Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
Ki tegye rendbe a somban K Kinek a tulajdona — kinek a feladata ? Zomba községben — a katolikus plébános szavai szerint — — saját maguk akarták megszüntetni a hosszú ideje rongálódó, használaton kívüli Kálváriát. A párszéz öles egyházi tulajdonban levő terület a helybeli termelő- szövetkezet rétjei közé ékelődött, tőle csak az ásott árok választja el. így keletkezett a mai vita. Évek óta nem járnak már a katolikus hívők a Kálváriára, rendben tartósával az előző plébános nem sokat törődött. Egy esztendeje került Zombára dr. Demse Péter. A nagy műveltségű plébánost Aparhantról helyezték át. — Mindjárt láttam, milyen állapotban van a Kálvária. Szerintem bármilyen világnézetű az ember, senkinek nem válik dicsőségére. Próbálkoztunk, milyen kiutat találhatunk. Bár az egyház- község tulajdona a Kálvária, el is volt hanyagolva, de évek óta a termelőszövetkezet használta. Megszavazta képviselőtestületünk, intézkedjek. írtam egy levelet a jelenlegi tsz-elnöknek, hogy a tsz tegye rendbe, állítsa helyre a kárt. — sorolja dr. Demse Péter plébános. — Megtekinthetném-e levelezésüket? — kérdezem, — Csupán a tsz-től kapott válaszokat olvashatoni fel, saját leveleimről nincs másolatom. Én háromszor írtam, ők is háromszor válaszoltak — feleli. Ezt követően ismerteti a tsz-elnök által aláírt levelek tartalmát. Hozzáteszi. hogy a termelőszövetkezetben biztosan megmutatják az egész levelezést. Nincs más választás. A tényállás megismerése végett keresem fel a zombai Egyesült Erővel Tsz Andormajorban levő központját. Háromszori levélváltás Előadom kérésemet a termelő- szövetkezet elnökének. Látni szeretném a plébános és a szövetkezet közötti levelezés anyagát. Nincs akadálya, itt megőrizték valamennyi levél másolatát, illetőleg eredetijét. Az Egyesült Erővel Termelőszövetkezetben hozzá lehet férni mindkét fél levelezéséhez. A vita ez év februárja óta zajlik. A hatodik, az utolsó levél kelte április 29. Idézek az első két levélből. A plébános úr által pontosan iktatott, a plébániahivatal égisze alatt küldött levél bevezetőjében pontosan leírja a 399 négyszögölnyi Kálvária domb telekkönyvi betét sor- és helyrajzi számát, írja: „Ezt a területet jónéhány év óta a zombai tsz használja, fákat vágott ki, lekaszálta a füvet, rajta járt keresztül, stb. Az egyházközség kérése a következő: 1. A zombai e terület stáció-köveit és két latorke- resztjét szíveskedjék összeszedni és valamerre — saját céljaira — elszállítani. A Jézus-keresztet pedig lenne szíves a tsz a zombai temetőbe szállítani. 3. A tsz e területet vegye végleg tulajdonába, helyette adna egy akkora területet kukoricaföldnek. 3. Ha e két pont nem lehetséges, lenne szives a tsz megvenni a területet. Áráról személyes tárgyalás útján közös ' döntést szeretnénk.” Elismerésre méltónak tartom, hogv a tsz-elnök által aláírt válaszlevél rendkívül mérsékelt hangvételű. Benne nem teszik szóvá, milyen alapon „adományozzák" a latrokat a terrneln- szövetk^zetnek. Mi a dolga velük, mi köze ehhez a tsz-nek — ez abszolút' érthetetlen. íme a válaszlevél, teljes szövegében: „Egyesült Erővel Mezőgazda- sági Tsz. Zomba. Sajnálattal közöljük, hogy a Kálvária átvételére, illetőleg megvásárlására és annak hasznosítására egyezséget nem tudunk kötni, mivel ezzel — véleményünk szerint — súlyosan sértenénk a Római Katolikus Egyházközség híveit. Kérjük fentiek szíves tudomásulvé telét.” Az ügy nem zárult le ennyivel, nem fejeződött be. A plébános által újra csak postán küldött levélben mftr ilyen kitételek is vannak: „A tsz téved... A Kálvária szégyenfoltja az egyházközségnek, csak úgy lehetne helyrehozni, ahogy előadtam ... Megismétlem és kérem a kívánság teljesítését, annál is inkább, mert az egyházközség tagjai egyúttal tagjai a tsz-nek is.” Vajon kinél a tévedés? Csak nem keveri össze az egyházközséget a termelőszövetkezeti Közösséggel? A termelőszövetkezet újabb válaszában javasolja, hogy az egyházközség a január l-én é'etbe lépő új földtörvény értelmébm, a Járási Földhivatalon keresztül kérje a földügyiét elintézését. A plébános következő válaszle mlé- nek lényege, hogv a tsz kijavítva állítsa vissza a Kálvária kv,-észtjeit, mivel szerinte a zombai tsz dolgozói döntötték le a kereslte- két es a felállitási kötelezet'sé?* a tsz-t terheli. Nyomatékosan értesítést kér, melyik az a végső terminus, amikor a kérelem teljesítést nyer. Van-e így értelme érmék a vitának? A meddő viaskodás során ekkor is és továbbra is megőrizték a szövetkezet vezetői türelműket és a szocialista közösséghez illő méltóságukat. Megírták nincs tudomásuk arról. hogy n tsz dolgozói döntögettek volna így a tsz nem is felelhet ezekért a károkért. A sxoretleexet nem tart rá igényt Beszélgetést kezdeményeztünk Lakatos Antal elvtárssel, az eg; e- sített tsz elnökével, aki korábban 13 éven át a község tanácsr inóki tisztét töltötte be. — Mi nem nyúlunk a stációkhoz, a szövetkezetnek nincs keze hozzá, mert egyházi tulajdon, és mint ilyen, az ő jogkörűkbe tar- tozik. — kezdi Lakatos elvtács. — Mi a helyzet a Kálvária használatával? — Elkezdtem nyomozni, mei t hiszen itt régmúlt dolgokról van szó. Ki rongálhatta, ki használhatta? Géppel nem lehet rámenni, mert ott van az árok és lejtős is ez a terület. Beszéltem a három régebbi, kiseob tsz-ek volt elnökeivel. A szövetkezeteknek semmi közül nem volt az otíani esetleges kaszálásokhoz, a fairtáshoz, Soha nem hajtották cda a marhákat. Egyetlen tsz-elnök nem adott utasítást, sem engedélyt senkinek a Kálvária használatához — ismerteti az elnök. — Szüksége van-e a termelő- szövetkezetnek erre a 399 négyszögölre? — Szövetkezetünk nem tart rá igényt. Nekünk nem kell. npn hiánvzik. — fejezi be válaszát Lakatos Antal tsz-elnök elvtársi Miért éppen most ? Az ellentétes problémákra a rlóbápos úrral folytatott eszmecserében próbáltam választ keresni. — Plébános úr! Érdeklődöm, miért éppen a termelőszövetkezettől kéri a korábban keletkezett károk helyreállítását? — Nekünk oda kellett fordulnunk — feleli lakonikusan. — Vajon miért? Bizonyítható-e, hogy a termelőszövetkezet — mint közösség — felelős a történtekért? — Tsz-tagok tették, hozassa rendbe a szövetkezet. Bizonyítás? Megvan az illető traktoros — mellesleg hívőm —, aki, gondolom véletlenül, de gépével fordulva, leütötte a keresztet. Valamikor régen a kisebb tsz vágatott ki fákat is — feleli dr. Demse Péter plébános. — Hány éve történhettek ezek? — Ki tudja? Nem most volt, az biztos. A múltra visszamenőleg nem volt követelésünk. — Mitől vált éppen most aktuálissá és pontosan a tsz-szel szemben? Nem gondolja plébános úr, hogy másként is el lehetett volna intézni? Utalok a személyes felkeresés elmulasztására, és arra, híveit megkérhette volna, segítsenek rendbehozni. — Most aktuális, mert szégyene lett az egész egyházközségnek. Nem a tsz ellen történik ez. Megpróbálkoztunk a cserével, egyelőre nem megy, de ők hozassák rendbe. Nekik van fogatuk. Miért vállaljuk mi? — kérdez vissza. — Gondolom, a tulajdonosi kötelezettség alapján kéne vállalni- ok — felelem a kérdésre. Egyetlen amiben megegyezünk, hogy helyesebb lett volna korábban, a rongálás idején intézkedni, de csupán egyéni véleményem maradt, hogy feltétlenül más módon és másutt kellett volna kereskednie. Dr. Demse Péter utal arra, hogy hajlandók segédkezni az egyházközség tagjai. Beigazolódik, hogy megmaradtak az ellentmondások. A zombai plébános által furcsa módon kezdeményezett levelezési akciónak nem volt sikere (ezt ő is elismeri), de vajmi kevés volt az értelme is. Felzaklatta a kedélyeket, az évekkel ezelőtt történt dolgok felidézésével. Kijelentése ellenére mégiscsak a tsz, a falu új szocialista társulása ellen folytatott megengedhetetlen és befejezhetetlen viaskodást. Semmiképpen nem férhet kétség ahhoz, kinek a feladata az egyházközség tulajdonában levő Kálvária dolgában intézkedni. Feltétlenül kifogásolható, hogv más kollektíva’ terhére kívánják ezt megoldani. Ha tényleg fel akarják számolni a Kálváriát, forduljanak a földhivatalhoz. Számomra még ezek után is érthetetlen, mire volt jó ez a nyugtalanító akció ... SOMI BENJAMINNÉ A Paksi Körzeti Építőipari Ktsz azonnali belépéssel alkalmaz ács, lakatos és kőművesvizsgával rendelkező dolgozókat, vábbá kőművesek mellé segédmunkásokat. Jelentkezés Paks, Dózsa Gy. u. 40. sz. alatt. (267) f Nemzetközi^ klubest Szekszárdon Barátok Nowy Targ-ból A tolmácsoknak akadt a legtöbb dolguk ezen az estéin. A szekszárdi városi klub fiataljai barátokként fogadták a lengyel vendégeket, s mi sem természetesebb, hogy szóit is akartak váltani barátaikkal. Végül is a zenekar oldotta meg a „problémát”.., A KISZÖV vendégeként megyénkben turnézó lengyel nép- táncegyüttes tagjai pénteken este a szekszárdi városi ifjúsági klubba látogattak. A klubtagok lelkes izgalommal készültek a vendége^ fogadására, az irodalmi színpad rövid műsort állított össze lengyel költők szerelmes verseisú, meghatározott program helyett spontán, kellemesen oldott hangulatú est sikeredett, amely élményben jóval többet nyújtott a vendégeknek vendéglátóknak egyaránt. A lengyel táncosok például nem készültek arra, hogy az est foiymán fellépnék: szórakozni, ismerkedni jötték. Később mégsem tudtak ellenállni a magyar fiatalok kérésének, és ízelítőt adtak számunkra furcsa, érdekes koreográfiájú, lendületes táncaikból. Eddig is sikerűik volt, de a legtöbb tapsot talán itt kaptáik... bőd. Hazafi József, a klufo vezetője nem készített programot: kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre szánta ezt az estét. A hangulat perceken belül feloldódott, kialakultak a „nemzetközi" társaságok, baráti körök. A fiatalok — különösen a fiúk — igazán nagy buzgalmat tanúsítottak a lengyel—magyar barátság elmélyítése érdekében. A lengyel lányoknak nemigen jutott idejük pihenésre, számukra a klubest táncpróbának is beillett volna. Jól sikerült, a táncverseny, amelynek csupán egy kikötése volt: kizárólag lengyel—ma. gvar páros vehet részt a ..küzdelemben". A két tábor kölcsönös biztatása közepette tíz pár ropta a táncot a parketten. A „nemzetközi” zsűri végül is úgy döntött, hogy a négyes számú pár — magyar kislány, lengyel lovagjával — táncolt a legszebben, így ők fogyaszthatták el a díjazásra szánt vermutot. A Garay-szálló nagytermében megtartott klubest talán legnagyobb előnye volt. hogv ióformán semmit sem rendeztek. így kínos idoboosz*'" A lengyel csoport vezetője Mieczyslaw Simbierowicz mindenről — amit eddig nálunk tapasztaltak — felsőfokban beszél. Az együttes járt már a 1 Szovjetunióban, Franciaországban, Csehszlovákiában, de azt mondja, olyan jól még sehol sem érezték magukat, mint nálunk. — Mi a véleményük Szekszárdiról? — Jó kis öreg város. Hangulatos, kedves, ahogy eddig megismertük. — És az Önök városa? — Mi Nowy Targ-ból jöttünk. Körülbelül húszezer lakosú város, Zakopánétól néhány kilométerre fekszik. Hogy milyen? Arról majd a paksiak számoljanak be. akik augusztusban a mi vendégeink lesznek. Reméljük, sikerül viszonozni azt. a kedvességet és szíves vendéglátást, amiben itt részünk van. Hasonlóan nyilatkoztak az együttes tagjai is, s az elmondottak igazolására szolgált a péntek esti klubest közvetlen, baráti hangulata. (cl. konya) Főin: Rakó
