Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-03 / 102. szám

4 ÍOLNA MEGYEI NEPŰJS 40 1968. májas » • • Qtven beteg naponta Egészségügyi mérleg a szekszárdi járásból — Az egészségügyi szolgálat táv­lati irányelvei között szerepel az az elképzelés, hogy egy körzeti orvosra 2500—2600 beteg jusson. Ez volna az az optimális létszám, amely esetben teljesíthető volna a szocialista egészségügy egyik sarkalatos alapelve; a minden­ki számára könnyen hozzáfér­hető és magas színvonalú egész­ségügyi ellátás biztosítása. — Hogyan állnak ennek az el­képzelésnek a megvalósításival a szekszárdi járásban? — Járásunkban a területi el­helyezkedés következtében nincs önálló járási kórház, 13 rendelő- intézet sem — mondja Vincze József, a Szekszárdi Járási Ta­nács vb-elnökhelyettese. — A közelmúltban megtartott járási tanácsülésen számoltunk be _ a járás egyséffságü gyének múlt évi helyzetéről, így az ott ismer­tetett adatok birtokában vála­szolhatok a feltett kérdésre. A járás 56 ezer lakosáról 21 kör­zeti orvos gondoskodik. Egy kör­zeti orvosra tehát 2666 beteg jut átlagban, s ez jobb a jelenlegi országos átlagnál, amely útrv ?000 (!) körül van. A nroblé- mát az jelenti, hogy a földrajzi helyzetből adódóan a körzetek lélekszáma nem egyforma. A leg­kisebb körzet Medinán van — 15Ö0-as! —, a legnagyobb pedig Tolnán, a III-as körzet, ahová 2900-an tartoznak. — A körzetek elosztása egyéb szempontokból megfelelő? Sajnos, nem egészen. Nincs önálló orvos tizennégy települé­sen. Közöttük kisebbek, és na­gyobbak is vannak, összesen ez 12 ezer lakost érint, tehát a já­rás összlakosságának 21 (százalé­kát. Ezekre a településekre a lélekszámtól függően heti egy, illetve két alkalommal jár a kör­zeti orvos. Ezenkívül ha a szük­ség úgy kívánja, hívásra soron kívül is kimegy az orvos. — Említette, hogy múlt évi ada­tok állnak rendelkezésére. Milyen volt a betegforgalom alakulása ta­valy a járásban? — A járásban 293 749 beteg kereste fel a körzeti orvosát. Ez annyit jelent, hogy egy orvosnál átlagosan közel 14 ezren fordul­tak meg a múlt évben. A járás orvosai ezenkívül közel 36 ezer fekvőbeteget kerestek fel. Szak- rendelésre 11 852, kórházba pe- di 1345 beteget utaltak be. Ha a munkanapok átlagára számítjuk, naponta közel ötvenen jelentek meg egy-egy orvos rendelésén. Rendkívül egyenlőtlenül alakult a betegforgalom. Előfordul, hogy egy napon 100—150, vagy még ennél is több beteg fordul' meg egy-egy orvosnál. Ez külső té­nyezőktől függ; az Időjárási vi­szonyoktól, egy-egy járványtól. A több éves tapasztalat azt mutat­ja. hogy legnagyobb a betegfor­galom januárban és márciusban, a legkisebb általában augusztus­ban és októberben. — Az orvos előtt megjelent be­tegek valamennyien mind vizs­gálatra, kezelésre szorulnak? — Statisztikai felmérések bi­zonyítják, hogy a látogatók 20— 25 százaléka csak receptért, iga­zolásért keresi fel az orvost, egyéb orvosi ellátást nem igé­nyel. Arra kell törekedni, hogy fölöslegesen, indokolatlanul ne vegyék igénybe az orvosokat, éppen annak érdekében, hogv minden arra rászoruló b^teg mi­nél előbb az orvos elé juthasson. — Müven feladataik vannak még a körzeti orvosoknak? — A járási körzeti orvosok £500 krónikus beteg gondozását its végzik. Ezenkívül, minden év tavaszán az ipari és mezőgazda- sági kollektívák trachoma­szűrővizsgálatát, áprilisban és májusban az iskolákba kerülő gyerekek előzetes orvosi vizs­gálatát. szeptemberben pedig az I—VIII. általános (iskolások részletes orvosi vizsgálatát, va­lamint a bölcsődék, óvódák és iskolák egész létszámának tra-. choma-szűrővizsgálatát elvégzik minden évben. S természetesen részt vesznek a tüdő- és rák­szűrő vizsgálatok lebonvolításá- ban is. A körzeti orvosok mun­káját a körzeti ápolónők és az orvosirrokok segítik. — Milyen a járás szakorvosi el­látása? — Jelenleg napi 39 órában dolgoznak szakorvosok a járás területén. Bátaszéken főfoglal­kozású gyermekgyógyász Tolnán pedig gyermek- és nőgyógyász rendel. Ezenkívül 3—3 órás fél­állásban laboratóriumi, belgyó­gyász- és röntgenszakorvos áll a betegek' rendelkezésére. A fo­gászati betegek ellátását hat fog­orvos és egy vizsgázott fogász végzi. — A tanácstagiig hogyan érté­kelte a járási orvosok munkáját? — Valamennyi hozzászóló a választók nevében is elismerését éis köszönetét tolmácsolta a körzeti és a szakorvosoknak, va­lamint az örvösek munkáját se­gítő személyzetnek. A Szovjet téri palota kincsei Marx Károly születésének 150. évfordulójára it. Eltűnt kéziratok 1965. november 12-én a Süd­deutsche Zeitung című nyugat­német újság nógyhasábos cikket közölt ezzel az érdeklődést keltő főcímmel: „A nemzetközi rend­őrség nem tud Marx Károly nyo­mára bukkanni.” Az alcím az­után felfedi, hogy az 1933-ban el­tűnt kéziratokról van szó. Idézünk az újságból: A műgyűjtők örömére és a bibliográfusok rémületére a nem­zetközi piacon már hosszú évek óta tűnnek fel olyan kéziratok és írások, amelyeket a szocializ­mus atyja hagyott hátra. A .Marx-hullám’ bizonyára szomba­ton éri el majd tetőpontját, ami­kor a széles körben ismert rruar- burgi régiségkereskedés Marx kézirataiból aukciót rendez ... Egv kézirat tervezett kikiáltási ára 30 ezer márka lesz. A régi­ségkereskedés katalógusában fel­hívja a figyelmet arra, hogy Marx eddig nem publikált kéziratai rendkívüli ritkaságnak Számíta­nak. Ez a gyűjtemény csak egy részét képezte a milliókat érő el­lopott kézirathalmaznak. A lopás körülbelül harminc évvel ezelőtt történt, a bűncselekményre még ma sem derült fény... Marx és Engels hagyatéka olyan hatalmas volt, hogy a tu­dósoknak nagy fáradságába ke­rült valamennyi kézirat felül­vizsgálása. Az első világháború után. amikor a Moszkvából kül­dött kutatók ideológiai vezéreik kéziratait keresték, még a német szociáldemokrata párt tulajdoná­ban voltak a kéziratok. Ám 1933- ban a több mint két vasúti ko­csit megtöltő archívum az ör­vénylő események központjába került, és onnan bizony erősen megtépázva került ki. Számos feltételes fejtegetés ma­gyarázza, hogy röviddel a Reichs­tag égésének drámai napjai után, 1933-ban a német szociáldemok­rata párt a legkülönbözőbb rej­tekhelyekre dugta el Marx és Engels írásait, és úgy látszik, hogv az akcióban részt vevő egyes személyek „nyolc kéziratos dossziét és munkafüzetet” ellop­tak. Ezek a darabok hol itt, hol ott tűnnek fel a régiségkereske­dések árverésein. Az archívum anyaga ugyanis kerülőúton Párizsba, Amsterdam­ba és Koppenhágába került meg­őrzésre. 1935-ben a dán szociáldemok­rata párt bibliográfusai közölték, hogv a legértékesebb anyagok el­tűntek az archívumból. Ebben a helyzetben a Szovjetunió képvi­selői javaslatot tettek a szociál­demokratáknak: 7 millió francia frankot ajánlottak fel, ha az összes archív-anyagot átadják moszkvai megőrzésre. A megbe­szélések azonban nem vezettek eredményre, A német szociáldemokrata párt emigrációs vezetősége 1938-ban elhatározta, hogy a hatalmas gyűjteményt 72 ezer guldenért, 13 hónapos részletfizetésre eladja az amsterdami „Társadalomtör­téneti Intézetnek”. így Marx és Engels napjainkban 80 millió márkát érő — öröksége a hol­landok kezébe került. A „Ford alap” a háború után csak az ar­chívum anyagainak tudományos feldolgozásáért 25 millió dollárt fizetett ki. A feldolgozók 360 iratköteget néztek át. Ma már az archívum, ha nem is az oldalak számáról, de az oldalak méretei­ről feljegyzést vezet. Engels hagyatékára, amelyet végrendeletében a német szociál­demokratáiknak ajándékozott, va­lóban végzetes következmények vártak volna, ha... A moszkvai Marxizmus—Leni- nizmus Intézet kezdte meg a kéz­iratok rendszeres gyűjtését. A gyűjteményben azoknak a doku­mentumoknak fotókópiái is meg­vannak, amelyek a nyolc elrab­lóit iratcsomóval tűntek el. A moszkvai Szovjet téren, a Moszkvai Városi Szovjet épüle­tével szemben szürke, háromeme­letes ház áll. Itt őrzik a Marx— Lenin Intézet archívumát. A pán­célszobákban állandóan 16—17 fokos hőmérséklet uralkodik, a levegő nedvességtartalma 60—70 százalék. Ilyen gondos körülmé­nyek között óvják Marx és En­gels eredeti kéziratait, és azok­nak a kéziratoknak fotókópiáit* melyek eredetije az amsterdami intézetben van. vagy a volt ber­lini archívum titokzatos tolva­jainál. Ezer meg ezer kézirat, ere­detiek vagy fotókópiák. Hogyan kerültek Moszkvába? ILJA AGRANOVSZK1J (Folytatása következik) — Ha tudnánk, honnan jönnek, gyerekjáték lenne visszaszorítani vagy bekeríteni őket — jegyezte meg Finley. — De nem tudjuk — mondta íves. — És kevés remény van rá... Pedig az óra, ami annál a fiúnál van... az óra a nyitja min­dennek. Nem is vette észre, hogy milyen csodálko­zással nézik. Kréta ugyanis megdöbbentő vál­tozáson ment át. Soványsága most energikus­nak hatott. Angolosan szikár, napbarnított em­ber volt, és a szemei okosan, tisztán csillog­tak. — 247 — — Mikor leplezted le magadat Finleynek? — kérdezte Delahay.- — Amikor azt a kedves fiút, akit összeté­vesztettek velem, en crapaudine-re ítélték. Meg kellett mentenem. Akkor szóltam Finley­nek'. hogy jelentse neked az ügyet Gardone megkerülésével. Előbb kénytelen voltam iga­zolni magam. Azután Finley szerezte^ me? a viaszosvászon zsákot a pénzszekrényből, amit egy másik barátom visszacsempészett a Fiú­hoz. Grison tárcája volt benne, az én szolgá­lati számom és néhány írás. Versek. Az íráso­kat akartam olvasni, mert még az én Trop- ptauer barátomról is kiderülhet, hogy komédiá- zik és közben hírszerző. Hála istennek, a ver­sek ezirányban megnyugtattak. Latouret lépett be Galambbal. — .Jöjjön ’de, barátom.. . — mondta az őrnagy. — Maga nagy szolgalatot tett ma, és különleges jutalomban lesz része... — őrnagy úr! Szóra sem érdemes, jutalomra még kevésbé. Különben iis az egész siker íves őrnagy érdeme ... Szent Isten! — Micsoda?... Mi van?... — érdeklődtek ámultán a tisztek ... — őrnagy úr! Tisztelettel kérem, hogy bo­csásson el néhány percre. Egy tisztet még kora délután bezártam valahová, és lehetséges, hogy az illető szeretne enni vagy inni... Az őrnagy csodálkozva intett, hogy elme­het. Kréta újra előjött. — Ez a fiú azt hiiszi, hogy egy Hlavács nevű cipész azonos velem ... Hlavács éhesen és szomjasan ült a szobában Már azon a ponton volt. hogy lemászik az emeleti ablakból. Amikor Galamb kinyitotta ajtót, a cioész újabb bonyodalmaktól tartva rémülten elrohant a kantinba. — 248 — Odalent az őrséget váltották. Felhallatszott a vállról leperdülő puskák koppanása és Bat­tista kommandója. Éjfél volt... Galamb nem ment nyomban vissza az őr­nagyhoz. Szerelmes volt, s ez az érzelem már igen komoly embereket is károsan befolyásolt. A kantin felé igyekezett, de még félúton sem volt, amikor valahonnan egyszercsak feltűnt az udvar sötétjéből az arab suhanc: Madge! Megölelte a lányt és magához szorította. — Na látja — suttogta —, mondtam, hogy az egész hecc nem tart sokáig. — Nagyon aggódtam magáért! — felelte a lány. — De most már, hála istennek... — Távolról sincs befejezve az ügy. Elsősor­ban még nem tudjuk, hogy a rabokkal mi lesz Azután a négerek is terveznek állítólag valami támadást. Fent a mellvéden egyhangúan kopogtak a poszt léptei... — Igaz.;. — felelte szomorúan a lány. — A négerek titka, az az átjáró, amely után apám kutatott... — Igen, az átjáró — bólogatott Galamb. — Áldást jelentene ezen a vidéken, ha végre meg­találnánk ... És csakugyan ebben az órában lenne a titok? Odanéztek mind a ketten a csúf ezüst ícro- kodilfejre. — Egész bizonyos ... Ezt akarta doktor Bré- tail átadni Corot kapitánynak azon az estén, amikor megölték. Galamb búsan nézte az óra összekarcolt fe­delét. Azután egv ösztönös mozdulattal le­nyomta a felhúzó gombját. Fe’kattant a fedél -'s... — 249 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom