas krém (Caola. Parasol, Alba Regia. Balaton stb.) kapható. Használatuk is csökkenti a gyors felégés veszélyét. A tisztaság és az egészség Sok otthonát szerető háziasz- szony, ha az élelmiszerhygiene kerül szóba, büszkén mondja: „Nálam olyan tisztaság van, hogy a földről is nyugodtan lehet enni”. A konyha tisztasága, ha elengedhetetlen része is az egészséges konyhának, nem egyetlen feltétele. Az élelmiszerek helyes, egészséges kezelésének, s számos egyéb, apróságnak tűnő dolognak is nagy szerepe van abban. A tisztaság és gondozottság követelménye a háziasszonyra is vonatkozik. A háztartás ellátása során sokféle olyan munka válik szükségessé (fűtés, takarítás, esetleg beteg családtag ellátása stb.). amelyek mellett az élelmiszerkezelés és tálalás szigorú személyi tisztaságot, gyakori kézmosást kíván, sőt, a ruha-kötény váltását is szükségessé teszi. Abban a ruhában ebédet főzni, amelyben poroltunk, vagy éppen a WC-t takarítottuk, nyilván nem helyes. Fontos feltétele az egészséges konyháinak az..-.edények, evőeszközök és a háztartáshoz szükséges egyéb eszközök gondos tisztán tartása. Leghelyesebb azokat mindjárt használat után meleg, szódás vízzel lemosni, és utána meleg vízzel leöblíteni. Sajnos, ez a gyakorlatban ritkán valósul meg. mert a háziasszony az ételek készítésével van elfoglalva. Annyi időnek azonban — különösen most a nyári hónapokban — maradni kell, hogy leöblítsük a használt edényt, kést, darálót, mégpedig ha lehet, folyóvíz alatt. ‘ Ez egyrészt megkönnyíti a későbbi alapos mosogatást, másrészt megakadályozza azt, hogy a gyorsan bomlásnak induló ételmaradélcok esetleg rossz szagot árasszanak és svábbogarak, hangyák, legyek gyülekezőhelyévé váljék a konyha. A mosatlan edényt, amely csak úgy vonzza a legyeket, semmiképpen sem gyűjtsük napszámra a konyhában. A mosogatás három szakaszban pedig a következőképpen lenne teljesen ideális és megfelelő az egészségügyi követelményeknek: l. mosogatás Ultrával, 2. fertőtlenítés hypoval, 3. forróvizes öblítés. Természetesen az egész nap folyamán összegyűlt mosatlan edényeket még így sem szabad egy vízben elmosni. A mosatlan edényeket zsír- és fűszertartalom sz'eWnt elkülönítve kell sorra venni a mosogatásnál, hogy először a zsírta- lan edényeket mosogassuk el: DR. S. R. A rák gyógyítása és a kobraméreg Harmincöt éve annak, hogy dr. Calmette, a BCG feltalálója, felfedezte: a kobra mérgének rákot gyógyító hatása van. Kísérletei azóta feledésbe merültek. Nemrégiben egy belga professzor tanulmányozni kezdte dr. Calmette hátrahagyott feljegyzéseit, köztük a kobraméregre vonatkozókat is. A kísérleteket folytatta és eredményei dr. Calmette munkáját igazolták. Nyolcvan rákos állaton végezte kísérleteit: az állatok féle minden snásncap' ifiéi, 1 gramm „naja” mérget, másik fele fiziológiás szérumot kapott. A méreggel kezelt állatok rákos daganatainál kiselp- bédés.t észleltek, a nem kezelt állatok daganata tovább növekedett. A kísérlet tehát pozitív eredménnyel végződött. Az maradt csak nyitott kérdés, hogy a kobraméregben lévő hatóanyagok közül melyiknek van ilyen gyógyító hatása? II. Ramszesz fogai Amerikai kutatók meg akarják vizsgálni, milyen volt a íogor- voslás helyzete és a fogak állapota 3000 évvel ezelőtt. E célból az egyiptomi sírkamrában talált múmiák fejéről készítettek feltételeket és e felvételek alapján koponyarajzokat. Negyven ó-egyiptomi király koponyáját világították át és 250 rajzot készítettek. Ezek is megerősítik azt, amit tárgyi leletek és papiruszokon talált feljegyzésekből már tudtak: OEgyiptomban fogászok és fogtechnikusok működtek, ennek ellenére igen sok fogbetegséget találtak a megvizsgált múmiákon. Különösen rossz fogazata volt II. Ramszesznek, a világhírű Abu Szimbel-i sziklatemplom építtetőiének: biztosra vehető, hogy súlyos foginy- sörvadásban szenvedett, fogai meglazultak és sokat fájhattak. Nem így apjának. I. Sethosnak (i e. 1319—1304), aki az ókori Egyiptom egyik legnagyobb had^ vezére volt: neki biztosan nem fájt a foga hódító hadjáratai idején. E kutatások eredménye arra utal, hogy fogszuvasodás és a foginysorvadás mégsem tekinthető egyszerűen civilizációs betegségnek. Tűz ellen jéggel Megégetett ujjúnkat gyorsan vízbe mártjuk. Ez az ösztönös mozdulat sokkal hatékonyabb, mint ezt az orvosok feltételezték. Nem is ajánlották eddig, pedig hasznosságát megmagyarázta egy ausztráliai professzor. Szerinte nagyon is helyes kisebb égési sebeknél a hideg víz alkalmazása. Első cél a fájdalom megszüntetése, azután a mielőbbi hegesedés elérése. — A professzor kutyákon és macskákon végzett kísérleteket. Az égési sebeknél 1.5 másodpercnyi vízbe mártás után összehúzódik a seb. a hideg hatására nem képződik hólyag és a bőr felszívó képességét is gátolja hideg víz.
