Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-18 / 115. szám
Hozzákezdtek Május 13-tól 44 órás munkahéttel dolgozik a Bonyhádi Cipőgyár — Jövő héten szabad szombat Valami új kezdődött hétfőn a Bonyhádi Cipőgyárban. A gondos előkészítést követően, megindult a kísérleti termelés a csökkentett munkaidő, a heti 44 óra beveze- tése érdekében. Kísérleteznek, de nem a termelés rovására, hanem az azt végző dolgozó ember szolgálatában. A jelentős üzem 1004 felnőtt dolgozója és 160 ipari tanulója május 13-tól úgy kezdett el dolgozni, hogy a tavalyi napi 800 pár cipóvá, szemben megtermelje a csökkentett munkaidő bevezetéséhez szükséges napi 900 pár cipőt. Összességében változatlan termékmennyiség, jobb minőség — a korábbival azonos egyéni jövedelem és rövidebb munkaidő alatt. Ez most a céljuk és ehhez fogott hozzá az üzem műszaki és munkásgárdája. Az üzemrészekre lebontott „intézkedési terv” néhány címszava: termelés, a munkaidő és csökkentése, a kiesett munkaidő pótlásának műszaki intézkedései, keresetek— darabbér, gazdaságosság, a dolgozók mozgósítása. Külön fejezetben tárgyalják a külső szervekkel egyeztetés teendőit. Tervük szerint, ha minden jól megy, május 25-én veszik igénybe az első szabad szombatot, majd utána kéthetenként, a többit. Szó szerint, mindenütt ott voltak a gyár kommunistái, ahol az új útra lépés gazdaságpolitikai és propagandisztikus előkészítését kellett elvégezni. Ennek a nagy horderejű, vesződséges munkának minden fázisában kezdeményezőként vettek részt a párt- szervezetek és azok titkárai. Rendszeres tevékenységük jó erőpróbát adott ahhoz, hogy éljenek a megnövekedett hatáskörrel, és jelentősen növeljék az üzemi demokráciát Sokféle elképzelés jött felszínre — vázolja a párttitkár. Közüggyé váljon — Mit vitattak a legjobban, és milyen variációk jöttek számításba, Gyurkovics elvtárs? — Időben tisztáztuk, hogy a keresetek változatlanak. Eleinte sok mindent vitattak, amíg meg nem értették. Elvünk volt, hogy ne sértsünk meg senkit, közüggyé váljon, és lehető legjobb döntés sBüllessék. Érveink között szerepelt, hogy nem a munkaütem fo_ kozáséval, hanem a jobb munka- szervezéssel és fegyelemmel érjük el a célokat. Tisztáztuk, hogy a munkaerő gyarapításáról szó sem lehet, de az üzemen belüli észszerű átszervezés viszont szükséges. Konkrét számokkal bizonyítottuk, hogy változatlan össztermeléssel a havi 16 órás leállás idején villamos energiát,' fűtőanyagot és egyéb költségeket takarítunk meg, mely jávíthatja a nyereségrészesedési kilátásokat. Megértették a lényeget, egyikük így fogalmazott: „Rövidebb idő alatt jobb felkészüléssel annyit termeljünk, mint eddig.” Legélénkebben a hogyant firtatták. — Javasolták a naponta félórával csökkentett munkaidőt, a minden héten szabad szombat bevezetését, a 15 perces munkaközi szünetek megszüntetését, de ezeket a túlnyomó többség elvetette. és a' kéthetenkénti szabad szombatra szavazott. Nálunk ez felel meg legjobban az egész üzem, az egyének, sőt, a dinasztikus (családi) érdekeknek is. Máról holnapra nem megy — Hosszasan és sokat kellett-e küzdeni a helytelen nézetek ellen? — Nyolc-tíz esetben tapasztaltuk. Mondott szóból értenek, de vigyáztunk arra, hogy érveinkkel és ne másként győzzünk. Amikor márciusi ülésén az üzemi szakszervezeti tanács elfogadta az intézkedési tervet, már csak elvétve, de még akadt hibás nézet Elhangzott egy javaslat, mely szerint inkább lemondanának kétnapi nyereségrészesedésről, de minden szombat legyen szabad. Többen reagáltak rá, azonnal megmondták, beszéljen a maga nevében és máról holnapra nem is megy minden. Akkor már lemérhettük annak a törekvésnek az eredményét hogy minden egyes dolgozó ismerje meg a lehetőségeket és a konkrétan reá jutó részt. Július 1-től véglegesen — Ezek szerint sikerült egyeztetni a különböző érdekeket és véleményeket, hangulatilag jól indultak. Mit mutatnak