Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-09 / 107. szám

Nyolcvanszemélyes kocsik Szőiebegyíg közlekedik a helyi járat Az útviszonyoktól függ újabb járatok indítása Szakszárd helyi közlekedési problémáival Pech József, a 11-es AKÖV igazgatóhelyettese ismer­tette meg az érdeklődőket szer­kesztőségünk ankétjén. Mint ko­rábban hírt adtunk róla, a köz­vélemény-kutató íveiken Igen sok olvasónk tette fel a kérdést: mikor lesz városi jellegű Szek- szárd helyi közlekedése? Jelenleg Szekszárdon öt útvo­nalon közlekedik helyi járat. 1. sz. vonal: Vasútállomás—Megyei tanács—Garay tér—Béla tér— Bartina utca—Kápolna tér. 2. sz. vonal: Vasútállomás—Garay ter—Újvárosi templom—Bor­kombinát—Műszergyár. 3. sz. vo­nal: Garay tér—Vasműszaki Nagy- ker—Tejkomtoinát—N agy ker-tel ep —Mátyás király utca—Garay tér. 4. sz. vonal: Garay tér—MÁVAUT pályaudvar—AKÖV-telep—Épí­tők irodaháza. 5. sz. vonal: MÁVAUT pu.—Garay tér—Csa­tár—Majolikaüzem és vissza. Az igényeket pillanatnyilag ez kielégíti. Várhatóan már az év végén, s a következő években még inkább nő az érdeklődés a helyi járatok iránt, ezért az AKÜV már elkészítette, három, a közeljövőben indítandó jára­tok útvonaltervét is. 6. sz. vonal: Szekszárd—Szőlőhegy—Csatár— Dobó István utca—Arany János utca, Wesselényi utca—Mikes utca—Vasútállomás. 7. sz. vonal: Vasútállomás—Mészáros Lázár utca—Zrínyi utca—Kapisztrán ut­ca—Kadarka utca—Fürdőház ut­ca—Béla tér—Vasútállomás. 8. sz. vonal: Garay-tér—MÁVAUT pá­lyaudvar—Vasműszaki Nagyker— Óra-Ékszer Vállalat. Mindezek azonban csak akkor valósulnak meg, ha megfelelő mennyiségű, és minőségű jármű áll rendelkezésre, ugyanakkor ha az útkorszerűsítéseket befejezik a városban. Pillanatnyilag mind­össze három gépkocsi dolgozik a helyi járatokon, s néhány vi­dékről érkező távolsági autó­busz segít a helyi forgalom lebonyo­lításában. A távlati terv szerint még az idén kicserélik az ösz­szes Ikarus 30-as kocsit 311-es és 66-os típusúakra. A 11-es AKÖV idén 44 mil­lió forintot költ autóbuszok, jármüvek, vásárlására. Az év második felében az új ko­csikat már forgalomba állítják. Több olvasónk kifogásolta, hogy a helyi járatos autóbuszok az új lakótelepeket nem keresik fel. Még a múlt évben kísérlet­képpen az AKÖV egy járatot a Kadarka utcában közlekedtetett. Nem volt utas, így megszüntet­ték a járat kitérését a város fel­ső i-észe felé. Valószínű még az idén a Kecskés Ferenc utca épí­tését befejezik, és akkor egy kis körforgalmat tudnak lebonyolí­tani : Autóbusz-pályaudvar—Tar­csay utca—Kecskés Ferenc utca —Béri Balogh Ádám utca vona­lon. Amennyiben elkészítik a Kö- vendi Sándor utca burkola­tát, akkor még nagyobb kör­járatot tudnak szervezni. Több olvasónk kifogásolta^ hogy a szőlőhegyig — bár Szekszárd városhoz tart.o.qik —, nem köz­lekedik helyi járat. Most folynak az útvona] indításával kapcsola­tos vizsgálat ok. Amennyiben az új kocsik megérkeznek, úgy — a díjtételek megállapítása után — már az idén ősszel közlekedtetnek helyi járatot a szőlőhegyig. Az idén is az évszaknak, időjá­rásnak megfelelően közlekedtet az AKÖV autóbuszt a dombori üdülőtelepre. Sőt egy kifejezet­ten kiránduló-, horgászjáratot is üzembe ál­lítanak. Az autóbusz minden vasárnap a szekszárdi pá­lyaudvarról nyolc órakor in­dul Keselyűsbe és 16 óra 35-kor indul vissza. Ez a járat az új menetrend — május 26 — életbe léptetésétől közlekedik. Hajlandó az AKÖV kocsit indítani: a Csörge-tóhoz is. Vasárnaponként a reggeli és esti órákban óránként, napköz­ben kétóránként közlekedtet autóbuszt... Természetesen csaknem min­den kérdésre választ kaptunk a szerkesztőség közlekedési an­kétjén. A Sió-csárdához például nem tartják szükségesnek az il­letékesek külön autóbuszok köz­lekedtetését mert igen sok tá­volsági busz jár erre és még este 11 órakor is lehetséges a város felé utazni. A szekszárdi