Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-18 / 115. szám

I

Országjáró remekművek

39 vándorkiállítás képzőművészeti alkotásokból

6 nyúl = 1 hízott sertés

Vadászat és vadgazdálkodás

A festészet, a szobrászat két nagy hazai kincstárának: a Magyar Nemzeti Galériának és a Szépművészeti Múzeumnak legszebb alkotásairól készült reprodukciókat viszik ej az ország minden részébe a vándorkiállítások rendezői, hogy világhírű festményekkel, grafikákkal ismertessék meg az érdeklődőket. A képzőművészeti ismeretterjesztésnek ez a formája jelentős szerepet kapott a lakosság esztétikai neveléséért, ízlésének formálásáért folytatott kultúrpolitikai munkában.

A magyar festők a XIX. században címmel járja az országot évek óta a mintegy 100 keretezett reprodukciót — a Nemzeti Galéria legszebb festményeit — bemutató kiállítás, amely eddig 42 múzeumban és kiállítási he<- lyiségben időzött hetekig, vagy hónapokig. Gyönyörködtek a képekben Szombathelyen, a Sava- ria Múzeumban, a kőszegi Juri- sics Múzeumban, a martfűi Tisza Cipőgyár kultúrotthonában, a kaposvári megyei könyvtárban, és az ország sok más vidékén.

A XX. századi magyar festők alkotásaiból 22 helyen

rendeztek eddig kiállítást ugyancsak szép sikerrel.

Világhírű grafikák gyűjteményanyagából állították össze „A rajzművészet mesterei” I. és II. című reprodukciós kiállításokat, amelyeknek eredeti példányai a Szépművészeti Múzeumban láthatók. A XVIII. századi mesterek grafikáival az országban 38 helyen ismerkedett meg a lakosság. A XIX. és XX. századi művek pedig megfordultak már valamennyi nagy vidéki múzeumunkban. így a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban is.

A Szépművészeti Múzeum régi képtárában őrzött remekművek színhű é>s mérethű másolatai külföldön is bemutatásra kerülnek. A Csehszlovák Magyar Kultúra rendezésében az északi szomszédországok sok városában ismerkedett már meg a lakosság legnagyobb művészeti múzeumunk világhírű festményeivel, de a külföldi és a magyar rajzművészet mestereinek’ alkotásaiból összeállított kiállítási anyag

is eljutott a csehszlovák városokba, és jelenleg is ott időzik egészen a nyári hónapokig „A rajzművészet mesterei II.” című összeállítás.

Történelmünk és képzőművészetünk alakulásának tükörképe a képes levelezőlapok történetét bemutató vándor- kiállítás.

amely 13 év alatt nem kevesebb, mint 80 városban, községben ismertette meg a látogatókat az tgy évszázados műfaj fejlődésével. A kiállítás történeti része bemutatja a milüeniumi történelmi és városképeket, üdvözlőlapokat. királyképeket, az első világháborús katonaképeket, gics- cses szerelmi és gvermeklapokat, a magyar népszokásokat, népviseletekét ábrázoló századele.ii képeket, és a harmincas évek első művészi reprodukciós kiadványait. A kiállítás második részében a légi óbb magyar foto- és grafikusművészek munkáit láthatiuk. a felszabadulás, óta napvilágot látott képeslapokon. Panorámalapok, tablós levelezőlapok. városképek, karikatúrák, báblapok. különféle üdvözlőlapok. népszokásokat. hagyományokat, népviseleteket, népi táncokat. népművészetünket bemutató lapokat láthatunk itt. és nem hiányoznak a múzeumainkat bemutató képeslapok, a reprodukciók, a mozgalmi lapok, tájképek, színes fotók, gyermeklapok, fotoportrék. viráglapok sem. Bemutatja a vándorkiállítás a Cólorvox hangbarázdás lapokat is, amelyek a szép képekkel együtt kellemes zenével is szolgálnak a művészet barátainak.

Az idén 39 vándorkiállítást rendez a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata az ország különböző tájain, nagy segítséget nyújtva a pedagógusoknak is az ifjúság esztétikai neveléséhez.

Az iskolák tanulói számára tárlatvezetéseket szerveznek, ahol a rajztanárok a kiállított képeket elemezve megismertetik a diákokat a képzőművészeti kultúra maradandó értékeivel.