a néhány napos tapasztalatok? —r Közösek az érdekek, . ezt tudják mindannyian. Optimisták a vezetők, a fizikai dolgozóik, a műszakiak. „Megcsináljuk, és kész” — mondják a szakemberek. Korai még véleményt mondani, hiszen most kezdtük. Érdekelt bennünket, nincs-e ellenállás a középvezetőknél. Összehívtuk őket, a hangulat megfelelő. Természetesen menet közben is szükség van kisebb változtatásokra. Izgalommal, élénk flgye’emmel kísérjük a tapasztalatokat. Ha a kísérleti műszakok beválnak, július elsejétől már véglegesen áttérhet a Bonyhádi Cipőgyár a heti 44 órás, csökkentett munkaidőre — fejezte be sokoldalúan elemző válaszait Gyurkovics Lajos elvtárs, a gyár csúcsbizotteá- gániak titkára. SOMI BENJAMINNÉ Pénteken délután kötetlen konzu nációval fejeződött be a pártvezetőségi tagok ötnapos szekszárdi tanfolyama. A konzultációs kérdésekre Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára adott választ. Képünk a résztvevők egy csoportját ábrázolja. Vetőmagtermesztés! tanácskozás Dombóváron A vetőmagtermesztéssel nagyobb területen foglalkozó tsz-ek és állami gazdaságok agronómu- sai a jobb termelési kapcsolatok kialakítása céljából tegnap Dom bóváron találkoztak a Vetőmag Vállalat alközpontjának vezetőivel. Miklósi László, az alközpont főmérnöke ismertette a megyénkben tavaly elért kiváló vetőmagtermesztési eredményeket. Egyebek között az exportra is alkalmas fajtaborsóból megyei átlagban holdanként 8,33 mázsát értékesítettek a gazdaságok. A legtöbb vetőmagféleségből országosan is kiemelkedőek a Tolna megyei terméseredmények. Mindezek ellenére szükséges, hogy a vállalat még nagyobb termelési kedvet teremtsen, mert külföldön csak úgy lehet visszaszerezni a magyar vetőmag jő hírét és keresletét. Szakái László, a Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének termelési ügyintézője javasolta, hogy a vállalat keresse a kapcsolatokat a kutatóintézetekkel, szorgalmazza új, a jelenleginél jobb fajták előállítását. Külphö'- sen fontosnak és sürgetőnek tartotta egy a jelenlegieknél jobb, a hazai viszonyoknak legjobban megfelelő búzafajta előállítását. A tanácskozás résztvevői rendkívül hátrányosnak tartják a Nemzeti Banknak azt az új intézkedését, hogy a vállalat és termelők közötti pénzügyek lebonyolítását Dombóvárról áttették Budapestre. Felkerestük Gyurkovics Lajos elvtársat, a gyári pártszervezetek munkáját koordináló és irányító csúcsvezetőség titkárát. Tőle érdeklődünk. hogy tájékoztathassunk. Sokféle elképzelések — Mikor és mivel kezdődtek az előkészületek titkár elvtárs? — Másfél évvel ezelőtt kezdtünk hozzá. Először csak nagyjából vettük számba, mire kell felkészülni, mit kell változtatni, azután az előzetes — azóta sokszor átdolgozott — terv alapján hozzákezdtünk a párttagsággal, a szakszervezeti tagokkal és a műszakiakkal történő sorozatos tanácskozásokhoz. (Mellesleg említem, hogy közben jártunk Budapesten, a Minőségi Cipőipari Vállalatnál. Ott korábban kezdtek hozzá, próbáltunk tanulni az ottani tapasztalatokból is.) Kétoldalúak voltak a tanácskozások, a következőképpen zajlottak. Ismertettük az elképzeléseket és azok indokait, a párt- a szak- szervezeti bizalmiakkal, ők aztán továbbították a dolgozókhoz, majd az ismételt tanácskozáson elmondták a tőlülk hallott javaslatokat és észrevételeket. Eziek mellett több esetben szerepelt a téma a párt- és szakszervezeti taggyűléseken, termelési tanácskozásokon. Akik m nem vettek •• — Százharminc család él For- nádon — a televízió-előfizetők szánul viszont jelenleg százhét — ez az arány magasan az országos átlag felett van. (Újsághír.) Az asszony palacsintát süt. A legkisebbik gyerek ott ül a heverő szélén, figyeli anyja mozdulatait. A cseréptányéron már valóságos palacsintatorony magasodik. Az asztali tűzhely csak úgy ontja a meleget. Kint is van vagy harminc fok. — Máma részletekben ebédel a család. Az uram volt az első, őt várja a munka. A gyerekek meg ezután jönnek haza az iskolából .., — Hogy mennyi palacsintát sütök? Soha nem szoktam számolni. Most talán hatvannál is többet... Sok szájnak sok kell. Főleg, ha szeretik. A múltkor itt volt a testvérem, akkor is palacsintát sütöttem, hát csak csodálkozott. Hallod te Maris, neked aztán van mit sütögetni... Ebben a vájlingban kevertem be a tésztát, majdnem idáig volt, a karimáig. A vájling van vagy 10—15 literes. — Hát még, amikor rétest sütök ... Szeretem csinálni, de a végén már majdnem megunom. Amíg kinyújtom a nyolc levéllel ... De úgy esznek ezek a gyerekek, mint a sáskák. Én meg úgy örülök, ha látom, milyen jóízűen esznek. Tudom, egészségesek. — Hát igen... Az én dolgom a főzés, a takarítás, a mosás. Most már sokszor érzem, hogy fáj a karom. Rengeteget kellett mosnom, hogy a nyolc gyerekre mindig tisztát adjak. Mióta a mosógépet megvettük, azóta könnyebb. — Sokszor mondja a Jóska: ha úgy érzed, hogy fáradt vagy, pihenj egy kicsit. Addig vár az a munka ... — De csak akkor vagyok nyugodt, amikor mindent rendbe tettem. — Még az a jó, hogy itthon van az a kisgyerek. Úgy elbeszélget velem. Mondta is a testvérem: úgy látom, ez a legkisebb a legkedvesebb. Pedig isten látja a lelkem, egyformán szeretem én mind a nyolcat nem teszek kivételt köztük. Mondták már: minek kellett ennyi gyerek. Dehát mi adja meg az ember életének az értelmei? A gyerek, a család ... — Igaz, sokat kell rájuk költeni, ruházni kell őket. Be kell osztani a pénzt, mindig megvan a helye adóforintnak. Nem mondom, jól keres az uram. Tehenész. De tulajdonképpen ebből az egy keresetből élünk. — Mondta már többször is: nekünk is meg kellene reszkírozni a televízióvételt, hogy a gyerekek ne szoruljanak máshoz. De első a ruha, a koszt... Nem nagyon telik másra. Jó lenne, jó lenne, hiszen ma már a televízió is jóformán hozzátartozik az ember életéhez. De ráér később is. Majd ha a gyerekek is keresnek ... — No, meg a pénz most elsősorban a házépítéshez kell. Most már várjuk az építési engedélyt. Magyarkeszin van telkünk, ott akarunk építeni, ezzel az állami gazdasági akcióval. Pedig szeretünk itt lakni Fornádon, jó helyünk is van, de a saját házban azért mégis más. Több baromfit lehet tartani. És, ha majd az uram egyszer nyugdíjba merni, akkor ott lesz a kis ház. Addig majd itt lakik a munkásszállón. Tizenhét év óta dolgozik itt, a gazdaságban. Nem is akar elmenni máshova. — Mondta már; menjek el az orvoshoz, megcsináltatni a fogaimat. Kellene, tényleg kellene, de úgy vagyok mindig másra kell a pénz. A gyerekekre... No, meg most az építkezésre. Mert ha kapunk is rá kölcsönt# azért nem kerül kevésbe... — Szóval, ezért nem veszünk egyelőre televíziót. Bár nem kerülne sokba, hitelre is lehetne venni, de ha egyszer a pénz fontosabb dolgokra kell. Csak azért, hogy nekünk is legyen, mint másoknak? Hogy dicsekedjünk; lám, nekünk is van...? — Meg aztán, sosem tudja az ember, mikor érik váratlan kiadások. Az év elején például temetésre kellett pénzt kiadnunk. Édesanyám halt meg. Nyolcvankét éves!, volt szegény. Reggel még lemorzsolt fél zsák kukoricát. Utána, ledőlt az ágyra pihenni, aztán már vége is volt. Mindenki azt mondta, szépen halt meg, nem betegeskedett... — Hát ezért mondom, . sok mindenre számítani kell, ne legyen az ember sohase pénz nélkül. — Nagy a család, szerényen kell élnünk. Ha nem lennénk ennyien, nekünk is többre telne, mit azoknak, akik hasonlóan keresnek, mint az én uram. De mi a családban találjuk meg az örömet, abban, ahogyan a gyerekek egymás után nőnek fel. A legidősebb lányomat már férjhez adtam, tavaly. Az ősszel már nagymama leszek, mire betöltőm a negyvenet... Kisunokám lesz... Aztán majd ahogyan múlnak az évek, jön a többi... Ahány unoka, annul öröm... Sákovics Józsefék azon kevesek közé tartoznak, akik Fornádon még nem■ vettek televíziót. BI.
