Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-03 / 102. szám

1968. május 5. ÍOLPÍÁ MEGYEI NEPŰJSAŐ 5 Fiataljaink az HDK-ban Helyzetkép fél év után Azok a Tolna megyei fiata­lok, akik három esztendőre a Német Demokratikus Köztársa­ságban vállaltak munkát, egy Erfurt közelében fekvő kisváros­ban, Sömimerdában élnek és dol­goznak. Közel fél esztendő tejt el azóta, hogy átlépték az or­szághatárt. Elég idő ahhoz, hogy 6zámot adjanak róla: miként él­nek? Beszélgetőpartnerem Mercsé- nyi Gyula szekszárdi fiatalember, a Sömmerdában dolgozó magyar fiatalok egyike szabadságra uta­zott haza. — Hol, s milyen körülmé­nyek között dolgoznak? — A gyárnak hosszú és bonyo­lult német neve van, így csak annyit mondok róla, hogy iroda­gépeket, automatikus számító központokat készítenek, illetve készítünk. A Sömmerdában el­helyezett magyar fiatalok ebben a gyárban kaptak munkát, ösz- szesen másfél százan vagyunk, főként a dunántúli megyékből. Én, néhány társammal együtt az automata esztergapadokon ddl- gozom. Kényelmes, egyáltalán nem megerőltető munka, talán az lehet az egyetlen kifogás, hogy egy kicsit zajos. Ezért viszont kedvezmény jár: évente hat nap „zajszabadság”. A gyárban két­féle műszakbeosztás szerint dol­gozunk: az egyik az úgyneve­zett normái műszak, 8 és fél óra, a másik rendszer pedig a három műszak, műszakonként változó munkaidővel. Mi általá­ban három műszakban dolgo­zunk, ki könnyebb, ki nehezebb munkakörben. Azt feltétlenül el kell mondanom, hogy a német kollegák nagyon kedvesek és türelmesek. Sokszor előfordult — különösen az első hónapokban — hogy tízszer is meg kellett ma­gyarázni .valamit, míg végre megértettük. Szívesen megtették. Most miár jóval könnyebben megértjük egymást, jobban megy a munka is. A magam nevében: szeretem amit csinálok és na­gyon meg vagyok elégedve a he­lyemmel. — Mindenki így van vele? Néhányan ugyanis arról pa­naszkodtak, hogy nem a szak­májuknak megfelelő munka­körben alkalmazták őket. — Őszintén szólva kezdetben elég sok probléma, félreértés volt, s az is igaz, hogy nem min­denki kapott a szakmájának megfelelő beosztást. A gyár ve­zetői akkor ígéretet tettek arra, hogy megfelelően rendezik a helyzetünket. Úgy tudom, ez már megtörtént. Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy itt lézengé­Azonnali belépéssel felve­szünk: kőműves, ács, betonozó, előre­gyártó, kubikos és segéd­munkásokat, Herceghalom, Mór, Marton- vásár, Velence, Vértesacsa, Lovasberény, székesfehérvá­ri munkahelyeinkre több éves munkára. Bérezés tel­jesítménybér emelt alap­bérrel, munkásszállást, ét­kezést megfelelő térítés el­lenében biztosítunk. Vidéki dolgozóink részére különélési pótlékot és az utazási költség vállalati hoz­zájárulását a jogosultak ré­szére fizetjük. Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat, Székesfehér­vár Ady Endre u. 13. sz. (20) sért kapjuk a fizetést. Dolgozni kell, — és azt hiszem, akik csa­lódottan hazautaztak, azoknak elsősorban ez a felismerés oko­zott csalódást — Kereseti lehetőség? — Teljesítményre dolgozunk, általában 4—500 márka kerül a borítókba havonta, de volt olyan hónap is, amikor 600-at keres­tem. Szerintem, nincs értelme az összeget forintra átszámolgatni, mert ez nem mindig reális kép. Annyi biztos: szépen megélünk a pénzből, s ha valaki be tudja osztani, a bankba is jut belőle. Lehetőséget adtak arra is, hogy keresetünkből a szüleinket tá­mogassuk. Kívánságunkra a fi­zetés egy részét a gyár közvetle­nül átutaltatja a Magyar Nem­zeti Banknak, s a szülők itthon megkapják a pénz. — A lakáskörülmények? — Szép helyen, kulturált kör­nyezetben lakunk. Kétszobás, összkomfortos lakásokban általá­ban öten egy helyen. Nagyon ké­nyelmes, nem is kívánhatnék jobbat. Itthon alig akarták elhin­ni, annyira keveset fizetünk ér­te. Havi 25 márka a lakbér, eb­ben az ágyneműmosástól kezdve a fűtésig