Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
5’OLWA MEGYEI NÉPŰJSAG 1968. március 81 Aranydiplomával — munkában Ötven évvel ezelőtt katonaruhában sorakoztak fel a diplomaosztáshoz az Orvostudományi Egyetem aulájában. Most Budapesten, a Vasasszékházban megrendezett diplo- makiosZtó ünnepségen három aranydiplomás gyógyszerész széke maradt üres. Betegség miatt nem jöhettek erre az alkalomra. Évfolyamukból csak öten élnek. Barcza Imre, a bonyhádi patikus 1918 óta először itt találkozott , diáktársával,. Hess Lászlóval. Az aranydiploma átadását fiatal doktorok és gyógyszerészek avatásával is összekötötték. Jól megrendezett, pergő ünnepség volt. 5,Olyan szépen beszélték hozzánk” ismétli el újra és újra. 74 éves Sűrűn nyitják a lli'7-es pátika ajtaját. A polcokon elkészítve tucatnál is több orvosság. Az egyik asszony, karján csecsemővel.! nem ül le, mert tudja, gyorsan megkapja a gyógyszert. Fehér köpenyben, fehér hajjal, jó néhány éve áll a patikai pult túloldalán Imre bácsi. Ismeri, ki, milyen betegségben szenved, mit szokott szedni, ismeri a községnek talán még az újszülötteit is. Név szerint köszöntik, név szerint válaszol. Nemcsak a gyógyszert nyújtja át. tréfás szó is jár az orvosság mellé. Mikor, melyikre van szükség... Dolgozik, mint a fia, „beosztottja”. Ezt is megmosolyogták Budapesten, az aranydiploma átadásánál. Hiába: szükség van a munkájára, nem nélkülöz" hetik. Nem is tudja, mihez kezdene, ha már nem dolgozhatna. Reggelenként fél nyolckor, délutáni ügyeletben már fél négykor ott van a patikában. Nem tudja megszokni, hogy 8-kor, vagy 4-kor kezdenek. Beléideg- ződött, hogy munkakezdés előtt ott kell lennie. — Sose késtem, még életemben. ötven munkában töltött év, és pontosság. Ilyenkor mondjuk: az idősebbekben nagyon nagy a hivatástudat. Mondanám, is, de közbevág. — Nem vagyok idős, itt csináltak belőlem öreget, a fiam mellett. Két éve dolgozik ebben a patikában, azelőtt 16 évig a másik gyógyszertárt vezette, de az itteni forgalom szükségessé tette, hogy ide kerüljön, ha beosztottként is. Mások az ő korában légen nyugdíjasok, ő pedig az aranydiploma átadásáról meg- újhodva tért vissza: — Bottal, tipegve mentek a rektor elé pályatársaim. Igaz, volt három gyémántdiplomás is. Egyedül én dolgozom az országban, az akkor végzettek közül. Állomások Ennyi idő után óhatatlanul felmerül, hogy számadást készítsen az ember. Még a legfontosabb dátumokat tekintve is, ötven év kis történelem. A sorsfordulók pedig izgalmasak: 1916. Katona Bmóban, majd Belgrádban. Az utolsó állomás Babel-Raia, az ólombánya laboratóriuma. Maláriát kap, hazakerül Nehezen gyógyul s a betegség ki is újul még egyszer. 1919. Tanácsköztársaság. „Meghagyom, hogy vegye át Győrben a Stinner-£éle patikát, mint üzembiztos”. A proletárdiktatúra leverése után még két évig ebben a patikában dolgozik. Egyre kevesebb az élelem és falura megy. A mostani, hatalmas bányászváros akkor még kicsi falunak számit. Várpalota öt évig itt gyógyszerész, majd Pécsre, az egyetemi patikába került. Házasság: ekkor 34 éves, felesége 19. Az idén májusban lesz a 40/házas- sági évfordulójuk. „Szeretném ilyen boldogságban megérni az 50-et isi Mászkáltál ? Tíz kerek évig kéményseprő. .Egyéves a fia,,s mint gyógyszerész ‘ akkoriban nem keresi meg a létfenntartásukhoz szükséges összeget. Apósa mondja: próbálja meg az ő foglalkozását. Igaz, nem bízik benne túlzott?« ”• TTsysem tanulod meg ezt rendesen.’* «— Azért is megmutattam, hogy bírom. Jó tornász voltam, köny- nyen bújtam a kéményekbe. — meséli nevetve. Pécsett végzi a kéményseprői tanfolyamot, és amikor feketébe öltözötten gyógyszerész társaival találkozik az utcán, nem ismerik meg. Rájuk köszön: Béla! Végre felfedezik, és kérdik: — Mi van, maszkabálba készülsz? A hőgyészi kerület kéményseprője lesz. Az első évi keresetéből már házat épít. A fiúk után lányuk is születik. Jól élnek, jobban mint a gyógyszerészi keresetből. De a választott hivatást nem pótolja ez a munka. Bonyhádon9 28 éve A jelenlegi patika üresen maradt, 1940-ben. A volt gyógyszerész özvegye kiadta bérletbe, és ez adta a lehetőséget, hogy visz- szatérjen a munkájához. Soha nem fárasztotta a patikusságnak a gyári készítményeikkel egyre gépiesebbé váló feladata. A hatodik gyógyszerkönyvet „nyűvi el”, mióta dolgozik. Közel kétezer gyógyszert ismer névről, és behunyt szemmel is kiigazodik az általa teremtett rendben. Munkatársai tói vörös szegfűt, feleségétől fehéret kapott az aranydiploma örömére. Csak egy dolog aggasztja, tréfás riadalommal. Budapesten azt mondták, vigyázzon magára, szolidan éljen, hogy részt vehessen a gyémántdiploma átadásán is. — Megijesztettek! Szolid lehetek, hogy tíz óv múlva is itt állhassak a patikapult mellett,.. M. I. IT — nonyves] )0J 1c A megyei könyvtár új köteteiből Károlyi Mihálynéi együtt a forradalomban (Budapest, 1967. Európa.) Károlyi Mihálynak, az őszirózsás forradalom nagy alakjának politikai helytállása ma is tiszteletet ébreszt bennünk. Felesége és harcostársa, Andrási Gyula külügyminiszter unokája követni tudta férjét azon az úton, amelyen elindult, s amit oly példamutatóan végig is csinált. Károlyi Mihályné könyve emlékirat, aminek a célja, hogy emberközelbe hozza férjét. O maga Így vall a könyvről: „A legfőbb köte.essége annak, aki önmagáról ir: az őszinteség. Ez nem jelenti azt, hogy a nyilvánosság elé tárjak minden Jelentéktelen eseményt, de annál inkább azt, ami valóban fontos: azt a munkát, azt a szeretetet, fájdalmat, örömet, és azt az egyetértést, amelyben férjem oldalán részem volt”. A könyvet végigolvasva úgy érezzük, hogy a szemzőnek ez sikerült is. Rigby, Ray: A DOMB (1967. Alföld Nyomda) A könyv címe mozilátogatók előtt már Ismert, hisz e regényből készült filmet már nálunk is bemutatták. A történet színhelye Észak-Afrlka, az Idő. a második világháború. A cselekmény egy brit katonai büntetőtáborban játszódik le. Itt tartják fogva és akarják átnevelni brutális módon a katonai előírások ellen vétóké^ Különböző emberek, különös emberek gyűjtőtábora ez: bűnözők, tolvajok, becsületesen gondolkodó rabok. Külön tábort képviselek a tábor vezetői. Jellemük, de különösen Williams felügyelő megrajzolása a „rossz « démoni ábrázolás nagyszerű példája. A szerző mondanivalója örök érvényű- semmiféle cél nem szentesíthet olyan eszközt, ami az ember testi és lelki megnyomorítáBát tűzi ki célul. Jancsó Miklós: szegenylegenyek (ötlettől a filmig. Budapest, 1961. Magvető) Jancsó Miklós neve a „Szegénylegé- nyek”-kel és a „Csillagosok katonák”- kal viták, dicséretek, elmarasztalások pergőtüzébe került. A nagyon ötletes sorozat: „ötlettől a filmig” most megjelent kötet» a „Szegénylegé- nyek”-kel foglalkozik. Jancsó Így nyilatkozik a film céljáról: „Filmem felhívás szeretne lenni arra, hogy nézzünk szembe évezredes illúzióinkkal, s vessünk számot azzal, hogy történelmünk közel sem olyan kellemes és hízelgő, amint azt nagy mesemondónknak oly szívesen elhlttilk’’. A film a szabadságharc leverésé után játszódik le, amikor Ráday Gedeon felszámolja a „nehézéletünk”, a betyárok maradékát. Jancsó és Hernádi forgatókönyve a nyomozásnak, a vallatásnak és árulásnak történetével foglalkozik, A könyv elején a téma kiválasztásáról, történelmi dokumentumokból ad ízelítőt a szerző. Az átvonuló tartalékszázadok számára külön laktanya van Murzukban. Ide irányítják az újonnan érkezőket. A porlepte, kimerült szazad ruházatát és felszerelését pótolják, orvosi vizsgálat következik, és három nap teljes szabadság... A partizánokat szpáhik zárják körül, és az oázis távoli részébe viszik, ahol 1 tarákat vernek le, és tüskés drótot tekernek rájuk. A szabadon hagyott kijáratok elé pedig szaharián őrséget állítanak. Elkülönítik a szabad csapatot. Ezek nem valami érzékenyek, nyugodtan szívják a kendert és sütik a keszrát a drótsövény mögött. A bejáró előtt egy vézna, ősz szakállu, humuszos arab, trachomás. bedagadt, vörös — 112 — szemekkel, felállítja parázstűzhelyét, és kávét főz néhány centimes-ért. A légionisták csodálkozva tapasztalják, hogy úgy bánnak velük, mint kedves rokonnal, vagy nagybeteggel. Még a szpáhik is, akik különben olyan magasan hordják az orrukat, dohányt ajándékoznak nekik és süteményt, megvendégelik őket a partizánok táboránál működő trachomás arab kitűnő kávéjából, és mindenki annyi vörös bort ihat, amennyit csak akar. — Nem tetszik nekem ez a nagy gyengédség — mondta Pilotte a hallgatag Nádornak. — Miért? — kérdezte az óriás mély, nagybőgő színezetű hangján. — Úgy látszik, sajnálnak bennünket. Egy kövér néger őrmester a szudáni vadászoktól barátságosan a vállukra veregetett — Hová, fiúk?... Gyertek, igyatok a pénzemért pálinkát, vagy kávét... — Mondja — mondta Pilotte, mikor a trachomás arab Matuzsálem kitette eléjük a kávét —, maga hol van beosztva? A gazdasági hivatal B. osztályába. Mi látunk el benneteket fehérneművel..; Meg da- róccal a raboknak. Égy élénk hang rikoltott közbe mögöttük. —• Hahó!... Mit hallok? Rabruhában masírozunk tovább? A következő pillanatban a körben guggoló katonák fején keresztül ©dapottyant törökülésben Galamb. — Ha nem tudnád — felelte az őrmester —, rabokat is kísértek. — Adjál annyi kávét a katonáknak, a menynyit akarnak — mondotta mögöttük egy kapitány a kék huszárok uniformisában, nyilván a szpáhik parancsnoka. — Nem kell felugrálni gyerekek, csak maradjatok ülve, és igyatok, egyetek, érezzétek jól magatokat:.. — 113 — Barátságosan intett feléjük, és továbbment — Az az érzésem — mondta Galamb —, hogy ez nem is katonai tábor, hanem valami misszió, ahol a kedves nővérek kapitányoknak maszkírozzák magukat. Az bizonyos, hogy a szpáhi kapitányok nem éppen nyájas modorukról közismertek a sivatagban. — Maguk most Jő ideig ellesznek — mondta egy kopasz, fékét szakállu, hosszú szpáhi. — Messzire mennek leváltani.. i Aut-Taurirtba. Murzukban szokás, hogy jól bánjanak azokkal, akik leváltják Aut-Taurirtból az embereket. — És mit mesélnek, akik visszafelé jönnek? Csend. Most jelent meg Kölyök is. Odaállt a kör szélére, a drótkerítés cölöpének dőlt. Mosolyog, mint rendszeresen, és gumit rág. — Miért nem mondja, hogy mit mesélnék? — kérdezte idegesen Nadov. — Ha egyszer erre megy át a tartalék, akkor visszafelé itt megy keresztül a leváltott csapat is. Mivel újabb csend következik, Pilotte türelmetlenül vág közbe: — Beszéljenek, a mindenségit! Ne becézzenek itt bennünket, mint a csecsemőket, inkább mondják meg. ha valami baj vár ránk Aut-Taurirtban, hogy felkészüljünk rá! Mit beszélték, akik onnan visszajöttek? — Hát éppen ez az... *— mondta halkan a néger őrmester. — Micsoda? — Hogy még senkivel sem beszéltünk, aki Aut-Taurirtból visszajött volna... — 114 — /