V. A,

Kittenbergier Kálmán és a

nemrég elhunyt Széchényi Zsig- mond. a két világviszonylatban is élvonalbeli magyar vadász, nevét alig akad aki ne ismerné. Két vitathatatlanul legnagyobb vadászunk részére a vadászat nem sport volt, nem is mesterség. vagy szórakozás, hanem hivatás. Ezenkívül — Kittenberger szorgalma és szívóssága, Szé-' chényi jómódja és rokoni kapcsolatai révén — azon szerencsések közé is tartoztak, akik távoli földrészeken oroszlánt, tigrist, párducot, orrszarvút, elefántot és vadbivalyt; egyformán kaphattak pusikacsövük elé. Az itthoni „készlet” szerényebb, Európában azonban még mindig a leggazdagabb, határainkon belül pedig Tolna megyében különösen az, ezért talán érdemes néhány sort szentelni a hazai vadászatnak, vadgazdálkodásnak. Köztudott, hogy a nemes szórakozás egyben dús devizaforrás is. Csak a közelmúlt újsághíreinek egyikében olvashattuk, hogy egy kapitális őzbaktrófeáért 180 000 forintnak megfelelő márkát hagyott itt egy nyugatnémet vendég.

A költő tankönyve

A múlt század harmadik harmadában jelent meg Cserszilvásy Ákos tollából „A vadászat mestere" című tankönyv, melyet már többé-kevésbé mai értelemben vett vadászati szakkönyvnek tekinthetünk. Cserszilvásy Ákos álnév, az igazi szerző az atlétatermetű erdészivadék és kiemelkedő költő. Vajda János volt. A vadászat elméleti részének elsajátításához már akkor szükségesnek érezték a tankönyvet és joggal. A laikus ma sem tud többet annál, hogy például a szarvasbikának agancsa van. Azt már kevesebben. hogy a dámvadnak véletlenül sincs, hanem „lapátja”; mulfonszarvat pedig még senki nem látott, csak „csigát”. Aki azonban azt hallja, hogy a szarvasagancson még szemág. jégág, középág. farkaság. korom, ághegy van, sőt még gyöngyök és barázda is. többnyire sürgősen .beismeri teljes tudatlanságát. Pedig ekkor még nem is értesült az erkölcsös vadászat szép számú szabályáról, mint például arról, hogy futó vadra lőni (kivéve a vaddisznót) szentségtörés; úgyszintén ülő nyúlra, úszó vadkacsára vagy libára, gyalogos

fácánra és fogolyra. — ha csak nem sebzett —, vagy, hogy a vadászat végeztével készített terítéket átlépni a legnagyobb mo- dortalanság.

Káprázatos számok

Vajda János idején, de főleg a múlt század elején, az ország vadgazdagsága minden mai vadász lélegzetét elállító volt. Megyénkben a XIX. század első néhány évében csak két falu, Tamási és Ozora. határában éves átlagban 249 szarvas, 775 dámvad és 91 vaddisznó esett. „Fü- löp Szász Coburg-Gothai herceg Ö Fensége magyarországi vadászterületeinek és vadállományának uradalmak szerint való összesítése, 1910.” szerint, a hosszú nevű herceg csekély 144 449 hold- nyi erdejében húsz év alatt 190® szarvast. 2972 dámvadat, 4373 őzet, 62 590 nyulat, 55 siketfaj dot, 59 nyírfajdot, 8516 fácánt, 3144 vaddisznót, 820 borzot, 19 medvét, 7686 rókát, 27 hiúztl, 630 vadmacs- kát, 298 különféle sast lőttek.

Ilyen arányokat ma már természetesen nem lehet elképzelni. Ezt a mezőgazdaság szerkezetének megváltozása lehetetlenné tette. A korszerű agrotechnika megkövetelte gyors tarlóhántás, a terjedő vegyszeres gyomirtás csökkentette a fészkelés, megbú- vás lehetőségét, ritkítja a vadat. Sokfelé kiirtották a remízeket, csendereseket. Éppen ezért egyre fontosabb az okszerű vadgazdálkodás, mely egyben komoly népgazdasági termelési ágazat is.

Kár és haszon

Hivatalos becslés szerint egyedül a nagyvad (szarvasfélék, muflonok, vaddisznó, túzok, si- ketfajd) évi harmincmillió forint kárt okoz a mezőgazdaságnak. E sorok írója beszélt már olyan erdőigazgatósági főmérnökkel, aki esküdött arra, hogy a legkeményebb valutával fizető külhoni vadászok sem tudják megtéríteni azt a kárt, amit a megmaradt vad a zöldfelület lerágásával, az erdők fejlődésének hátráltatásával okoz. Ez azonban csak magánvélemény és nem hivatalos álláspont. É pillanatban ugyanis 1 darab élőnyúl exportálásáért (néldául a franciák) vagylagosan 30 kiló marhahússal. 25 kiló sertéshússal. 20 kiló hízott baromfival. 18 kiló vajjal. 2 mázsa búzával, 400 tojással egyenértékű

összeget fizetnek. Vagyis hat élve befogott nyúlért egy másfél mázsás hízott sertés árát kapjuk. A lőtt nyúl kilójának exportértéke egy kiló sertéshúséval azonos.

Ezek kevésbé ismert számok, mint az egyes trófeákért kifizetett tízezrek, de természetesen az utóbbiak népgazdasági, amellett idegenforgalmi és propaganda jelentősége is roppant nagy. Amivel még nem ejtettünk szót a legfomtosabbról, a vadászat szerepéről a népélel mezésben. Ez utóbbi, éppúgy, mint az elsőként említett export, elsősorban a vadásztársaságok munkájának függvénye.

A szabad vadászattól — 1957-ig

A hazai vadászat első szakasza a teljes szabadságé volt. Mindenki annyi vadat ejtett ek amennyire szüksége volt, vagy amennyire rákényszerült. Hiszen ekkor a medve, párduc, bölény, hiúz érdetek mindennapi lakója volt, a komondorokat, kuvaszokat pedig elsősorban azért tartották, hogy megküzdjenek a csordaszám portyázó farkasokkal, 1504-ben II. Ulászló dekrétuma a vadászatot nemesi előjoggá változtatta. Vadászati törvényt legközelebb 1883-ban hoztak, amikor a XX. tv. a vadászati jogot a földtulajdon tartozékává tette. A szocialista vadászati jog a 4640/1945. M. E. sz. rendeletén és az 1957. évi 43. sz. törvényerejű rendeletén alapiszik, mely a vad uratlanságát megszüntette, azt állami tulajdonnak nyilvánította. A vadásztársaságok bérleményeiken nemcsak jogokat élveznek, hanem kötelességeket is vállalnak az őrzés, szaporítás, ivadóknevelés, selejtezés és téli vadetetés terén. Ezenkívül pedig. ami minden vadászat ABC- je. a tilalmi idők pontos betartásáért.

Veszélyes vad ma már alig van Magyarországon. Kóborló farkasokról nagynéha télidőben hallunk. Ezek elsősorban az északi és keleti országhatárokon át érkeznek. Néhány éve híre járt, hogy Eszak-Magyarországon a Kárpitokból áttévedt medvét láttak volna, sőt az ivadékot "is nevelt, de ezt a hírt nem erősítette meg egyetlen hozzáértő szakember sem.

ORDAS IVAN

’ Bodrogi Sándor:

randevú

I

a Kopasz Oroszlánban

Kémtörténet

— A további parancsokat attól a személytől kapja, aki majd ott felkeresi magát. A jelszó: „Odesszából érkeztem”, erre maga azt válaszolja: „Az én nevem Wladislaw”. A férfi ekkor így folytatja majd: „Szeretek emeletes buszon utazni”. Erre maga: „Nekem jegyem is van hozzá”.

— Ekkor az idegen férfi egy ugyanilyen buszjegyet vesz elő. de annak 2041-es lesz a száma. Ezzel igazolták magukat és ön tudomásul veszi, hogy ennek az idegennek engedelmeskednie kell. Most f>edig... eltávozhat. Kint talál egy pisztolyt. Fogságba nem eshet. A pisztoly mellett ott egy vázlat, annak alapján gyorsan hazatalál. Igazoltatástól nem kell tartania. Ez amerikai övezet. Leléphet.

Schirmbaum a hagyományos köszönésre lendítette a kezét, majd az ajtó félé indult. Ekkor valaki gyengéd határozottsággal oldalra húzta. Gyalulatlan deszkalapon kicsiny, 6,35-ös pisztoly, és mellette hat tár feküdt. A fegyver közelében fehér papírlapot vett észre, s ekkor a háttérből újra az iménti női hang hallatszott.

— Gondoskodnunk kell arról, hogy bármikor azonosíthassuk. A piapírlap mellett lévő fes- tékpáma segítségével helyezzen el egy ujjlenyomatot a név rovata mellé.

Amikor a festékpárnát becsukta, láthatóvá vált egy útvonal vázlat és mellette a száz schillinges bankjegy. A pénzt eltette, alaposan megnézte a vázlatot, az útvonalakat jól emlékezetébe véste, majd apró szeleteli re tépdeste a papírt

— Bravó — mondta valaki a másik helyiség végéből — látom, kezd megjönni a nyugalma. Amikor az üzletből kilép, térjen vissza a pincébe és jobbra a második házban jöjjön fél. Erre a helyre pedig még közvetlen életveszély esetén sem térhet vissza.

Rudolf Schirmbaum csendesen összecsattin- totta bokáját, feleméit kézzel köszönt, majd eltávozott. Amikor az utcára ért, sietni kezdett. Fejét leszegve igyekezett új lakása félé. Körül sem nézett. Talán ezért, később hiába is kereste ezt a titokzatos' házat, többé nem sikerült megtalálnia.

A kiutaláson szereplő címet könnyen fellelte. Kellemesen csalódott: barátságosan, sőt testvériesen fogadták Az ablak melletti egyik ágy még üres volt. Egy férfi lépett hozzá, elkérte a beutalóját; kenyeret, vajat, szalámit, egy ßzelet Hershey’ csokoládét és három Chesterfield cigarettát adott neki.

Mindenki elfogadta őt. csak egyik társa méregette gyanakodva.

— Tudod testvér — mondta a kétkedőnek — tulajdonképpen posnani vagyok, de fiatal korom óta Magyarországon bvíkáltam. lengyelül már alig tudok. Pest mellől hurcoltak el, és

— 14 —

itt Neustadtbam egy parasztgazdaságba helyeztek. Teheneket fejtem és tudod hogy van, ha naponta csak egy-két deci tejet is ihat az ember, ítéletnapig is kibírja.

Másnap egy öreg férfi kopogott be, kezet nyújtott egyenként mindenkinek, majd Schirm - baumhoz lépett és megszólalt.

— Odesszából érkeztem.

— Az én nevem meg Wladisüaw.

Az öreg férfi ekkor Schirmbaumba karolt.

— Nagyon fáradt vagyok, nem kisérne haza, itt lakom a közelben.

Lekocogtak a lépcsőn, már az utcán jártak, amikor az idegen férfi megszólalt.

— Szeretek emeletes buszon utazni.

— Nekem jegyem is van hozzá — mondta Rudolf és zsebe mélyéről előhalászta a buszjegyét. Az idegen is elővette a sajátját, s ezután így szólt:

— Most velem tart, elvezetem a végeleges lakására. Beköltözik, rendbeszedi magát. Holnap délután pontosan 16.35-kor három régi barátja érkezik. A jövőjére részletes tájékoztatásra számíthat tőlük. Később egy lány jelentkezik majd, akitől megtudja, mi mindenre lesz szüksége jövendő életéhez. Nyakkendőt, harisnyát, apró cikkeket kell árusítania. Á jelszava: „Nagy forgalom, kis haszon”. El k,ell érnie, hogy naponta száz vevője is legyen, elvegyülhessenek köztük a látogatók. Ezek mindig letépett sarkú ötvenessel fizetnek majd. A bankjegyet ne helyezze a kasszába. Jön majd ugyanis egy másik vevő, aki ugyanazt az árut kéri magától, mint aki korábban, sérült ötvenessel fizetett. A megjelölt pénzt e második személynek kell átadnia. Jó, ha tudja, a bankjegyekre embereink információkat jegyeztek fel. Most már láthatja, maga lesz a mi központi összekötőnk.

— 15 —