Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
lányok * ASSZONYOK * 'ányok• ASSZONYOK • • ASSZONYOK Ki a családfenntartó ? Önkéntes tűzoltók Arcok Női portrék. Fiatalokat ég idősebbeket örökített meg a fényképezőgép lencséje. Mind- «gyik kifejező. Az idős asszony arcéle mögött sok gondot, szenvedést átélt, keserű élet rejtezik. Mellette a gyereklány. A fiatalság üde bája csillog a szemében. Érett asszony, meg örömtől ragyogó arcú fiatal nő. Női portrék. Valamennyi más. De mintha egyetlen asszony különböző arcát mutatná be a sorozat Hiszen egy-egy nőnek oly Kök arca van! — A rossznyelvek azt beszélik, hogy nálunk a családban nőuralom van ' — mondja Kenderessy Tibor, a tolnai gimnázium tanára. — Olyan szigorú a felesége? — Ö, nem azért, hanem, mert négy lányom van. így aztán az öt nő mögött, mi ktWcn a _____ — mármint a kisfiam meg én — úgy tűnik, mintha háttérbe szorulnánk. — Az igazság? — Nálunk sem nő-, sem férfiuralom nincs. Mindenben közösen egyezünk meg. Aztán rendszerint azért a feleségem szava lesz a döntő. Mit gondolnának az emberek, ha tudnák, hogy a feleségem többet keres, mint én?! — Többet, keres? — Igen. Ö szakfelügyelő- és szakfelügyelői pótlékát is kap. Ennyivel kerül több az ő borítékjába. — Akkor a felesége a családfenntartó? — Hát mindegy az... — s a választ egy kis nevetés is kíséri. — Habár tudja, volt olyan idő, amikor valóban a feleségem kenyerén éltünk. Felszabadulás után nekem nem volt állásom, csak neki. Akkor ő volt a teljes jogú családfenntartó. Most,.. Most mindegy. Egy dobozba rakjuk a pénzt, azután akinek szükCsak egy kis kitartás... ... hiányzik belőlük, egyébként nagyon lelkiismeretes munkát végeznek — mondják a férfiak, amikor a lányok KlSZ-alapszer- vezetekben végzett munkájáról esik szó. Valaki így fogalmazott: „az alapszei-veze.ek lelkei a lányok”. Megbízhatóbbak, sokkal jobban lehet számítani rájuk, níint a fiúkra, s valahogy nagyobb bennük a lelkesedés is. Elég talán csak azt említeni, hogy a „teremtés koronái” miatt térdig járhatnánk cigarettavégekben és porban a KISZ-helyiségekben, klubokban. Úgy látszik, a fiúk ebben a kérdésben meglehetősen konzervatívak. Ok ugyanis any- nyival intézik el a takarítás kérdését, hogy kizárólag női miunka De akkor hol a sokat emlegetett egyenjogúság? Nem lenne semmi baj, ha minden egyszerűen, simán menne. Csak, hogy mindig vannak akadályok, s ilyenkor könnyen eltörik a mécses, oda a kedv, a lelkesedés... így legalább mi férfiak is büszkék lehetünk valamire: kitartóbbak vagyunk. Sovány vigasz? A nők megbízhatóbbak Férfiak társaságában sokszor elhangzik, hogy a női „úrvezetőkkel” sok baj van. Nem tartják be a szabályokat, s ha hibát vétenek, egy kis sírással akarják elintézni a büntetést. A legilletékesebbhez fordultunk. Mi a véleménye erről a megállapításról a közlekedés- rendészetnek ? — Beszélnek ilyesmiket, de nekünk alapvetően más a véleményünk, s ezt adatokkal is tudjuk bizonyítani. — A nők szorgalmasabban készülnek a vizsgákra. — mondja a vizsgáztató bizottság egyik férfi tagja. — Szinte presztízskérdést csinálnak belőle, hogy jelesen végezzenek. — De a gyáván rá, aki vásárol, az benyúl a dobozba és kivesz belőle annyit, amennyire szüksége van. Kenderessy Tiborné, német, magyar, történelem, pedagógia és filozófia szakos tanárnő. A férje :>edig orosz és matematika szakos. ök ketten elméletben egy általános iskolát vállalhatnának. Az asszony tanít, megyei szak- felügyelő és öt gyerek édesanyja. És ha ez egyáltalán nem is lényeges, emellett még „családfenntartó”. Sorra alakultak a női rajok, s az elmúlt évben több mint 100 leány és asszony volt önkéntes tűzoltó. Az utóbbi vezetőségvá- iasztás óta számuk tovább nőtt. S most már közel 200-an vannak. — Az egyenjogúság érvényesítése mellett milyen meggondolások alapján szervezik a női rajokat? A város felé jövök a hegyről, nagy tele holddal a fejem fölött, szegényen, mint régi próféták, szendergő ösvény a lábam alatt, — kincseim! a cifra esteli város és az asszony, aki most jön gyerekkel a hátán és megáll mellettem, köszön. Fiatal asszony, a szeme szép, a szememet rajtafelejtem. Megy tovább. Fogait mutatja, nevet, a gyerek pedig búcsút integet a hátán. Most nekik adnám papoknak örülő, mosolyos szivét, melyet este Így magamban hordok, de már késő van, sötétek az árkok. Kaszált füvek közt görnyedt hátakkal viszik az álmot és megszólalnak már mindenütt, énekes hangon az esti kutyák. (Radnóti Miklós: Este. Asszony gyerekkel a hátán) Ketten a mamáról Májusban lesz négyéves a riportalany. Komoly érdeklődést tanúsít egy pici műanyag doboz iránt, de nem beszél, Már öt perce kérdezgetem, néha morog valamit az orra alatt, de inkább hallgat, vagy rám függeszti két, öklömmyi fekete szemét, bosszankodva. Mit zaklatom? — mondaná, ha hajlandó volna válaszolni. — Zoltán, milyen a nagymami? Zoltán, van neked egyáltalán nagymamád? Kiölti a nyelvét teljes szélességben. Elnevetem magam és feladom a harcot. — Nyelved az van, látom. Édesapjához bújik, elfordul. Édesapja, Póla Károly mentegetőzve mondja: — Az óvodában majd megváltozik. Nagyon bizalmatlan, félénk, mert nem sokat volt gyerekek között. Ha idegenben vagyunk, fogja a nadrágom szélét. Nem szokott a közösséghez, még csak két napot töltött óvodában. — Volt már óvodás? — Megpróbáltuk, de kivettük mert megsajnálta a nagymama. Csak sírt. Pedig most már hozzá kell szoknia a hasonló korúakhoz, mert sok baj lesz vele az iskolában. ha ilyen marad. — A nagymama az ön édesanyja? — Az anyák tűzrendészet! is« menetei csökkenthetik a gyermekek által okozott tüzek számát. Olyan munkahelyen, ahol túlnyomó többségében nők do goznak, nem is lehet más megoldást találni. S végül a községekben, különösen a nyári mezőgazdasági munkák idején is jó, ha nem marad a falu képzett tűzoltó nélkül. — Akad példa arra, amikor női önkéntes tűzoltók segítettek? — Természetesen. Bonyhádva- rasdon történt. A tsz istállója gyulladt ki. Tele volt az épület állatokkal. A fecskendőt, alti étté, összeszerelte, de nem jól, így nem működhetett. Szerencsére néhány pillanat múlva érkezett a. női rajból négy lány, Szakszerű munkájuk nyomán indulhatott meg a sikeres mentés. — De hasonló jó véleménnyel vagyunk a nagyvejkei, a mucsi lányokról. És dicséret illeti a mucsfai, az izményi önkéntes női tűzoltókat is, akik országos versenyen nyertek első díjat, — Feleségemé. Délutánonként még dolgozik, három éve hiányzik a nyugdíjazáshoz. Születése óta gondozza, neveli a fiam. Együtt laktunk, de hamarosan elköltözünk. lesz saját lakásunk, és várjuk a kistestvért is... Nagyon fog hiányozni mind a kettőnknek a nagymama, sok gondot levett a váUunkról. — Ö is megszokta biztosan. a kisfiút, Az osztálytársaim korlati vizsgán is nagyfokú óvar tosságról tesznek tanúbizonyságot. És igazuk van, hiszen a balesetek megelőzésének legjobb orvossága — a szabályok ismerete és