Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPOJSAG 1^68, május 5. Harminc esztendeje elhunyt Na.?}' Endre, az irodalmi színvonalú ma­gyar kabaré megteremtője így nyilatkozott: lásd rejtvényünk vízszintes ji. és függőleges 16. számú sorait. Vízszintes: 13. Ebbe a tóba ömlik a Szif-Darja és az Amu-Darja. 14. Vissza: főzeléknövény. 15. Hallotta va- la. 16. Város a Maros partján. 17. Egyik megyénk. 19. Lemezekre szét­váló kőzet. 20. A legnagyobb „edény” a lakásban. 21. Fehérszőrü ló. 22. Ket­tőzve : édesség. 24. Tagadás. 25. Hu­szonöt négyzetgyöke. 26. Berillium és vanádium vegyjele. 27. Ilyen a tea is. 30. Kettőzve: szülő. 31. Meg. . . ; meg­merevedik. 32. Ahonnan kivágták a fákat. 34. Hátaslovat lovagláshoz elő­készít. (Első kockába kettősbetű.) 36. Szegély. 38. Megszüntet. 40. Pokrócot helyez rá. 41. Orosz igen. 42. EKA. 43. -ban, -ben több idegen nyelven. 44. Étkezés végén kellemes fogyasz­tani. 49. Duna-parti község Budapest­től délre. 54. Függött. 55. Természe­tesen. 56. Rövid tréfás cikk. 5«. Sző­lőtőke mellett állnak. 59. Tova. 61. Szigetek a Bér ing-tengeren. 63. Bebo­rít, — fordítva! 64. Eldobott kő is le­írja. 65. A 74. számú fordítottja. 67. Névelő. 68. Szó egy Turgenyev-regény címébői. 70. így köszönt egy római. 17; Tizenhét órára 73. Lisztké­szítés. 75. Mókus. 76. Divatjamúlt fegy­ver. 78. Mór betűi. 79. Hivatkozik. 80. A békemozgalom kimagasló alakja voít, Budán egy tér viseli tevét. Függőleges: 2. Drágakövek súlyegy­sége. 3. Lásd vízszintes 16. számút. 4. Fürdő — németül. 5. Aluminium. 6. Ilyen a jó penge. 7. Jólismert. 8. Barázdát készít. 9. Indulatszó. 10. Új­ság. 11. Fosztóképző. 12. Elborít. 17. Forrósodó. 18. Egyhangú. 21. Koktélt készít. 23. Fákat vágat ki. 26. Mély­hangú hangszer. 28. Lásd 22. számút. 29. Göngyölegsúly (+’). 31. Körút. 33. Akár az Alföld. 35. Meg akarnak vál­ni tőle. 37. Német város a Rajna és a Majna találkozásánál. 39. Felsőfok. 40. Régi súlymérték. 45. EGK. 46. Be­tűknek is van. 47. Hosszú, széles női sál. 48. Ilyen kocsi nem minden vo­naton van. 50. Csökkenés. 51. Akár a zsemle. 52. Egy magyartalan csavar. 53. Kos betűi. 57. Ugyanis, ford. 60. Futás jön utána! 62. Értéktelen. 64. Labdarúgó teszi a labdával. 66. Azonos betűk. 69. Hiányos peron. 70. Lehul­lott száraz lomb. 72. Férfinév. 74. Helyrag. 75. Etelka. 77. Német Igen a fordítottja. 79. Urán és szén. Beküldendő a vízszintes 1., és a függőleges 16. számú sorok megfejté­se. Beküldési határidő: 1968. május 9-én, déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejtvény”. A helyes megfej­tők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. A Szovjet téri palota kincsei Marx Károly születésének 150. évfordulójára IV. A PÁNCÉLTEREMBEN A Marxizmus—Leninizmus. In­tézetének moszkvai archívumát ma már valamennyi ország kommunistái ismerik, úgy te­kintenek rá, mint közös vagyon­ra és kincsestárra. 1967 nyarán, amikor a tudo­mányos kommunizmus megalapí­tóinak emlékeit őrző archívum^ részlegben jártam, az archívum legfőbb őrének, I. M. Mironová- nak asztalán hatalmas katalógust láttam. Megkértem, mutassa meg az utolsó bejegyzést. A 7000-et megközelítő sorszám alatt ez állt: „Marx levele Perczelhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ajándé­ka”. Megjegyzés: „a kézirat ki­tűnő állapotban van”. Az „1. számú gyűjteménynek” 1. számú leltárában Marx és Engefe kéziratai vannak (illetve fotókópiák, ha az eredeti kézirat hiányzik). Az archívumból hiány­zó eredeti kéziratok fotonegatív- jait is páncéltermekben őrzik. Az eredeti kéziratokat — min­den lapocskát különleges karton­lemezek között tárolják. A gyűjtemény másik jegyzé­kén azok a dokumentumok sze­repelnek, amelyek Marx és En­gels tevékenységével függnek össze, de nem az ő tollúkból származnak: a hozzájuk írt leve­lek, a tevékenységükről szóló dokumentumok, a harcostársak visszaemlékezései, a titkosrend­őrség archívumából származó anyagok. Külön jegyzékekben re­gisztrálják azokat, az intézet ál­tal megszerzett könyveket, újsá­gokat, folyóiratokat, amelyeket Marx ép Engels felhasználtak munkájukhoz, vagy amelyekben kinyomtatták írásaikat, vagy a szerzők életében megjelent mű­veik ritka kiadásait. Az „1. számú gyűjtemény” mellett foglal helyét a „2. számú gyűjtemény”, Leninnek, a marxi —engelsi mű zseniális folytató­jának hagyatéka. Ez a gyűjte­mény sokkal teljesebb, mint az előbbi, bár ebből is számos, ed­dig még elő nem került doku­mentum hiányzik. Az intézet archívuméiban olyan dokumentumokat is összegyűj­töttek, amelyeket Marx és En­gels családjának tagjai, vagy az Első Internacionálén részt vett harcostársaik ajánlottak fel. Itt őrzik azokat a dokumentumokat, amelyekben visszatükröződik az egész világ forradalmi munkás- mozgalmainak tevékenysége, a nagy francia forradalomtól nap­jainkig. A Szovjet téri épületben a világ forradalmi mozgalmainak egész története megtalálható. Marx. Engels és Lenin műveit sok milliós példányszámban ad­ták ki. Á szovjet Marx-kutatófc nemcsak Marx és Engels kézira­tainak legteljesebb archívumát gyűjtötték ösisze, nemcsak fel­kutatták azokat, hanem legfon­tosabb műveiket kinyomtatásra is előkészítették, amelyeket a ti*, dományos kommunizmus meg­alapítói életükben nem tudtak publikálni. A többi között olyan alapvető alkotásokat, mint Marx és Engels „Német ideológiája”, amely Engels szerint „a legvak­merőbb mű, amely valaha i«s német nyelven megjelent”. Egye­bek közt a „Tőke” negyedik, be­fejező kötetét. Engels már gon­dolt a kiadására, de neki nem sikerült.’ Teljes kiadására először a Szovjetunióban került sor. Először a Szovjetunióban, 1925* ben jelent meg Engels befejezet­len munkája, „A természet dia­lektikája”. A könyv kéziratát a szovjet Marx-kutatók a szociál­demokraták berlini archívumá­ban fedezték fel. 1967-ben a Szovjetunióban másodszor adták ki Marx és En­gels műveit. 39 kötetben. Több mint ezer, eddig nem publikált alkotásuk és levelük került a gyűjteményes kiadásba. Minden ilyen cikk, vagy levél után ott áll a megjegyzés: „Első publi­káció”. A tudományos kommunizmus megalapítóinak írásai — az em­beriség szellemi életének nagy kincsei. És az a tény, hogy ezrek, meg ezrek olvashatják a Marxiz­mus—Leninizmus intézete Köz­ponti Párta rchívumának jóvoltá­ból. felbecsülhetetlen hozzájáru­lás az emberiség szellemi kin­csének gyarapításához. ILJS AGRANOVSZKW — É® ráadásul a mi Galamb barátunk még szerencsés is — szólít közbe Finley, — A vélet­len hozzájuttatta az óra titkához, amit annyi hozzáértő ember hiába keresett;.. — Jó, hogy említed! — mond/ta Delahay fél- könyökölve az ágyban, mert valósággal újult erőre kapott a megviselt kis öregember. — Csak ne pihenjünk, amíg a szokoták támadása váratlanul érhet bennünket. •— Ez most már nem olyan veszélyes — le­gyintett íves. — Elsősorban ma március nyol­cadára van, és nem valószínű, hogy négy-öt napnál előbb járható legyen a Bataianga-földre vezető út. Russei térképe tizedikét jelzett. Azután a térkép birtokában megszállhatjuk az átjáró nyílását. Bizonyára a Niger medre alatt vezet az átjáró, ahol elég erős a sziklás me­der, és nem szakadhat be a folyó ágya. — Ágy! — kiáltotta ismét vadul Galamb, és a homlokára csapott. — Egy Laporter nevű bű­nöst az ágy alatt felejtettem valahol. — Laporter! — ugrott fel „Kréta”. — Hol van? Esküdni mertem volna, hogy kisiklott a kezemből... Jöjjön, fiam! — Galamb ég. az őr­nagy a kantin mögötti folyosóra siettek, és benyitottak abba a szobába, ahol a gengszter maradt megkötözve. Mikor kioldozták, Pencroft tagjai úgy hull­tak ki a kötélből, mint valami felbomlott ba­tyuból a széteső rongyok. Félig halott volt már Galamb a fejét csóválta: — Alaposan megviselte a magány ... Hajnalban az erőd elcsendesedett. A nehéz nap után mélyen aludt mindenki. A katonák egy része súlyos alkoholmérgezéssel a kórházba került. A többiek fejfájással, sajgó tagokkal sorakoztak az ébresztőre. Finley néhány rövid mondatban közölte velük, hogy súlyos bünte­tés helyett egvszerűen részegeskedésnek tekin­tik, ami törtéit, és minden tizedik embert a bűnösök közül négy nap pelote-ra ítélnek. Ha legközelebb hasonló eset előfordul, a bűnösöket haditörvényszék elé állítják. Némán hallgatták. A nap ébredt, és a forró­ság szinte másodpercenként növekedett. Ezután összeállították a corvée-t. Csupa meg- zható ember: Galamb. Spoliansky és a többiek örültek a szakaszba. Finley vezette őket. de a touret is ment. — 254 — A rabok már előző nap délutánja óta hiába nyitották a vízcsapot. Nem kaptak inni. Az éj­szaka még tűrhetően teát, de reggel az izzó melegben már nagyon legyengültek a szomjú­ságtól, szédülten, kimerültén ültek a fojtó dzsungelben, több mint kétszáz emberi váz... Látták a corvée-t érkezni. Látták, hogy a tiszt „súlyba” vezényli a fegyvereket, és rájuk irányulnál-; Senki sem mozdult. Lövetni lóg? Lehet... Most kiválik egy őrjárat, a oorvée-ból. és a tiszt vezetésével közeledik. Néhány rab nehéz­kesen felemelkedik. Eszükbe sem jutott, hogy megtámadják a maroknyi csapatot. — Emberek! — mondta röviden Finley. — Azt izentem nektek tegnap, hogy ha visszatértek a táborotokba, senkit, sem fogunk megbüntetni. Szavamnak állok. Kinyitjuk majd a csapot, kaptok eleséget, de ezentúl minden gyanús eset­ben bejön ide egy őrjárat. És aki nem visel­kedik fegyelmezetten, azt főbe lőjük. Rendes helyőrség lesz Aut-Turirtból. Holnap elkezd­jük a barakkokat építeni, kaptok kórházat, or­vost és rendet csinálunk. Harminc perc múlva megnyitják a vízcsapot. Egyetlenegy katonát hágj7ok itt. És olyan sorrendben isztok, ahogy ő vezényli. Ha ennek a katonának valami baja lesz, akkor megtizedeltetlek benneteket! Rompez! Az őrjárat továbbment az erdő belseje felé. A rabok szótlanul ténferegtek. Egyszer csak a vízcsapnál álló katona, Rikov, azt mondta: — Folyik már a víz. Vigyázz! Egyes sorba -orakozni, és mindenki hozza a poharát! A rabok sorba álltak, szép rendben ittak és ■i magányos posztnak sem esett semmi baja rtzottük. .. — 255 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom