Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
Csali 25 sxáxalék a rendszeres olvasó Tennivalók több ÉRSEKÚJVÁRT LAJOS: Kertünkben sok alma. körtefa közt vén diófa-váz áll, lombtalan, bús tar fejére borzas-tollú varjú rászáll, Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára a társadalmi olvasómozgalomról Az ünnepi könyvhéttel csaknem egyidőben került nyilvánosság elé az írószövetség elgondolása: a párt művelődési politikájával összhangban a magyar írók társadalmi mozgalmat kívánnak indítani, szervezni a jó könyvek terjedésének és fokozottabb visszhangjának elősegítésére. Erről a tervről, az „Olvasó népért” mozgalom szükségességéről és tennivalóiról kérdeztük az írószövetség főtitkárát, Dobozy Imrét. — Az írószövetség legutóbbi közgyűlésén vetődött fel a gondolat — mondta —, hogy az eddiginél közvetlenebb módon, hathatósabb eszközökkel is segíthetnénk az élő magyar irodalom és általában a rangos irodalom terjedését. Elhatároztuk: „Olvasó népért” elnevezésű társadalmi mozgalmat indítunk. Szándékunkat már most szeretnénk köztudottá tenni, hogy ősszel, az új közművelődési évad indulásakor, késedelem nélkül munkához láthassunk. Ez a munka természetesen az elmúlt húsz év eredményeire épít. Csupán jelzésképpen valamit ezekről is. 1938-ban a szépirodalmi művek átlag példányszáma nálunk 3300 körül volt, jelenleg 16 000-nél is magasabb. Világviszonylatban elismerést vívott ki, hogy élő költőink új köteteinek példányszáma — az átlagot véve — 4000 körül van. Klasszikusaink közül 1945. óta milliót meghaladó példány- számban jelent meg. Az irodalmi folyóiratok 10 000-en felüli példányszáma is szellemi érdeklődésről. az irodalmi élet hatósugarának bővüléséről tanúskodik. Sokat segített a könyv megszerettetésében a két évtized alatt országos hálózattá erősödő könyvtári rendszer, amely a falvakat és az üzemeket is ellátja értékes olvasnivalóval. Mindezek alapján joggal beszéltünk kulturális forradalomról, nagy és növekvő eredményekről. Mégis el szeretnénk oszlatni az „olvasó nép’3 illúzióját, azt a tévhitet, hogy most már semmi teendőnk nincs, mindent a legnagyobb rendben tudhatunk. — Szociológiai felmérésekre építhetünk, ezek tanulságait lehet kiindulópontnak tekintenünk. A számok pontossága nem vitathatatlan, jelentésükről, sok-sok részjetről eltérhetnek a vélemények. A lényeges tendenciák azonban kétségtelenül kirajzolódnak az adatokból. Jelenleg az ország felnőtt lakosságának 25 százaléka olvas rendszeresen. (Ide értendők a nagyobb iskolás gyerekek is.) Alkalomszerűen vesz és olvas könyvet a lakosság 15—20 százaléka, a további 55—60 százaléka pedig egyáltalán nem könyvolvasó. A szellemi dolgozók többsége olvas, a parasztság többsége pedig távol marad a könyvtől, az irodalomtól. A munkások között sok a rendszeres olvasó, de még több az olyan munkás, aki időközönként sem fordít időt és pénzt könyvre. Az egyik budapesti nagyüzem munkásságának olvasókedvét és lehetőségeit vizsgálva egy reprezentatív felmérés kimutatta, hogy 35,9 százaléka rendszeresen, 26.7 százaléka időnként olvas, 37,4 százaléka pedig nem érdeklődik és nem olvas. Sokkal kedvezőtlenebb a kép, ha a falusi lakosságot vizsgálják. Egy másik, ugyancsak nemrég készült felmérés szerint 1000 olyan falusi település van még Magyarországon, ahol — lakosonként számítva — évi 3 forintnál kevesebbet költöttek könyvvásárlásra. Ez más szóval annyit jelent, hogy az ország 3271 községéből 1000 az olyan volt, ahol voltaképpen csak tankönyveket vesznek az emberek. Ezek a fehér foltok indítottak minket, írókat az újszerű és — reméljük — új lendületű társadalmi mozgalom bejelentésére. TENAGY SÁNDOR: Búzavetésben A búzavetésben — de szép! — szalad a lány, villog a térde, ahány szál, annyi ujj — de szép! — ágaskodik, integet érte, A búzavetésben — de jó! — szalad, leguggol, s megint szalad, már egyre lázasabb: ahány szál. annyi ujj — de jó! — incselkedik a szoknya alatt. BEBESI KAROLY] EMLEKKEP Ajtó nyűik, rémlik olykor, hallom: apám jött meg, halkan beszél — halk szavait belengi az alkony — füttyel kíséri a szél. BETEGEN Mit kezdjek ezekkel az éjszakákkal? Fekete tükrökként vesznek körül. Nincs egy vonal rajzunkban, amely rámvall, nincs szín, amelynek szemem megörül. Mit teszek, ha még ez is megürül? a sötétség semmivé tömörül? Ha nem bírva, mit reámró magányom, életem e tűrök képébe vágom... GROTESZK RÍM Szívedben, e holt halomban gyászos szépség és oltalom van. — Két irányban is látunk tennivalókat. Először el szeretnénk juttatni a jó és legjobb irodalmat azokra a helyekre, s olyan községekbe, azokhoz az emberekhez, ahol és akik eddig kívül maradtak a betű áramlásán. De a már meghódított területen is van dolgunk; itt az ízlés formálásá ban, javításában lehetne újabb eredményekért vitába, akciókba bocsátkozni. Közismert ugyanis, hogy a már olvasó százezrek igénye tovább emelhető. Most az adatok — egyes rétegeknél — a romantikus-kalandos-lektür-fél- ponyva vagy ponyva- és giccs irodalom bizonyos túlsúlyát jelzik. Az értékes irodalom kizárólagossága még sokáig nem lehet reális cél, viszont a lektűr mai túlsúlya sem tekinthető örvendetesnek és megnyugtatónak. Ezen — türelmesen, fokozatosan — változtatni intenzív munka, nagy feladat. Az „Olvasó népért” mozgalom a feladatok kitűzésében és a módszerek megválasztásában abból indulhat ki, hogy a könyv iránt ma még közönyös emberek többsége nem — vagy nem elsősorban — anyagi okok miatt marad távol a szellemi fogyasztástól. Éppen ezért tartjuk szükségesnek a mozgalmi eszközök igénybevételét. Ilyen vonatkozásban is van mire építeni. A már említett könyvtárhálózat mellett a könyvbarát mozgalom — amelyet a Hazafias Népfront, a SZÖVOSZ és a Nőtanács is támogatott *— sok eredményt ért el. Községi könyvtárak épültek, javult a könyvállomány, író—61- vasó találkozókat, irodalmi esteket, matinékat rendeztek. Ezek a kedvezőre fordult feltételek te szik lehetővé, hogy most és a jövőben már a tartalmi, tehát az értékszempontokra jobban ügyelő, szellemi igényeket érlelő mozgalmat bontakoztássunk ki. Ebben leginkább a könyvtárosok és a pedagógusok szakértelmére tá maszkodhatunk. — Az „Olvasó népért” mozgalom sokféle lehetősége közül — s hozzátenném: ezeknek minél szélesebb körű. minél nagyobb figyelmet ébresztő megvitatása lehetne a következő hónapok programja — csupán néhányat említenék. Nagy feladat jut mozgalmunkban a KISZ-nek. Szeretnénk, ha a KISZ nagyobb hatással volna az általános iskolából kikerülő, ltovább nem tanuló fia falókra. •— A cél az, hogy az olvasási kedv fellendülésében mutatkozó hatást érjen el az irodalmi ismeretterjesztés, az új könyvek és szerzőik népszerűsítése. Kívánatos, hogy a könyvkiadók és a terjesztők jobban vegyék figyelembe az egyes rétegek — első sorban meghódításra váró rétegek — igényeit, lehetőségeit. A falusi olvasók megnyerésére például olcsó és nagyon nagy gonddal válogatott tömegkiadványsorozatra lenne szükség. Általában pedig: egy-egy jelentős újdonság esetében összpontosítan kellene az erőket, hogy ilyen könyvek megjelenésének a premier közfigyelem-ébresztő rangját adhassuk. A sok-sok vita és előkészületi stádiumban levő részlet helyett még egyet szeretnék hangsúlyozni — mondotta befejezésül Dobozy Imre: — Nem akarunk kampányt csinálni. Évekre, esetleg évtizedekre hatékony módszerek kialakítását vállaljuk és érezzük dolgunknak. Szilárd alapról indulunk és javuló feltételekkel számolhatunk. Ezért kereshetjük körültekintő türelemmel a legjobb megoldásokat, annak érdekében, hogy hazánk valóban az olvasó nép országa legyen. (d. íJ nézem őt, s ő engem, akit nem csábít már semmi rosszra, megszólal a varjú: Kár! és néz, csak néz rám, szánakozva. titkon már a tavasz lépked lépte könnyed, játszi, lenge, és az égen, mintha űznék, felhő fut a végtelenbe, így futott el életem is. mint a felhő, s árva könnycsepp hull szememből, míg a varjú elrepül... Ö sokkal bölcsebb. CSEH GÁBOR IÁUL Három asszony (kréta-olaj)