autóbusz-meg­állóknál az AKÖV nem tud fedett megállókat építeni ez kife­jezetten tanácsi feladatkör­be tartozik. Többen kifogásolták hogy a vá­rosban nem lehet taxit kapni. A debreceni tapasztalatokat ta­nulmányozzák az AKÖV veze­tői, ott ugyanis áttértek az ön­elszámolásos rendszerre és a taxisok százalékos részesedési alapon fuvaroznak, átveszik a járműveket akár örök használat­ra is. Több olvasónk kérdezte, miért nem lehet bérelni mikrobuszt. Pillanatnyilag az AKÖV rendel­kezésre álló pénzét fontosabb — nagy autóbuszok — vásárlására költi. A jövő évben tudnak vásá­rolni mikrobuszt és akkor ezt is bérelhetik az utasok hazai és külföldi túrákra. Olvasóink véleménye alapján megváltoztatja az AKÖV néhány helyi járat útvonalát. így a reg­geli órákban egy járat — 7.45- kor indul — nem a Hunyadi ut­cán át közlekedik Csatár 'felé — hanem a Mészáros Lázár utca, Zrínyi utca, Szluha György ut­ca—Rákóczi utca vonalon. Este ugyancsak így közlekedik ennek a járatnak a párja. Az új menetrend életbe lépé­sével egyidőben megjavul a la­kosság tájékoztatása is Minden megállóban elhelye­zik a menetrendet. Kéri viszont az AKÖV vezető­sége, hogy a lakosság vigyázzon az új típusú tájékoztató táblák­ra, ne engedje éretlen suhancok által tönkretenni ezeket. Szeltsaárd közlekedéséről tar­tott ankétunikat. eredményesnek tartjuk. Több olvasónk kérését még az idén megvalósítják. Á szekszárdi szüreti napok előtt Az idei szüreti napok előkészü­letei tulajdonképpen már a ta­valyiak befejezése után közvetle­nül megkezdődött, hiszen akkor összegezték a tapasztalatokat, s kezdték szőni az idei terveket. A végrehajtó bizottság időközben többször foglalkozott e témával, s napjainkban már kész a rész­letes program. Az előkészületeket a végrehajtó bizottság elnökhe­lyettese, dr. Szendéi Imre irá­nyítja, a közvetlen szervezést pe­dig Horgos István népművelési felügyelő végzi, illetve irányítja. Az előkészületekről dr. Szen­déi Imrével beszélgettünk. — Milyen elvek alapján szervezik az idei szüreti napokat? — Az elvek nagyjából azono­sak a tavalyival — mondotta dr. Szendéi Imre —, de azokat kibő- vítjük a tapasztalatokkal. Az idő­pontot például előrébb hoztuk, idén szeptember 28-án és 29-én rendezzük meg. A program főbb pontjai is nagyjából azonosak lesznek a tavalyival, csak min­denből többet, színpompásabbat kívánunk adni. Népújság 3 1968. május 9. — A tavalyit voltaképpen csak fő­próbának lehetett venni, viszont az idein úszik, vagy bukik ennek a minden évre tervezett szüreti ünnep­ségnek a jövője. Ha az idei nagy tömeget vonz a városba, sikeres, országos hírű lesz, és a külföldi turisták közül is jelentősebb szám­ban keresik fel a várost, hogy az­tán elvigyék az ünnep hírét kül­földre, akkor lesz jövője a szek­szárdi szüreti napoknak. Ha meg­reked a szerény helyi jelleg keretei közt, akkor az megpecsételi a sor­sát is. Mi erről a vezetők vélemé­nye? — Mi is így látjuk, is hasonló gondolatok vezérelnek bennünket most az előkészületek során. Nem véletlen, hogy már. most javában folyik a közvetlen előkészület. Tavaly egy kicsit késeinek bizo­nyult az előkészületek kezdése. A propagandát jobb lett volna például korábban kezdeni, és a propagandaanyagot nagyobb szám­ban. kellett volna kiadni. Nos, az idei szüreti napokra mér most készül a propagandaanyag, és a tavalyinál jóval több, mintegy 20 000 plakát, meghívó, emblémás boríték kerül forgalomba. Jó jel, hogy míg tavaly nem sikerült kellően közüggyé tenni, sokan félvállról vették, addig az idén úgyszólván minden érdekelt szerv, személy, kellő felelősségtudatot tanúsít. Ha ilyen jó lesz a hoz­záállás az elkövetkezendő öt hó­napban is, akkor nem maradhat el a szüreti napok sikere. — Tavaly az egyik néntáncszak- ember megemlítene, nogy lévén szü­réti napok, a táncfeszUvált nem bent a városban a kövek közt, hanem a szőlőhegyen, a természetben kellene lebonyolítani. Mennyivel sajátosabb lenne, ha a táncosok Cs az érdek­lődők zenével, énekszóval a város központjából a szőlőhegyre vonul­nának, s ott mutatnák be tudásu­kat. .. — Ez nem is rossz ötlet. Még van lehetőség módosításra. E té­makörből úgyis lesz egy szélesebb körű megbeszélés, s ezen még megvitathatjuk ezt az elképzelést. — Az eddig rögzített program meglehetősen gazdag, nagyszerűen illik is az alkalomhoz:. Viszont ta­valy ősszel volt egy olyan országos rendezvény Szekszárdon, ami nem­csak elfért volna a szüreti napok programjában, hanem hiányzott on­nan, a dátumot azonban nem lehe­tett összehangolni. Az országos vö­rösborversenyről van szó. . Valami hasonló rendezvénynek lelietne-e még helyet adni a programban? An­nál is inkább, mert ez tavaly a vá­rosba vonzotta az ország leghíresebb vörösbor-szakembereit, nyílván ezt eredményezné az idén is, s az ő je­lenlétük csak emelné a szüreti na­pok rangját. A vörös borok bemu­tatása összekapcsolható lenne egy szakmai ankéttal. Ankét ugyan volt tavaly is, de csak szerény közön­séggel. A tervezetteken kívül meg­felelő rendezvényekkel biztosítani lehetne számos szaktekintély, orszá­gos szellemi kiválóság jelenlétét. Megfontolandó lenne például egy irodalmi találkozó megszervezése (például hordal-sza való verseny stb.). Mi erről a vélemény? — Köszönjük a javaslatokat, megfon toljuk, megbeszéli ü k, BODA FERENC Tanulságot: — A JELENNEK A ki 1945 tavaszán született, ” ma huszonhárom éves. Szakmájában dolgozik, vagy most készül kilépni friss diplomával az egyetem Salai közül, család- alapításon gondolkozik. Növek­szik az új generáció, az idő könyörtelenül múlik. Vannak azonban dátumok, na­pok, amelyeket nem kezdhet ki az idő. Sőt, minél jobban távo­lodunk tőlük, annál időszerűbb­nek tűnnek. Ezek közé tartozik 1945 május 9-e, a győzelem ün­nepe. Az emberiség írott története eddig 14 513 háborút jegyzett fel. A második világháború azonban nem egyszerűen egy volt a sok vérözön között. Az emberiség és az emberség élethalálharcát vívta. A fasizmus barna áradata teljes pusztulással, vagy legjobb esetben rabszolgasággal fenye­gette a népeket, s veszélybe so­dorta mindazokat az értékeket, amelyeket évezredeken keresztül felhalríioztunk. Ezért lélegezhe­tett fel 1945 május kilencedikén & világ: saját barlangjában ha­lálos csapás érte a fenevadat. Az emlékezés óráiban a kegye­let szavával szólunk mindazokról, akik életüket áldozták ezért a győzeleméit. Külön kell szól­nunk a harcosok között is arról az országról, amely a legtöbbet áldozta: a Szovjetunióról. Húsz­millió szovjet ember pusztult el élete virágjában, s az országnak nagyobbak voltak a háborús ká­rai. mint az összes többi had­viselő feleké együttvéve. A szovjet hadsereg a Volga- könyöktől eljutott Berlinig, vál­lalta a harc oroszlánrészét, fel­szabadította a népeket. L| ájus 9-e azonban nemcsak 1 * a fájó és büszke emléke­zésé, hanem' az időszerű tanul­ságok napja is. Világunk koránt­sem nyugodt, fegyveres konflik­tusok tartják feszültségben, amelyek közül legsúlyqsabb a délkelet-ázsiai háború. S huszon­három évvel azután — sajnos meg keli állapítanunk —, hogy a fasiszta barbárság ellen har­colt, s az _ Egyesült Államok ma fasiszta jellegű módszerekkel próbálja leigázni a vietnami né­pet. Annak idején. a náci hábo­rús bűnösök nürnbergi perében nagy hatású vádbeszédeket mondtak az amerikai katonai ügyészek is. Ma viszont a nem­zetközi Rulssel-bíróság éppen a nürnbergi joggyakorlatra hivat­kozva ítélhette el Washington politikáját, hadviselését, amely a genocídiumot (népirtást) hozta magával. A második világháború Vietnamra vetített tanulságai egyúttal azt is nyilvánvalóvá te­szik, hogy katonai, politikai, gazdasági é* erkölcsi téren miért érik sorozatos kudarcok az ame­rikai hódítókat. Hiába van a technikai anyagfölény az Egye­sült Államok expedíciói? had­seregének oldalán, hiába áll az amerikai szuperhatalom ebben a pillanatban a világtermelés élén, nem képes ellensúlyozni a viet-. nami nép hazaszeretetét, hősies­ségét. áldozatvállalását, s a har­cát támogató, anyagi erővé vált nemzetközi szolidaritást. A má3ik nagy kérdés, amely közvetlenül kapcsolódik május kilencedikéhez: vajon mit tanul­tak ebből a dátumból azon a német földön, ahonnan száza­dunk két nagy világháborúja indult el. A válasz olyan bo­nyolult, mint maga a valóság. Nem beszélhetünk többé álta­lában „német földről", mivel az új erőviszonyok részeként Euró­pa szívében két német állam alakult ki, gyökeresen ellentétes magatartással és törekvésekkel. A Német Demokratikus Köztár­saságban levonták a múlt tanul­ságait és felépítik a történelem első szocialista, békeszerető né­met államát. Erőnket meghat­ványozza az a tudat, hogy a há­borús, revansiista törekvések előtt már német földön is erős gát emelkedik. A másik német államról nem ** mondhatunk kedvező és megnyugtató dolgokat. Termé­szetesen más a helyzet, a mai katonai erőviszonyokat hasonlí­tani sem lehet az 1939-eshez, vagy az 1941-ephez. Nyugat- Németország mégis egészen sajá­tos szerepet vállal földrészün­kön. Az egyetlen európai ország, amelynek súlyos területi követe­lései vannak; az egyetlen euró­pai ország, amely egy másik ál­lam, a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonképpeni be- kebel^ésére törekszik; politikai és kjtonai vezetésében meg- húzódHattak a fasiszta elemek; nyíltan hinti a revans gondola­tát és nem mondott még le vég­érvényesen az atomfegyverkezés­ről. Ez a Nyugat-Németország, amelyet szoros szövetség és — saját szóhasználatával élve —; különleges partnerség fűz az Egyesült Államokhoz, híven tá­mogatja a kalandor amerikai lé­péseket is. Érthető, ha a múlt tapasztala­tain és a jelen realitásain okul­va a békeszerető erők a bonni politika elszigetelésén fáradoz­nak. Ennek eredményességét ér­zik Nyugat-Nómetországban is, ezért használnak hajlékonyabb szavakat, s egyebek között „új keleti politikát” hangoztatnak. Mi azonban nem a szavak, hanem a tettek alapján ítélünk, márpedig a bonni politika gyakorlata to­vábbra sem kevéssé veszélyes. (Legutóbb, alig néhány napja, a haden-württenbergí tartományi választásokon a neonáci előre­törés szinte jelzője és felvillan- tója volt a bonni állam veszélyes irányzatainak). .. .Aki 1945 tavaszán született, ma huszonhárom éves. Nem élte át mindazt, ami az idősebb nem­zedékeknek osztályrészül jutott. S 1945 május kilencedikének em­lékét azért kell elevenen őriz­nünk, tanulságait azért kell meg­szívlelnünk, hogy ne is tapasz­talják a múlt katasztrófáit sa­ját sorsukon. RÉTI ERVIN Kísértet Bonnban Támadás miniszteri szinten A bonni Bundestag kedden folytatta a vitát a diáknyugta­lanság kérdéséről. Stoltenberg, a tudományos kutatás ügyeinek mi­nisztere, a kormány szónoka hangoztatta, hogy a kormány a jövőben „aktív” főiskolai politi­kát folytat majd. A miniszter azonban egyidejűleg éles táma­dást intézett neves professzorok ellen, akik — szerinte — elköte­lezték magukat a radikális esz­mék mellett. Egy „kicsiny, de hangos csoport” ténykedése nél­kül — mondotta Stoltenberg —, nem lehetne a diákok egy ré­szinek radikalizálásáról beszél­ni. A miniszter Abendroth, Flechtheim, Hofmann, Maus professzorokat nevezte meg. Az érintett professzorok azon­nal élesen reagáltak. Flechtheim nyugat-berlini professzor ki­jelentette: „Úgy látszik, hama­rosan ismét ki kell vándorol­nunk. Ez a sors nem először jutna osztályrészemül. Olyan szemrehányásokhoz, mint ami­lyeneket Stoltenberg hangozta­tott, a Harmadik Birodalom ide­jén hozzászoktam”. Élesen szembeszálltak Stolten- berggel a többi professzorok, valamint a diákszövetség veze­tői is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom