Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-31 / 77. szám
A kulturális élet fő gazdasági kérdései Irta : Garamvölgyi Károly, pénzügyminiszter-helyettes t az útra sem lehet lépni, hogy a részesíteni. Ha ez nem történt É kulturálisan értékes termékek, volna meg, károsan befolyásolta letkörülményeink javulása szolgáltatások „árát” ezért kul- volna a keresletet, a fogyasztás egyre nagyobb igényeket turális és gazdasági meggondo- összetételét. Egy jelentősen megtámaszt a kulturális élet, a kul- lásból végül is erőteljesen „leér- emelt fogyasztói ár ugyanis esettúra termékei iránt. S hogy ez tékeljük” és áron alul adjuk, leg csökkenthétté volna az állami az igény valójában milyen irá- míg a kulturálisan érdektelent támogatás mértékét, de a vásárlók nyű — a kulturálisan értékeseb- áremeléssel mértéktelenül meg- tartózkodása, a vásárlások számá- bet helyezi-e előtérbe, vagy az drágítsuk, indokolatlan felárral nak csökkenése kulturálisan nagy eszmeileg sekélyeset — az szá- hozzuk forgalomba. Ez az eljárás károkat okozhatott volna a lamos tényezőtől függ. így min- éppen szélsőségessége miatt hely- kosság eszmei, tudati fejlődésé- denekelőtt országunk lakóinak telenül tájékoztatná a közvéle- ben. Ugyanilyen szempontok székül turális színvonalától és attól ményt, hamis értékítélet kiala- riint rendezték a mozik hetly- a kulturális közvéleménytől, kításának adná meg az alapját. árait. A legalacsonyabb árszint amelyet — sok tényező mellett __ , változatlan fenntartása biztosítja, — nagyrészt a helyes irányú jyl ndezek ellenere sem lenne hogy a legkisebb keresetű dolgo- kritika alapvetően befolyásol. S , célszerű közvetlen utasí- javábbra is minden megeről- nem utolsó sorban attól is függ tasokkai kötelezni a vállalatokat, ^tós nélkül mozilátogatók ma- ez a kulturális igény, ez a spe- vagy intézményeket, még kultúr- nadhassanak. Az árakat maxi- ciális kereslet, hogy a kulturális politikailag fontos feladatok el- máit formákban határozták meg, élet „piaca” — ez a nagyon bo- végzésére sem, ha ez számukra a moziüzemi vállalat tehát nyolult pLac —- mit kínál a fo- gazdasagilag ^ előnytelen, esetleg ugyanakkor mérlegelheti, hogy a gyasztónak és milyen közgazda - lényegesen sérti anyagi érdekei- helyárpolitikájával hogyan kívánsági körülmények között műkő- ket- A fokozottabb anyagi érdé- ^ a keresletet is befolyásolni és dik, kéltség viszont magával hozhat- £gy a kultúrpolitikáikig értékteleA párt- és a kormányszervek fa._hogy a kulturális vállalatok nebb filmeknél — a maximált — szakértők bevonásával — be- és intézmények — a népgazdaság áron belül — még helyárat is hatóan foglalkoztak a kulturá- más területeihez hasonlóan — emelhet, lis élet működési feltételeinek szolgáltatásaiknál és termékeikproblémáival az új gazdasági me- nél (például: színház, mozi, könyv, A színháziaknál hasonló élv chanizmusban. Olyan speciális hanglemez stb.), a nagyobb nye- érvényesül; az átlag helyközgazdasági szabályozók kidől- reséget biztosító előadásokat, il- árak gyakorlatilag nem emelked- gozása és bevezetése volt a fel- tetve termékeket kedvezőbb el- nek. A legalacsonyabb árszint adat, amelyek. egyrészt igazod- bírálásban részesítik és elhanya- változatlanul fennmarad, alkal- nak az egész mechanizmus rend- goljátk a ráfizetéses produkciókat mánként azonban egyes előadá- szeréhez, másrészt pedig e terű- Ez pedig azt jelentheti, hogy a sok helyárainál jobban differen- let különleges társadalmi, köz- kultúrpalitikailag fontos művek ciálhatnak. Ezzel a jogával a pro- gazdasági, piaci viszonyait is kerülhetnek hátrányba. (Bár szűk- dukció jellegének megfelelően élnagymértékben figyelembe veszik, séges azt is megjegyeznünk, hogy hét a színház, ha úgy látja, hogy Gazdasági életünkben ma a vál- mélységes lebecsülése az értékes gazdasági érdeke ezt diktálja. E lalatok és intézmények — nem kultúrának és a kultúrát igénybe területen is az árpolitikában ész- útolsó sorban a tanácsok — fo- vevő fogyasztónak, ha olyan té- szerűen kell érvényesíteni és kozottabb önállósággal, nagyobb télből indulnánk ki, mely sze- egyesíteni a kulturális és a gazfelelősséggel, s a kettő ötvözetét tint: „a kulturálisan értékes egy- dasági érdekeket, kiindulva abjelentő fokozottabb anyagi érdé- ben feltétlenül gazdaságilag vesz- bői, hogy a fogyasztóra aktív ár- ■ ■ kéltséggel működnek. Ezek az teséges és fordítva...” Elegendő politikával kell hatni, ,„s a ke- új kedvező gazdasági tényezők utalni azokra a nagy sikerű és resletet a társadalmilag fontos a már említett sajátod piaci' kö- kulturálisan értékes művekre és produkciók igénybevétele ‘felé rülmények között érvényesülnek produkciókra, melyek a kultúra kell terelni, de lehetőleg nem a kulturális életben. Sajátosságaik 'minden területén példaként fel- úgy, hogy a kulturálisan érté- egyik jellemzője például, amely hozhatók.. j lényegesen eltér a gazdasági élet egyéb területeinek piacviszonyai- kulturális termékek és Te meg én tói, hogy itt a termékek iránti kését leértékelt áruként kezeljék. A könyvkiadás területén is ha_ szolgáltatások tehát bizo- ganló szempontok és megoldási f ogyasztói értékítéletet — a spon- nyos mértékben más jellegű áruk, módozatok érvényesülnek az árián kereslet mellett — feltétlenül mint a fogyasztási cikkek. Köz- politikában és az ármechanizmuski kell egészítenie a sajátos tár- gazdasági nyelven szólva: a ban. sadalmi, kulturális érdekek- könyvek és egyéb művészeti ter- (Folytattuk) szempontjaival. Ebből követke- mékak, szolgáltatások értékét nem Zik, hogy a kulturális vállala- egyszerűen a bennük megteste- toknak és intézményeknek a he- sült, elvont munka mennyisége . resletet úgy kell kiszolgálnak, határozza meg, hanem az az esz- hogy a kulturálisan fontos mű- mei, tudományos, művészeti tervek, produkciók létrehozásában tolom is, amely az élet különböző érdekeltekké váljanak és a ke- területein munkálkodó ember igé- vésbé fontos, kultúrpolitikai cé- nyedt elégíti ki, de egyben tuda- lokat nem szolgáló alkotások sem tának formálására. ízlésének fej- az előállítónak, sem az átvevőnek, lesztésére, s lehetőleg a szocia- forgalmazónak ne jelentsenek na- lista közvélemény alakítására gyobb gazdasági előnyt — mint szolgál. Ezek a művek viszont az előbb említettek. Mindez ter- éppen újszerűségük és küldetésük mészetesen nem értelmezhető miatt, ma még gyakran nem a szélsőségesen, mert így éppen a legkeresettebbek, és ezért gazkereslet és az igény tényezői ke- dasági kihatásaik kedvezőtleneb- rülnének ki a figyelemből. Hi- bek a könnyű, kimondottan szószén valójában a kulturális ter- nakoztató műveknél. Köztudott, mék, szolgáltatás csak akkor hogy a kulturális cikkek piacán „használódik fel” értékesen, ha számításba kell venni az adott az a társadalom széles rétegei- társadalmi, műveltségi viszonyo- hez szól, azokhoz valóban el is kát, és ezzel azt a tényt, hogy a jut s nemcsak egy nagyon szűk, társadalmi tudat_ és ezen belül speciális („arisztokratikus”, sznob a közízlés és igény általában stb.) keresletet elégít ki. S arra mindig elmarad a gazdasági lét mindenkori fejlettségétől. A gazdasági mechanizmus előkészítése során, a fenti tényezők és célkitűzések ismeretében, gondosan kidolgozták a kulturális termékek és szolgáltatások új árrendszerét. Mérlegelni kellett, hogy milyen kulturális tevékenységre terjedjen ki az állami támogatás, illetve hol lehet az árakban is érvényesíteni a termelői árrendezés következményeit, a ráfordítás arányosságkövetel menyét. A felülvizsgálat eredményeként egyes területeken új árakat állapítottak meg: számottevően azonban a kulturális terület árszínvonala nem változott. A nyomdai költségek jelentős emelkedése következményeként — a könyvkiadást, amely eddig kisebb nyereséggel működött — 1968-tól csaknem százmillió forint állami támogatásban kell Kosztolányi . Dezső valóságos kis himnuszt zengett a számára legdrágább névről, az Ilonáról. Egyik fiatalkori levelében pedig így magasztalta szerelmét: „Kicsoda vagy te, hogy üy könnyű vagy? Könnyű és karcsú, mint a fecske. Te fecskelány! Te fecskelelkű, könnyűségű. repülő, táncolva repülő lány, te kék égben, kék vizeken csicsergő madár. Te én! Te költő, te isten, te minden!”. A kedves nevének varázsa mellett a szerelmeseknek a legtöbbet jelentő szó: a név helyett álló megszólítás, a személyes névmás második személyé alakja, c bizalmas te. Számunkra sokszor szinte minden e kis szóba sűrűsödik. Geraldy hí. rés kötete, már a címe is: Te meg én, találóan jelzi, mit foglal magába ez a mikrokozmosz. A személyes névmás e használati k^ré-ek külön nndvtana van. A szerelmesek alkották — alkotják nap mint nap — szerkezeteit, a költők örökítik meg alakzatait Lássunk ízelítőül néhányat belőlük. Egyszerűbb alakjában a te bővítmény nélkül a mondat alanya. Hangulatlíránk korai remekében, Berzsenyi Levéltöredék barátnémhoz című költeményében már találunk rá példát: „Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, / Tudod, magam ■ vagyok, mert te nem xxigy velem”. E sajátos helyzetben, amikor a szerelmeseket távolság választja el egymástól, a személyes névmások ellentétpár tagjaiként is állhatnak. Kaffka Margit Záporos folytonos levél című versében ezt mondja: Te messze — én itt. Most ugyanazt a holdat. ■ nézzWs és egymásain. pihen aszivünk, Bár egy percünk se hásonlit, .bár hetekig., jän tőled-a Mr. Az együttlét boldogságában viszont háttérbe szorul az én, s a te kerekedik fölül — még az emlékekben is. Kaffkának ugyanabban a versében így: „Most boldog vagyok!" — ott mondtam, te tudod, hogy először mondtam. Te szeretőn betakartál, mert hirtelen zizzent hűvös szél. CSORBA GYŐZŐ KÉT VERSE: Nehéz április Rágják a szavak szám, felhős a világ, köd fekszi be szívem, dideregnek a fák. Beszélni szeretnék, kimondani, ó, oldódjon a fojtó oldódnivaló. Hát persze a felhők! Túl rajtuk a nap, túl rajtuk a kék ég szikrázva ragyog. Elmennek a felhők, kék mindig az ég. Hát persze a bölcsnek e vigasz elég. Búsongani, zúgni, nevetni nagyot én csak, ha okom van, bírok s akarok. Ha — mint a pohárból kicsordul a víz — belőlem az ének csordul maga is. Majd győz a tavasz. Jó. Még ő van alul. Országos eső hull, csattog konokul. Rágják a szavak szám, üdvömbe kerül, kimondani ezt s most ha nem sikerül. Lámpás Az éj tenyészete elégséges magának Nemző s öl egyaránt mikor még semmi sem volt s mikor már semmi sem lesz ő szült és szül rakásra Meg kell halni ó meg kell halni Sziget az élet tenger a halál ó tenger a halál Sötétbe szúr a lámpás keresi a sötétet — Nem az egészségesnek kell a gyógyszer Apró győzelmek koszorúi könnyen elhervadnak apró hallelujákból könnyen lehet sirató Dicsértessék a lámpás mely a sötétbe szúr s nem a fényben világít nem a fénynek Dicsértessék a lámpás ha sugár-csápjai az éjszaka falán tapogatóznak Csonkulni másokért az az igazi épség. Az odaadás teljességében pádig a te fogalma is elhomályosul oly kor. Az önkívületben való ess- mélkedésnek nagyszerű megnyilvánulása Tóth Árpád e jól ismert sora: „Nem tudtam. többé, hogy te vagy-e te...” A szerelmi érzés nem egyszer a te személyes névmásnak «*- szinte indulatszóként váló — ismétlésében tör ki. Geraldy kötetében — Kosztolányi fordításában — ezt olvashatjuk: De bár találnék sok költői dolgot felel) nekem — több lenne-e, mint az, hogy átölellek igy te boldog hétköznapjaim költészete, míg százszor és ezerszer fölsikoltok Tel Tel Tel Tel Szabó Lőrinc pedig így tó óit a halálba menekült kedves után: tűnt titok vagy, csillaghüs képlete, valami Legfőbb Járna)*; te, te, TerA te ' megszólítás nemcsak egyedül állhat, hanem bővítményt is maga mellé vehet, többnyire értelmezőt, amely a te tar. tálmából kiemel egy jegyet. Például Szabó Lőrhncnél: „óh, be más volnék, ha lehetne még, j; hozzád, be más, te, legönzetlenebb”, Nyilvánvaló azonban, hogy a te fogalmidból minél többet akar elmondani a szerelmes. Ezért gyakran maga "az értelmező még jelzővel bővül, vagy a. te névmást több értelmező kíséri. József Attila így vall az Ódában: „Szeretlek, te édes mostoha!”, és: „te kedves, szép alak”; a költemény vége felépedig előbb egyszerű értelmező szerepel, majd több jelzős szerkezet követi a megismételt névmást: „te egyetlen, te lágy j böl- ■cső, erős sít, eleven ágy...”. A többszörös értelmezők más alakzatot is felvehetnek. Nemcsak követhetik meg is előzhetik és ilyen elosztással szinte körülölelik a személyes névmát. Számos példa mutatja ezt Szabó Lőrinc lírai rekviemjében: „Drágám, te Kiszenvedett”: „Uj tündérem, te régi”; „Sors, te Egyszeri s Visszahozhatatlan”; „örök búcsúm, te, társam, halott úti- társ”; „Csókom, te, te, Vissza- csókolhatatlan”. Az egyik szonettben egész láncolatot alkotnak ezek az alakzatok; Erősebben vagy, amióta nem vagy, tűnt gyönyör, te. Megközelíthetetlen erősebben, te. Elveszithetetlen, ki elveszítesz, nemlét, te, hiszen csak agyrém vagy, bármily drága ,. „ Sajátosan fogják körül a te meg én mikrokozmoszát Kaffka idézett versében, olyan értelmezés szerkezetek, amelyek a személyes névmásnak megfelelően birtokos személyragot hordoznak: Társam te, harmóniám eísö jó s boldog szerelmem I Társad ént Harmóniádl Első jó s boldog szerelmed) Az egyes számú te meg én együttese a többes számú mi névmással is kifejezhető. Ebben foglalható össze a szerelem grammatikájának a lényege is. Egy feltétellel, ahogy Radnóti Miklós mondja, Kis nyelvtan című versében : En én vagyok magamnak s neked én te vagyok, s te én vagy magadnak, két külön hatalom. . .. . S ketten ml vagyunk. De. csak ha vállalom. ÉDER ZOLTÁN: Többek kérésére közöljük, « i hogy kéziratot nem őrzünk meg j 1 és nem küldünk vissza. ;