minden benn van. Csak az összehasonlítás kedvéért szá­molom át: körülbelül havi 100 forintnak felel meg. Azt hiszem, ennél többet nem kell morda- nom. — Milyen a kapcsolatuk a német fiatalokkal? — Majdnem mindegyikünknek van már német barátja. Sokat járunk együtt kirándulni, szó­rakozni, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy jól érez­zük magunkat náluk. Gyakran veszünk részt közös rendezvé­nyeken, sportversenyeken. Má­jus 1-én a sömmerdai labdarú­gópályát nevezetes rangadóval avatjuk: mérkőzést vívunk a gyár német fiataljainak csapa­tával. Remélem, sikerül megvé­deni a magyar foci becsületét.. Nem lennék teljesen őszinte, ha eltagadnám: néha nézeteltéré­seink is vannak. Véleményem szerint ennek egy oka van: fia­talok vagyunk... — Szórakozás? — Igazán nincs okunk panasz­ra. Kaptunk egy szép helyiséget, a gyár művelődési házában, ahol magyar klubot alakítottunk. A német ifjúsági szervezet jelen­tős összeget ajánlott fel, hogy minden szükséges felszerelést megvásárolhassunk. A klub már jól működik, ott mindenki meg­találja az igényeinek, érdeklődési körének megfelelő szórakozási le­hetőséget Nem tudom pontosan, azt hiszem hatféle szakkör mű­ködik, és ha valamilyen hobby öt embernél többet érdekel, ők is szakkört alakíthatnak. A klub­ban saját zenekarunk játszik, az öntevékeny színjátszó csoport pe- dig már nem egy kitűnően sdke- j rült rendezvénnyel mutatkozott be. A sportkedvelőket szívesen fo­gadják a város sportszakosztá­lyaiban. ahol az evezéstől kezd­ve a birkózásig bármit lehet csinálni. Nagyon népszerűek a szakszervezet által szervezett ki­rándulások: megismerjük az or­szág legszebb vidékeit, eljutunk történelmi nevezetességű váro­sokba, mindezt rendkívül ala­csony térítési díj , befizetésével. Ha valaki mondjuk a tenger- j parton akarja tölteni a szabad-! ságát, azt is nagyon olcsón meg- j teheti. Úgy tudom, egyelőre j nincs rá jelentkező, majd talán a harmadik esztendőben ... — Hogyan sikerült megbir­kózni a nyelvvel? — Ha így folytatom, másfél év múlva perfekt beszélek németül. Egyelőre odáig jutottunk, hogy mindent megértünk, amit mon­danak, csak a válasz nehéz még egy kicsit. Heti három alkalom­mal tartanak német nyelvokta­tást. Érdemes becsületesen tanul­ni, főként azoknak, akik szakma nélkül mentek ki. Szeptember­ben német nyelvű szakmunkás- tanfolyamot indít a gyár, s két év alatt oklevelet lehet szerezni. Úgy tudom, az is továbbképez­heti magát, aki szakmunkás-bi­zonyítvánnyal a kezében jött ki. Ha elvégzi az iskolát és sikeresen vizsgázik, technikus lehet belő­le. A lehetőség tehát adott. — ha nem is olyan könnyű élni vele. De ez már rajtunk, a szorgal­munkon múlik... — Egy „magyaros” kérdés: milyen a koszt? — Az átállás kissé nehezen ment. Könnyű, változatos étele­ket eszünk, idővel meg lehet szokni. A hazulról szép szám­mal érkező csomagok segítenék abban, hogy a magyar ízeket sem feledjük el — Összegzésül: milyen a köz. érzetük? — Ha még egyszer megkérdez­nének, újból vállalkoznék rá, hogy ott dolgozzak. A németek elégedettek a munkánkkal, a körülményeink megfelelőek, — ez jó érzés. Viszont magyarok va­gyunk, s néha nagyon nehéz le­küzdeni a honvágyat. Azt hi­szem, ezzel mindent megmond­tam. — Bizonyára hallott arról, hogy nem mindenki így festi le a helyzetüket, néhány szü­lő aggódik gyermekéért. — Az aggodalmaskodó szülök többsége meglátogatott már ben­nünket Sömmerdában. és saját szemével győződött meg életkö­rülményeinkről. A mendemon­dákról pedig: dolgozni mentünk ki, nem nyaralni. A másik: aki úgy érzi, csalódott, nem találta meg a számítását, bármikor min. denféle anyagi, erkölcsi követ­kezmény nélkül hazajöhet. Úgy tudom, nagyon kevesen éltek ez­zel a lehetőséggel. D. KÖNYA JÓZSEF Ládahegyek Évről évre több gyümölcs és zöldség szállítására alkalmas lá­dára van szükségük a mezőgazd ísági üzemeknek. Ezerszámra