Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
1 HR ACS JA HOVHANESZJAN: Különös kertész Élettelen, sok százados sziklára építettem kertem. Kígyó sütkérezett mohos kövén, nyári-déli napmelegben. De én, mint őseim, konok kézzel törtem, túrtam szüntelen: hogy forrásvíz fakadjon ott, s a szürke szirt életre keljen. Csákányom sújtott, és a hang a szurdokokban messze csengett. Palántám sorra megfogant, a föld selyemnél selymesebb lett kertem szétterjedt, felvirult. Ki volt erősebb hát: a szikla, vagy az, aki beléje túrt, s a zord követ életre hívta. Radó György fordítása Gaspare Gozzi: Régi történet fiatal házasoknak Élt hajdanában két Már reszketett szénától: egy lány és gény a hazatéréstől, egy fiú. Annyira sze- Minden este ugyan- retlék egymást, hogy úgy zajlott le. Ami- azt állították, nem kor az óvatos ajtótudnak egymás nél- nyitás nyikorgása el- kill élni. s mivel a lelőtt felesége szo- tisztesség is így ki- bájáig, mint a rabló. i:á,nta, egy szép na- ki. a megadott jelre pon összeházasodtak, vár, kirohant az Béke és szeretet, övez- ágyból az ifjú mete együttlétüket. De nyecske. Ami ilyen- a szerelmesek gyak- kor a keze ügyébe ran eltitkolnak egy- akadt, férjéhez vág- más előtt néhány itt, s ha a dühroham apróságot, ami csak elmúlt — elment az esküvő után de* > aludni, rül ki. Az ifjú férj Mikor a menyecs- csodálatára itt is ki- ke észrevette, hogy .derült, hogy a cső—,,élete párja már éj- daszép asszonyka szakára sem jön ha- semmit sem hagy att, és inkább kocs- megjegyzés nélkül, mákban alszik né- Olyan csípős hangot hány órát, felkere- haszná.lt, ami az if- sett egy öreg anyó- jú férj velejéig ha- kát. Elkeseregte botolt és csak neki le- natát, mire az idős hetett mindenben nénike így szólt: iga*a. — Hatásos szerem A férj szerette ne- von a. férfiúi csel- jét és jámbor termé- lengések ellen. Adok szetü volt. Ahelyett, neked egy üveg italt, hogy élettársát le- amit a tengeren túlszoktatta volna meg- hozott magával jegyzéseiről, egyre eSV agg bölcs. Meg- több időt töltött ba- lesd. csodát fog ten- rátaival házon kívül. ni■ Mikor a férjed Rendkívül fontos hazajön, ne szól} dolgokkal foglalko- semmit, s miután zott, például azzal alaposan megtöltötte hogy eldöntse, me. gyomrát kedvenc Helyik kocsmában mé- lével, ezt tedd az rik a legjobb bort. asztalra. Igyon belőle minden este egy pohárral. Az asszonyka megköszönte a csodaszert, hazatért, s várta az alkalmat, hogy tapasztalja a csodaital hatását. Jött a férj, félénken, mint mindig. Benyitott a szobába. Felesége nem szólt egy szót sem. Köszönt — semmi megjegyzés, se szidás, se korho- lás. A menyecske csendben megterített. Asztalra került a pompás étel és mellé a csodálatos folyadék. A férj nagyot húzott a kupából, s mintha valóban hatott volna az ital, többé nem járt. el hazulról. De a varázserejű ital egyre fogyott, s az ifjú asszonyka ismét felkereste az öreg anyókát, s könyörögve rimánkodott újabb palackért. — Minek lányom neked a csodálatos ital? — szólt a néniké. — Tölts tiszta vizet a kupába, hiszen az sem volt más. No, és adj néha a férjednek igazat. Fordította: RÉVÉSZ MÁRIA Fények és árnyak a megye zenei életében Tolna megyében is befejeződött az 1967—03. évi hangversenyidény, amely után szükséges felmérni az elmúlt évad eredményeit, hiányosságait. Ennek kapcsán foglalkoznunk kell a megyeszékhely elmúlt évi hangversenysorozatával, az ifjúsági hangversenyekkel és végül az alkalmi rendezvényekkel, amelyek a megyei tanács művelődésügyi osztálya rendezésében lebonyolított zenei hónap hatására az elmúlt évekhez képest megsokszorozódtak. SZEKSZÁRDON eredmények és hiányosságok egymást váltották az elmúlt évad során. Eredménynek számit, hogy a bérletesek száma 269- ről 325-re nőtt. Si’kert jelent az is, hogy a rendezvények átlagszáma 290-ről 332-re emelkedett. Amiatt sem kell szégyenkeznünk, hogy az elmúlt évadban megrendezett 14 hangversenyt 4655-en hallgatták végig a tavalyi 4356 fővel szemben. Sőt lelkesednünk kell azért is, hogy a 325 bérletes mellett Antal Imre zongoraestjére még további 127-en voltak kíváncsiak. Várakozáson felüli közönségsikert hozott a Kodály-emlékhangverseny és Zabaleta, spanyol hárfaművész hangversenye. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy az érdeklődők számának növekedése ellenére 2000 Ft-tal kevesebb volt a bevétel, mint tavaly. (44 060—42 213). Kellemetlen csalódás volt az is, hogy a bérleteseken kívül Wehner Tibor zongoraestjére csak 14-en, a szovjet Szem jón Krucsinra és Katona Ágnes, valamint Gyarmati Vera hangversenyére csak 21-en voltak kíváncsiak. Az még fájdalmasabb volt, hogy a bérletesek egy része mennyire elhanyagolta a hangversenyek látogatását. Az idény folyamán három olyan hangverseny is volt. amelyen a bérleteseknek csak kétharmada, egy pedig olyan is akadt, ahol csak a fele jelent meg. A zenebaráti körnek olyan tartóoszlopai inogtak meg az elmúlt idény folyamán, akikre az elmúlt 10 évben mindig számítani lehetett. És, hogy mennyire szeszélyes, mennyire kiszámíthatatlan a közönség, azt a zeneiskola által szervezett „Tavaszi bérlet” sikere mutatta meg. Szinte teljesen új arcokkal. 200 és 300 között váltakozott az érdeklődők száma a sorozatban megrendezett 3 hangversenyen, amelyek közül is kiemelkedett a tanári hangverseny látogatottsága. A tavaszi bérlet sikere is megmutatta, hogy a zeneiskola szülői munkaközösségére, nemkülönben a város nagyobb üzemeire, intézményeire kell majd támaszkodni a jövő évad megszervezésekor, ha pótolni akarjuk az évente rendszeresen jelentkező lemorzsolódókat. AZ F.LMŰLT ÉVAD MŰVÉSZI SZÍNVONALÁT vizsgálva összefüggést találunk az érdeklődés és a rendezvények művészi színvonala között. Az igazán magas rendű művészetet tulajdonképpen az elmúlt évadban csak a spanyol Zabaleta, a szovjet Krucsin, valamint a Magyar Kamarazenekar hangversenye jelentette és ide lehet sorolni az operaest műsorából Kom- lóssy Erzsébet, valamint a Ko- dály-emlékhangvensenyből a Pécsi Filharmóniai Zenekar teljesítményét is. A többi rendezvény kisebb-nagyobb kívánnivalót hagyott maga után, amely lehetetlenné tette, hogy olyan forró hangulat alakuljon ki, amely az igazán nagy siker előfeltétele. A viszonylagos sikertelenség okait vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy az idei sorozat nem volt eléggé változatos. Hiszen a 10 hangversenyen nem kevesebb, mint 5 zongorista szerepelt. Az sem hajtotta a siker malmára a vizet, hogy Szabó Csilla helyett Wehner Tibor jött, többször meg kellett változtatni a hangversenyek időpontját, emiatt elkerülhetetlen volt az ütközés a város más kulturális rendezvényeivel. Viszont kellemes meglepetés volt a „Tavaszi bérlet” rendezvényeinek magas színvonala, érdekességei és egyéni íze, amely azt mutatta, hogy nem múlt el nyomtalanul az elmúlt 10 esztendőben a város zenei életében végzett munka. A szövetkezeti madrigálkórus (nem hiába kapott ezüstkoszorút), a zeneiskola tanári kara és a zeneiskola növendékei is igen sokat fejlődtek áz elmúlt évek folyamán és méltán kérnek szereplési lehetőséget a város falain kívül is. AZ IFJŰSÁGI HANGVERSENYSOROZAT rendezvényeit Szekszárdon, Bony- hádon, Dombóvárott. Tamásiban, Pakson, Dunaföldvárott, Tolnán és Gyönkön 3580 érdeklődő előtt rendezték meg. A műsort, amelynek keretében egy hangversenyt a szocialista forradalom 50. évfordulójával kapcsolatban az orosz és szovjet zenének, egyet pedig a német, a magyar és az olasz muzsikának szenteltek, szerte a megyében mindenütt dicsérték. A tolnai gimnáziumban végzett felmérés szerint az ifjúság 95 százaléka foglalt állást pozitívan a hangversenyek mellett, amely nem Lebecsülendő eredmény és a testület lelkes felvilágosítómunkáját is dicséri. Problémák a sorozattal kapcsolatban csak Szekszárdon és Dombóvárott akadtak, ezek sem jelentettek áthidalhatatlan akadályt. Tény az, hogy ezeken a helyeken a lemorzsolódás túlnőtt a megengedett határokon. Nem véletlen, hogy változatlanul ott volt a legnagyobb a siker (Pakson, Tolnán, Gyönkön, Tamásiban), ahol a nevelőtestület együtt hallgatta meg az ifjúsággal a rendezvényeket. AZ ALKALMI RENDEZVÉNYEK is hozzátartoznak a megye zenei életéhez. A zeneiskola igazgatójának és tanárainak vidéki szereplései, előadásai, a művelődés- ügyi osztály által meghirdetett, zened hónap rendezvényei, a megye fúvószenekarainak, énekkarainak hangversenyei az elmúlt évadban megsokszorozták a zenei rendezvények számát. Kedves színfoltja volt a megye zenei életének a szekszárdi vonós- zenekar színre lépése is. Sikert jelentett az is. hogy a bonyhádi minősítő hangversenyen a megye kórusai közül a szövetkezeti madrigálkórus, a szekszárdi járás pedagógus-énekkara és a bonyhádi kórus is ezüstkos2orút kapott. Az úttörőzenekarak sorában kétségkívül a legjobb volt az elmúlt évben is a szekszárdi úttörőzenekar, de korántsincs már olyan egyeduralma, mint pl. tíz évnek ennekelőtte. Hiszen ma már számolni kell a báta- széki, a tolnai, a dombóvári, kurdi, szakáiyi, pincehelyi, stb. úttörőzenekar, de koránt sincs mellett újabbak is alakulnak. Az elmúlt hangversenyévad minden vonatkozásban sok hasznos tapasztalatot szolgáltatott a sok siker és sikertelenség rrfellett. így feltétlenül folytatást kíván a zenei hónap, a tavaszi bérlet, a vonószenekar színre lépése, a kórusok és fúvószenekarok minőségi és mennyiségi fejlesztése. Alapos átszervezésre szarul a szekszárdi zenebaráti kör is. A megye nagyobb községeit is lényegesen jobban kell majd bekapcsolni a megyei zenei élet vérkeringésébe az eddiginél. E tekintetben elsősorban Paks, Fadd. de Bonyhád, Tamási. Tolna. Dombóvár és Dunaszent- györgy részéről is megvan minden jó szándék. TUCSNI LÁSZLÓ Szinte Gábort Szicíliai táj (festmény) BARDOSI NÉMETH JÁNOS: Értelmetlen iszonyat A tisztára söpört udvarok és mosott ruhák illatát a zöld lombú árnyak alatt szombat estéken látom kiviruini megint két szörnyű kaszálás után. De a vidám legényeket kik marokszedő lányokkal jöttek az uradalmi földekről már csak énekük idézi, s öreg szüleik szomorú mosolya, szótlan édesanyjuk, csupa-csont apjuk az itatókútnál. Ú vödrök komoly csöndülése sirató dallamok a dolgok titkaiban, háborús rémek, könnyek, könnyek, az elárult emberiség adója, ez sajog vissza a tisztára söpört udvarok és frissen mosott ruhák rozmaring-illatában, A letiport életeket se emlék, se hatalom vissza nem adja s az eltűnt pillanatok rácsain át látom a szépet ami kihullt az idő rostáján, óriási a mag-kár a veszendő életek láng-lobogása, bőgni lehetne, mint a barmok a szétdúlt szérűk alatt értelmetlenül az értelmetlen iszonyaton.