betartása mellett — a körültekintő, óvatos vezetés. — Mi a véleménye az ellenőrző, a baleseteket helyszínelő, intézkedő járőrnek? — Nincs igazuk azoknak, akik a közlekedésben elmarasztalják a nőket. Nem ismerik a valóságot, s csak előítéletük alapján beszélnek. Bátran állíthatjuk, hogy a nők megbízhatóbbak a közlekedésben. Meggondoltabban vezetnek, elenyésző közöttük az olyan, aki ittasan ül a volánhoz. Sok férfi példát vehetne róluk. Szekszárd, Garay Gimnázium, III A. Nagysziínet. A tányokat megkérjük, fáradjanak ki, mert a fiúkat róluk akarjuk faggatni. Néhányszor még benyitnak, de őrt állítunk az ajtóba, mert a beszélgetés szigorúan titkos. — Hány fiú, hány lány jár hozzátok? — Fiú 16, lány 12. — Akkor férfiuralom van? — Hajjaj... Az attól függ... (Mitől, nem, sikerül megtudnom). — Milyenek a lányok? — Kissé dilisek...-— Ezt ne így tessék leírni. Nem mind az... — De tessék csak nyugodtan. Tizenkettőből tíz. — Van köztük azért rendes is. — Kitűnő tanuló? .— Á! Olyan nincs a mi osztályunkban... — Jeles? — Az sincs. Nem vagyunk mi olyan hajtósak. Jó lusta osztály ez, azért nem bírjuk a strébereket. Minek folyton készülni, mint a lányok? — Igen, a lányok szorgalmasabbak. Mi értelmesebbek vagyunk, ők meg folyton magolnak. Féle annyit sem tanulunk, mint ők. — Egy sincs köztük értelmes? — Akad azért. Jó tanuló is, meg belevaló lány is. Szóval olyan, aki közvetlenebb, nem fecseg ki mindent, és meg lehet benne bízni, őket is lehetne két csoportra osztani, sőt, többre is. — Sajnos, nincs itt összetartás. Olyan begubózottak vagyunk, nem lehet kezdeni semmit se. Akartunk egy beat- zenekart, bezzeg, ahhoz nem járultak hozzá. A tükröt, azt persze megvették maguknak, az osztálypénzből. — A beat-zenekarhoz mennyit kellett volna adniuk? — Tíz forintot fejenként. — A tükör mennyibe került? Egyikük megfordítja, megnézi a hátlapját: *38,60r\ — Ti sose néztek bele? — Hát, tornaóra után itt szoktunk megfésülködni. Az ajtóban megrohamoznak a lányok: — Mit hazudtak rólunk össze? — Íme. Félek, hogy ebben az osztályban ma lesznek nézeteltérések. Bár, a fiúk szerint a lányok nem verekedősék... — Már be is jelentette: szombat-vasárnapra „kiigényli”. Zolikának is rossz lesz nélküle, hiszen már a délutánoktól is félt, amikor a nagymaminak el kellet^ menni „dógozóha.® Győzelem a villogó borotvakéssel .Nem lehet elmondani, hogy a férfiak ugyanúgy rajonganának a férfifodrászüzletek női alkalmazottaiért, mint ahogy a nők ragaszkodnak ahhoz, hogy férfi fodrász fésülje a laza hullámokat a hajukba. Általában az első időben, — igaz, van annak már jó néhány esztendeje — húzódoztak a férfiak attól, hogy egy női kézben villogó borowa szabadítsa meg őket szakálluktól. Az idősebbje azt tartotta: inkább maradjon a szakáll! Aztán akadt néhány merész; mindenre elszánt vállalkozó; s ma már Paluska Erzsébetnek — aki Szekszárdon, a Mártírok terén levő fodrászatban dolgozik — állandó vendégei is vannak. A biztos szakmai felkészültség mellé — amelynek elsajátításáról egy fodrászverseny alkalmával szerzett győzelmével tett tanúbizonyságot — egy-két kedves szó, barátságos mosoly és teljes a férfifodrászatban is a nők győzelme. Bár a férfikallégák, nem tudni mi okból, hacsak neon szakmai féltékenységből, de nem szívesen fogadták be őt kollektívájukba. Paluska Erzsébetnek az a fő, hogy a vendégei elégedetten távoznak a fodrászüzletből. lányok * ASSZONYOK • lányok • ASSZONYOK • lányok • ASSZONYOK