készülnek ezek a Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz-benj hatalmas gúlákba rakva várják a szállítást. Fotó: Bakó Jenő Negyedszer is Kiváló futsz A tamási általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet ne­gyedszer is elnyerte a kiváló fmsz címet. Ebből az alkalomból ked­den ~ este ünnepi termelési ta­nácskozást tartottak a község új művelődési otthonában. A tanács­kozáson Klein István, az igaz­gatóság elnöke beszámolt az eredményekről, a dolgozók közt kiosztottak 64 000 forint pénzju­talmat, ezenkívül átadtak 28 ki­váló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt. E nagy munkasikerrel kapcso­latban interjút készítettünk Klein István igazgatósági elnökkel. — Milyen gazdasági mutatók igazolják ezt a lciváló eredményt? A sok közül csak a leglényege­sebbet említem meg: 1966-ban 3,4 millió forint volt a nyereségünk, tavaly pedig meghaladta az 5 millió forintot. Szövetkezetünk tevékenysége nemcsak összessé­gében volt nyereséges, hanem minden üzemágunk külön-külön is jó eredményt ért el. tehát nem volt úgynevezett elhanyagolt és futtatott területünk. A múlt évi nagy nyereségünk, noha ez min­den eddiginél nagyobb eredmény, nem kiugró év, hanem a fokoza­tos, állandó fejlődés gyümölcse. Hiszen ezért is értük el négy egymást követő esztendőben a ki­váló fmsz szintet. — Hadd tegyem azt is hozzá, hogy ebben benne van az öt­ezres taglétszámunk összmunká­ja, a választott vezetők aktivitá­sa és a 317 dolgozónk szorgal­mas tevékenysége. Nyolc brigád küzdött a múlt év folyamán a szocialista brigád címért, s ebből hat el is érte ezt a szintet. — Már régebben írtunk arról, hogy a szövetkezet tavaly újszerű vállalkozásba is belekezdett. Ez hogyan vált be? — Nyilván a babtisztítóról van szó... Ezt tavaly létesítettük Pincehelyen. Nagyszerűen bevált, 300 000 forint tiszta jövedelmet hozott, ugyanakkor a foglalkoz­tatottsági gondok megoldásából is jónak bizonyult. Ebből egyébként azt a tanulságot vontuk le, hogy érdemes a hagyományos és alap­vető feladataink mellett az új­A Pamutfonő-ipari Vállalat Kaposvári Gyára (Textilmű­vek) felvesz 16—36 éves korig női átképzős íanuiókat Naponta háromszori étkezést térítés ellenében és szállást női munkásszállásunkon biz­tosítunk. Megbízható helyen albérletet is tudunk java­in) Gépkocsik I és II. szemléjét, műszaki vizsgára előkészítését, rövid határidőre vállaljuk, MGV 4. sz. Gépjavító Ál­lomás, Tamási. Ügyintéző: Kotánczi József, Tel.: 17. (18) jal is foglalkozni, ha az nem ki- ván nagy beruházást. — Milyen tervek, elképzelések vannak az idén? — A körzetünkhöz tartozó köz­ségekben egy csomó problémát sikerült megoldanunk. Szakályban például új kereskedelmi és ven­déglátóegységeket nyitottunk másutt is fejlesztettünk. Közben azonban elmaradt Tamási, a já­rási székhely, ami egyben a szö­vetkezetünknek is székhelye. Ép­pen ezért most a járási székhe­lyen a hangsúly. Jelenleg építünk egy cukrászüzemet. Ez a nyáron már meg is kezdi a termelést. A kapacitása nemcsak a helyi, ha­nem nagyobb körzet igényének kielégítésére is elég lesz. Épül a lakberendezési áruház. Az idén megkezdjük az új szálloda és ét­terem építését. Ez több millió fo­rintba kerül, és körülbelül két év múlva készül el. Tamásinak rendkívül nagy az átmenő forgal­ma, a vendéglátó színvonala azonban a legelmaradottabb a megye járási székhelyei közül, ép­pen ezért időszerű, hogy e téren is előrébb lépjünk. — A kereskedelmi ellátást ho­gyan kívánják tovább javítani? — A hagyományos beszerzési formák mellett növelni kíván­juk a ktsz-ektől való közvetlen árubeszerzést. Sor kerül áruhá­zunk belső átalakítására és más intézkedésekre. Mindent megte­szünk annak érdekében, hogy lé­pést tudjunk tartani a község gyors fejlődésével — fejezte be nyilatkozatát Klein István. B F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom